Sigmund Freud Feljegyzés a "varázsnoteszrol" címu, 1924-es keltezésu rövid írásában arról értesíti olvasóját, hogy mostanában, akkortájt Bécsben kapható egy új író- és játékszer. E varázsnotesz elmés szerkezetként egyszerre muködteti a lejegyzés törölhetoségét és tárolható emlékezetét (SMS ante?) Weinrich kommentárja: "A varázsnotesz viaszrétege egyszerre hordozója a múlandó és a tartós emlékezetnek, vagy megfordítva: a múló és a maradandó felejtésnek." Harald Weinrich, az egyik legjelentékenyebb, noha nálunk talán nem véletlenül kevésbé divatos kortárs irodalomtudós 1997-ben publikált remek könyvében sokszor nemcsak textusokat, opusokat elemez, hanem efféle eseteket, tárgytörténeti példákat is.

Weinrich műve nagyszerű történeti munka, Auerbach, Curtius, Spitzer teljesítményének méltó folytatása, a humán tudományosság csaknem évszázada újrakezdett átértelmezésének jegyében, annak önbizalmát, autonóm tudás-státusát helyreállító értelmében. Vagyis XX. század végi tudósként természetesen már hagyományként kezeli a század eleji-közepi megszabadulást a Történelem XIX. századi, historicista metafizikájától, történetfilozófiai spekulációitól (tehát a humántudománytól mint antikváriusságtól és monumentalizmustól). Ugyanakkor a jelenkori szellemtudományosság olykor időtlenített, anyagtalanodó, a történeti tapasztalás mibenlétéről és "ábrázolhatóságáról" olykor elgondolkodni sem hajlandó, önjáró nyelvi konstrukcióként működő tudománytermelésétől is szabad. (Tehát a tudománytól mint sajátos feledtetőgéptől, nárcisztikus leváltósditól, leleplezősditől és leszámolósditól is mentes, illetve a humántudománytól alapjaiban különböző természettudományhoz való törleszkedéstől is.) A mű ironikus és élvezetes sajátossága, hogy - Auerbachra emlékeztetve - a szóba hozott alkotásokat, ha utalásszerűen is, de tematikus értelemben sem rest újramesélni. Ami nem pusztán előzékenység, hanem alighanem azon a nem indokolatlan gyanún alapul, hogy (tudós) olvasói sem emlékeznek egészen azokra a művekre, amelyek szóba kerülnek...

A könyv olvasása közben a recenzens egyszeruen magának a változásnak, változékonyságnak a leírási és értelmezoi kötelezettségét és szabad szellemi örömét élvezte, no meg a kifejtésbeli egyensúly és arányosság muvészetét. Anélkül, hogy a túleroltetett jelentés-adás és az ellenszegülo, lázadó olvasat olykor terméketlen fáradalmaival kellett volna bajlódnia. A szerzo mindeközben olyan, a derridai írásfordulat után különösen idoszeru alapkérdésekhez szól hozzá, mint a szóbeli emlékezet és az írásbeliség szembenállása (ez utóbbi mint az emberi feledés kiindulópontja ), vagy mint a pontos emlékezoképesség és az alkotó - tehát felejteni, hárítani kész - ingénium vélt vagy valós ellentéte, vagy mint a tárolás = felejtés napjainkbeli tudásszerkezeti problémája. Az a megállapítás tehát, hogy "történeti munka", kiegészítendo azzal, hogy a történeti tudományosság elméleti helyzetét újragondoló munka: "A szellem-és társadalomtudományok nem muvelhetok a kellemetlen meglepetésekkel szemben biztonságot nyújtó történelmi tapasztalat nélkül .... anélkül, hogy visszahátrálnának a régi tudományosság memorializmusába, ugyanakkor nem kerülhetik meg a tudományos oblivionizmus játékszabályait és nyelvjátékait."  

A könyv olvasása közben a recenzens egyszerűen magának a változásnak, változékonyságnak a leírási és értelmezői kötelezettségét és szabad szellemi örömét élvezte, no meg a kifejtésbeli egyensúly és arányosság művészetét. Anélkül, hogy a túlerőltetett jelentés-adás és az ellenszegülő, lázadó olvasat olykor terméketlen fáradalmaival kellett volna bajlódnia. A szerző mindeközben olyan, a derridai írásfordulat után különösen időszerű alapkérdésekhez szól hozzá, mint a szóbeli emlékezet és az írásbeliség szembenállása (ez utóbbi mint az emberi feledés kiindulópontja ), vagy mint a pontos emlékezőképesség és az alkotó - tehát felejteni, hárítani kész - ingénium vélt vagy valós ellentéte, vagy mint a tárolás = felejtés napjainkbeli tudásszerkezeti problémája. Az a megállapítás tehát, hogy "történeti munka", kiegészítendő azzal, hogy a történeti tudományosság elméleti helyzetét újragondoló munka: "A szellem-és társadalomtudományok nem művelhetők a kellemetlen meglepetésekkel szemben biztonságot nyújtó történelmi tapasztalat nélkül .... anélkül, hogy visszahátrálnának a régi tudományosság memorializmusába, ugyanakkor nem kerülhetik meg a tudományos oblivionizmus játékszabályait és nyelvjátékait."

Irodalom, felejtés és Alzheimer-kór

Ezzel a csodás irodalmi elemzéssel vezetném be napjaink egyik fenyegető problémáját, az Alzheimer-kórt. Sokszor tartják úgy, hogy betegségeinknek hátterében lelki probléma húzódik meg. Vajno az Alzheimer-kór nyitja az ember ösztönös törekvése a felejtésre?

forrás: Balassa Péter: Harald Weinrich: Léthé. A felejtés muvészete és kritikája

A pszichés érzéketlenség elérésére irányuló kísérlet máris maga után vonja az eszkaláció első fokozatát: jelentkezik valamilyen tünet – kicsiny, ártalmatlan, de hűséges. A késztetés ezáltal megvalósult, bár tulajdonosa ezt meg akarta akadályozni. A pszichés impulzus ugyanis átültetésre, azaz, megéltségre vágyik, arra, hogy leszállhasson az anyagiság világába. Ha tehát nem ültetjük át szabad akaratunkból a testiségbe, akkor a tünetképzés kerülő útján jut el oda. Jól felismerhető ebben is az a minden körülmények között érvényes szabály, amely szerint minden késztetés, amelytől identifikációnkat megvonjuk, látszólag kívülről fog közeledni felénk.

A funkcionális zavarokat – amelyekkel a kezdeti védekezés után általában hamar megtanulunk együtt élni – mindenekelőtt az akut gyulladásos tünetek követik, amelyek a probléma természete szerint a testben szinte mindenütt megtelepedhetnek.

Ezeket a tüneteket a laikusok az -itis végződésről ismerhetik fel. Minden gyulladá- sos megbetegedés aktuálisan, konkrétan felszólít, hogy fogjunk fel valamit, s – amint azt a könyv második részében részletesen be is mutatjuk – egy tudattalan problémát akar láthatóvá tenni. Ha ez nem sikerül – végül is világunk nemcsak konfliktus-, de infekcióellenes is –, az akut gyulladások krónikussá (-ose) változnak. Aki a gyulladás üzenetéből nem hallja ki a változtatásra irányuló aktuális felhívást, olyan társat szerez be magának, aki intő jelenlétével hosszú időn keresztül kísérni fogja. A krónikus folyamatok tendenciájukban lassan visszafordíthatatlan testi elváltozásokhoz vezetnek, amelyeket azután gyógyíthatatlan betegségnek nevezünk.

Az utolsó eszkalációs fokozat a veleszületett torzulásokkal és zavarokkal olyan, mint az az egyenes, amelynek a vége kezdetébe torkollik. Amit halálunkig nem fogunk fel, azt tudatunk problémaként hurcolja magával a következő inkarnációba. Ezzel olyan témát érintettünk, amely kultúránkban még egyáltalán nem magától értetődő. Bár ez a hely itt nem alkalmas arra, hogy a reinkarnáció tanát megvitassuk, mégis elkerülhetetlen, hogy említést tegyünk a reinkarnációval kapcsolatos nézeteinkről, enélkül ugyanis egyes esetekben nem lenne követhető gondolatmenetünk a betegségről és a gyógyulásról. Sokak számára ugyanis a betegséggel kapcsolatos tartalmi koncepciónk nem alkalmazható, s így tarthatatlan a gyermekbetegségek s külö- nösen a veleszületett zavarok esetén.

Fertőzés és gyulladás

Az emberi testben lezajló betegségfolyamatok egyik leggyakoribb oka a fertőzés. A legsűrűbben előforduló akut szimptómák a gyulladások; a megfázástól a tüdő- gyulladáson át a koleráig és a himlőig. A latin betegségnevek „-itis” végződése mindenkor arról árulkodik, hogy gyulladásos folyamatról van szó (colitis, hepatitis stb.). A fertőzéses megbetegedések terén a modern orvostudomány az antibiotikumok (például penicillin) és az oltások felfedezésével óriási lépést tett előre.

Bár nemrég még a leggyakoribb halálok a fertőzés volt, ma már ez az egészség- ügyileg jól ellátott országokban inkább kivételnek számít. Ez persze nem azt jelenti, hogy manapság kevesebb fertőzésen esünk át, inkább csak azt, hogy a fertőzések leküzdésében megfelelő fegyverekkel rendelkezünk.

Akinek ez a (mindenesetre elfogadott) terminológia túlságosan „háborúsnak” tű- nik, ne tévessze szem elől, hogy a gyulladásos folyamatoknál valójában egyfajta „há- borúról” van szó, amely a testben játszódik le: a test immunrendszere megtámadja s legyőzi az egyre veszélyesebbé váló ellenséges kórokozókat (baktériumokat, vírusokat, toxinokat). E küzdelem tünete a duzzanat, a kivörösödés, a fájdalom és a láz. Ha a test sikeresen vette fel a harcot a betolakodó kórokozóval, átvészeljük a betegséget.

forrás: Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Aki beteg – orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös munkálkodás, a betegség „legyőzésének” harci mámorában egyikük sem teszi föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája – állítják a szerzők. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül”.

A cél tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása”, nemcsak a fizikai-fiziológiai működésünkben bekövetkezett „hiba” kijavítása, hanem a betegség szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal – betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulkodik.

Oly korban élünk, melyben a modern orvostudomány naponta képeszti el a laikust csodával határos lehetőségeivel és eredményeivel. Ugyanakkor egyre erősödnek azok a hangok, amelyek ezzel a szinte mindentudó modern orvostudománnyal szemben bizalmatlanságnak adnak kifejezést. Egyre növekszik azoknak a száma, akik lényegesen nagyobb bizalommal fordulnak a természetgyógyászat ősi vagy modern módszerei vagy a gyógyítás művészetének homeopátiás módja, mint magasan fejlett orvostudományunk felé. A kritikának sokféle alapja lehet – a mellékhatások, a tünetváltás, az emberiesség hiánya, a költségek robbanása és számos más probléma –, a bírálat tárgyánál sokkal érdekesebb azonban, hogy egyáltalán feltámadt ez a kritika.

Még mielőtt ugyanis a bírálatok racionális feldolgozásához kezdenénk, támad egy olyan homályos érzésünk, hogy valami még sincs rendben, hogy a bejáratott út, dacára annak, vagy éppen amiatt, hogy következetesen van kiépítve, nem vezet a remélt célhoz. Az orvostudománnyal kapcsolatos ellenérzés sokunkban – köztük sok fiatal orvosban is – közös. Hamar szertefoszlik ez a közösség, ha az új, konkrét alternatív megoldások kerülnek szóba. Egyesek az orvoslás szocializálásában, mások a kemoterápia természetes, növényi gyógyszerekkel való helyettesítésében vélik meglelni az üdvösség útját. Míg egyesek minden probléma megoldását a sugárzás kutatásában látják, mások a homeopátiára esküsznek. Az akupunktúrát gyakorlók s a góckutatók azt követelik, hogy az orvosi szemlélet forduljon a testi folyamatok megítélésében a morfológiai szintről az energetikai szint felé.

Az akadémikus orvostudományon kívül rekedt irányzatokat és módszereket együttesen szívesen nevezik holisztikus orvostudománynak; ez azon törekvéseket jelenti, amelyek amellett, hogy nyitottak az orvosi módszerek sokfélesége előtt, semmiképpen nem akarják szem elől téveszteni a teljes embert mint testi-lelki egységet. Időközben ugyanis majdnem mindenki felismerte, hogy az akadémikus orvostudomány az embert mint teljességet szem elől tévesztette. A kutatás alapkoncepciója, a specializáció és az analízis, a részletek egyre kimerítőbb s egyre pontosabb ismeretével, szükségszerűen egyre inkább háttérbe szorította az embert.

forrás: Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Telített zsírsavak

A rövid szénláncú (4-6) zsírsavak kis mennyiségben találhatók a lipidekben. A közepes szénláncú (6-10) zsírsavak igen gyorsan felszívódnak, a zsírok enzimatikus hidrolízise hiányában is, amiatt gyorsan oxidálódva energiát szolgáltatnak olyan esetekben, amikor zsíremésztési vagy egyéb anyagcserezavar miatt az energiafelvétel akadályozott.

Könnyő emészthetőségük miatt csecsemőtápszerekben és beteg emberek élelmezésénél alkalmazzák. A hosszú szénláncú (12-16) zsírsavaknak koleszterinszint-növelő és ezáltal érkárosító hatást tulajdonítanak. Ugyanakkor a sztearinsav (C18) az anyagcsere-folyamatban átalakul telítetlen olajsavvá, és ezáltal kórtani hatása megváltozik, koleszterinszint-csökkentő hatásúvá válik (ZSINKA, 1997).

Telítetlen zsírsavak

Egyszeresen telítetlen zsírsavak A telítetlen kettős kötés kialakulása a 9. és 10. szénatom között, NaDPH és oxigén hatására, majd dehidráz enzim katalizálása mellett, vízkilépés útján keletkezik. A sztearinsavból ezáltal olajsav képződik. Az olajsav kedvező élettani szerepére az ún. mediterrán étrend fogyasztása mellett észlelt adatok hívták fel a figyelmet, azaz, hogy az olajsavban gazdag étrenden élőknél (még zsírdús étrend esetén is) igen kicsinek bizonyult a szívinfarktus előfordulásának gyakorisága (ZSINKA, 1997).

Többszörösen telítetlen zsírsavak

Lánchosszabbítási és telítetlenítési folyamatokon keresztül, enzimatikus úton, deszaturáz enzimrendszer és transzferázok révén alakulnak ki a hosszúláncú, többszörös kettős kötést tartalmazó zsírsavak, melyeket PUFA zsírsavaknak is nevezünk.

A kettős kötések jelölése az „ω” vagy az „n” jellel történik, ez azt a metilcsoportot jelzi, ahol az első kettős kötés létrejön. A legfontosabbak az n-3 és az n-6 zsírsavak. Az n-3 csoport első tagja a három kettős kötést tartalmazó α-linolénsav, melyből az eikozapentaénsav (EPA, C20:5), majd a dokohexaénsav (DHA, C22:6) keletkezik. Az n-6 család első tagja a két kettős kötéső linolsav, mely élettani szempontból kedvezıtlen.

Mind az EPA, mind pedig a DHA élettani szempontból kedvezı, csökkentik a vérkoleszterinszintet, közvetlenül hatnak a zsíranyagcserére, fenntartják a sejtmembránok funkcióját, hormonszerő aktivitást fejtenek . Túlzott fogyasztásuk azonban − miután oxidálódási hajlamuk nagy − lipidperoxidációs láncreakciót indíthat, aminek következtében számos betegség (pl. rák) alakulhat ki (ZSINKA, 1997). A láncreakció beindulását különböző antioxidánsok használatával elkerülhetjük.

Ilyen természetes antioxidáns az aszkorbinsav (C-vitamin), a tokoferol (E-vitamin), a karotinoidok (A-vitamin), a rozmaring, a mesterséges antioxidánsok, a gallátok és a BHT vagy a természetes főszerek, mint például a fokhagyma, gyömbér, oregáno, rozmaring, zsálya és kakukkfő.

Esszenciális zsírsavak

Az esszenciális zsírsavakat az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, azokat kívülről, a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni. Jelenlétük nélkülözhetetlen a szervezet mőködéséhez. Esszenciális zsírsav a linolsav, az α-linolénsav és az arachidonsav. (Ez utóbbit újabban már nem tekintik esszenciálisnak, miután bebizonyították, hogy linolsav fogyasztásával a szervezet pótolni tudja.) Az esszenciális zsírsavaknak a sejtmembránok mőködésében van szerepük. Hiányukban bırgyulladás, bırmegvastagodás, intenzív hámlás, növekedésbeni megállás, agy- és retinafejlıdési és mőködési zavarok lépnek fel (ZSINKA, 1997).

Zsír vagy nem zsír - a PUFA hatásai

Azt mondják, ne együnk zsírt, mert az káros a szervezetre. Ebben pedig tévednek, nem mindegy ugyanis, hogy telített vagy telítetlen zsírsavról van-e szó. Élettanilag a telítetlen zsírsavaknak nagyon fontos szerpük van. A PUFA a telítetlen zsírsavakban található, úgy mint halolajakban. Ma már tudjuk, hogy a PUFA jótékony hatással van a szervezetre és védi a szívkoszorúeret.

forrás: ohki: Többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó funkcionális húskészítmény kifejlesztése  

Bizonyára sokaknak nem idegenek az alvás problémák. Ahogy ezt a témakört tanulmányoztam, egyre inkább elmerültem a stressz és alvás összefüggéseiben. Sajnos ez alapján azt kell gondolnom, hogy a különféle alvás zavarok, szorongás és pánik jórésze a napi stresszre vezethető vissza.

Stressz, és kiváltó okai

Sokan még nem ismerik a “stressz” kifejezést, pedig szervezetünk naponta szenved a név mögött rejtőző állapottól. Részletesen egy magyar származású amerikai orvos, Selye János ismertette. Az új orvosi szótárban így határozták meg: "A szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota az őt ért káros ingerekkel szemben."

Mindazok, akik napközben sokféle vagy megterhelő munkát végeznek, inzultálásoknak vannak kitéve, tapasztalhatják, hogy amikor lefekszenek, bár nagyon fáradtak és pihenni vágynak, agyukban még félálomban is tovább nyüzsögnek a gondolatok. A napi gondok nem csitulnak és ezerféle élmény kavarog tovább bennük. Ettől a fölfokozott idegállapottól nem tudunk rendesen pihenni és reggel fejfájással, rosszkedvűen ébredünk. Ez már a stresszhatás következménye.

A stressz tehát nem betegség, hanem állapot, de ha ez a szervezet számára roppant káros folyamat nem szűnik meg, akkor hatása állandósulhat és különböző betegségeket okoz. Elsősorban idült idegrendszeri bántalmak lépnek föl, de az alvászavartól az emésztési rendellenességekig nagyon színes a tabló.

A stressz általában olyan ismétlődő vagy folyamatosan tartó külső ártalom, amely gyakorta ér bennünket és sokszor nehéz kivédeni. Olyan sok megjelenési formája van, hogy fölsorolni is képtelenség. Néhány, főleg szélsőséges típusát említjük, hogy ezáltal érthetővé tegyük.

Ha például valakit rendszeresen piszkál, ingerel valamelyik munkatársa, az illető stresszhelyzetbe kerül. Gyakran már akkor is görcsberándul a gyomra, ha arra gondol, hogy másnap ismét szembe kell ülnie vele és elviselni bántó modorát.

Egy másik helyzet: végzik a lakás fölújítását. Régen lejárt az ígéret szerinti határidő, de még kilátás sincs arra, hogy a lakás rendben legyen. Minden a feje tetején áll, a vizet elzárták, akadozik a fűtés, világítás, és így tovább. Ez az áldatlan állapot, mint a méreg, beleeszi magát az idegeinkbe és alattomosan rongálja.

Stresszhelyzetet válthat ki az állandó utcai zaj, amely halláskárosodást, idegkimerülést okoz. Jön az alvászavar vagy a hétköznapi élet apró súrlódásainak egyre rosszabb tolerálása. A stressz állandó vagy ismétlődő idegfeszültség, gyakori vagy folyamatos belső őrlődés. Következménye lehet még a szívinfarktus is, amikor a szervezet nem bírja tovább a ránehezedő terhet.

Számtalan élettani kísérletet végeztek a stresszhatások tanulmányozására. A legközismertebb ezek közül az egyik patkánykísérlet. Azonos körülmények között tartott patkányok két csoportját elválasztják. Az egyik éli tovább a normális, megszokott, nyugodt életét, míg a másik csoportot különböző stresszhatásoknak teszik ki. Például rendszeresen zajártalmat szenvednek, esetleg többféle stresszhatást kombinálnak és egyszerre zaj, fény, hőhatás stb. éri őket. Ez a csoport ingerlékennyé válik. Az azelőtt békés állatok indokolatlanul összemarják egymást, szabályszerű szívinfarktust kapnak és jóval hamarabb elpusztulnak, mint a normális módon tartott kontrollcsoport példányai.

Alvás zavarai és stressz - megoldás

Sokszor olvasom különféle életmód magazinokban, blogokban, orvosi hozzászólásokban, hogy ha egészségesen szeretnénk élni, kerüljük a stresszt. Könnyű azt mondani - gondolom ilyenkor. Ha máshol nem is, az iskolában, munkahelyen biztos, hogy jókora stressz ér. Ezt pedig aztán jó esetben elfojtjuk, aztán pedig jön a nehéz alvás, az álmatlan éjszakák és a szorongás.

Úgy gondolom, ha valakinek a napi “jóllétét” már fenyegeti a stressz, nehéz az esti alvás számára, esetleg éjszaka tovább pörögnek a gondolatai, mindenképpen keresse fel háziorvosát. Sokaknál segítség lehet egy hosszabb pszichoterápia is, mely feltárja a mélyebb okokat. Azzal, hogy feltárjuk a mélyben rejtőző okokat, hiedelmeinket, érzéseinket, megtanulhatjuk könnyebben kezelni a stresszt és ezáltal könnyebbé válik az alvás, pihenés is számunkra.

Az ember a természet szívverésében egy-egy dobbanás, a nagy órában piciny rugó, amelyet tőle független erők mozgatnak. Évmilliók alatt belénk idegződött a természet ritmusa, amely naphoz, héthez, évhez és az élet szakaszaihoz kötődik. Ezek együttes megváltoztatása jelentős biológiai katasztrófát idézne elő.

A természetnek, így a mi égövünkön élő embereknek is szükségük van arra a ritmikus változásra, amely évszakok formájában jelentkezik. A tavaszi megújulásra és erőgyűjtésre. A nyári serény munkálkodásra. Az őszi megfáradásra, amikor fokozatosan lelassul életritmusunk, de a beért sokféle gyümölcsből, a zöldségekből származó hasznos anyagok egy részét tartalékolja a szervezetünk. A télre, amikor egy fajta fizikai pihenőállapot következik be, de az embernél jó alkalom ez az évszak arra is, hogy elmélyültebb szellemi tevékenységet folytathasson.

Az évszakok változásához legjobban a parasztság alkalmazkodott. Ez a társadalmi réteg volt a legkiegyensúlyozottabb. Közülük alig kerültek ki alvási, vagy idegpanaszokkal küzdő emberek. A modern élet szinte teljesen meggátolta a természet ritmusához való alkalmazkodást. A mai dolgozó ember gyárban, munkahelyén többnyire zárt világban termel, alkot, ahol az évszakok nem érvényesülnek, lassan a madárcsicsergést is lemezről hallgatjuk.

Még rosszabb helyzetben vagyunk a heti és napi életritmus betartása terén. Néhány éve Szibériából, a Bajkál-tótól repültem vissza. A zónaidőben "csupán" negyednapos eltérés volt, mint egy műszak hossza a munkahelyen. Mégis összezavarodott az időérzékem és napok alatt rendeződött vissza a megszokott ritmusba. A több műszakban dolgozni kényszerülő emberek élete úgy telik, mintha szüntelenül és váltakozva ide-oda röpködnének, így az életritmusuk állandó rendezésére jelentős energiát emésztenek, s ezt a tevékenységük sínyli meg. Embertelen kényszerhelyzet.

Nem véletlen, hogy a hajdani parasztok még a legnagyobb nyári munkák idején is szakítottak egy-két órát arra, hogy ebéd után deleljenek. Nálunk délben van a főétkezés. Ez nagy megterhelést jelent a szervezet számára, amikor az egész keringési és emésztőrendszert dolgoztatjuk. De ez az időpont a munkaidőnk fele is, amikorra meglehetősen elfáradtunk. Külön energiát használunk föl arra, hogy e "biológiai holtidőben" munkatársaink előtt bizonyítsuk az ilyenkor végzett látszattevékenység értékét.

Ha saját dolgozóim lennének, akiket én fizetnék, kötelezően elrendelném nekik az ebéd utáni egy órás alvást. Ez nagyobb regenerálódást nyújt, mint a gyakori alvászavarokkal töltött hosszú éjszakai pihenő. Delelés után ismét intenzív munkavégzésre leszünk képesek. Nem véletlen - és újfent a parasztság sok százéves tapasztalatára kell utalnom -, hogy a déli kikapcsolódás után késő estig tudtak dolgozni. Naponta olykor 14-16 óra kemény fizikai munkavégzés volt mögöttük. Az sem véletlen, hogy a heti életritmus fontosságát több vallás is elismerte, és a hét végén egy kötelező pihenőnapot rendeltek el.

Az ember életszakaszait bioritmusok határozzák meg a csecsemőkortól az aggastyánkorig. Sajnos, az ember ebbe is beleavatkozott. A külső késztetések hatására bekövetkező korai nemi érés, a fogamzásgátló tabletták helytelen szedésével összekuszált hormonrendszer épp úgy az öregedést sürgeti, mint a szervezetünk kizsákmányolása a túlmunkákkal, élvezeti szerekkel, éjszakai kilengésekkel stb.

Mi a teendőnk? Kettős. Egyrészt a lehetőségeinken belül visszatérni, közelíteni a természet által megszabott élet- és bioritmusokhoz, másrészt egy olyan egészséges társadalom kialakításán munkálkodni, amelyik ezt lehetővé, sőt kötelezővé teszi számunkra.

Az emberi bioritmushoz alapvetően hozzátartozik a pihenés. Mert ideig-óráig kizsákmányolhatjuk magunkat mindenféle önsanyargató túlmunkával, de egyszer eljön az a nap, amikor nincs tovább, és a testi-szellemi teljesítőképesség lehanyatlik. Ekkorra különböző idült betegségek is gyakran kialakulnak, amelyek egy része már visszafordíthatatlan károsodást okoz. A betegeskedéssel, a kényszerpihenőkkel azután több idő esik ki a munkából, mintha éveken keresztül egyenletesen dolgoztunk és éltünk volna.

1. Az alvás a test legfontosabb pihenési módja, amikor a szervezet csökkent energiával dolgozik. Az anyagcsere eltávolítja a szorgos órák alatt összegyűlt salak- és méreganyagok nagyobb részét. Életkorhoz kötötten, mindenkinek szükséges ez a pihenés. Hányszor vagyunk úgy, hogy agyunkban a napi gondok megoldására "beindul a kerék". Bár félálomban, holtfáradtan zuhanunk az ágyba, jó lenne megnyugodva pihenni, de ez a kerék még álmunkban is forog tovább, és reggel fáradtan ébredünk. Akaraterővel, szellemi tréninggel kell magunkat rákényszeríteni a teljes kikapcsolódásra.
2. Pihenési forma a henyélés is, amikor napközben alvás nélkül heverészünk. Legalább egy-két óra hosszat ellazulva pihenni, amikor fölkészülünk egy újabb nagy erőpróbára. Sajnos épp erre a fajta pihenésre jut legkevesebb időnk, de legalább a szabadságunk alatt adjuk meg ezt is magunknak.
3. A modern ember számára talán a leghasznosabb az ún. aktív pihenés. Lényege az, hogy átvált, kikapcsolódik a szükségszerűen végzett munka monotóniájából. Lehet, hogy most is tovább termel, dolgozik, de olyasmit tesz, amihez kedve van, és amely más testrészeket, izmokat, ill. szellemi energiákat mozgat meg. Ebbe a pihenési körbe tartozik pl. a hobbikert művelése, a sportolás, különféle játékok gyakorlása, kirándulás, az olvasás, gyűjtemény rendezése, modellezés, és természetesen a családdal való bíbelődés.

Egészséges szellem - egészséges életritmus

Az előző gondolatat minden emberhez el kéne juttatni. Úgy érzem, manapság a felgyorsult világban mindenkinek szüksége lenne az életmódváltásra. A teljesítménykényszer, anyagi javak hajszolása vagy épp a nehéz életkörülmények miatt az ember egy folyamatosan “túlpörgött” állapotban éli mindennapjait.

Nem vagyok orvos, de környezetemből, a világi tapasztalataimból úgy látom, hogy ez alól sajnos nagyon kevés a kivétel. Egyre többször tapasztalom kisgyerekeken is, ugyanezt a túlpörgött állapotot, hiszen sokszor már az általános iskolában i egyfajta megfelelési kényszert ültetnek el a csepp szívekben.

Gyakran elgondolkozom, hogy vajon meddig feszítheti az emberiség még ezt a határt. Mi lesz az a pont, amikor az ember egyszerűen azt mondja: állj. Mert én igenis hiszem, hogy ennek a pontnak egyszerűen be kell következnie. Az egészséges testi-lelki életért szükség van a pihenésre és a kikapcsolódásra. Néha csak meg kell állnunk egy kis időre pihenni, hogy visszanyerjük energiáinkat.

Forrás: Szenti Tibor: Egészségünkért! Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez

Azt mondják, mindenkinek egyéni döntése, hogyan alakítja életét. Ezzel természetesen egyetértek, de nem tudok elmenni a cigaretta súlyos egészségkárosító és öregedés gyorsító hatásai mellett. Nem, a cigaretta nem elsősorban az idegrendszert rombolja, mint a túlzott alkoholfogyasztás. Ellenben káros a saját és környezetünkben élők egészségére és különféle betegségek kialakulásáért is felelős. Nem utolsósorban pedig rengeteg méreg jut a szervezetünkbe, elősegíti a gyorsabb bőr öregedés folyamatát, ráadásul még a szaga is nagyon kellemetlen.

Nem csak az alkoholizmus, de a nikotinélvezet is népbetegséggé vált hazánkban. Ezt az átkozott növényt a tiltások és adóztatások ellenére, azóta szívják Európában, amióta ide behozták. Olyan kóros mértéket azonban még sohasem öltött, mint országunkban az utóbbi évtizedekben. Nemre, korra való tekintet nélkül gátlástalanul büdösködnek vele. Úgy negyven évvel ezelőtt még a legalpáribb viselkedésnek számított, ha valaki az utcán rágyújtott. Ma az emberek egy része füstburokban közlekedik a városban. A szellőzetlen bérházi lépcsőházban éppúgy szívja és fújja, mint a liftben. Mind inkább terjed az a szokás, hogy magánlakásba is égő cigarettával lépnek be, jó ha előbb lezser mozdulattal elpöckölik vagy a küszöbön széttapossák.

Elgondolkoztam azon, hogy milyen fölháborodással fogadnák a "tisztes" társaságban, ha nem modorizálnám magamat, és az emésztés során termelődött gázoktól nyilvánosan megszabadulva, ferde illatot árasztanék. Pedig ez kevésbé mérgez. Ugyanakkor a dohányzók fölváltva és egyszerre eregetik felénk pusztuló fogaik, szájuk, gyomruk bűzét, amelyből ráadásul a nikotin mérge is száll. Ezt az "etikát" a társadalom elfogadta és úgy tűri, mintha normális emberi viselkedés lenne! Ránk kényszerítve nem dohányzókra a passzív módon bekövetkező nikotinmérgezést.

Szívünket, ereinket, egész keringési rendszerünket, légzőszerveinket, idegrendszerünket bénító, szűkítő és pusztító méreg ez, amely a legerősebb szervezetet is kikezdi. A sárga ujjak, fogak, a leszürkült, ráncos arc, a szüntelen köhécselés, a hörgőváladéktól éjszaka sem pihenő, egyre kimerültebb test, végül a szaporodásnak indult rákos sejtek jelzik a visszavonhatatlan tényt.

Nézem a kórházi osztály lépcsőházában, WC-jében megbúvó, feszülő hasú kismamákat, akik veszélyeztetett terhességükkel kerültek ide. Nem hajlandók szenvedélyükről lemondani. Kalákában szívják a cigarettát. Ők már nemcsak magukat pusztítják, hanem a jövő nemzedéket is. Ehhez pedig nincs joguk! Egyetlen szülőnek sincs joga kissúlyú, biológiailag eleve károsodott egyedet a világra hozni! Olyan (a társadalom részéről ma még büntetlenül maradó) bűn ez, amely egyfajta magzatgyilkossággal és társadalomrontással ér föl.

Az emberi test anyaga a legújabb kutatások szerint 110-120 éves életre alkalmas. Ki tudja ezt kihasználni? Naponta mindent megteszünk azért, hogy 30, 40, 50 éves korban szívinfarktusban, agyvérzésben, érszűkületben elpusztuljunk. Ennyit ér nekünk a saját és az utódaink élete?

Cigaretta, öregedés vagy hosszú élet

Elég radikális fent említett író véleménye, viszont sajnos több dologban is igaza van. a dohányzás károsan hat az érrendszerre, a belső szerveinkre, ezáltal gyorsítva az öregedés folyamatát. Nagyon szomorú az is, hogy néhány kismama nem tudja letenni a cigarettát, ezzel károsítva magzatát.

Legalább arra legyünk tekintettel - ha nem is a szervezetet érintő külső-belső öregedés zavar a legjobban - ne tegyük ki gyermekeinket a füst káros hatásainak.

Forrás: Szenti Tibor: Egészségünkért! Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez

Érdekes ez a gondolatmenet, melyben megjelennek az ősi emberi és állati ösztönök. Mi is az a kurkászás, honnan is ered a bőrápolás, az embernek is vannak ösztönmegynyilvánulásai? Az alábbi rövid tanulmány hasonló kérdéseket feszeget.

Állatkerti sétáinkon tapasztalhatjuk, hogy a majmok ketrecei előtt nagy tömegek állnak és élénk érzelmi megnyilvánulásokkal kísérik az állatok kurkászását. A majmok ugyanis rendszeresen, elmélyülten, sok időt töltenek ezzel a művelettel, és ezt az ember roppant mulatságosnak tartja, holott ő is ugyanezt teszi. A majmoknak ez a cselekvése hű tükörképe belső késztetésünknek, melynek során részben ösztönösen, részben már tudatosan végezzük a "bőrápolásos szolgálatot". Ezt az ösztönmegnyilvánulásunkat a kultúra társadalmi rangra emelte és minden ápolt tagjától meg is követeli.

A bőrápolásos szolgálat

A majmok kurkászása a következő fontos műveletekből áll: élősködők elfogása, kiálló bőrképletek lecsipegetése, hámló bőrpikkelyek és sebek leszedése, szőrkihúzás, gyulladt szőrtüszők kinyomkodása stb. Az ember ugyanezt teszi. B. Malinowski lengyel tudós és utazó a csendes-óceáni szigetvilágban élő egyes bennszülött törzsek megfigyeléséről BALOMA címen nálunk is megjelent tanulmánygyűjteményében többek között azt írta, hogy a fiatalok között a nemi aktust megelőző kapcsolatteremtés azzal kezdődik, hogy elmélyülten szedik a tervet egymás hajából. A világháborús fogolytáborok lakói mindennap gondosan szedegették magukból a tetvet, sőt a mászó ízeltlábúakkal eljátszogattak.

Mind a két nem szereti, ha családi körülmények között az élettársa, partnere; társadalmi körülmények között pedig a fodrásza, kozmetikusa elmatat a bőrén, ujjaival foglalatoskodik a hajában. Van, akinél ez a tevékenység olyan kellemes és megnyugtató érzést vált ki, hogy a bőrápolás közben félálomba szenderül. Mindez a legtermészetesebb viselkedésmódjaink közé tartozik, ugyanakkor a személyi tisztaságot fokozza.

Hermann Imre elmélete szerint, az emberszabású majmoktól elváló fejlődés során az előember hordáit és egyedeit számtalan kellemetlen behatás érte. Ezek mind egy-egy elszakadást jelentettek valamely addig kellemes érzést, biztonságot jelentőanyaőstől. Az első elszakadás a "fa ősanyától" történt, amely ágkarjaival, lombölével anyaként tartotta, és bújtatta őselődeinket. Megrázkódtatás volt megválni tőle és a síkságon fölegyenesedve járni. Maga a méhen belüli élet is biztonságot adott és traumát jelent a világra születés. Az anya még egy darabig szoros testközelben neveli, szoptatja gyermekét, majd elválasztja magától és ekkor újabb szomorú korszakhatár következik be az emberpalánta életében.

Az ember ugyanis - akár a majom - szorosan megkapaszkodik a faősben, az anya testében és testi-lelki fejlődésének kezdeti időszakában nagy szüksége van erre. A bőrápolási szolgálat részben ezt a megkapaszkodást tükrözi, részben a bőrlemezek, szőrszálak, sebek ki- és letépésével pedig évmilliók távolából az elszakadás fájdalmas traumája jelenik meg, és érvényre jut ma is a viselkedésünkben.

Ezért a bőrápolásos szolgálat nagyon fontos az életünkben. Nem kell szégyelni, sőt kulturált körülmények között rendszeresen végezzük. Ha az időnk úgy engedi, saját és szeretteink hajával, szőrzetével, bőrével legalább naponta egy-egy órahosszat foglalkozzunk. Ez az emberek közötti belső kapcsolat gyakori megerősítésének nagyon fontos rítusa, tehát lelki szükség!

Figyeljük meg gyermekeinket. Két kislány hogyan fésülgeti, simogatja, fonogatja egymás haját, miközben dudorászva, ajakmozgásokkal kíséri a műveletet és egyre átszellemültebben élvezik a matatásból származó föloldódást, egymáshoz tartozást, testi-lelki megkapaszkodást. Gondoljunk csak a falusi estékre, amikor az emberek kiülnek a kapuba beszélgetni. Megindul a bőrápolásos szolgálat, amikor a szülő fésüli, befonja és szalagot köt lánya hajába, közben tisztogatja gyermeke bőrét. Ez a műveletsor beletartozott a közös társalgásba, tehát a társas életbe.

Bőrápolás és kozmetika, fodrász

Az előbbieket olvasva nekem is eszembe jutott, milyen szívesen járok fodrászhoz és kozmetikushoz a hajápolás, bőrápolás fontossága miatt. Most is úgy gondolom, hogy ezek elsődleges célja elsősorban frisseségünk, fiatalságunk megőrzése és a rendszeres karbantartás. Viszont az előbbi témában jobban elmerülve, azért bevallhatom, nálam is előfordult már egy-egy arckezelésnél, arcmasszázsnál, hogy kellemesen elbóbiskoltam bőrápolás közben. Emiatt, hiába elsődleges szempont a szépítkezés, nem tudom figyelmen hagyni az előzőeket. Az embernek igenis jól esik, ha a a hajával, bőrével foglalkoznak.

Forrás: Szenti Tibor: Egészségünkért! Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez

Családoknak szívesen ajánlom unalmas délutánokra a Monopoly-t, nagyszerű társasjáték és a logikai játékok között is befutó. A Monopoly története elválaszthatatlan egy pennsylvaniai munkanélküli mérnök, Charles Darrow személyétől, aki 1933-ban szabadalmaztatta új játékát, és rövidesen multimilliomos lett "találmányából". A játék eredete valójában az 1800-as évek végéig, a vagyongyűjtő játékok elterjedésének idejére nyúlik vissza.

Monopoly, a logikai játékok királya - játékszabályok

A játék kezdetén a bankár minden játékosnak kioszt 150.000 forintot 2 db 50.000, 4 db 10.000, 1 db 5.000, 4 db 1.000, 1 db 500 és 5 db 100 forintos címletekben. A játékosok bábut választanak, azokat a Start mezőre helyezik, és kockadobással eldöntik a kezdés jogát. A legnagyobbat dobó játékos kezd, őt a tőle balra ülő követi.

Lépések a táblán: a játékosok két kockával dobnak és a dobott számnak megfelelő mezőt lépnek. Abban az esetben, ha egy játékos duplát dob, lépését követően minden jog megilleti, és újra dobhat. Ha azonban harmadszor is duplát dob, börtönbe kell vonulnia. A játéktábla mezőin egyszerre több bábu is állhat.

Vásárlás a Banktól: ha egy játékos olyan mezőre lép, amelynek birtoklevele még a Banknál van, akkor azt az azon feltüntetett áron megvásárolhatja. A vételár kifizetése után a bankár a birtoklevelet átadja a játékosnak, aki azt a játékostársak számára is látható módon helyezi el maga előtt. Abban az esetben, ha egy játékos nem él a vásárlás lehetőségével, úgy az adott ingatlant, vasúttársaságot vagy közművet a Bank árverésen értékesíti. Az árverés a legalacsonyabb kínált árról indul és az utolsó ajánlatig tart. Az árverésben a vételi lehetőségről lemondott játékos is licitálhat. Ha egy játékoshoz kerül valamelyik város összes birtoklevele, akkor a játékos házakat vagy szállodákat vásárolhat a Banktól. A házak és a szállodák árát a birtoklevelek tartalmazzák. Egy telekre maximum négy ház vagy egy szálloda építhető úgy, hogy az építkezésnél az egy színcsoporthoz tartozó telkeken arányos elrendezésre kell törekedni. Ha a Banknak nincs eladó háza vagy szállodája úgy a vásárolni szándékozó játékosoknak addig kell várniuk, amíg valaki vissza nem ad épületet a Banknak. Korlátozott számú ház vagy szálloda esetén az épületeket a Bank árverésen értékesíti.

Bérleti díj beszedése: a játékos az ingatlanjaira lépő társaitól bérleti díjat szedhet. Az egyes telkek bérleti díja a birtokleveleken szerepel. Abban az esetben, ha egy játékosnál van egy színcsoport valamennyi telke, úgy a beépítetlen telkekért a bérleti díj dupláját kérheti. Nem szedhető bérleti díj a jelzáloggal terhelt telkek után. A bérleti díjak beszedéséről a játékosok maguk gondoskodnak. Abban az esetben, ha erről valaki megfeledkezik, a soron következő játékos dobása után a bérleti díj már nem követelhető. A vasútvonalakra és a közművekre vonatkozó bérleti díjakat a birtoklevelek tartalmazzák.

Kölcsön csak a Banktól: a játékosok egymásnak nem nyújthatnak hitelt, kizárólag jelzálogkölcsön igényelhető a Banktól. Az egyes ingatlanok jelzálog értéke a birtoklevelek hátoldalán található. Jelzáloggal csak beépítetlen telek terhelhető. Abban az esetben, ha egy telken épületek állnak, azokat előbb le kell bontani – a Bank ilyenkor féláron vásárol vissza – , és csak utána zálogosítható el az ingatlan. A jelzáloggal terhelt telkek birtoklevelét a játékosok hátlapjukkal felfelé helyezik az asztalra. A jelzálog a kölcsön összegének plusz tíz százalékának megfizetésével váltható ki.

Üzletkötések játékosok között: a játékosok a tulajdonukban lévő ingatlanokat egymás között bármikor értékesíthetik. A kialkudott vételár kifizethető készpénzben, de ingatlanok is beszámíthatók. Beépített ingatlan nem cserélhet gazdát, azokról előbb le kell bontani az épületeket. Jelzáloggal terhelt ingatlan adásvételekor, ha a vásárló nem fizeti vissza azonnal a kölcsön plusz tíz százalék összeget, akkor köteles a Banknak a jelzálog érték tíz százalékát kifizetni.

Börtön: az a játékos, aki egymás után háromszor duplát dob, az “Irány a börtön” mezőre lép vagy ilyen utasítást tartalmazó kártyát húz, köteles börtönbe vonulni. Ilyenkor a Bank nem fizeti ki a Start mezőn történő áthaladáskor járó 20.000 forintot. A bebörtönzött játékos akkor szabadul, ha a következő három kör valamelyikében duplát dob – ezt követően azonban nem dobhat újra –, van szabadító kártyája vagy a Banknak fizet 5.000 forintot mielőtt megkísérelne dobni. Amennyiben harmadjára sem sikerül duplát dobnia, úgy bármennyivel elhagyhatja a börtönt, de az 5.000 forintos bírságot ilyenkor is ki kell fizetni. A Szerencse- és Meglepetés-kártyák között található szabaduló kártyákat a játékosok egymás között értékesíthetik.

Meglepetés- és Szerencsekártyák: ilyen feliratú mezőkre lépve a játékos a megfelelő csomag tetejéről húz egy kártyát, majd az azon szereplő utasítást végrehajtja. Az elhasznált kártyákat a Bankár gyűjti, és ha a kártyák elfogynak, a csomagot újból összekeveri.

Más mezők: az Ingyen parkolhatsz feliratú mezőn semmi teendője a játékosnak. A Jövedelemadó mezőn 20.000, a Pótadó mezőn 10.000 forintot kell a Banknak fizetni. A Start mezőn való megálláskor vagy az áthaladáskor a játékosokat 20.000 forintos fizetés illeti meg.

Csőd: egy játékos akkor megy csődbe, ha a játékostársak bármelyikének vagy a Banknak többel tartozik, mint amennyit ki tud fizetni. Ha egy játékos a Banknak tartozik, akkor minden vagyonát átadja a Banknak és kiszáll a játékból. Ha ilyen módon birtoklevelek kerülnek a Bankhoz, akkor a Bank azokat azonnal árverésen értékesíti. Ha egy játékos játékostársa követeléseit nem tudja kielégíteni, akkor az épületek kivételével minden vagyona a játékostársát illeti. Az épületeket a Bank ilyenkor is féláron veszi vissza, de ezek ára a követelőhöz kerül. Csőd miatt gazdát cserélő, jelzáloggal terhelt ingatlanok után tíz százalék kamat fizetendő a Banknak.

Logikai játékok: az elme frissességéért

Kortól és nemtől függetlenül szükségünk van rá, hogy karban tartsuk elménket! Erre a feladatra nincs is jobb eszköz, mint a logikai játékok valamely darabja! A logikai játékok szórakoztatva tanítanak és mozgatják meg agyunkat. Így nem érezzük megterhelő gyakorlatnak a memória karban tartását, sőt remek családi szórakozás is lehet a logikai játékok valamelyikének kipróbálása!

Forrás: Monopoly játékszabály