A memóriafejlesztés tökéletesítésére senkit sem lehet kényszeríteni. Ez elsősorban akarat kérdése. De miért akarhatja bárki is fejleszteni a memóriáját? Nem árt, ha szentelünk némi időt ennek a kérdésnek. Előfordul, hogy munkahelyi problémáink megoldá­sát reméljük a jobb emlékezőképességtől. Arra az emberre, aki a legapróbb részleteket is fejben tartja, aki kívülről fújja a legfontosabb adatokat és akinek nem okoz gondot, hogy jegyzetek nélkül tartson meg egy lendületes és lebilincselő beszámolót, arra felfigyelnek a felettesei. És előléptetések idején fejhossznyi előnnyel indul a munkatársaival szemben. Meglehet, Ön is azok sorába tartozik, akik egyszerűen kiütést kapnak attól, hogy folyton elfelejtik ügyfeleik nevét. Vagy attól, hogy képtelenek észben tartani kedvesük telefonszámát, nagynénikéjükről nem is szólva. Ne feledjék: a tanulás (és az elsajátítottak rugalmas előhívása) olyan, mint a sport - ahhoz, hogy győzzünk, először akarnunk kell.

Tehát az akarat fontos ösztönző az emlékezetfejlesztésben. A memória passzív működésébe nincs beleszólá­sunk, de némi munkával elérhetjük, hogy nekünk dolgozzon. Az információtárolás mikéntje magyarázatot ad a memória működésére és a fejlesztés lehetőségeire. Az emlékezet legfontosabb feladata az, hogy egy kép- és adathalmazt tároljon. Emlékezetünk révén felidézhetjük, újra átélhetjük régmúlt élményeinket. Mint már említettem, az agy ezerszer több élményt őriz, mint gondolnánk vagy amire valaha is újra szükségünk lenne. Ennek az irdatlan kincsnek egy része közvetlenül a tudat felszínén, a könnyen hozzáférhető emlékezetben található. Nagy része azonban lesüllyed a mélybe, és ott vár arra a pillanatra, amikor ismét szükség lesz rá. A maradéknak örökre nyoma vész, vagy pedig csak nagyon keservesen hívható elő. Ezt nevezzük hozzáférhetetlen emlékezetnek, amelynek emlegetése, bármily szokatlan legyen is, elengedhetetlen: az emlékezetfejlesztés egyik alapvető módszere éppen az, hogy emlékeinket nem engedjük lecsúszni a hozzá­ férhetetlen memóriába, hanem a hozzáférhető memó­ria szintjén tartjuk. Sok ember csukott szemmel megy el az élet apróbb-cseprőbb eseményei mellett, ezek azonban - akár odafigyelünk rájuk, akár nem - feltétlenül nyomot hagynak emlékezetünkben. Sok ilyen élmény - sajnos - idővel a hozzáférhetetlen memória mocsarában köt ki, ahonnan csak a szakszerű pszichiátriai beavatkozás vagy egy nagyobb lelki megrázkódtatás, esetleg valamilyen asszociáció tudja csak kimenteni.

Hány olyan csip-csup dolog van, amiről meg mi szeretnénk elfeledkezni: hivatali pletykákról, jelenté­sünkbe vagy más fontos hivatali iratunkba csúszó komoly hibáról, bosszantó hibákról, amiket elkövettünk, kósza híresztelésekről, szóbeszédről. Hogy szabaduljunk tőlük, szántszándékkal kitöröljük őket az emlékezetünkből, azaz a pszichológia zsargonja szerint, „elfojtjuk". Mindezek tetejében még ott van mindaz az informá­ció, amihez szinte észrevétlenül jutunk, de amikor szükségünk van rá, már sehol sem találjuk. Az ilyen lelki okokra visszavezethető feledékenység veszekedé­sek vagy mulasztások okozója. Ha emlékezetünk hatékonyságát növelni szerelnénk, először is uralmunk alá kell hajtanunk az elfojtott vagy más okokból figyelmen kívül hagyott információ­ halmazt, mert ha ezt a lehetőséget kihagyjuk, erről sajnos örökre le kell mondanunk. Ha kellemetlen vagy fájdalmas élményben van ré­szünk, általában a következőt tehetjük: vagy elfojtjuk az emlékét, vagy rögtön szembenézünk vele, leküzdjük természetes megbántottságunkat és megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy az esettel járó megrázkódtatás erejét tompítsuk. Megpróbálhatunk együtt élni dühítő vagy kínos emlékeinkkel ahelyett, hogy elhessegetnénk vagy tudatunk legeldugottabb zugaiba száműznénk őket, ahonnan később már képtelenek vagyunk segítség nélkül előhozni. Ha így teszünk, az élmény friss és könnyen felidézhető marad. A lassan megfakuló emlék nemsokára a tudatküszöbre, a „hozzáférhető memóriába" kerül. Itt legfontosabb emlékeink tárházát gyarapítja, amelyek előhívásához nem keli különösebb erőfeszítés.

Ha csak rajtunk múlna, itt tartanánk minden élményt és tudomásunkra jutott adatot. Hogy ebből mégis menynyire fogunk emlékezni, az kizárólag attól függ, hogy mennyire vagyunk urai annak a rengeteg - örömteli vagy kellemetlen, esetleg csak közömbös - benyomásnak, ami nap, mint nap ér bennünket. Képzeljük csak el, micsoda tébolyult zűrzavar tá­madna a fejünkben, ha mindig mindenre emlékeznénk! Hogy ezt az információáradatot hol és hogyan tároljuk, az értékítéletünk, ízlésünk, érdeklődési körünk és szellemi beállítottságunk függvénye: vagy a mély tudatban (meglehetősen hozzáférhetetlenül) vagy a tudatküszöbön, ahonnan szükség esetén előhívható. Fejünkben hemzsegnek a tennivalók, események és ismerősök raja kavarog, ezernyi fontosnak érzett dolog, vagy olyasmi, amire valamilyen okból felfigyeltünk. Ezt nevezzük memóriamagnak. Beállítottságunk, érzelmi kötődéseink, ízlésünk és érdeklődésünk szintén döntő hatással van arra, hogy az emlékezetnek mikor mekkora hányadát aktivizáljuk. Egy pillanat alatt eszünkbe jut minden, amit életünk egy adott periódusában fontosnak vagy érdeklődésre számot tartónak vélünk. Az viszont, ami elhanyagolható, sőt merőben lényegtelen, menthetetlenül kihullik a rostán. Mindez összefügg azzal, hogy az emberek szinte öntudatlanul is nagyobb figyelmet szentelnek annak, amit érdeklődésre méltónak tartanak. Ennek fordí­tottja is igaz: mellékes - az adott pillanatban érdektelennek tűnő - benyomásokra alig figyelünk fel.

A memóriafejlesztés fontosságáról

Mindannyian gyakran szembesülünk vele, hogy olykor nagyon is ránkférne a memóriafejlesztés. Lehet, hogy egy telefonszámot még könnyedén megjegyzünk, sőt, az is lehet, hogy hosszabb távon is képesek vagyunk sok információt észben tartani, de néha mégis kellemetlen helyzetbe hoz minket, mikor cserben hagy a memóriánk! Éppen ezeket a helyzeteket elkerülendő, a memóriafejlesztés kiemelendő jelentőséggel bír. Manapság már a legkülönbözőbb módszerekkel találkozhatunk a memóriafejlesztés területén, így érdemes mindennek utánajárni, hogy idős korunkra is jól működjön emlékezőtehetségünk!

Forrás: Donald H. Weiss: Hogyan fejlesszük memóriánkat?

Koenzim Q10 1957-ben a KoQ10-et először izolálta marhaszív mitokondriumából Dr. F. Crane az Amerikai Egyesült Államokban, míg hatásmechanizmusa felderítéséért Dr. Mitchell 1978-ban Nobel-díjat kapott. A koenzim Q10 61 (KoQ10) vitaminszerű vegyület. Az ubikinonok közé tartozik, melyek zsíroldékony vegyületek, és fontos szerepet töltenek be az elektrontranszportban és a mitokondriumokban zajló energiatermelésben. A koenzim Q10 kiemelkedő jelentőségű a sejtszintű energiatermelésben. Gyakorlatilag az emberi szervezet szinte minden egyes sejtjében megtalálható, potenciális antioxidáns, a szabadgyökök szöveteket és sejtkomponenseket károsító hatása elleni védelem hatékony fegyvere. A koenzim Q10 hatásai az emberi szervezetre: megnöveli a szervezet energiaszintjét - kisebb mértékű fáradtságérzés - jobb szívizomfunkció - nagyobb munkabírás - általános közérzet javulása - kardiomiopátiás betegeknél a tünetek jelentős mérséklése - magas vérnyomásra csökkentése Állati belsőségek, szójaolaj, szardínia, földimogyoró, szarvasmarhából készült fogások fogyasztásával a megfelelő KoQ10-bevitel egy része már biztosított. A kereskedelmi forgalomban kapható KoQ10 előállítása főként az élesztő fermentációjával történik. Itthon többek között a Bio- Quinine Q 10 kapszula és a Co-Q-10 tabletta van forgalomban, míg az USA- ban a legújabb fejlesztés a Coenzyme Q10 50 mg-os sublingvális tabletta.

α- lipolsav

Az alfa-lipolsav az egyik legerősebb, univerzális antioxidáns, mely megvédi sejtjeinket a pusztulástól. A lipolsav képes még a többi ismert antioxidánst is erősíteni. Az alfa-liponsav (ALA) emellett vércukorszint szabályozó hatása miatt hasznos diéta alatt és karnitin szedése során is. Az ALA a glükóz ATP-vé alakításához szükséges egyik enzim, ami az emberi szervezetben termelődik, de megtalálható a burgonyában, a répában, a jamszgyökérben, a batátában, a céklában és a vörös húsokban is. Ez az enzim önmagában is hatékony antioxidáns, képes más antioxidánsok regenerálására és hatékonyságuk növelésére is. A kutatások szerint az alfa-liponsav megóvja a vörös vérsejteket az oxidációtól és intenzív napozás után az UVA-sugárzás káros hatásaitól, míg más vizsgálatok alapján hatékony méregtelenítő anyag is, képes eltávolítani a szervezetből a kadmiumot, az ólmot és a higanyt, valamint kivonni a vérből a felesleges vasat és rezet. Az antioxidáns hatás eléréséhez szükséges napi adag 200-300 mg. A humán egészségügyben a cukorbetegség terápiája az a terület, ahol az ALA vezető szerepet játszik.

Az ALA-tartalmú adalékokat 30 éve használják a diabéteszes eredetű idegbántalmak gyógyítására. Javítja a vérkeringést és a distalis idegek állapotát, visszafordítja az idegek, a szemek és a szív diabéteszes eredetű károsodását. Hosszú távú alkalmazása elősegíti új fibrinszálak kialakulását is. További kutatások azt is kimutatták, hogy az ALA hatékony antihyperglykaemiás ágens. Glükózszintcsökkentő és szabadgyök-ellenes hatása miatt széles körben alkalmazzák a diabéteszes komplikációk, pigmentdegenerációk, szürke hályog, idegbántalmak megelőzésére. A természetes források mellett az alfa-lipolsav tartalmú étrendkiegészítők széles palettájáról választhat a fogyasztó.

Kolin

Tulajdonképpen a B-komplex egy tagja, de nem sorolják a B-vitaminok közé, mivel nemcsak külső forrásból tud szervezetünk hozzájutni, hanem képes szintetizálni is azt. Legfontosabb hatásai az emberi szervezetben: Védi a májat: segít ellátni méregtelenítő feladatát, erős megterhelés esetén (alkohol, drog) valamelyest csökkenti a káros hatásokat, valamint megakadályozza zsírok lerakódását a szervben. Segíti a zsírégetést: fokozza a szervezet zsírfelhasználását, így diéta mellett támogathatja a zsírvesztést. (Különösen inozitollal.) Kolinnal nagyban csökkenthető az epekövek kialakulásának valószínűsége. Csökkenti a koleszterinszintet. Pozitív hatással van az emlékezőképesség és más agyi funkciók fejlesztésére. Az Alzheimer-kórban szenvedők esetében bizonyítottan hatásos, és úgy tűnik, néhány ideg- és elmebaj megelőzésében is segíthet. Hatásos lehet pantoténsavval és tiaminnal (B-vitaminok) gyomorégés ellen. Számtalan természetes táplálékban nagy mennyiségben fordul elő, pl. máj, tojás, földimogyoró, búzacsíra, de étrendkiegészítő kapszulákkal is

Taurin

A taurin nem fehérjeépítő aminosav, epesavak alkotórésze, ezek hidrolízistermékeinek vizsgálatakor fedezték fel 1824-ben. Kezdetben ökörepéből állították elő (innen származik a neve is, bár egyesek a fizikai teljesítőképességet növelő hatására vezetik vissza a bikára utaló elnevezést), mára a szintézise már megoldott. Kis mennyiségben a szervezet képes előállítani kéntartalmú aminosavakból (cisztein, metionin), így hiánybetegség emberben nemigen tapasztalható. A szívizom egyfajta megbetegedéséért újabb kutatások szerint a taurinhiány lehet felelős, de ezt még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Macskák számára nélkülözhetetlen, esetükben az elégtelen bevitel súlyos hiánybetegségekkel (hipertrófiás kardiomiopátia) jár. Élettani hatása még csak részben ismert. Szerepet játszik a membránokon keresztüli kalcium-áramlás szabályozásában, egyes szövetek (mint a már említett szívizom) normális működésében, az inzulinhoz hasonlóan elősegíti a glükóz sejtekbe áramlását, ezáltal nő a fizikai teljesítőképesség, csökken a vércukorszint. Az izmok tartós terhelése csökkenti taurintartalmukat, valószínűleg ennek is része van az izomgörcs kialakulásában. Méregtelenítő és antioxidáns hatással is rendelkezik. Elsősorban állati eredetű ételek tartalmazzák: hal, húsok (főleg bárány) és belsőségek. Nagy mennyiségben tartalmazzák a napjainkban népszerű energiaitalok is.

Q10

Kevesen tudják, de a szabad gyökök káros hatása, illetve az ellenük való védekezés fontosságának vezetett el a Q10 előtérbe kerüléséhez. A Q10 szintje a szervezetben egyénileg változik, ám csökkenése komoly tüneteket és betegségeket okozhat, mint például krónikus fáradtságérzés, de akár szív- és keringési rendellenességek forrása lehet az elégtelen Q10 ellátottság. Q10 mennyisége az életkor előrehaladásával természetszerűleg csökken, ezért különösen fontos odafigyelnünk rá idősebb korban is!

Forrás: Nagy János - Schmidt János - Jávor András: A jövő élelmiszerei és az egészség 

A csontok növekedéséhez és regenerálásához a szervezet több vitamint is használ, ezek körül az egyik a K-vitamin. De mit tudunk a csontokról?

A csontszövet felépítése és működése A csontszövet nagyon fontos összetevőjét a csontsejtek képezik - oszteoblasztok, oszteoklasztok, oszteociták és nyugvósejtek -, melyek a csontszövet építését és a szövet táplálását biztosítják. A csont szerves állományának nagyrészét a kollagén teszi ki, de ezenkívül találhatók erek és idegek is. A szervetlen állomány döntően hidroxiapatitból áll: Ca10(PO4)6(OH)2.

A csontsejtek Az oszteoblasztok feladata a csont felépítésének, növekedésének, átépítésének a biztosítása. Mátrixfehérjéket állítanak elő és alkalikus foszfatázt tartalmaznak. Felületükön parathormon-, dihidroxikolekalciferol-, kortizol- és szexuálszteroidreceptorok találhatók. Érésüket a növekedési hormon, citokinek segítik elő. Az oszteoklasztok nagy, sokmagvú, a monocita-macrophag közös őssejtből származó sejtek. Müködésüket az oszteoblasztok szabályozzák. Savi foszfatáz enzim és proteázok segítségével bontják a csontállományt és reszorpciós üregeket képeznek. Felületükön kalcitonin receptorok találhatók. A parathormon és a többi csontreszorpciót serkentő hormon az oszteoblasztok közvetítésével hat rájuk. Az oszteociták a csontátépítés során az oszteoblasztokból alakulnak át, feladatuk a csontszövet táplálása. A nyugvósejtek a kortikálisok és a csontgerendák felszínén találhatók és kapcsolatot tartanak a csont belsejében levő oszteocitákkal.

A csontanyagcsere elemi sejtes egysége A csont sejtjei szoros együttműködésben végzik a csontszövet átépítését. Először az oszteoklasztok kötődnek a csonthoz és savas hidrolízissel, valamint proteázok segítségével bontják az alapállományt, ami áltál egy kis üreg alakul ki. A vérárammal ide vándorló makrofágok kitakarítják az üreget. A benne található kapilláris köré csoportosulnak az aktivált oszteoblasztok, amelyek az üreget először szerves alapállománnyal, majd ebbe beépített ásványi anyagokkal töltik ki, miközben ők maguk a csont belsejébe kerülve oszteocitákká alakulnak. Így alakul ki a Havers csatorna és körülötte a Havers lemezrendszer.

A szerves állomány A csontmátrix 30-40%-a szerves állományból áll, melynek döntő részét a kollagén, főként I. típusú kollagén teszi ki. A kollagént az oszteoblasztok termelik a tropokollagén molekulák polimerizálása révén, magas a hidroxiprolin tartalma. A szerves állomány ezenkívül mukopoliszacharidokat, kondroitin-szulfátokat, keratánszulfátot, oszteokalcint, K-vitamin-dependens peptidet is tartalmaz.

A szervetlen állomány A csontszövet 20% vizet és 40% ásványi anyagot is tartalmaz. Az ásványi só döntően hidroxiapatit, de nyomelemek (Cu, Zn, Fe, Sn, Mg) is találhatók benne. A felnőtt szervezet 1-1,2 kg kalciumot tartalmaz, melynek 99%-a a csontokban található. Főleg a kollagénrostok és a kalciumsók felelősek a csont szilárdságáért. A csont kollagénrostjainak igen nagy a szakítószilárdságuk, miközben a kalciumsóknak igen kifejezett az összenyomó szilárdságuk. Ez a kettő, valamint az összefonás, ami a kollagénrostok és a kristályok között létezik, biztosítja a csont ellenállóképességét a különböző erőkkel szemben.

Csontok felosztása A csontok az alakjuk alapján feloszthatóak. Vannak csöves csontok (karcsont, alkarcsontok, combcsont, lábszárcsontok, kéz és láb középcsontjai, ujjak csontjai), lapos csontok (bordák, az agykoponya csontjai), köbös csontok (csigolyák testei), labirintusos csontok (az arckoponya csontjai). A csöves csontokon különböző részeket különböztetünk meg: az epifízist (a csont két vége), a diafízist (a csont középső része), a perioszteumot (körülveszi a csontot). A perioszteumon belül található az úgy nevezett tömör csont réteg, mely biztosítja a csont ellenállását a 13 hajlítással szemben. Az epifízis nagy részben szivacsos csontból áll, ez biztosítja az elasztikus szilárdságot a kompressziós erőkkel szemben. A hosszú csöves csontokon belül található a csontüreg, mely tartalmazza a csontvelőt. A felnőtt csontokban ún. sárga csontvelő található, mely zsírtárolási szövetként működik. A csöves csontok szivacsos végdarabjainak velőüregeit fiatalkorban vörös csontvelő tölti ki.

Csontfejlődés és csontosodás A csontváz részei a fogamzás után az első hetekben fejlődnek ki. A 8. posztkoncepcionális hétig ez a folyamat befejeződik és a csontok porcos, illetve kötőszövetes membránjainak a csontosodása indul. A csontosodás kétféleképpen mehet végbe: vagy az embrionális kötőszövet direkt csontosodása (intramembranózus csontosodás) vagy a hialin porc helyettesítése révén (endokondrális csontosodás). Az előzővel a koponyacsontok, néhány köbös csont fejlődésénél, az utóbbival a törzs illetve a végtagok csontjainak fejlődésénél találkozhatunk.

K-vitamin a csontokért és a véralvadásért

A K-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amely a D-vitaminhoz hasonlóan két fő formátummal rendelkezik; a K1 és a K2 vitaminnal. A K1 vitamint a zöld növények, a K2 vitamint a baktériumok szintetizálják. Néhány mesterségesen előállított K-vitamin vízben is oldódik, legfontosabb élettani hatása pedig a véralvadással és a csontok egészségével hozható kapcsolatba. Legjobb K-vitamin források pedig a zöld leveles zöldség- és főzelékfélék, a káposzta, a brokkoli, a paraj, a tej- és tejtermékek, valamint a máj.

Forrás: Dr. Funke Simone: A csontrendszer fejlődését és struktúráját érintő megbetegedések genetikai vizsgálata újszülöttkorban

Növekedés-érés és életkor

A gyermekek testi fejlődése a fogantatástól az érésig lezajló, összerendezett strukturális és funkcionális változások összessége, differenciálódás a funkcióra specializálódva. A növekedés a testméretek mennyiségi és proporcionális változásait, a fejlődés pedig a növekedés és az érés irányában történő progresszív folyamatot jelenti. A növekedés a strukturális, az érés pedig a funkcionális változások komplexitása. A test különböző régióinak vagy szerveinek növekedési tempója más és más a növekedési periódus egyes szakaszaiban, de különbözik egymáshoz viszonyítva is. A növekedési tempó eltérései eredményezik az arányok és a forma változását. Az érés fogalma az érett állapot felé haladást foglalja magában és folyamat jellege van. Minden egyednek veleszületett „biológiai órája” van, ez szabályozza érését. Az érés folyamatában megkülönböztetjük az érett biológiai állapot felé tartó folyamat tartamát és tempóját, ütemét (az ütemet gyakran hívjuk sebességnek vagy rátának is). A tartamban észlelt eltérés azonban gyakran együtt jár az érés rátájának megváltozásával is. Az emberek érési rátájukban jelentősen különbözhetnek egymástól. Két gyermek lehet ugyanolyan méretű (ugyanazon szintet érték el növekedésükben), mégis máshol helyezkednek el a felnőtt méreteikhez vagy érettségükhöz vezető úton. Így ezek a gyermekek különböző időben válnak felnőttekké, és mint felnőttek is más-más méretűek lehetnek. Ez az alapvető különbség a növekedés és az érés között. A relatív érettségi állapot a biológiai kor viszonya a kronológiai korhoz. Egy gyermek testi növekedése és érése (biológiai kora) tehát nem szükségszerűen halad kronológiai korával összhangban. Azokat a gyermekeket nevezzük átlagos növekedésűnek vagy fejlettségűnek, akiknek kronológiai és biológiai kora összhangban van. A többiekhez képest korán érő gyermek biológiai kora jelentősen megelőzi kronológiai korát, ezzel szemben a vontatottabb fejlődésű, későn érő gyermek biológiai kora a kronológiai kora mögött jár. A kronológiai kor ilyen értelemben a testi fejlettség megítéléséhez szükséges viszonyítási pont.

Az egyedfejlődés szakaszai

Az egyedfejlődés két fő szakaszát: a prenatális és posztnatális fejlődési fázist a megszületés egyértelműen elkülöníti. A posztnatális fejlődés életkori szakaszainak egzakt elhatárolása azonban igen nehéz. Az alapvető problémát az okozza, hogy a testi fejlődés inkább folyamatosnak, mintsem szakaszosnak tekinthető, de a különböző szervek, szervrendszerek fejlődésmenete is keresztezi olykor egymást, s így elmossa az életkori szakaszok határait.

A gyermek- és serdülőkori növekedés A posztnatális élet különböző szakaszaiban is más-más a növekedési ráta. A csecsemőkorban a testhossz gyarapodási sebessége igen nagy, a leggyorsabb az egész posztnatális élet alatt. Ezután fokozatosan csökken a növekedés sebessége, és a harmadik évre stabilizálódik. Lassú, de közel állandó tempójú növekedés figyelhető meg a pubertáskorig, amikor újabb növekedési gyorsulás következik be: ezt a változást nevezik serdülőkori növekedési lökésnek. A legtöbb testméret életkori változása nagyon hasonlít a testmagasság növekedéséhez, de számos kivétel is van. A különféle szervek ill. testméretek növekedésmenete alapján Scammon négy elsődleges növekedési görbetípust írt le.

A csont- és izomrendszer hosszméreteire és néhány szerv tömegnövekedésére (hasnyálmirigy, máj, lép, vese, ezek az ún. parenchimás szervek) is érvényesek a testmagasság növekedésmenetére leírtak. E szervek összes dimenziójának növekedési sebessége felgyorsul a serdülőkorban, majd ezt követően fokozatosan lassuló növekedéssel alakul ki a felnőttkori méret. Az agykoponya, az agy, a szem és a fül növekedése a korai gyermekkorig rendkívül gyors, de ezt egy nagyon lassú növekedés váltja fel. Egy éves korra az agy eléri végső súlyának 60%-át, 6 éves korra pedig a 90%-át. Az arckoponya növekedése nem ilyen gyors, pl. az állkapocs végleges méretének csak 75%-át éri el a prepubertális növekedési szakaszban. A harmadik növekedési görbetípust képviselik a nyirokszövetek, amelyek növekedése igen gyors a gyermekkorban, maximális tömegüket a serdülőkor kezdete előtt érik el, majd a nemi hormonok hatására nagyságuk csökken. A negyedik görbetípusra a reproduktív szervrendszer lineáris és ponderális növekedése a példa (kivéve az uterust), ez a serdülőkorig igen lassú, amit egy rendkívül gyors, a pubertáskor végéig tartó növekedési fázis vált fel. A bőr alatti zsírszövet növekedése nem sorolható egyik említett görbetípusba sem, hanem sajátos pályát követ. A születéstől kb. 9-12 hónapos korig a növekedés sebessége gyorsul, ezután eleinte gyorsan, később lassan csökken. Kb. 4 éves kor körül egy közel állandó szintre áll be, majd 6-7 éves kortól ismét nő. A bőr alatti zsírréteg minden életkorban vastagabb a leányokban, mint a fiúkban, a két nem közti eltérés az életkor előrehaladtával jelentősen fokozódik.

A törzs és a végtagok irharétegében tárolt zsír eloszlása is lényegesen változik a növekedési periódus alatt. Míg a korai gyermekkor alatt relatíve kb. azonos mértékben gyarapszik a bőr alatti zsír mindkét nemnél, addig a késői gyermekkor és a pubertás idején lényeges nemi különbségek alakulnak ki a testtáji zsíreloszlásban. Ez a zsírréteg a leányoknál többé-kevésbé ugyanolyan a végtagokon, mint a törzsön. A fiúk zsírtartaléka a törzsön 13 éves korig nő, majd egy rövid ideig tartó csökkenés után ismét gyarapszik a pubertás végéig. A végtagok bőrredőinek vastagságában a 11-12 éves kori növekedési csúcspont után jelentős a bőr alatti zsír megfogyatkozása. A nemi különbséget tehát részben a törzsredők gyarapodásának különbsége, részben pedig a két nem végtagredőinek ellentétes irányú változása eredményezi.

Az életkor hatása a mindennapokban

Az életkor számtalan aspektusból befolyásolja a mindennapjainkat. Gondoljunk csak bele: az életkor határozza meg a napi rutinunkat, az érdeklődési körünket, az álmainkat, sőt azt is, hogy mi tesz minket boldoggá, vagy éppen hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Az életkor – bár sokan vallják, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát – bír a legnagyobb befolyással életünket tekintve, hiszen minden, amit teszünk, gondolunk vagy érzünk az életkor befolyása alatt áll.

Forrás: Bodzsár Éva: A gyermek testi fejlődésének általános jellemzői 

Mozgásfejlődés

Mielőtt fejlesztő játékokat, azon belül mozgásfejlesztő játékokat javasolnék, leírom, melyik korban mit kéne tudnia a babának, mert teljesen felesleges korábban fejleszteni a kicsit, mint ahogyan magától képes lenne erre.

Átfordulás 3-6 hónapos kor között valamikor – Egyes babák egyáltalán nem strapálják magukat ezen a téren, inkább kivárnak, a fürgébbek már 3 hónaposan átfordulnak. Mindegy, hogy hányszor fordult már át a baba, hogy rendszeresen csinálja, vagy csak 1-2 alkalommal fordul át, ha egyszer meg tudja csinálni, akkor azt már tudja, csak nem motiválja semmi arra, hogy rendszeresen átforduljon. Majd, ha szüksége lesz rá, gyakrabban fogja csinálni.

Kúszás 6-9 hónapos kor között. A kúszás lehet körbe-körbe, hátrafelé vagy előrefelé, mindegy melyiket űzi a baba, csak csinálja, mert ez nagyon fontos a hátizom és a karizom erősödése szempontjából.

Felülés 8-10 hónapos korban. A felülés nem azt jelenti, hogy támasztva, vagy a kezére támaszkodva meg tud ülni a baba, hanem, hogy teljesen egyedül minden segítség nélkül fel tud ülni és támaszték nélkül stabilan ül (nem borul fel).

Mászás 8-11 hónapos kor között. A mászás kezdete attól is függ, mennyit kúszott a baba előtte. Vannak olyan babák, akik profin kúsznak, de a mászást csak 1-2 hétig űzik, csupán átmenetként szolgál számukra a kúszás és a járás között, míg vannak olyan kicsik, akik hamar profin megtanulnak mászni és 4-5 hónapig csak másznak, járni egyáltalán nem akarnak.

Felállás. Ha már tud mászni, akkor saját maga, önállóan kapaszkodva pár nap múlva fel is tud majd állni. Az nem számít felállásnak, ha te segítesz neki felállni. A legtöbb baba önállóan kapaszkodva már kb. fél évesen tud állni, de az önálló felálláshoz ennél sokkal több kell: egyensúlyérzet, karizmok stb., ezeket pedig csak a kúszás és mászás által tudja megszerezni a kicsi.

Járás 10-18 hónapos kor között. Az önálló járáshoz több fokozaton át jut el a baba: először csak felkapaszkodik valamilyen bútorra és oldalazva halad, ezután az egyik bútorról átkapaszkodik a másikra, majd következik az a fokozat, amikor valamilyen nagyobb tárgyat, egy széket, egy kis gurulós bevásárlókocsit tologat maga előtt a baba. Ezután megtanul maga, kapaszkodás nélkül felállni, ezzel az egyensúlyozás művészetét sajátítja el. Végül pedig egyszercsak megteszi az első önálló, kapaszkodás nélküli lépését.

Manuális készségek

Kézjáték (3 hónapos kortól). Az ismert ujjszámlálós mondókákat már egészen kicsi korban elkezdhetjük játszani: Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, icipici mind megette, jaj, de fáj a hasa tőle.

Lógós játékok (0 hónapos kortól). Már alig néhány hetes korban ösztönzi a babát a játékok felé nyúlásra, ha hozzá egészen közel, általa is elérhető távolságban a kiságy vagy a járóka fölé játékokat lógatunk. Érdemes élénk színű (nem pasztell) játékokat választani, ezekből elég 3-4 darab. Az érdeklődőbb babák 8-9 hetesen már megpróbálnak a játékok felé nyúlni.

Érdekes tárgyak (4 hónapos kortól). Ne csak műanyag és plüss játékokkal találkozzon a gyermek, adjunk neki folyamatosan új, érdekes használati tárgyakat is a kezébe és mondjuk meg a nevét, és egy jellemző tulajdonságát is a tárgynak. Megmutathatjuk azt is, hogyan kell használni a tárgyat. Pl. kávéskanál, fakanál, lábos és fedő, tízes csomag papírzsebkendő, üres műanyag flakon. Ezeket 10 hónapos kortól 3-4 darabonként cipősdobozokba pakolhatod és a dobozokat a szoba több pontján elhelyezheted, a baba előszeretettel rámolja majd ki őket :)

Beszédfejlődés

A baba tulajdonképpen már 1-2 hónapos korban szívesen hallgatja az édesanyja hangját. A mesét még nem érti, de a kedves mondókák, dalocskák, mesék megnyugtatják, figyel a hangunkra és szívesen hallgatja őket. Emellett az csendes altatódalok a kicsi altatását is megkönnyíthetik.

4-5 hónaposan mindkét fiamat szórakoztatta, ha főzés közben énekeltem, meséltem nekik, jókat mosolyogtak a hangutánzó szavakon és a rímeken, én meg közben tudtam haladni a munkával. Amikor elunták a megszokott játékot, akkor is lefoglalta őket a mesélés, verselés. A humorérzékük már ekkor megmutatkozott, tudták mikor jönnek a kedvenc részek a versikében vagy a dalban és előre kuncogtak rajta (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kicsi már ennyi idősen egészen jó memóriával rendelkezik és humorérzéke is van).

6 hónapos kor után a babák kifejezetten élvezik és szeretik a ritmikus versikéket, kezdődhet a térden lovagoltatós játékok korszaka. A puha plüssből vagy gumiból készül könnyen lapozgatható könyvecskéket is odaadhatjuk már nekik. Azokat érdemes megvenni, amikben 1 oldalon csak 1 egyszerűbb kép van (pl. gyümölcsök vagy állatok). Meglepődve fogod észrevenni, hogy ha megmutatod a kicsinek a képeket és megbeszélitek mi van rajta, már 6-7 hónapos korban rá tudsz kérdezni a képekre és meg fogja tudni mutatni, melyik micsoda.

8-9 hónaposan megmutathatjuk a babának az első leporelló könyvecskéket, amiket szívesen lapozgat majd. A hagyományos harmonikaformájú szétnyithatós most még jobb, mint a lapozható, mert abban könnyebben tud lapozgatni a baba önállóan is.

10-12 hónapos kor körül már szívesen nézegeti velünk együtt a könyvet és meghallgatja a meséket is. A baba temperamentumától függ, hogy ebben az intenzív mozgásfejlődési időszakban, mennyi ideig lesz türelme mesét olvasgatni. A mozgékonyabb babáknak talán kevésbé, ezért jó, ha őket bevonjuk a mesébe, mutogathatnak, magyarázhatnak, lapozgathatnak közben.

Fejlesztő játékok a jókedvű tanulásért

Minden csöppség rajong a játékokért – és mindben képesek meglátni a játékot, éppen ezért fontos a fejlesztő játékok által segíteni nekik a tanulás bármely folyamatában. Mindegy, hogy mozgási, manuális vagy beszédkészségről van szó, a fejlesztő játékok minden esetben hasznosak és elengedhetetlenek. Alapozzuk meg csemeténk jövőjét a fejlesztő játékok segítségével.

Forrás: Vida Ágnes: Fejlesztő játékok 0-4 éves korig

Mit tudunk a gyermek alvásáról? A következőkből kiderül - mennyit alszanak átlagban a gyerekek. - hogyan zajlik az alvás. - miért ébred fel sok gyerek éjszaka. Mennyit alszanak a gyerekek? Hogyan oszlik meg az alvás?

Ki ne ismerne arról szóló történeteket, hogy bizonyos gyerekeket már a születésüktől fogva milyen könnyű gondozni, akiket fel kell ébreszteni az etetéshez, és akik már néhány hónapos korukban végigalusszák az egész éjszakát? Ilyen született jó alvó kisbabák valóban léteznek. Semmivel sem lehet őket kihozni a sodrukból. Bárhová vihetik őket. Sem az idegen környezet, sem a hangos zaj, sem más nem tudja elvenni a kedvüket az alvástól. Az eleven babák szülei ezt alig tudják elhinni. Az ő gyerekeik soha sem akarnak aludni. Talán már közvetlenül a születés után az éjszakát is nappallá változtatják, állandóan izegnek-mozognak; minden zajra, minden helyváltoztatásra, minden látogatásra azzal reagálnak, hogy nem akarnak aludni. Valóban léteznek ilyen kisbabák is.

Az hogy egy baba jó vagy rossz alvó, csak kis mértékben függ a neveléstől, inkább az öröklött hajlamtól. Gyakori, hogy valamelyik szülő felismeri saját alvási szokását a gyerekben. Bármennyire is kiváltságos a dolguk a „mormota” gyerekek elkényeztetett szüleinek, a kevésbé elkényeztetett szülőknek sem kell kétségbe esniük. Az ő gyerekük is meg tudja tanulni, hogy este időben álomba merüljön, és egész reggelig békésen aludjon. A rövid ébredések természetesek. A gyerek meg tud tanulni bánni ezzel anélkül, hogy felkeltené a szüleit. Sok gyerek, aki nagyon keveset alszik – például kilenc órát hat hónapos korában – meg tud tanulni többet aludni. Persze akad néhány kivétel, akiknek valóban elég ennyi. De ezek a kis „gyorsalvók” is meg tudják tanulni, hogy éjszaka hosszabb ideig egyhuzamban aludjanak, ugyanabban az időben, mint a szüleik.

Nagyon ritka az a veleszületett neurológiai rendellenesség, amely a gyerek alvását valóban zavarja, és amitől órák hosszat ébren kell éjszaka maradnia. Ezeknél a gyerekeknél az általunk javasolt módszer nem válik be. Nagyon valószínű azonban, hogy az Ön gyerekének nincsenek veleszületett neurológiai zavarai, hanem egészséges és képes megtanulni aludni. A harmadik ábrából pontosan megtudhatják, hogy a gyerekek mennyit alszanak átlagosan – az újszülöttől a 10 éves gyerekig. A számokat Ferber professzortól vettük át, és a mi tapasztalataink szerint is beváltak. Azt is láthatják majd, hogyan oszlik meg az alvási idő egy nap folyamán, éjszaka és nappal. A csecsemők csak lassan tanulják meg az éjszaka és a nappal közötti különbséget. Éjszakai alvásuk egyre hosszabb lesz. Nappal egyre ritkábban és kevesebbet alszanak.

Amikor a baba legalább hat hónapos, készen áll arra, hogy éjszaka körülbelül 11 órát aludjon (az etetési időt nem számítva). Ez teljesen normális és megtanulható. A 11 órás alvásra körülbelül egészen öt éves koráig képes a gyerek. Amennyi alvásra még ezenkívül szüksége van, azt napközben hozza be. A hatodik hónaptól a második életév elejéig vagy végéig napközben kétszer alszik: egyszer délelőtt és egyszer délután. Azután átáll egyetlen napközbeni alvásra. Az éjszakai alvás az 5. életévtől egyre inkább megrövidül, körülbelül félévente egy negyedórával. Ha a táblázatban lévő időket összehasonlítják a gyerekük alvási idejével, jó, ha tudják, hogy az átlagtól való egy-két órás eltérés teljesen természetes. Ha gyermeke alvási ideje több órával eltér a táblázatban megadott átlagtól, akkor a gyerek alvási körülményeivel talán valóban nem stimmel valami – és lehet, hogy változtatniuk kell, hogy többet tudjon aludni. Néhány gyereknél egészen világosan észrevehető a fáradtság. A szemüket dörzsölik, nyűgösek, és nem akarnak semmivel sem foglalkozni. Mások nappal teljesen nyugodtnak látszanak, jókedvűek, és egymagukban is tudnak játszani. Az első kezelés után a szülők azt tapasztalják, hogy a gyerekük néhány óra alvástöbblet következtében kiegyensúlyozottabb és békésebb lesz.

A kiegyensúlyozott alvás fontosságáról

A nyugodt, pihentető alvás sok szempontból befolyásolja mindennapjainkat. Nem csak az állóképességünkre és a munkában nyújtott teljesítményünkre, de kedélyállapotunkra és egészségünkre is hatással van az alvás. Számtalan befolyásoló tényező lehet, mely meghiúsítja a nyugodt alvás lehetőségét, éppen ezért próbáljunk minden nap legalább egy órát a friss levegőn tölteni és megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasztani a pihentető alvás érdekében.

Forrás: Szépnapot könyvek

Sokan kérdezik, hogy elegendő-e a megfelelő és körültekintő táplálkozás, vagy szükség van a táplálékkiegészítők szedésére. A következőkben a tápanyagokról és a zöldárpa esszenciáról olvashatunk. 

Napjainkban számos tudós ismeri fel azt is, hogy a zöldszínű zöldségeknek rákmegelőző hatásuk van, mely a vitaminokon túli alkotórészeiknek köszönhető. Ennek ellenére a legtöbb amerikai nem fogyaszt elegendő zöldségfélét, amellyel biztosíthatná hosszú ideig tartó egészségét. A zöldárpa esszenciáról azonban máris tény, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek legtöbbünk étrendjéből hiányoznak, mi több feltételezhetően védőanyagok is találhatóak benne. A zöldárpa esszencia különösen gazdag magnéziumban, káliumban, beta-kartoinban, C-vitaminban és egyéb ásványi anyagokban. Az a tény, hogy a tápanyagok és főként az ásványi anyagok a szervezetben könnyen felszívódnak, nagymértékben hozzájárul a zöldárpa esszencia sikeréhez. A nyomelemek a test számos enzimreakcióját befolyásolják, az átlagos táplálékbevitel azonban nem biztosítja ezen ásványok optimális mennyiségét.

Dr. Hagiwara véleménye szerint a zöldárpa esszencia táplálkozástani értékéhez nemcsak a kivonat tápanyagtartalma járul hozzá, hanem a felszívódás rendkívül hatékony biokémiai formája is. Dr. Hagiwara felhívja a figyelmet egy igen jelentős tényre – melyet további tanulmányok megerősíthetnek – a mélyhűtött ételek tápanyagtartalmát illetően. A legtöbb táplálkozáskutató a fagyasztást a tápértéket megőrző eljárásnak tekinti. Az az általános vélemény, hogy így megmaradnak azok a tápanyagok, amelyek a friss élelmiszerben tönkremennének a leszedést követően. A figyelmet itt elkerülik a forrázás és más olyan lépések, amelyek a mélyhűtési folyamatban még azelőtt tönkreteszik a tápanyagokat, mielőtt a fagyasztás bekövetkezne. Bár az igaz, hogy a mirelit termékek valószínűleg több hasznos tápanyagot tartalmaznak, mint a már összelöttyedt „friss” társaik, ám a mélyhűtött élelmiszer sohasem azonosítható tápértékében a frissen szedetthez.

Biztonságos-e a mikrohullámú sütő használata? A válasz erre tömören és velősen: NEM. Már akkor is közöltek figyelmeztető írásokat erről, mikor ezt a gyors főzési eljárást felfedezték. Az erőteljes iparnak azonban van elég pénze ahhoz, hogy olyan kísérleteket finanszírozzon, amelyek bebizonyítják, hogy a mikrohullámú eszközök biztonságosak. Nem azt tanítják-e, hogy az elektromosság is biztonságos? Holott egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy modern segítőeszközeink megbetegítenek bennünket. A tudományos kutatások eredményeiről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Amióta az ember megjelent a Földön, mindig friss táplálékot fogyasztott. Nem tartósított, homogenizált, mikrohullámmal kezelt, stb. élelmet vett magához, hanem élő, életenergiával teli élelmet. Ha az ennivalót mikrohullámmal kezelik, az elpusztítja annak az energiáját. Tudjuk jól, hogy a tudósok a mikrohullámos főzési technikát a legtökéletesebbnek tartják és ráadásul még energiatakarékos megoldásnak is. De vajon képesek-e ezek a tudósok megmérni az életenergiát? A „tudományos” válasz nagyon egyszerű: „Ha nem mérhető az életerő, akkor nem is létezik.”

Csakhogy igenis van ennek mérhető módja, s az ember saját maga is elvégezheti a kísérletet. Vegyünk két egyforma virágcserepet. Töltsük meg őket ugyanabból a termőföldből és vessünk mindkettőbe ugyanabból a zacskóból származó magvakat. Ezután hevítsük az egyik cserepet egy mikrosütőben mondjuk 80°C-ra, a másikat pedig egy hagyományos sütőben melegítsük fel ugyanekkora hőmérsékletre. Az elkövetkezendő néhány hétben öntözzük egyforma gondosan mindkét cserepet. Nagyon egyszerűen mérhetővé válik az életerő. A hagyományos sütőben melegített magvakat tartalmazó virágcserépben szép növények kezdenek fejlődni, míg a mikrosütőben kezelt cserépben csak bűzösen rothadó magvakat találunk. Még ha kézzel nem fogható valami is az életerő, akkor is bebizonyítható, hogy a mikrohullám az egészséges ételt halott étellé változtatja át. Ezt jól gondoljuk meg!

A nyers zöldségekben és húsokban az ásványok szerves kötést képeznek az enzimek fehérjékkel, aminosavakkal és cukrokkal minden egyes sejten belül. Tudományos szakszóval ezeket szerves kötésű ásványoknak nevezzük. Mostanában felvett szóhasználattal biokomplexeknek. Ám melegítés vagy hűtés hatására ezeket az ásványi kötéseket metakovasav, foszforsav és más vegyületek támadják meg, melynek hatására az ásványok szervetlen állapotba kerülnek, ember és állat számára szinte felhasználhatatlanná válnak. Gyakorlatilag olyanná, mintha az élelem egyáltalán nem tartalmazna ásványi anyagot. Az általánosan ismert ásványi anyag-, nyomelem- és vitaminpótlókra ez egyértelműen jellemző. Hiába fogyasztunk marékszámra táplálkozás kiegészítőket, ezek szinte felszívódás nélkül távoznak szervezetünkből. Pontosan ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor a hosszú eltarthatóság érdekében a frissen szedett finomságokat fagyasztási eljárásnak vetik alá. Bennük az ásványi anyag tartalom az emberi szervezet számára hozzáférhetetlenné válik. Lehet, hogy az étel jóllakottá teszi a gyomrot, még az ízlelőbimbók is kedvüket lelik benne, de a szervezet egészségesebbé válásához nem járul hozzá.

Ebből is kitűnik, hogy dr. Hagiwara táplálkozásunk elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A meg nem válogatott étel, az ásványokban szűkölködő talaj adta élelem és most ez a mirelittel kapcsolatban feltárt hiányosság megviseli szervezetünket. Dr. Hagiwara meg van róla győződve, hogy ezeket a tápanyagokat a zöldárpa esszenciával pótolni tudjuk.

Mire jók a táplálékkiegészítők?

A különböző konyhai műveletek - mint a sütés, főzés, párolás - nagyban csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát. Emellett a különböző környezeti hatások és az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek indokolttá teszik a táplálékkiegészítők alkalmazását. Sokan még ma is vitatják, hogy szükségünk van –e a táplálékkiegészítők szedésére, ám egyre inkább beigazolódni látszik a tézis, miszerint táplálékkiegészítők nélkül szervezetünk nem képes megfelelően működni.

Forrás: Dr. Yoshihide Hagiwara: Zöldárpa, a mindentadó táplálék

A betegséget Alois Alzheimer írta le 1906-ban, de csak a nyolcvanas évek elejétől vált ismertté, hogy az AK a demencia leggyakoribb formája. Neuropathológiai vizsgálatok szerint a betegség jellegzetes szövettani elváltozásai már évekkel, évtizedekkel a tünetek kifejlődése előtt kimutathatóak az agyban. Ezek egyike az idegsejtekben és nyúlványaikban felszaporodó, hyperfoszforilált mikrotubuluskötő fehérjéből, a tauból álló neurofibrilláris köteg (NFK), míg a sejten kívüli térben -amyloid fehérjéből felépülő szenilis plakkok szaporodnak fel.

Arról, hogy melyiknek szerepe elsődleges a betegség kialakulásában, széleskörű vita zajlik, a NFK-ek fontosságát az ún. „tauisták” (a NFK-ben kimutatható tau fehérjére utalva), a plakkokét a „baptisták” (a plakkot alkotó fehérje az amiloid prekurzor protein (APP) hasításából származó béta-amiloid peptid („bap”) elnevezésre utalva) hangoztatják. A NFK-k a temporális lebeny mediális felszínén található kéregterületekben jelennek meg először, innen terjednek át limbikus, majd neokortikális területekre. A betegségnek genetikai szempontok alapján korai kezdetű (65 éves életkor alatt), autoszómális domináns módon öröklődő familiáris és késői kezdetű (65 éves kor feletti) elsősorban sporadikus, de ritkábban familiáris, nem monogénes öröklődésű formái is ismertek. Az összes AK-os eset kevesebb, mint 5%-familiáris, ezek kb. felét a preszenilin-1 gén (14. kromoszóma) mutációi okozzák. A sporadikus formák kockázati tényezője az apoliporotein E epszilon4 alléljének hordozása. A genetikai okok mellett az AK rizikóját fokozza az életkor (önmagában a legjelentősebb rizikófaktor), az ismételt fejsérülések, az alacsony iskolázottság illetve a vaszkuláris kockázati tényezők mindegyike (pl. a hipertónia, a diabetes mellitus, az atherosclerosis, a dohányzás stb.)

Az amiloid prekurzor protein (APP) nem ismert funkciójú transzmembrán fehérje. Génje a 21. kromoszómán található. Down-szindrómában (21. kromoszóma triszómia) az AK nagyon gyakran, már a betegek 30-as éveiben megjelenik illetve ismertek olyan APP génmutációk, melyek domináns öröklődésű AK-t okoznak. Az APP-t élettani körülmények között az alfa- és a béta-szekretáz enzimek hasítják, ilyenkor vízoldékony fragmensek keletkeznek. AK-ban a hasítást a gamma-szekretáz végzi inkább, így keletkezik egy 40-42 aminósavból álló, a korábbi alfa-helikális szerkezet helyett béta-redő másodlagos szerkezettel bíró, 40-42 aminósavból álló béta-amiloid peptid. Ez oligomerekké aggregálódik, melyek neurotoxikusak. Az aggergáció „végterméke” a szenilis plakk Klinikailag az AK tiszta amnesztikus betegségként jelentkezik, a rövid távú memória zavara a kezdeti tünet, majd később jelennek meg a lebenytünetek, a nem kognitív pszichiátriai tünetek (zavartság, hallucinációk stb.), majd a beteg a mindennapi feladatok (öltözködés, étkezés stb.) ellátására sem képes, végül ágyhoz kötött állapotba kerülve leggyakrabban bronchopneumoniában hal meg.

Az AK kognitív tüneteinek diagnosztikájában elsődlegesek a neuropszichiológiai módszerek. A képalkotó vizsgálatok közül az MRI a fehérállományi eltéréseket jobban kimutatja, illetve a mediális temporálishippocampalis atrófia megítélésében is megbízhatóbb (8. ábra). A PET elsősorban atípusos formákban segíthet az AK-ra jellemző temporoparietális kétoldali hipometabolizmus kimutatásában. A SPECT vizsgálat is hozzájárulhat más demenciaformáktól való elkülönítésben

A diagnózisban segítséget jelentenek a liquormarkerek is, amikor a ß-amyloid1-42 koncentrációja alacsonyabb és az összes tau, de különösen a foszfo-tau koncentráció pedig magasabb. Az AK kezelése farmako-, pszicho- és szocioterápiás elemeket tartalmaz. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek javítása és a progresszió lassítása. A tüneti farmakoterápia irányulhat a kognitív és nem kognitív eltérésekre. A kezelés választását a betegség stádiuma határozza meg (10. ábra). Enyhe AK-ként a MMSE 21-26, közepesen súlyosként a MMSE 10-20, míg súlyos, előrehaladott AK-ként a MMSE 0-10 pont közötti értékek tekinthetők.

Enyhe és középsúlyos AK-ban a kognitív tünetek javítására adhatók az ún. nootrop szerek, heterogén hatásmechanizmussal. Az AK neurokémiai elváltozásai közül az egyik elsőként felismert a kolinerg rendszer károsodása volt. A kolinerg deficit kezelésére fejlesztették ki az acetil-kolin lebontását végző enzim (acetilkolin-észteráz) gátlóit (AChEI). Az AChEI kezelés elsődlegesen a kognitív, kisebb mértékben a nem kognitív tünetek javítását célozza, emellett a betegség progresszióját is lassítja. Hazánkban két képviselőjük elérhető, a donepezil (Aricept, Palixid, Donectil) és a rivastigmin (Exelon). AChEI kezelés az AK enyhe vagy középsúlyos (MMSE 26-10 pont között) formájában javasolt. Mellékhatásaik elsősorban kolinerg gasztrointesztinális, ritkábban kardiális hatások. Az AK közepesen súlyos és súlyos stádiumaiban javasolt a memantine (Ebixa), mely az N-metil-D-aszpartát glutamát receptor nem-kompetitív antagonistája. Az AK feltételezett patomechanizmusain alapuló gyógyszerfejlesztések napjainkban érik el a III. fázisú klinikai vizsgálatok stádiumát: a béta-amiloid immunizáció, a béta-amiloid aggregációjának és szintézisének gátlószerei illetve a tau-alapú kezelési módok sikerét vagy sikertelenségét a közeljövőben ismerhetjük meg.

Alzheimer-kór első jelei

Az Alzheimer-kór első szakasza még enyhe, könnyen más betegségek tüneteivel összetéveszthető jeleket produkál, mint az emlékezet romlása, az idő- és térbeli igazodás bizonytalansága, illetve az enyhébb személyiségváltozások, mint a visszahúzódás vagy a közömbössé válás. Az Alzheimer-kór második szakaszban már gyakori, hogy a beteg elfelejti a körülötte élők nevét, az előre megbeszélt találkozókat, egyre fokozottabban szétszórt és bizonytalan. A harmadik szakaszban az Alzheimer-kór áldozata már arcról sem ismeri fel a körülötte élőket.

Forrás: neurológia: III./6.2. fejezet: Az Alzheimer-kór

Krémezni érdemes, de nem mindegy, mivel testünk és környezetünk érintkezési felülete, a bőr külső hatásoknak különösen ki van téve. Bőrünk hamar elhasználódik, szárazzá, érdessé, ráncossá válik, ha nem ellensúlyozzuk a napfény, a szél, a hideg, a forróság, a légszennyezés, a tisztítószerek hatását. A bőr ugyan védekezik ez ellen, zsíros váladékkal (faggyú) „keni magát”, ám előfordulhat, hogy ez nem elegendő. Különösen a munkahelyi és a nagyvárosi légszennyezés káros hatásai, valamint az öregedéssel járó bőrelváltozások ellen tanácsos – főképp száraz bőrűeknek – a rendszeres krémhasználat. A zsíros bőr, a gondos napi tisztításon kívül, általában krémezést nem igényel. Ám mint mindig, itt is a megelőzés a leghatékonyabb. Ha óvakodunk a túlzott igénybevételtől, például a mértéktelen napozástól, bőrünk ezt meghálálja. Az erős napfénytől vagy vegyszerektől károsodott bőrön már nehéz segíteni. (Egy színes bőrű szerint „Napra csak a fehérek és a szamarak mennek”.) Németországban például a szoláriumok használata 18 éven aluliaknak tilos. Az erősödő ultraibolya sugárzás miatt egyre gyakoribbá váló bőrrák az egyik leggyorsabban ölő rákbetegség. Ne hívjuk ki magunk ellen a sorsot a bőrt is károsító cigarettázással, fölösleges napozással és olyan szerek használatával, amelyekről nem tudjuk, hogyan hatnak! Kiadványunk ez utóbbihoz nyújt segítséget: kozmetikai anyaglistánk alapján tájékozódhatunk az egyes összetevők egészségi hatásairól.

Bőrünk felszínét vékony V/O-emulzióréteg védi. A faggyúból, szaruzsírból és vízből álló úgynevezett hidrolipid film a bőr saját krémje, amely óvja a bőrt a mechanikai, fény-, vegyi és egyéb hatásoktól, és főleg a kiszáradástól. Savassága folyamatosan pH5 körüli, bőrünk ezt tejsav és más savak termelésével szabályozza. A sav enyhe baktériumölő hatású, védi a bőrt a kórokozóktól, sőt az ártalmatlan baktériumok megtűrésével nem engedi érintkezni bőrünket a kórokozókkal. A hidrolipid film savasságát tehát nem szabad semlegesíteni. Ezért ajánlják a bőrgyógyászok a pH5 savfokú testápoló szereket. Sajnos a tiszta háziszappan erősen lúgos, és a savas bőrközegre romboló hatású. A finom pipereszappanok valamivel enyhébbek. Érzékeny bőrűek használjanak babaszappanokat vagy folyékony, enyhe tenzidekből álló kézmosókat. A bőr savassága órákon belül regenerálódik, mégsem ajánlatos, ha bőrünk gyakran érintkezik tenzidekkel. Így például a bőrgyógyászok eltanácsolnak a napi tisztítószeres fürdőzéstől. Feleslegesen ne kenjünk magunkra naponta ismeretlen hatású anyagokat, hiszen a levegővel, vízzel, élelemmel amúgy is óhatatlanul számos káros anyag jut a testünkbe.

A jó krém bőrápoló segédeszköz, ám ki kell emelnünk, hogy a döntő itt is, mint más egészségi kérdésekben, az életmód, elsősorban a táplálkozás. Aki sok zsírt eszik, ne csodálkozzon, ha az a bőrén is látszik! (Mitesszerek, pattanások formájában.) A bőr táplálása, építése csakis a vérkeringésen keresztül lehetséges. A legjobb „krém” mindig a friss főzelékféle, gyümölcs, gabona. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a különböző élelmiszerek egyensúlya, az elegendő testmozgás és a friss levegő hatására bőrünk korunknak megfelelően rugalmas, tiszta, és közérzetünk is kiváló lesz. Milyen típusú a bőrünk? Akik figyelnek a testükre, bőrük reakcióira, tudják, hogy milyen típusú a bőrük. A zsíros bőr például pattanásokra, kiütésekre hajlamos, az inggallért, fehérneműt erősebben szennyezi. Ha száraz papír zsebkendővel orrunk nyergét, homlokunkat, arcunkat végigdörzsöljük, a zsíros bőr a papíron zsírnyomokat hagy. Kevert bőrtípusnál zsírnyom csak egy-két helyen látható a zsebkendőn. Száraz bőrnél a zsebkendő egyáltalán nem zsírosodik. A bőr fiatalságát rugalmassága mutatja. Ezt csípéspróbával ellenőrizhetjük. Ha kézfejünk bőrét vagy alsó szemhéjunkat becsípve kihúzzuk, öregedő bőrnél a redő csak lassan húzódik vissza. A bőr korai öregedése főleg a mélyrétegi vízhiány miatt lép föl alkati és helytelen életmód következtében. A központi fűtés, a nedvszívó (például glicerines) testápolók, a túlzott napozás, a szolárium kiszárítja a bőrt.

 A rendszeres krémhasználat különösen a száraz, öregedő bőrre van jótékony hatással, védi a további kiszáradástól. Ám a reklámok által ígért fiatalító csodáknak nem szabad hinnünk. A bőrünkre juttatott krém-film védi ugyan bőrünket az időjárástól, ám a levegő káros anyagait is magába szívhatja. Krémezéssel csupán a külső hámréteget befolyásolhatjuk. A bőr kívülről nem táplálható. Ha egyes hatóanyagokat a bőr átmenetileg föl is vesz, a nyirok- és vérerecskék azokat rövid időn belül elszállítják. Ezért kétséges például a vitaminok és a friss sejtpreparátumok hatása a krémben. A nagy molekulájú kollagén és elasztin adalékok (komplexek) be sem tudnak jutni a bőrbe. 2000 őszén két német intézet is vizsgálta az úgynevezett ránctalanító krémeket. A frankfurti ÖKO-Test húszféle gyári krémet vizsgált meg, ezek közül egy sem ért el látható hatást a bőrön. Nem is csoda, hiszen a ráncok általában 300 mikrométer mélyek, a krémezés simító hatása pedig mindössze 10 mikrométer (a milliméter századrésze). A vizsgálat ellenben számos káros anyagot talált a készítményekben. A berlini Stiftung Warentest cég sem tudta megerősíteni a vizsgált krémek tényleges ránctalanító hatását. Mindössze két (olcsó) krémnek volt valamennyi mérhető simító hatása a bőr külső rétegén. A vízfelvételt (a bőr megduzzadását) viszont mindegyik krémnek sikerült elérnie, tehát egyféle átmeneti hidratálás vitathatatlan.

Bőrápolás krémekkel vagy anélkül

A bőrápolás fogalmába számtalan dolog beletartozik. Ide sorolhatjuk például a bőrünk feszességét vagy éppen a szépséghibákat, illetve a túl zsíros vagy éppen száraz bőr kérdését is. Sokaknak egyébként a bőrápolásról azonnal az ugrik be, hogy hogyan fiatalíthatnának bőrükön. Ma már erre is számtalan lehetőség nyílik különböző krémek vagy kezelések segítségével, ám fontos szem előtt tartani, hogy a bőrápolás elsősorban a bőr egészségének megőrzéséről vagy visszaszerzéséről és nem annak fiatalon tartásáról szól.

forrás: Testápoló kislexikon

Az antioxidánsok olyan - az emberi, növényi és állati szervezetekben kis mennyiségben előforduló - anyagok, melyek meggátolják a szervezetet alkotó fehérjéknek, lipideknek és DNS molekuláknak a szabadgyökök okozta károsodását.

Ezt úgy tudják megtenni, hogy az antioxidánsok hamarabb találkoznak a szabadgyökökkel, és oxidálódnak emiatt. Az aerob folyamatok, - ami az életnek az oxigénhez való kötöttségét jelenti - sajátossága az, hogy számos reaktív szabadgyök képződik az oxigén „elégése” során. Ez a folyamat a sejtek energiát (adenozin trifoszfátot (ATP-t)) termelő mitokondrium „gyáraiban” megy végbe. Ugyanakkor sok szabadgyök keletkezik normális körülmények között a sejtfolyamatok során is. Az élő szervezetek működésük során számos labilis, elektron plusszal (vagyis oxidáló tulajdonsággal) rendelkező szabadgyököt termelnek. A szabadgyökök jellemzője az igen alacsony felezési idő és reaktivitás más anyagokkal (kb. 10-6 másodperc ill. ennél rövidebb felezési idő). A szabad elektronok átadása oxidálja a fehérje, lipid vagy DNS molelulákat, ami károsítja őket. Az élő szervezetekben számos oxidációs (elektron felvétel) és redukciós (elektron leadás) folyamatlánc létezik. Maga a mitokondriumban zajló és az oxigén „elégése” során létrejövő energia termelése is hasonló elektronátadási folyamatokon keresztül történik.

Természetesen az élő szervezeteknek is megvannak a saját antioxidáns rendszereik, amelyek bizonyos körülmények között kimerülnek, és felborul a szabadgyökök-antioxidánsok közötti egyensúly. A szabadgyökök túlsúlya számos betegséghez, kórfolyamatok kialakulásához vezethet. Igen erős antioxidáns védelemmel rendelkeznek a légzőszervek és a bőr, mivel folyamatosan ki vannak téve a levegőben található oxigén (ROS) és nitrogén (RNS) tartalmú szabadgyökök „rohamainak”. Az emésztő rendszer esetében a táplálékokkal visszük be a károsító, toxikus anyagokat, és a keletkező vagy bevitt szabadgyökök okozzák a károsodásokat.

 A szabadgyökök képződése és jelentősége A szabadgyökök igen labilis anyagok az elektron plusz miatt. A legtöbb szabadgyök az oxigénből képződik, de jelentősek a nitrogénből és a lipidperoxidáció során képződő reaktív anyagok is. A reaktív anyagok származhatnak kívülről (exogén forrás) a légkörből, UV fény, sugárzás, dohányzás és toxikus anyagokból, de képződhetnek a szervezeten belül (endogén forrás) pl. gyulladások, fertőzések, egyéb betegségek során. Maga a légkörben található ózon (O3) és a nitrogén dioxid (NO2) is igen reaktív anyag. Az oxigén vízzé alakulása során (ami négy lépcsőben zajlik) a szervezetben képződő szabadgyökök az alábbiak: szuperoxid (O-• 2) és a hydroxylgyök (•OH). Ugyanakkor a közti termék a hydrogénperoxid (H2O2) is ide sorolható. Jól lehet nem gyök, de igen erős oxidáló képességgel bír. A fémek, pl. vas (Fe2+) vagy réz (Cu1+) elősegítik a szabadgyökök képződését. A nitrogén monoxid (NO) nemcsak a sejtekben képződik, hanem a levegőben és a dohányfüstben is megtalálható. A NO az oxigénnel reagálva aktív nitrát gyököt képez (NO- 2). Ezt a nitrát gyököt több peroxidáz enzim (myeloperoxidáz, eosinophil sejt-specifikus peroxidáz) oxidálja és nitrotyrozinok képződnek. A NO oxidációja révén aktív thiyl és thiol gyökök is képződhetnek. A reaktív nitrogéngyökök kialakulásában az arginin aminósav, a nitrogén oxidáz és peroxidáz enzimek is résztvesznek. Miért veszélyesek a szabadgyökök? Mert számos a normális sejtmüködéséhez szükséges anyaggal (fehérje, lipidek és DNS) képes reakcióba lépni és károsítani azok szerkezetét, s ezáltal a működé- süket. Lipidperoxidációnak nevezett jelenségben a sejtmembránnal, lipoproteinekkel és egyéb lipideket tartalmazó anyagokkal lépnek reakcióba a szabadgyökök. A szabadgyökök okozta oxidációs hatásokat a sejtek szempontjából oxidatív stressznek is szokták nevezni.

A sejtkárosodások, amit a szabadgyökök okoznak elősegítik a sejtek apoptózisát (a sejthalált), és a degeneratív folyamatok kialakulását. (Apoptózis: sejthalálhoz vezető folyamat, „önpusztulás”; nekrózis: sejtpusztulás, gyulladásos körülmények között.) A szabadgyökök a sejteken belül beleavatkoznak a sejtszignál folyamatokba is. Az egyes sejtekre jellemző speciális funkció a sejtszignál folyamatokon keresztül mutatkozik meg. A sejtszignált, a sejtreceptorokon keresztül a sejt belsejébe jutó és az ottani rendszereket aktiváló folyamatok jelentik. A sejtszignál a sejtmagban sejt-specifikus gének aktiválódását eredményezi, ami fehérjék, citokinek, kemokinek, növekedési faktorok, enzimek, hormonok, egyéb anyagok stb. képző- déséhez vezet. A ROS-nak (reaktív oxigéngyökök) vagy RNS-nek (reaktív nitrogéngyökök) nevezett anyagok képződése és felszaporodása egyrészt gátolhatja a sejttúlélésért felelős sejtszignál folyamatokat, másrészt gátolhatja az apoptózisért felelős folyamatokat.

Az antioxidánsok felosztása, főbb típusai, és hatásuk Az antioxidánsok lehetnek exogén (kivülről bevitt) vagy endogén (szervezeten belüli) anyagok. Három nagy csoportba oszthatók: 1/ antioxidáns enzimek, 2/ oxidációs láncolatot megszakító 4 anyagok, 3/ fémet kötő fehérjék. Az antioxidáns enzimek közé tartoznak a cataláz, glutathion peroxidáz, szuperoxid dizmutáz enzimek. A cataláz enzimfehérje játszik szerepet a hydrogénperoxid vizzé és oxigénné történő lebomlásában. A sejteken belül a citoplazmában és a peroxiszomának nevezett sejtalkotó részben található. A máj és a vörösvértestek cataláz aktivitása a legnagyobb. Gluthation peroxidáz szintén a hydrogénperoxid és egyéb lipidperoxidok lebomlását segíti elő. Működéséhez szelén nyomelemre van szükség. Minden sejtben megtalálható, a citoplazmában és a mitokondriumokban. Szuperoxid dizmutáz, a szuperoxid szabadgyököket alakítja hydrogénperoxiddá. Attól függően, - hogy milyen fémkötéssel bír és hol található, - nevezik réz és cink, mangán és extraxelluláris (réz és cink tartalmú) szuperoxid dizmutáznak. Az oxidációs láncolatot megszakító antioxidánsokhoz tartoznak a jól ismert vitaminok C, E, A, ubiquinol 10 (Q10) és a flavonoidok. Lipidoldékony antioxidáns az Evitamin (α-tocopherol) és a Q10. Az E-vitamin gátolja a lipidperoxidációt, és ezáltal stabilizálja a membránstruktúrákat és lassítja a degeneratív folyamatokat. A C-vitamin vízoldékony antioxidáns, és számos enzim nélkülözhetetlen része, amelyek a hydroxylációs folyamatokat katalizálják.

A C-vitamin elősegíti az E-vitamin és más antioxidáns hatásos formájának a visszaállítását (az oxidált forma redukálását). Ez a jelenség mutatja, hogy az antioxidánsok másrészről prooxidánsok (oxidációt okozó anyagok) is lehetnek. Ezért kérdéses, hogy nagydózisban és a tartósan adott antioxidánsok kedvező hatásúak maradnak-e, vagy akár prooxidánsokként károsodásokat okozhatnak. Érdekes módon a carotinok közül, az A-vitamin előanyaga a β-carotin – bár a lipidperoxidációt gátolja – a nagy klinikai vizsgálatokban (szív- és érrendszeri, daganatok kialakulásában) a legszerényebb hatással bírt. Ugyanakkor a diabeteses szürkehályog kialakulásának megakadályozásában és egyéb retinopathiákban igen kedvező hatású. A legújabb adatok alapján a C-vitamin sejtbe jutása ugyanazon a receptoron keresztül történik, ami résztvesz a cukor sejtbe jutásában is. Ezért cukorbetegségben csökkent a sejtek C-vitamin tartalma. Fémet kötő antioxidáns fehérjék: lactoferrin, coeruloplazmin, transferrin, albumin. Különösen fontos szerepet játszanak a légutak és az emésztőrendszer természetes védelmében

Az antioxidáns és a testmozgás szerepe

Az antioxidáns és a fizikai teljesítőképesség közötti kapcsolat meglehetősen ellentmondásos. A fizikai aktivitás a szabadgyökök mennyiségének az emelkedésével jár, ám a tartós testmozgás javítja a betegségekkel szembeni ellenállóképességet. Az antioxidáns bevitele a szervezetünkbe az egészségeseknél is előnyös, illetve sok betegség megelőzhető vele, így szem előtt tartva számtalan jótékony hatását, az antioxidáns bevitel mindenképpen előnyös az emberi szervezet számára.

forrás: Dr. Molnár Ildikó: Hogyan tekintsünk az antioxidásokra