Az emberi létről, iskoláról, tanulásról kutattam, amikor erre a nagyon érdekes okfejtésre találtam. Az író egészen a Rousseau féle felismerésétől, egészen napjaink emberi prototípusáig halad végig. Olvassátok szeretettel, illetve arra kérnélek lessétek meg záró szavaimat is. Hiszen akinek van gyermeke, tudja mennyit segíthet fejlesztő játékok használatával.

A nyugati típusú társadalom felépítése a racionális, célratörő, érdekeit határozottan érvényesíteni tudó személyiségnek kedvez. Descartes mechanikus természetfilozófiája óta - amely szerint az anyagi világ sokfélesége a kiterjedtségre vezethető vissza, s a természet leírható a három térbeli dimenzió és az időparaméter segítségével, így például az állatok óraműhöz hasonlatos gépezetek, - a hangsúly a mérhetőségre, a kognitív módszerekre, az egzakt adatokra alapozott definíciókra helyeződik.

Rousseau már a tizennyolcadik században felismerte, hogy a gyermek eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg. A gyermekre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül kell hatni, nem pedig racionális érveken keresztül. "A szellem hangja a szíven keresztül szóljon, mert csak így talál meghallgatásra" - mondja. A "Vissza a természethez" jelszót számos reformpedagógiai törekvés zászlajára tűzi: gondoljunk csak Ellen Key, Montessori, Freinet pedagógiájára, vagy a "New School" természetközeli iskolamodelljére. A századfordulón kibontakozó művészetfilozófia és az ebből kinövő "Új iskola" irányzat az enciklopédikus ismeretfelhalmozás helyett az alkotóképesség fejlesztését szorgalmazza. Az ember számára mindkét világmegismerési forma egyaránt fontos: az absztrakt gondolkodás éppúgy, mint a szemléletes, konkrét megismerés. Így tehát a tudománnyal egyenrangú a művészet, mely a valóság megismerésének sajátos formája. Elősegíti a világ értékeinek, szépségeinek felfedezését, feleletet keres az élet nagy kérdéseire, s teszi mindezt érzéki benyomások, élmények alapján.

A civilizáció felgyorsult életritmusa egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy az ember átélje a szép természeti rendet, s alkalmazkodjon törvényeihez. Durkheim rávilágított arra, hogy az időérzék nem velünk születik, az ember szociális időélményét a visszatérő ritmikus időszakokban és a megismételhetetlen időmúlásban éli meg. A kettő között ível azonban az örökkévalóság metafizikája, az időtlenség, a térbeli végtelen. Erre nincsenek tapasztalataink, csupán képzeteink, intuícióink, látomásaink, álmaink lehetnek. Egyre kevésbé adódik azonban alkalom e végtelen tér és időérzékelés megélésére. A hétköznapi feladatok áradata beszűkíti a tudatot, elszürkíti a világképet. A homo sapiens a maga törvényei és saját, önző érdekei szerint strukturálja a folyamatokat. Ez a kapzsiság által vezérelt öngerjesztő tendencia egyaránt rombolóan hat a környezetre, és az életminőségre is. Ebbe a rendszerbe születnek bele, és ebben nevelkednek a következő generációk.

A társadalmi elvárásoknak megfelelően az iskolában az értelmi nevelés hangsúlyossága, az ismeret-túlsúlyos, teljesítményorientált oktatás a jellemző. Mindez az embercentrikus ismeretanyagra építve felerősíti hatását, s meghozza eredményét: az öntelt, csak a jelennek élő, azonnali megvalósulást igénylő, természeti környezetét pusztító embertípust. Pedig elgondolkodtató Seattle indián törzsfőnökének üzenete, miszerint "Nem az ember szövi az élet hálóját, ő csak egy a sok fonal közül. Bármit tesz a hálóval, azt saját magával teszi."

A kognitív elemekre építő, ismeretcentrikus oktatás eredményeképpen ma túlspecializálódott, beszűkült diszciplínák alakultak ki. A természet fogalma az "emberi környezet" kategóriájává zsugorodott, az élettelen és élő létezők kísérleti tárggyá degradálódtak. A Jung féle pszichikus tájékozódás funkciói közül csak a gondolkodást illeti prioritás, az érzés, az intuíció, az érzékelés háttérbe szorul, pedig ezek nélkül lehetetlenné válik a külső és belső világból érkező benyomások kezelése.

Ez az elérzéktelenedési folyamat az emberi kapcsolatokat sem kíméli: általánossá vált az elidegenedés, a hagyományos kultúrák szertefoszlása, az élet értelmét zsákutcában keresők tömege. Konrad Lorenz megfogalmazása szerint: "A fiatal emberekben kell újjáélesztenünk a tudományközpontú és a technomorf gondolkodás által elnyomott fogékonyságot a Szép és a Jó értékei iránt." Új etikára, új szemléletre, új morálra van szükség, mely a természet sokféleségét mint különösen kitüntetett értékkategóriát szemléli. Nélkülözhetetlen tehát a felelősségtudat újraértelmezése, s az értéktisztelet új metafizikájának kialakítása.

Szükséges egy új környezettudományos paradigmaváltás, mely képes a természet-szemléletű tudományos világkép kialakítására, a holisztikus, rendszerszemléletű szintézisre, befolyással van az ember attitűdjére, gondolkodására, cselekvésére. Ennek érdekében fontos a természet szubjektív, érzelmi megközelítése, a létteljességet hordozó természeti szépség és harmónia értéknormatívaként történő átörökítése.

A tökéletes gyermek és a fejlesztő játékok szerepe

Nagyon tetszett ez az okfejtés, érdekes a világ sokat változott. Az, hogyan éljük életünket, csak rajtunk múlik. A gyermekeink élete pedig velünk indul, hiszen tőlünk, szülőktől kapnak megannyi tudást. Szerintem nagyon fontos, hogy sokat foglalkozzunk kicsikénkkel, segítsük a tanulását fejlesztő játékok használatával. Hogy miért pont játékok? Ez nagyon egyszerű, a gyermek úgy tanul, hogy közben nincsen nyomás rajta, nem érzi kényszernek. Fejlesztő játékok nagy számban akadnak, már az ókorban is foglalkoztak a kérdéssel, hiszen onnan ered a sakk, a go és mahjong is.

forrás:Orgoványi Anikó: A természeti-és a művészeti nevelés kölcsönhatása

Elmepallérozás és a logikai játékok

Fontos az elménket pallérozni, erre igény van mind az óvodában, iskolában, majd felnőtt létünkben is. Hiszen az ügyes gondolkodás, logikai készség nélkül lehetetlen az életben való boldogulás. Otthon szívesen kedvelt módszer a családdal a logikai játékok használata. Nem rossz ha az ember szórakozva szeretne tanulni. Ahogy logikai játékok után keresgéltem, rátaláltam egy nagyon érdekes Go bemutatásra. Olvassátok szeretettel:

A go nevezhető a logikai játékok gyökerének

A gó Kínában keletkezett 4-5 ezer évvel ezelőtt, amikor a régi kínai civilizáció virágozni kezdett a Sárga-folyó völgyében és Egyiptomban vagy Mezopotámiában a legelső dinasztiák uralkodtak. A keletkezésének körülményeiről nincsenek információink, de még arról is csak találgathatunk, hogy mi volt a gó eredeti feladata. Az bizonyos, hogy 4000 éves gó táblát és köveket találtak Kínában. Valószínű, hogy nem egyszerűen egy szellemi játék volt, amely csak kellemes időtöltést volt hivatva szolgálni. Jogos a feltételezés, hogy valamiféle vallási rituális eszköz volt, és e szerepe segítette a gót abban, hogy túlélje Kínában a dinasztikus hatalomváltások és polgárháborúk viharait.

Legenda

A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a gó a jóslás eszköze volt.

Ezt utóbbit alátámasztani látszik az ősi kínai filozófia, amely a kettős égi erők létezését hirdeti, valamennyi hasonlóságot felmutatva Heracleitos dialektikájával. Eszerint minden dolog a világon két ellentétes erő együtteseként jelenik meg úgy, mint ahogy egy nap áll nappalból és éjszakából, az élet életből és halálból, az ember férfiból és nőből és így tovább.

A kutatók szerint az ősi gó tábla jelentette a világmindenséget, amelyben a fehér és fekete kövek - a mai játékfigurák - a pozitív és negatív erők megtestesítői. Ebből a szemszögből már logikus a gó és a jóslás közötti kapcsolat lehetősége. Egy régi kínai gó könyv elmagyarázza, hogy a gó táblán a 19 vízszintes és 19 függőleges vonal által alkotott 361 metszéspont az év napjait és a négy sarok a négy évszak, ezzel szoros kapcsolatra utalva a gó és a jóslás között.

Politikusok és hadvezérek előszeretettel alkalmazták stratégiájuk kidolgozására a japán és kínai polgárháborúk idején. Ugyanis a gó táblát úgy tekintették, mint a harcteret, a fekete és fehér kövek pedig az ellenséges katonai egységek voltak. Így a távol-keleti hadviselésre jellemző nagyszámú, de azonos harci egységből álló hadseregeket kitűnően lehet modellezni az egyforma bábukkal.

A gó, mint versenysport

Akár a sakkot, vagy a bridzset, a gót is lehet versenyszerűen játszani. A hivatásos játékosok játszmáit a Távol-Keleten legalább akkora figyelem kíséri, mint bármely más élvonalbeli sportolóét a világ más tájain.

A gó valójában nem az ellenféllel, hanem magunkkal való küzdelem. Mint minden más versenyen, természetesen elégedettek vagyunk a győzelemmel és letör a vereség, de sohasem játszhatunk jól, ha túl idegesek vagyunk a mindenáron győzni akarás miatt. Ha ezek után vesztünk, hajlamosak leszünk megharagudni az ellenfélre, ha pedig nyerünk, megbánthatjuk őt a sikerünk fölött érzett, leleplezetlen büszkeséggel.

A játékos gondolkodási ideje a modern góban 30 perc és 10 óra között van megszabva. Ha valakinek elfogy az ideje, akkor még nem biztos, hogy vesztett, mert életbe lép a byo-yomi szabály. Ilyenkor a játékosnak minden lépését rövid idő, például 30 másodperc alatt kell megtennie. Ha a byo-yomi-ra adott idő is elfogy, és az alatt nem lépte meg a kiszabott lépésszámot, úgy veszít, még akkor is ha egyébként nyerésre állt, azaz több pontja volt.

A góban nincs lépéskényszer, sőt a játék befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges ez a szabály, hiszen akkor van vége egy partinak, ha mindkét fél passzol azaz nem lép.

Gó és egyéniség

Matematikailag bizonyítható, hogy minden állásban van optimális lépés, de rendkívül nehéz ezt megkeresni minden esetben. Ahány ember annyi agy. Még egy egyszerűbb gó játszmában is minden ember másképpen gondolkodik. A gó rávilágít az emberi természet különbözőségének gazdag skálájára.

Egy játszma jó alkalmat adhat az ellenfél természetének megismerésére és könnyen meglehet, hogy a játszma végére a két játékos bensőséges baráttá válik.

Megfigyelhető, hogy agresszív lelkületű emberek vérfagyasztó módon vetik magukat az ellenfélre a táblán, és iszonyú "vérfürdőket" produkálnak, míg vannak galamblelkületű játékosok, akiknek stílusára a szelídség és a visszafogott elegancia jellemző.

Az igazan érdekes az, hogy mindkét stílusnak megvannak a képviselői az élmezőnyben, tehát a jó játék nem függ okvetlenül a stílustól.

Játék a gyermekkel - logikai játékok haszna

Szülőként nem szabad megfeledkeznünk a játékok fontosságáról gyerekünk életében. Gyermekünk eleinte plüssökkel játszik, óvodás korában viszont egyre nagyobb szüksége van a fejlsztő logikai játékok használatára. Ezek fogják később segíteni az apróság számos képességének erősödését, és felkészíteni az iskolaérettségre. Logikai játékok között bőven válogathatunk az áruházok polcain. Nagyon fontos, hogy a játékot ne bízzuk egyedül az ovónénira, tanárnénire. Üljünk le esténként mi is játszani gyermekünkkel.

forrás: Balogh Pál - A gó

Előző bejegyzésemben foglalkoztam az ókori görögök egészségtudatával és testi-lelki eszményképével. Ebben a hozzászólásban szeretnék kitérni az egészséges életmód véleményem szerint egy igen fontos alappillérére, a megfelelő vízfogyasztásra. Tudtad, hogy egy csecsemő testének közel 80%-a víz? Egy felnőtt emberének pedig 60-70%. Ne lepődjünk meg, hogy ezt a folyadékot folyamatosan pótolni kell. Fogadjátok szeretettel:

Az orvosok alig támogatják a H2O megelőző és gyógyító szerepét, de Dr. Batmanghelidj tanulmányozta a víz emberi szervezetre gyakorolt hatását és úgy találta, hogy ez a létező legjobb fájdalomcsillapító és megelőző terápia.

Dr. Fereydoon Batmanghelidj, egy nemzetközileg elismert, híres kutató, szerző és a víz természetes gyógyító erejének szószólója. 1931.-ben született Iránban. A skóciai Fettes Egyetemen végzett és a London Egyetem St. Mary Kórházában szerzett gyakorlatot, ahol Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója kezei alatt dolgozott.

Dr. Batmanghelidj Iránba való visszatérése előtt Angliában praktizált, ahol kulcsfontosságú szerepet töltött be a kórházak és orvosi központok fejlesztésében. Mikor 1979-ben az iráni felkelés kitört Dr. Batmanghelidj-et egy kevésbé ismert helyre szállították, és mint politikai foglyot az Evin Börtönben tartották fogva 2 évig és 7 hónapig. Ott fedezte fel a víz gyógyító erejét. Egy éjjel egy fiatal rabot kellett gyógyítania, gyomorfekélyes fájdalmai voltak. Mivel semmilyen gyógyszer nem állt rendelkezésére, ezért Dr. Batmanghelidj adott neki 2 pohár vizet. 8 percen belül a rab fájdalmai megszűntek. Ezt követően a rabnak minden harmadik órában újabb 2 pohár vizet kellett innia és teljesen fájdalommentessé vált az ott töltött további 4 hónap alatt.

Dr. Batmanghelidj sikeresen kezelte 3000 fiatal rab stressz okozta gyomorfekélyeit pusztán csak sima vízzel. A börtön hónapjai alatt intenzív kutatásba fogott, hogy megismerje a víz megelőző és gyógyító hatását különböző fájdalmas degeneratív betegségekben. Evin kitűnő „stresszlabornak” bizonyult és hiába ajánlották fel neki, hogy korábban kiengedik, Dr. Batmanghelidj további 4 hónapot töltött benn, hogy befejezze tanulmányát a kiszáradás folyamata és a különböző vérző fekélyes betegségek közötti kapcsolatról. Munkája megjelent 1983-ban a Journal of Clinical Gastroenterology folyóiratban, valamint 1983. június 21-én a The New York Times Science Watch-ban. 1982-ben, szabadulása után Dr. Batmanghelidj megszökött Iránból és Amerikába költözött. Ott kezdte el kutatni az emberi test krónikus véletlenszerű kiszáradását. Tanulmányait 1991. és 1992-ben közzé tette a “Journal of Science in Medicine Simplified” újságban. Dr. F. Batmaghelidj 1992-ben megírta első önálló könyvét “Your Body’s Many Cries for Water” címen, ahol azt állítja, hogy a száraz száj a kiszáradás nem megbízható indikátora. A test fájdalommal jelzi a vízhiányt. A kiszáradás fájdalmat és sok degeneratív betegséget idéz elő, mint az asztma, köszvény, ízületi gyulladás, magas vérnyomás, időskori cukorbetegség és sclerosis multiplex. Dr. B. üzenete a világnak: „Nem beteg vagy, hanem szomjas! Ne gyógyszerrel kezeld a szomjúságod!”

Jó, ha tudod:

Hogyan száradunk ki? A mindennapos tevékenységei során egy átlagember kb. 3-4 liter (10-15 pohár) vizet veszít vizelettel, széklettel, izzadással, lélegzéssel. Az elvesztett mennyiséget vízzel, illetve folyadékkal és étellel kell pótolni. 1-2 liter vizet csak a lélegzés során veszítünk. A bőrlégzés a hőszabályozó képességünk fenntartásáért 90%- ban felelős. Mozgás, izzadás, láz, hasmenés, betegség jelentősen meg tudja növelni az elvesztett víz mennyiségét. A megnövekedett vízveszteség két legáltalánosabb oka az intenzív testmozgás és az izzadás. Habár mindannyian ki vagyunk téve a kiszáradás veszélyének, mégis a legsérülékenyebbek a csecsemők, a fiatal felnőttek és a sportolók. Ők vagy nem képesek megfelelően kifejezni a szomjúság érzetüket vagy képesek észlelni és nem tudnak időben tenni valamit. Honnan tudom, hogy kiszáradtam? Ha szomjas vagy, akkor az azt jelenti, hogy a sejtjeid más kiszáradtak. A száraz száj a kiszáradás legutolsó jele kellene, hogy legyen. Azért történik, mert a szomjúságérzet addig nem fejlődik ki, míg a testnedvek károsodása jóval a normális működéshez szükséges szint alá nem esik.

Vizsgáld a vizeleted, hogy lásd kiszáradtál-e vagy sem:

• A megfelelően hidratált test tiszta, színtelen vizelet bocsát ki magából.

• Az enyhén kiszáradt testnek sárga színű vizelete van.

• A súlyosan kiszáradt test narancssárga vagy sötét színű vizeletet produkál.

Az enyhe kiszáradás jelei: fáradtság, csökkent koordinációs képesség, száraz bőr, kevés vizelet, száraz nyálkahártya a szájban és orrban, ingadozó vérnyomás és gyenge ítélő képesség. A stressz, asztma, fejfájás, allergia, magas vérnyomás és még sok más súlyos betegség a krónikus kiszáradás eredménye.

Az egészséges életmód alappillérei

Az egészséges életmód legfontosabb alappillérei a testi-lelki harmónia. Nincs olyan táplálékkiegészítő vagy vitamin, ami hatékonyan képes kifejteni hatását, ha lelkünk nincs egyetértésben testünkkel. Ezért nagyon fontos szem előtt tartani, hogy amikor az egészséges életmód szóba kerül, először magunkban kell helyretennünk a gondolatainkat, érzéseinket, majd pusztán odafigyeléssel, sok folyadékfogyasztással és helyes táplálkozással máris tehetünk az egészséges életmód elérése érdekében.

 Forrás: Tóth Beáta: Nem beteg vagy, hanem szomjas!

Lakásunk színes textil kiegészítői

Nagyon fontos számunkra, hogy egy fárasztó nap után jól essen hazatérni otthonunkba. Sokan választunk a csodás bútorokon kívül számos kiegészítőt lakásunkba, hogy feldobjuk a tereket. Ilyen kiegészítők a  különféle lakás textilek, díszpárnák, kendők vagy éppen a csinos konyhai textilek is. Amikor az ember csinosítgatja otthonát, gyakran elfeledkezik, hogy honnan is ered ez a szokás. Ismerkedjünk hát meg egy jobban a magyar textil történelemmel:

A két háború között a magyar textilipar egyedülálló fejlődésen ment át. Az 1920-as évek elején a magyar gyáripar beruházásainak egyharmada e területre jutott. 43 új üzem létesült, 14 cégnél jelentős bővítésre került sor. A textiltervezésre azonban ez a nagy átalakulás nem volt hatással. Iparművész tervező alkalmazásáról, illetve munkájáról egyetlen adatunk van: Marcel Jean, a kiváló francia szürrealista festő, aki 1938 és 1945 között Magyarországon élt, s akit festő barátai az Európai Iskola tiszteletbeli tagjává választottak, a Goldberger-gyárnak tervezett textilmintákat. Ezek kivitelezése elmaradt. A gyárakban valószínűleg több tervező is dolgozott, mert az Iparművészeti Iskolában 1921-től esti tagozaton folyt tervezőképzés. 1927-től pedig nagyipari textiltechnológiát is oktatnak.

A korszak hivatalos ízlése a neobarokk volt, amely a reprezentációt előtérbe helyezte. Ettől pedig elválaszthatatlan a falikárpit. E felismerés jegyében alakulhatott meg 1920-ban a Greco Gobelin Részvénytársaság, amely régi kárpitok és bútorhuzatok másolásával, illetve művészek által tervezett kartonok kivitelezésével foglalkozott. A nehéz gazdasági helyzetben azonban csődbe került, ekkor Budapest vette át, és 1927-től Fővárosi Gobelinszövő Műhely néven működött tovább. Ez a cég kivitelezte 1926 és 1928 között a képviselőház elnökének fogadószobájába szánt 36 négyzetméteres kárpitot, amely Trianont követően a legnagyobb méretű munka volt. Rudnay Gyula pályadíjnyertes műve a pusztaszeri országgyűlést ábrázolja. Más festők (Iványi Grünwald, Boromissza Tibor) is készítettek kartonokat a cégnek; az 1930-as években pedig két fiatalabb festő foglalkozott a műfajjal: Pekáry István, aki népies-naiv előadásmódot képviselt, illetve a római iskolás Domanovszky Endre, aki majd az 1956 utáni időszakban lesz e műfaj egyik reprezentánsa.

Az említett munkák szövött festményeknek tekinthetők. A falikárpit mestereként a két háború között teljesedett ki Ferenczy Noémi művészete. 1919 után emigrációba ment; élt Németországban, Bécsben és Rómában, majd az 1930-as évek elején tért vissza Magyarországra. Ekkor alakult ki a neoklasszicizmus jegyében művészetének karaktere. Alakjai jelképesek: a mindennapi munkásembert – legyen az író, földműves, vasmunkás – örökítik meg dekoratívan stilizált, nagy foltokból épülő kompozíciói, amelyek színvilága a vele egyidejű posztnagybányai piktúra pasztellesen meleg impresszionista tónusaival tart rokonságot. Panteisztikus hangulat hatja át munkáit, amelyekben az 1930-as évektől mind nagyobb szerepet kap az ugyancsak egyszerű formákra redukált tájábrázolás.

A par excellence textilművészet legjelentősebb egyénisége ebben a periódusban P. Szabó Éva. Az ő pályája is a festőiskolából vezet a textilszövéshez. Bortnyik Sándornál és Csabai Ékes Lajosnál, majd Németországban tanult, végül Bécsben, a Wiener Werkstätténél dolgozott. Onnan hazatérve hozta létre 1931-ben saját műhelyét, ahol először szövött anyagokat, hamarosan nyomott textileket készített. Egyedi megrendelésre főleg lakástextilek (bútorszövetek, nyomott függönyök és dekoratív kárpitok) kerültek ki keze alól, amint azt az art deco mértéktartó változatát mértani mintákkal vagy stilizált figurális díszítéssel képviselő munkák tanúsítják. A Kossuth Lajos utcában saját üzletet nyitott. Többnyire az ő bútorszöveteivel készültek Kozma és Kaesz bútorai.

1945-től a gobelin oktatását rövid időre a Képzőművészeti Főiskola vette át. Amikor azonban 1949-ben az Iparművészeti Főiskolán újjászervezik a Textil-Gobelin Szakot, a tanszék vezetője a festő végzettségű, de a háború előtt szövöttanyag- és bútortervezéssel is foglalkozó Schubert Ernő lesz. Irányításával indult meg a nagyipari tervezőképzés (nyomott-, szövöttanyag, illetve divattervező szakon), a kárpit oktatását pedig Ferenczy Noémira bízták.

A kárpitművészet az 1950–1960-as években jobban kötődött a korabeli képzőművészethez, mint az iparművészethez. E kárpitok javarészét festők (Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pekáry István, Eigel István, Redő Ferenc, Kádár György) készítették, csak kisebb részben kaptak feladatot textiltervező művészek: Bán István, Fett Jolán, Solti Gizella, Szécsényi Lenke. E munkák főként közületi megbízásra készültek; párt- és tanácsi székházakba, kiemelt közintézményekbe, ennek megfelelően témakörük gyakran ideologikus volt. Az 1960-as évek derekától megszaporodnak a civil helyszínek: könyvtár, művelődési ház, szálloda. Ekkor átalakult a stílus: mind több lesz a dekoratív kompozíció, s e díszítőtevékenységben az 1960-as években érik be Pécsi László és Hajnal Gabriella művészete.

Textil dekoráció

Mielőtt erre a szövegre találtam volna, nem is gondoltam, hogy a konyhai textil, kárpit és kiegészítők története is ilyen távolságba nyúlik vissza. Érdemes hát kicsit jobban megismerkedni a textil történelemmel. Érdemes kicsit jobban körbejárni ezt a témát, és aszerint választani otthonunkba új dekorációt.

forrás: Kollega Tarsoly István: Kultúra, művészet, sport és szórakozás III. kötet