Gyerekektől felnőtteknek, íme egy kis “gyerekszáj”. Amikor játszunk a családdal és előkerül egy társasjáték, vagy kreatív kártya játák, akár a Dixit, ehhez és hasonló beszélgetések zajlanak le a családban. Mindig is imádtam a gyermeki fantáziát, mely egy-egy társasjáték vagy mesemondás közben korlátok nélkül szárnyal.

- Te mit választottál?

- Hát én egy nagyon képzeletes mesterséget választottam magamnak: kozmonauta.

- Ez igen! Mi kell ahhoz, hogy valakiből kozmonauta legyen?

- Először is jól kellett tanuljak, tiszta tízessel kellett elvégeznem a tizenkét osztályt. Egyetemet kellett végezzek.

- Milyen egyetemet végeznek a kozmonauták?

- Számtan-egyetemet.

- Mihez kell a számtan?

- Hogy tudjam vezetni az űrhajót, hogy tudjam jól kikalkulálni.

- Más egyéb mi kell még az űrhajóssághoz?

- Nagyon egészségesnek kell legyek. Jó kell legyen a látásom.

- Tulajdonképpen hova tartoznak, hol dolgoznak az űrhajósok?

- A kozmonauták az űrállomáson működnek. Onnan eresztik fel a rakétákkal mindenféle bolygó felé.

- Egyfolytában ott vannak a világűrben?

- Nem. Két hónapig vagyunk fenn, és aztán két hónapot lenn. Ebből egy hónapot a rakétákat készítjük elő, s egy hónap szabadság.

- A szabadság alatt mit csináltok?

- Meglátogatjuk a rokonokat, meg elmegyünk a tengerre is.

- És... nem unalmas ott, egyfolytában kinn az űrállomáson? Ott nincsenek se fák, se kutyák...

- Nem unalmas, mert nagyon érdekes nézni távcsővel a holdat.

- És madarak vannak ott fenn?

- Nincsenek, de az udvaron tenyésztünk házi szárnyasokat, hogy legyen élelem.

- Hányan vagytok az űrállomáson?

- Hét főnyi legénység van ott állandóan.

- Nők, férfiak vegyesen?

- Nem, csak férfiak. Nőt nem tesznek ilyen helyekre.

- Lehet látni onnan tőletek a földet?

- Igen, mint egy földgömböt, úgy lehet.

- És időnként szoktatok beszélgetni a földiekkel?

- Igen. Rövidhullámú rádión keresztül.

- S miket kérdeztek tőlük ilyenkor?

- Hát megkérdezzük, hogy megy a földön, meg hogy milyen idő van.

- Hogy kezditek meg a munkát ott, az űrállomáson?

- Felérkezünk a rakétával, kiszállunk, rendbe tesszük a holminkat, aztán kezdünk kutatni.

- Mit kutattok tulajdonképpen?

- Nézzük a távoli bolygókat, hogy nem-e látunk valami életet.

- Mióta vagytok ott?

- Hát... négy esztendeje.

- És... van-e élet a világűrben?

- Hát a Marson, amikor a távolság a Föld és Mars között nagyon lecsökken, akkor lehet élet. Küldtünk oda két rakétát is, és azok fényképeket készítettek.

Dixit és a gyermeki fantázia

Jó volt ezt a gyermek történetet olvasgatni. Ha nem ilyen beszédes a csemeténk, érdemes valamilyen fejlesztő játékot is bevetni. Gyakran játszunk otthon a Dixit játékkal. Ebben a kártyajátékban azt szeretem, hogy az egész család játszhat vele, életkortól függetlenül. A Dixit csodálatosan megfestett lapjai garantáltan mindenki fantáziáját megmozgatják.

Forrás: Kenéz Ferenc: Senki sem akart költő lenni