Nekünk embereknek voltaképpen oly egészségeseknek kellene lennünk, mint még soha. Hiszen nem létezett még kor amikor annyi figyelmet szenteltek volna az emberi testnek oly sok pénzt fordítottak volna az egészség visszaállítására Ilyen körülmények között az lenne természetes, ha csak mutatóba akadna egy-egy beteg ember. Mindnyájan tudjuk: épp az ellenkezője igaz. Soha nem volt annyi beteg ember, mint manapság. Mivel magyarázható e látszólagos ellentmondás?

A betegséget a legtöbben egyfajta zavarnak fogják fel, melyet a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, hogy aztán továbbra is ugyanolyan helytelenül élhessenek, mint korábban. Alig gyógyulunk meg egy betegségből, a testünk újab­bat küld. Nem is tehet mást, hiszen a tulajdonképpeni betegséget figyelemre sem méltattuk.

Mégsem fordítunk kellő figyelmet a betegség természetére. Ma sokan úgy tekintenek rá, mint valami sorscsapásra, a természet szeszélyére, vagy épp szerencsétlen véletlenre. Maga a „betegség” sokkal inkább az emberi tudatban létrejött diszharmónia, annak jelzése, hogy az ember kizökkent természetes rendjéből - vagyis az egész ember zavara, nem csak a testé.

Minden egyes betegség az élet hozzánk intézett felszólítása, feladat, amelyet meg kell oldanunk - oly módon, hogy megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, kitágítjuk tudatunkat.

Mennyivel egyszerűbb a helyzet, ha például az autónkról van szó! Ha kigyullad az olajlámpa, tudjuk, mit kell tennünk. Senkinek se jutna eszébe, hogy kicsavarja a lámpát, vagy elvágja a vezetéket. Egyfajta célt persze elérne: az olajlámpa nem világítana többé, az autó egy darabig tovább is működne, bár nem sokáig. Újabb „tünetek” lépnének fel. Hamarosan furcsa zajt hallanánk a motorházból. De az autójával senki sem tenne ilyen őrültséget - a testével viszont…

A betegség leírása így hangozhatna; a betegség a természet fáradozása, hogy megszabaduljon attól az állapottól, amelybe az egészségi szabályok megszegésével jutottunk. A természeti törvényeknél többről van szó, mint az emberi törvényeknél. Tetszenek-e nekünk vagy sem, hiszünk-e bennük egyáltalán vagy sem - ezek a törvények léteznek, működnek. E törvények állandóan érvényben vannak, függetlenül az emberek véleményétől. És míg korábban tudatlanságunkat mentségként hozhattuk fel, ma már ismerjük a betegség okát.

A betegség jó barát és segítőtárs. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, hanem a tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba, s mit kell tennünk.

Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotát visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükség van a betegségre.

Ha valaki felfogja a betegség és a tünet közti különbséget, rögvest megváltozik alapállása, a betegséghez való viszonya. A betegségnek egyetlen célja van: hogy egészségessé váljunk.

A modern, nyugati orvostudomány nem cselekvési lehetőségein bukik el, hanem azon a világképen, amelyre tetteit építi. A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán.

Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van. Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógyítható tüneti kezeléssel. Nem a tünet megjelenését kell megakadályozni, mélyebbre kell néznünk annál! Az orvostudomány problémája éppen az, hogy képtelen erre a lépésre, túlságosan megigézte ehhez a tünet, amit hovatovább azonosnak tart a betegséggel - nem tudja a formát a tartalomtól elválasztani. Költséges technikával kezeli az emberi szervezetet, az egyes testrészeket, de sosem magát az embert, aki beteg.

Az egészségügy csődje egyértelmű. Ennek legfőbb oka az a szemlélet, mely nevével ellentétben a betegségre koncentrál az egészség helyett A jelenlegi szemlélet a tünet - gyógyszer összefüggésében gondolkodik. A hivatalos egészségügy képtelen a betegek hatékony ellátására és az állampolgárok katasztrofális sebességű egészségromlásának megelőzésére.

Egészséges életmód és a betegség megértése

Minél hamarabb megértjük, hogy a betegség csupán egy tünet, annál könnyebb lesz az életünk. Azt kell elfogadnunk, hogy ez egy jelzés. Ha megtanuljuk ezt helyesen kezelni és elindulunk az egészséges életmód útján, teljesebb életet élhetünk.

Az emberi élet felfoghatatlan csodák egyetlen láncolata. Szervezetünkben a megtermékenyülés anyaölbeli pillanatától kezdve szívünk utolsó dobbanásáig egymiást követik a csodás, hihetetlen rejtelmek. Testünkben a legparányibb világocskák végtelen rendszere alakul ki, él, küzd és múlik el - leggyakrabban úgy, hogy ezekről a folyamatokról tudomást sem szerzünk: nem érezzük tudatosan, nem befolyásoljuk őket.

Az emberi élet első tulajdonképpeni csodája: az egészséges szervezet. Ha az egészséget olyan valaminek tekintjük, amely „az egész emberre vonatkozik”, akkor horizontunk figyelemre méltóan kitágul. John La Piacé ezt így fogalmazta meg:

“A hagyományos elképzelés, mely szerint az egészség egyszerűen azt jelenti, hogy valaki nem beteg vagy sérült, csak nagyon felszínes értelemben volt használható. Az egészségnek egy átfogóbb és használhatóbb értelmezését kellett kifejleszteni”

1947-ben az ENSZ által létrehívott Egészségügyi Világszervezet (WHO) teljes presztízsét és befolyását latba vetette az egészség fogalmának új értelmezéséért. így fogalmaztak: „Az egészség nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya, hanem a tökéletes testi, szellemi és szociális jólét állapota."

A „tökéletes” szó talán kicsit utópisztikussá teszi a meghatározást, de legalább ad egy pozitív célt, amelynek elérésére érdemes törekedni. Az ezoterikus szemlélet szerint az EGÉSZSÉG az embernek az az állapota, amikor a test, a lélek és az elme összes egymásra ható életműködése zavartalanul folyik. Ez a test, a lélek és a szellem teljes épségét feltételezi.

Az abszolút egészség csak rövid időre elérhető és fenntartható állapot. A teljes épség olyan kívánalom, amel)niek szinte senki, vagy csak nagyon kevesen felelnek meg. Vigasztalásul: aki tudatában van „karcolásainak”, forradásainak vagy betegségeinek, és alkalmazkodik ehhez az állapothoz, még egy kicsit „összekarcolt” egészséggel is jól élhet.

Az egészség szó harmóniát jelent. Az egészséges ember harmóniában él önmagával, embertársaival, a természettel és a természetfelettivel is! Ez a harmónia a feltétele az Egésznek.

Saját létünknek vannak bizonyos törvényei, melyeket ha betartunk, bizonyos fokig egészségesek maradunk. Az emberi kapcsolatoknak és a természethez való viszonynak ugyan­ így megvannak azok a törvényei, melyek betartása esetén megtarthatjuk, vagy visszanyerhetjük egészségünket. Napjainkban azonban a civilizáció egyszerre nehezebbé teszi az ember egészségen maradását. Olyan követelmények elé állítja, olyan környezetbe kényszeríti, amely törvényszerűen megbetegíti őt. És mi „vevők” vagyunk ezekre a hatásokra.

Egészséges életmód és napjaink értékrendje

Egyet kell értenem az íróval. Az egészséges életmód egy holisztikus szemléletmód. Ennek több pillére van, és csak akkor nevezhetjük magunkat egészségesnek, ha teljesek vagyunk. az az egészséges ember, aki teljességében épp. Szereti önmagát, harmóniában él másokkal, és azokkal a dolgokkal, melyeket fel sem foghat talán. Napjaink örökmozgó, nyughatatlan, teljesítmény orientált világa azon van, hogy mindezeket minél nehezebben teljesítsük. Gondoljunk csak bele? Egy többgyerekes dolgozó édesanyának mikor van ideje néhány órára leülni a kanapéra, kikapcsolni gondolatait és csak meditálni? Pedig ez az egészséges életmód első lépése… Ha semmi sincs rendben odabent, hogyan lehetnénk jó kapcsolatban a világgal?

Sokan kérdezik, hogy elegendő-e a megfelelő és körültekintő táplálkozás, vagy szükség van a táplálékkiegészítők szedésére. A következőkben a tápanyagokról és a zöldárpa esszenciáról olvashatunk. 

Napjainkban számos tudós ismeri fel azt is, hogy a zöldszínű zöldségeknek rákmegelőző hatásuk van, mely a vitaminokon túli alkotórészeiknek köszönhető. Ennek ellenére a legtöbb amerikai nem fogyaszt elegendő zöldségfélét, amellyel biztosíthatná hosszú ideig tartó egészségét. A zöldárpa esszenciáról azonban máris tény, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek legtöbbünk étrendjéből hiányoznak, mi több feltételezhetően védőanyagok is találhatóak benne. A zöldárpa esszencia különösen gazdag magnéziumban, káliumban, beta-kartoinban, C-vitaminban és egyéb ásványi anyagokban. Az a tény, hogy a tápanyagok és főként az ásványi anyagok a szervezetben könnyen felszívódnak, nagymértékben hozzájárul a zöldárpa esszencia sikeréhez. A nyomelemek a test számos enzimreakcióját befolyásolják, az átlagos táplálékbevitel azonban nem biztosítja ezen ásványok optimális mennyiségét.

Dr. Hagiwara véleménye szerint a zöldárpa esszencia táplálkozástani értékéhez nemcsak a kivonat tápanyagtartalma járul hozzá, hanem a felszívódás rendkívül hatékony biokémiai formája is. Dr. Hagiwara felhívja a figyelmet egy igen jelentős tényre – melyet további tanulmányok megerősíthetnek – a mélyhűtött ételek tápanyagtartalmát illetően. A legtöbb táplálkozáskutató a fagyasztást a tápértéket megőrző eljárásnak tekinti. Az az általános vélemény, hogy így megmaradnak azok a tápanyagok, amelyek a friss élelmiszerben tönkremennének a leszedést követően. A figyelmet itt elkerülik a forrázás és más olyan lépések, amelyek a mélyhűtési folyamatban még azelőtt tönkreteszik a tápanyagokat, mielőtt a fagyasztás bekövetkezne. Bár az igaz, hogy a mirelit termékek valószínűleg több hasznos tápanyagot tartalmaznak, mint a már összelöttyedt „friss” társaik, ám a mélyhűtött élelmiszer sohasem azonosítható tápértékében a frissen szedetthez.

Biztonságos-e a mikrohullámú sütő használata? A válasz erre tömören és velősen: NEM. Már akkor is közöltek figyelmeztető írásokat erről, mikor ezt a gyors főzési eljárást felfedezték. Az erőteljes iparnak azonban van elég pénze ahhoz, hogy olyan kísérleteket finanszírozzon, amelyek bebizonyítják, hogy a mikrohullámú eszközök biztonságosak. Nem azt tanítják-e, hogy az elektromosság is biztonságos? Holott egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy modern segítőeszközeink megbetegítenek bennünket. A tudományos kutatások eredményeiről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Amióta az ember megjelent a Földön, mindig friss táplálékot fogyasztott. Nem tartósított, homogenizált, mikrohullámmal kezelt, stb. élelmet vett magához, hanem élő, életenergiával teli élelmet. Ha az ennivalót mikrohullámmal kezelik, az elpusztítja annak az energiáját. Tudjuk jól, hogy a tudósok a mikrohullámos főzési technikát a legtökéletesebbnek tartják és ráadásul még energiatakarékos megoldásnak is. De vajon képesek-e ezek a tudósok megmérni az életenergiát? A „tudományos” válasz nagyon egyszerű: „Ha nem mérhető az életerő, akkor nem is létezik.”

Csakhogy igenis van ennek mérhető módja, s az ember saját maga is elvégezheti a kísérletet. Vegyünk két egyforma virágcserepet. Töltsük meg őket ugyanabból a termőföldből és vessünk mindkettőbe ugyanabból a zacskóból származó magvakat. Ezután hevítsük az egyik cserepet egy mikrosütőben mondjuk 80°C-ra, a másikat pedig egy hagyományos sütőben melegítsük fel ugyanekkora hőmérsékletre. Az elkövetkezendő néhány hétben öntözzük egyforma gondosan mindkét cserepet. Nagyon egyszerűen mérhetővé válik az életerő. A hagyományos sütőben melegített magvakat tartalmazó virágcserépben szép növények kezdenek fejlődni, míg a mikrosütőben kezelt cserépben csak bűzösen rothadó magvakat találunk. Még ha kézzel nem fogható valami is az életerő, akkor is bebizonyítható, hogy a mikrohullám az egészséges ételt halott étellé változtatja át. Ezt jól gondoljuk meg!

A nyers zöldségekben és húsokban az ásványok szerves kötést képeznek az enzimek fehérjékkel, aminosavakkal és cukrokkal minden egyes sejten belül. Tudományos szakszóval ezeket szerves kötésű ásványoknak nevezzük. Mostanában felvett szóhasználattal biokomplexeknek. Ám melegítés vagy hűtés hatására ezeket az ásványi kötéseket metakovasav, foszforsav és más vegyületek támadják meg, melynek hatására az ásványok szervetlen állapotba kerülnek, ember és állat számára szinte felhasználhatatlanná válnak. Gyakorlatilag olyanná, mintha az élelem egyáltalán nem tartalmazna ásványi anyagot. Az általánosan ismert ásványi anyag-, nyomelem- és vitaminpótlókra ez egyértelműen jellemző. Hiába fogyasztunk marékszámra táplálkozás kiegészítőket, ezek szinte felszívódás nélkül távoznak szervezetünkből. Pontosan ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor a hosszú eltarthatóság érdekében a frissen szedett finomságokat fagyasztási eljárásnak vetik alá. Bennük az ásványi anyag tartalom az emberi szervezet számára hozzáférhetetlenné válik. Lehet, hogy az étel jóllakottá teszi a gyomrot, még az ízlelőbimbók is kedvüket lelik benne, de a szervezet egészségesebbé válásához nem járul hozzá.

Ebből is kitűnik, hogy dr. Hagiwara táplálkozásunk elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A meg nem válogatott étel, az ásványokban szűkölködő talaj adta élelem és most ez a mirelittel kapcsolatban feltárt hiányosság megviseli szervezetünket. Dr. Hagiwara meg van róla győződve, hogy ezeket a tápanyagokat a zöldárpa esszenciával pótolni tudjuk.

Mire jók a táplálékkiegészítők?

A különböző konyhai műveletek - mint a sütés, főzés, párolás - nagyban csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát. Emellett a különböző környezeti hatások és az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek indokolttá teszik a táplálékkiegészítők alkalmazását. Sokan még ma is vitatják, hogy szükségünk van –e a táplálékkiegészítők szedésére, ám egyre inkább beigazolódni látszik a tézis, miszerint táplálékkiegészítők nélkül szervezetünk nem képes megfelelően működni.

Forrás: Dr. Yoshihide Hagiwara: Zöldárpa, a mindentadó táplálék

Előző bejegyzésemben foglalkoztam az ókori görögök egészségtudatával és testi-lelki eszményképével. Ebben a hozzászólásban szeretnék kitérni az egészséges életmód véleményem szerint egy igen fontos alappillérére, a megfelelő vízfogyasztásra. Tudtad, hogy egy csecsemő testének közel 80%-a víz? Egy felnőtt emberének pedig 60-70%. Ne lepődjünk meg, hogy ezt a folyadékot folyamatosan pótolni kell. Fogadjátok szeretettel:

Az orvosok alig támogatják a H2O megelőző és gyógyító szerepét, de Dr. Batmanghelidj tanulmányozta a víz emberi szervezetre gyakorolt hatását és úgy találta, hogy ez a létező legjobb fájdalomcsillapító és megelőző terápia.

Dr. Fereydoon Batmanghelidj, egy nemzetközileg elismert, híres kutató, szerző és a víz természetes gyógyító erejének szószólója. 1931.-ben született Iránban. A skóciai Fettes Egyetemen végzett és a London Egyetem St. Mary Kórházában szerzett gyakorlatot, ahol Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója kezei alatt dolgozott.

Dr. Batmanghelidj Iránba való visszatérése előtt Angliában praktizált, ahol kulcsfontosságú szerepet töltött be a kórházak és orvosi központok fejlesztésében. Mikor 1979-ben az iráni felkelés kitört Dr. Batmanghelidj-et egy kevésbé ismert helyre szállították, és mint politikai foglyot az Evin Börtönben tartották fogva 2 évig és 7 hónapig. Ott fedezte fel a víz gyógyító erejét. Egy éjjel egy fiatal rabot kellett gyógyítania, gyomorfekélyes fájdalmai voltak. Mivel semmilyen gyógyszer nem állt rendelkezésére, ezért Dr. Batmanghelidj adott neki 2 pohár vizet. 8 percen belül a rab fájdalmai megszűntek. Ezt követően a rabnak minden harmadik órában újabb 2 pohár vizet kellett innia és teljesen fájdalommentessé vált az ott töltött további 4 hónap alatt.

Dr. Batmanghelidj sikeresen kezelte 3000 fiatal rab stressz okozta gyomorfekélyeit pusztán csak sima vízzel. A börtön hónapjai alatt intenzív kutatásba fogott, hogy megismerje a víz megelőző és gyógyító hatását különböző fájdalmas degeneratív betegségekben. Evin kitűnő „stresszlabornak” bizonyult és hiába ajánlották fel neki, hogy korábban kiengedik, Dr. Batmanghelidj további 4 hónapot töltött benn, hogy befejezze tanulmányát a kiszáradás folyamata és a különböző vérző fekélyes betegségek közötti kapcsolatról. Munkája megjelent 1983-ban a Journal of Clinical Gastroenterology folyóiratban, valamint 1983. június 21-én a The New York Times Science Watch-ban. 1982-ben, szabadulása után Dr. Batmanghelidj megszökött Iránból és Amerikába költözött. Ott kezdte el kutatni az emberi test krónikus véletlenszerű kiszáradását. Tanulmányait 1991. és 1992-ben közzé tette a “Journal of Science in Medicine Simplified” újságban. Dr. F. Batmaghelidj 1992-ben megírta első önálló könyvét “Your Body’s Many Cries for Water” címen, ahol azt állítja, hogy a száraz száj a kiszáradás nem megbízható indikátora. A test fájdalommal jelzi a vízhiányt. A kiszáradás fájdalmat és sok degeneratív betegséget idéz elő, mint az asztma, köszvény, ízületi gyulladás, magas vérnyomás, időskori cukorbetegség és sclerosis multiplex. Dr. B. üzenete a világnak: „Nem beteg vagy, hanem szomjas! Ne gyógyszerrel kezeld a szomjúságod!”

Jó, ha tudod:

Hogyan száradunk ki? A mindennapos tevékenységei során egy átlagember kb. 3-4 liter (10-15 pohár) vizet veszít vizelettel, széklettel, izzadással, lélegzéssel. Az elvesztett mennyiséget vízzel, illetve folyadékkal és étellel kell pótolni. 1-2 liter vizet csak a lélegzés során veszítünk. A bőrlégzés a hőszabályozó képességünk fenntartásáért 90%- ban felelős. Mozgás, izzadás, láz, hasmenés, betegség jelentősen meg tudja növelni az elvesztett víz mennyiségét. A megnövekedett vízveszteség két legáltalánosabb oka az intenzív testmozgás és az izzadás. Habár mindannyian ki vagyunk téve a kiszáradás veszélyének, mégis a legsérülékenyebbek a csecsemők, a fiatal felnőttek és a sportolók. Ők vagy nem képesek megfelelően kifejezni a szomjúság érzetüket vagy képesek észlelni és nem tudnak időben tenni valamit. Honnan tudom, hogy kiszáradtam? Ha szomjas vagy, akkor az azt jelenti, hogy a sejtjeid más kiszáradtak. A száraz száj a kiszáradás legutolsó jele kellene, hogy legyen. Azért történik, mert a szomjúságérzet addig nem fejlődik ki, míg a testnedvek károsodása jóval a normális működéshez szükséges szint alá nem esik.

Vizsgáld a vizeleted, hogy lásd kiszáradtál-e vagy sem:

• A megfelelően hidratált test tiszta, színtelen vizelet bocsát ki magából.

• Az enyhén kiszáradt testnek sárga színű vizelete van.

• A súlyosan kiszáradt test narancssárga vagy sötét színű vizeletet produkál.

Az enyhe kiszáradás jelei: fáradtság, csökkent koordinációs képesség, száraz bőr, kevés vizelet, száraz nyálkahártya a szájban és orrban, ingadozó vérnyomás és gyenge ítélő képesség. A stressz, asztma, fejfájás, allergia, magas vérnyomás és még sok más súlyos betegség a krónikus kiszáradás eredménye.

Az egészséges életmód alappillérei

Az egészséges életmód legfontosabb alappillérei a testi-lelki harmónia. Nincs olyan táplálékkiegészítő vagy vitamin, ami hatékonyan képes kifejteni hatását, ha lelkünk nincs egyetértésben testünkkel. Ezért nagyon fontos szem előtt tartani, hogy amikor az egészséges életmód szóba kerül, először magunkban kell helyretennünk a gondolatainkat, érzéseinket, majd pusztán odafigyeléssel, sok folyadékfogyasztással és helyes táplálkozással máris tehetünk az egészséges életmód elérése érdekében.

 Forrás: Tóth Beáta: Nem beteg vagy, hanem szomjas!

Sok mozgás és sport, megfelelő táplálkozás, megfelelő mennyiségű víz bevitele a szervezetebe, a mértékletesség és a lekli egyensúly megőrzése, ezt jelenti napjainkban az egészséges életmód. Lássuk csak, miről is szólt ez az ókori görögöknél.

Az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjai körében is megfogalmazódott. A test és lélek, az ember és társai, az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már az ősi időkben ismerték. A tanulmány az ókortól a 18. századig áttekinti – több jellemző példa, forrás segítségével, ám a teljesség igénye nélkül – a különböző korszakok, kultúrkörök, neves tudósok egészségről vallott felfogását. Az antikvitás athéni ideálja, az egészségről megfogalmazott keresztény és muszlim tanítások, illetve olyan kora újkori és felvilágosodás korában élt szerzők művei, mint Apáczai Csere János, John Locke, Friedrich Hoffmann írásai jelentik a vizsgálódás alapját. Az eddig elvégzett forráselemző munka – amit szándékaink szerint időben és térben kiterjesztett kutatások követnek a közeli jövőben – azt mutatja, hogy a reneszánsztól kezdve az „egészség” fogalmán európai elődeink egyre inkább a test egészségét értették szemben a korábbi, a lélek és a test harmóniáját hangsúlyozó, a lélek kiteljesedését, annak egészségét fontosabbnak tartó tanításokkal.

Egészséges életmód az ókori görögöknél és rómaiaknál

A természeti népek életmódjának kutatására alapozva elmondható, hogy az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjainak tudatában is jelen volt. A test és lélek, az ember és társai, illetve az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már a legrégebbi időkben ismerték. A kulturális antropológia, a néprajz és más diszciplínák eredményei azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus világkép volt, a holisztikus szemléletből pedig következett az ember egészségének komplex fogalmi felfogása. (Felfogása és érzékelése, de nem a leírása, pláne nem a tudományos elemzése: ez az, ami leginkább valóban az elmúlt két évszázad eredménye.)

Jelentős kutatási feladat lenne a természeti népek egészségképének vizsgálata, csakúgy, mint az ókori folyamvölgyi kultúrák pontosabb megismerése. E helyen azonban bevezetésként a nevelés- és orvostörténetből is ismert néhány forrás alapján a klasszikus görög világ egészségfogalmáról adunk rövid jellemzést. A görög poliszok világában a talpraesett, bátor, leleményes, erős és szép testű, erényes ember eszményítése olvasható ki az eposzokból és mitológiai történetekből. Bár poliszonként eltért a nevelési és az orvosi gyakorlat, Spártától Athénig úgy vélték az időszámításunk előtti századokban, hogy az ember nagyban felelős egészsége alakulásáért. Éppen ezért a testedzésnek, a sporttevékenységeknek meghatározó helye volt a görög gyerekek és felnőttek életében. Az athéni eszmény, a kalokagathia azonban ennél jóval többet takart, és akár korabeli „egészség-definícióként” is felfogható: szép és jó ember nevelése volt az athéni cél. Azaz egészséges testű és lelkű emberé, akinek választott istennője (Hedónéval szemben) Areté, az erény megtestesítője. A görög orvoslás fejlődésének történetében kiemelkedő jelentőséggel bírt az elméleti eredmények gyarapodása. Az egyetemes természet eredetét és okát kutató görög tudósok kiemelt helyen foglalkoztak az ember külvilághoz való viszonyával.

A századunkig meghatározó, számtalan formában átvett és zsinórmértékül szolgáló görög orvosi-elméleti rendszerek (pl. a hippokratészi iskola tanításai) az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését hangsúlyozták, és nem magát a gyógyítást. A testnedvekről szóló, azok tulajdonságaiból kiinduló tanítások meghatározóak voltak, és nagyban hatottak a zsidó- keresztény gyökerekkel bíró középkori Európa és a muszlim világ későbbi századaiban, befolyásuk jelentős volt az egészségről való gondolkodás szempontjából. A római korban eleinte nagy nehézségekbe ütközött a görög medicina eredményeinek elterjedése, mert a rómaiak a görög világ meghódításának időszakában (Kr. e. 2. század) a természetgyógyászathoz, illetve mágikus eljárásokhoz folyamodtak a betegségek orvoslása és az egészség fenntartása kapcsán. A családokban a teljhatalommal bíró apa, a pater familias volt a kulcsszemély az egészség-megőrzés vonatkozásában. Az ő szava döntött minden, a családot érintő kérdésben. Sok forrás tanúskodik erről, például Marcus Portius Cato: „De agri cultura” című műve, melyben leírta egy római major egészségügyi körülményeit. Az ókori római nevelés történetében az egészségnevelés főként a test edzésére korlátozódott, bár korántsem lehet a testkultúra olyan kultuszáról beszélni a Római birodalom esetében, mint Athén poliszában. A keleti, illetve a görög orvosi eredmények végül mégiscsak beszivárogtak a rómaiak gondolkodásába, és Galénosz, Dioszkoridész és mások művei évszázadokra meghatározó jelentőségűvé váltak az egészségfogalom alakulása kapcsán.

Az egészséges életmód a reneszánsz korában

A világ akkorát változott ebben az időben, hogy még a latin nyelvkönyvekben is megjelentek az egészséges életmód, helyes táplálkozás és ruházkodás témakörét taglaló szövegek – a régi, ókori történetek mellett. Fontos, hogy bár a kiadott könyvekben a szerzők gyakran utaltak arra, hogy az egészséges életmód a lélek és test harmóniáját jelenti, a napi, praktikus tanácsokat adó brossúrák, túlnyomórészt a test egészségéről és edzéséről, illetve gyógyításáról szóltak. Így kijelenthetjük, hogy abban az időben az egészséges életmód nagyrészt a test egészségét jelentette.

forrás: Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Gondolatok az egészségről — az ókortól a 18. századig