3. rész: A feltámadt délnyugati szél 

csak úgy repítette a Szélkirálynőt. Az óriáspolipot maguk mögött hagyták, és a tenger színe sem volt
már olyan fenyegetően sötét, mint amikor a Ragacs-tenger közepén jártak. A kapitány a hajó hátsó korlátjának maradványainál állt.
Körülötte sürgött néhány matróz, és ott volt a hajó ezermestere, Dolmányos papa is.
– Jó nagy pusztítást végzett az a polip – csóválta a fejét a kapitány. – Minél hamarabb meg kellene javítani a faszerkezetet. Veszélyes így hajózni tovább. Ez a hátsó rész nem bír ki még egy vihart.
– Nem bizony – vakargatta a fejét Dolmányos papa –, de a javításhoz horgonyt kéne vetni, és jó pár köteg deszkára is szükségem volna.
– Márpedig deszka egy szál sincs a hajón. Még a mentőcsónakokat is fel kellett áldoznunk.
– Pedig a javításhoz mindenképpen fára van szükség.
– Ötszáz mérföldre vagyunk a legközelebbi kikötőtől. Legalább egy hétig tart odáig az út, ráadásul nem is arra kell mennünk – mormolta a kapitány.
– Ha ki tudnánk kötni valahol, vághatnánk fát a javításhoz. Az is megtenné – gondolkozott Dolmányos papa.
A kapitány bólintott.
– Beszélek Sebestyénnel és megnézzük a térképet. Hátha találunk egy kis szigetet.
A kapitány elsietett, a matrózok pedig aggódva kémlelték az eget. Nehogy rájuk törjön egy vihar, mielőtt befoltozzák a megrongálódott részt.
Eközben Negró a fedélzeten intézkedett. A polip elleni küzdelem során bizony hatalmas lett a felfordulás. Mindenütt törött rudak, zsákdarabok, faforgácsok hevertek. Valaki a szerszámos ládát is vízbe dobta, tartalma szanaszét hevert a kabinok előtt.
– Roland, keríts egy zsákot, és szedd össze a szerszámokat! – osztotta Negró a munkát. – Fábián, gyűjtsd össze és vidd a raktárba ezeket a rudakat. Balikó, Rumini, súroljátok tisztára a fedélzetet!
– Már megint nekünk kell felmosni – dühöngött Rumini, de Balikó oldalba bökte.
– Nyugi, nem mosunk fel és kész.
Rumini csodálkozva nézett Balikóra, aki hatalmasat kacsintott.
– Nincs mivel. Vízbe dobtam a felmosó dézsát és partvisokat is.
– De a vödröket...
– Azokat is. És a felmosó rongyot!
– De a felmosó rongy nincs is fából – képedt el Rumini. Balikó büszkén kihúzta magát.
– Nem baj, azért én bedobtam. Untam már, hogy mindig nekünk kell padlót súrolni.
– Hát ti mit sutyorogtok itt? – lépett hozzájuk szigorú arccal Negró, de mielőtt válaszolhattak volna, felharsant az őrszem hangja:
– Föld a láthatáron!
Mindenki a korláthoz rohant és a szemét meresztette a távolba. Sajtos Pedro, az őrszem, a magasból mutatta az irányt, a kapitány pedig szeméhez emelte a távcsövét.
– Te látsz valamit? – sandított Balikó Ruminire.
– Nem én. Túl messze vagyunk még. Pedro is csak távcsövön át vette észre.
A kapitány Sebestyénre nézett.
– Kicsi sziget, nagy heggyel a közepén. Úgy öt-hat mérföldnyire lehet.
– A térképen nincs semmi.
– Akkor ez egy felderítetlen sziget.
– Kikötünk? – kérdezte Sebestyén.
Muszáj. Fát kell szereznünk a javításhoz, és az élelmiszerkészletünket is fel kéne tölteni. Ha laknak bennszülöttek a szigeten, talán egy-két kenut is vehetünk tőlük az elveszett mentőcsónakok helyett.
– Azért legyünk óvatosak – morogta Sebestyén a bajusza alatt. Még mindig a Ragacs-tengeren járunk. Ki tudja, mi lakik azon a szigeten.
– Akkor is kikötünk – döntött a kapitány, Sebestyén pedig a sziget felé fordította a hajó orrát. Néhány óra múlva már szabad szemmel is jól lehetett látni a szigetet. A középen magasló hegyet mindenütt harsányzöld erdő övezte.
– Ekkora erdőben biztosan találunk megfelelő fákat – örvendezett Dolmányos papa.
– Nagyon sűrűnek tűnik – hunyorgott Negró. – Lehet, hogy valódi dzsungel. Nem árt, ha vigyázunk. Tele lehet mérges kígyókkal, pókokkal, vadállatokkal.
Ennek hallatán Rumini izgatottan fészkelődni kezdett.
– Lehet, hogy óriási gyümölcsfák is nőnek ott – ábrándozott Balikó. – Kéne egy kosár.
– Igen, ez az – pattant fel Rumini, és megindult a legénységi kabinok felé.
Balikó utána szaladt.
– Van kosarad?
– Dehogy, a dobozomért megyek.
– Azért a kis rácsos vacakért? Abba még egy ananászt se tudunk bepréselni.
– Nem is kell. Én nem gyümölcsöt akarok beletenni.
– Hát mit? – képedt el Balikó.
– Bogarat, pókot, hangyát. Amit találok.
– Te nem vagy normális.
– Neked meg mindig csak az evésen jár az eszed. Kérj Ajtonytól egy szakajtót, engem meg hagyjál békén – dühösködött Rumini.
– Minek neked az a bogár meg pók? Szedjünk inkább datolyát – próbálkozott Balikó.
– Én pókot szedek.
– A datolya sokkal finomabb. De szedhetünk fügét vagy banánt is.
– Nem érted? Igazi pókot akarok. Te pedig egy haspók vagy, úgyhogy semmi dolgom veled.
– Ne csináld már, Rumini. Legalább mondd meg, miért akarsz pókot gyűjteni…

Szerethető kötelező olvasmány: Rumini

Számtalan állatmese létezik, mégis az egyik legkedvesebb a Rumini. Hogy miért? Talán mert az egérkék aprók és szerethetőek. Talán mert a Rumini fordulatokban gazdag, mégsem agresszív vagy erőszakos, mint a legtöbb mai gyermekeknek szánt könyv vagy film. A Rumini a szülők gyermekkorát idézi, mikor a mese még mese volt, azzal a céllal, hogy elvarázsoljon, hogy beindítsa a fantáziát, vagy épp. hogy álomba ringasson. 

Forrás: Berg Judit: Rumini

2. rész: Már egy hete tartott az út:

– Nem tetszik nekem ez a vidék – mondta a kapitány. – A szél elsodor minket az Azúr-tengerről. Attól tartok, hamarosan a Ragacstenger vizére jutunk. Szeretném elkerülni azt a helyet.
– Nehéz lesz – csóválta a fejét Sebestyén. – Állandóan déli szél fúj. Egyenesen visz minket északra, ha akarjuk, ha nem. Olyan erős, hogy nem tudunk megfordulni.
A kapitány pipára gyújtott, és a térképet nézte.
– Már tegnapelőtt keletnek kellett volna venni az irányt. Ha észak felé megyünk, sokkal tovább tart majd az út, és csak kerülővel jutunk vissza a Sárkány-szoroshoz. Már ha egyáltalán kijutunk a Ragacs-tengerről.
Nem csoda, hogy a kapitány és Sebestyén aggódtak. Az a fránya déli szél olyan vizekre sodorta a hajót, amit minden matróz szeretne elkerülni. A tenger színe egyre sötétebb lett, a korábbi azúrkék víz lassacskán kékes-feketébe fordult. Megváltozott a szél zúgása is, úgy hangzott, mintha gonosz nevetés dübörögne mindenütt. Senki sem tudta, miért veszélyes a Ragacs-tenger, csak azt tudta minden hajós, hogy jobb messzire elkerülni ezt a baljós vidéket. Időnként híre járt a kikötőkben, hogy ez vagy az a hajó elsüllyedt a Ragacstengeren, máskor meg valami szörnyetegről suttogtak a vén tengerészek. Biztosat senki sem mondott, csak azt hajtogatták, hogy jobb még a tájékát is elkerülni ennek a sötét helynek. És most mintha még a szél is az egerek ellen dolgozna: hatalmas erővel sodorta a vitorlást a veszélyes irányba.
A matrózok a fedélzeten dolgoztak. Rumini és Balikó éppen a szerszámosládából merték a vizet. Előző nap ugyanis akkora vihar tombolt, hogy a hajó felett átcsapó hullámok minden lyukat vízzel töltöttek meg.– Elegem van – siránkozott Balikó. – Reggel óta vizet meregetünk egy kis-vödörrel. Szeretnék végre hátradőlni és gond nélkül fütyörészni.
– Vagy inkább gond nélkül kekszet majszolni, nem? – vigyorgott Rumini.
– Egy a lényeg: elég volt – tette le vödrét Balikó. – Befejeztem. Felállt és felkapaszkodott a korlátra.
– Dolgozz egy kicsit nélkülem. Én most a tengert kémlelem. Egy darabig kémlelte a tengert, aztán összehúzta a szemöldökét, végül döbbenten szólt hátra:
– Te, Rumini, én még ilyet nem láttam. Egészen fekete a tenger.
– Tegnap az volt a baj, hogy túl nagyok a hullámok, tegnapelőtt a szél hangja nem tetszett, ma meg túl fekete a tenger – mérgelődött
Rumini. – Úgy nyavalyogsz, mint egy óvodás kislány.
– Jól, van, jól. Meg sem mukkanok többet – sértődött meg Balikó, és hátat fordított barátjának.
Egyszer csak megjelent Roland, kezében hatalmas, vízzel teli vödörrel. Ruminiék láttán nyomban úgy döntött, hogy pihenőt tart. Le is huppant a két barát mellé a fedélzetre.
– Elegem van – nyögte.
Balikó felemelte az ujját, és szigorú képet vágott.
– Ilyet még véletlenül se mondj, Roli, mert Rumini nem tűri a nyavalygást. Leharapja a fejed, ha nyafogsz.
Roland értetlenül pislogott egyik cimboráról a másikra, Rumini pedig mérgesen fújt egyet.
– Nem hagynátok végre abba? Három napja mindenki nyavalyog valamiért. Már csak az hiányzik, hogy a kapitány is rákezdje.
Roland közelebb hajolt:
– Ami azt illeti, van miért sóhajtoznia.
– Igazad van – morgott Rumini –, én is sóhajtoznék a helyében, na ilyen matrózaim lennének, mint ti.
– Figyelj ide, pukkancs! – suttogta Roland. – Most hallottam a kormánykerék mellett, hogy baj van. A kapitány mondta Sebestyénnek.
Attól fél, hogy a déli szél egyenesen a Ragacs-tengerre sodor minket.
Rumini felnevetett.
– Mi az a Ragacs-tenger? Nehogy azt mondd, hogy só helyett olvasztott cukor van benne.
Balikó felnevetett, de Roland komoly maradt.
– Ti tényleg nem hallottatok még a Ragacs-tengerről?
– Miért, kellett volna? – kérdezett vissza egyszerre a két barát. – Mit kellett volna hallanunk?
– Senki sem tudja biztosan. De fekete a vize, és gonosz dolgok történnek benne.
– Fekete? – vágott közbe Balikó.
– Igen, vagy legalábbis nagyon sötét. Erről lehet megismerni.
– Nézzetek csak ki a vízre! – pattant fel Balikó. – Ezt mondtam neked az előbb, Rumi.
Balikó felkapaszkodott a korlátra, Rumini és Roland a nyomában, és együtt bámulták a hullámokat. Ameddig a szem ellát, fekete volt minden.
– Ugye megmondtam? – nézett Balikó Ruminire.
– Hm. Tényleg mintha kicsit sötétebb volna a kelleténél. De ennyitől még nem rezelek be.
– Akkor hallgass ide! – vette át a szót Roland. – A múltkor, amikor Selyemországban vetettünk horgonyt, beszélgettem két halásszal a kikötőben. Ők mesélték, hogy a Ragacs-tengeren valami szörnyeteg fel akarta borítani a hajójukat.
– Persze, biztos. Miért nem rögtön a hétfejű sárkány? – gúnyolódott Rumini, de Roland dühösen a szavába vágott.– Jó, ne hidd el, ha nem akarod. De a kapitány és Sebestyén is aggódnak, úgyhogy szerintem is van miért félni.
– Ne félj, pici Roli – vigyorgott Rumini –, a bátor Rumini bácsi majd megvéd téged a csúnya szörnyetegtől.
– Haha. Nagyon vicces vagy – húzta fel az orrát Roland, és lehajolt a vödréért, hogy faképnél hagyja a gúnyolódót. Ám ebben a pillanatban rándult egyet a hajó.
– Mi volt ez? – torpant meg Roland.
– Csak egy széllökés – legyintett Rumini. A hajó megint rándult egyet.
– Ez nem a szél – suttogta rémülten Roland. Újabb két rándulás.
– Lehet, hogy zátonyra futottunk – nyögte egyre rémültebben Roland.
– Itt nagyon mély a víz. És különben is hallottuk volna a reccsenést, ha eltörik a hajó alsó bordázata – próbálta nyugtatni Balikó, de ő is elég aggodalmas arcot vágott.
Megint két rándulás, majd hatalmas rázkódás következett.
– Valami lökdösi a hajót!
– Riadó! Mindenki a fedélzetre! – harsant a kapitány hangja a parancsnoki hídról.
Újabb rázkódás.
– Hátulról rázza valaki a hajót. Gyertek utánam! – kiáltotta Rumini, és futva indult a hátsó fedélzet irányába. Roland és Balikó összenéztek, aztán utána iramodtak. Közben hatalmas mozgás támadt a fedélzeten, minden matróz a korláthoz szaladt, és a tengert kémlelte.
– Kapitány úr, ott! Rátapadt valami a hajó farára! – hallatszott az árbockosárból az őrszem, Fábián hangja.
– Mozog! A karjával rázza a hajót! – kiáltották többen is…

A Rumini már kötelező olvasmány

A Rumini ma már a kötelező olvasmányok listáján is szerepel. Nagyon szerencsés döntés volt, hogy egy olyan könyvvel gazdagodott a kicsiknek szánt kötelezők listája, mely megszeretteti a gyerekekkel az olvasást. A Rumini a cselekmény fordulatosságával, a kalandokkal teli történettel, a vidám hangvétellel minden gyerkőcnek belopja magát a szívébe! A Rumini az a könyv, mely tökéletesen megfelel esti mesének, de a kicsik akkor is szívesen olvassak, ha muszáj. Nagyobbacska gyerekeknek pedig jó lehetőség a Rumini társasjáték, amiben a kicsik újra találkozhatnak a megszeretett hősökkel. 

Forrás: Berg Judit: Rumini

Hallottál már róla? Kötelező olvasmány a csemetéd számára? Érdekel, hogy miért lett az és hogy miért ilyen sikeres? Olvass bele most!

1. rész:

Rumini érkezésének híre mindenkit meglepett a Szélkikrálynőn. Negró, a mindig szigorú, keménykezű fedélzetmester gyanakodva méregette a kisegeret.

– Rajtad fogom tartani a szemem! Lehet, hogy a kapitánynak vajszíve van, de engem nem versz át! Ha nem végzed rendesen a munkád, cápaeledelt csinálok belőled!
– Ne törődj Negróval! Mindenkivel így beszél – lépett Ruminihez egy hozzá hasonló formájú kisegér, amikor Negró végre továbbment.

Barátságosan nyújtotta a mancsát.
– Balikó vagyok. Szintén hajósinas.
– Mondd csak, mi a hajósinasok dolga? – kérdezte Rumini. Negró dörgedelmei alaposan elvették a kedvét a hajózástól.
– Takarítani, tenni-venni, segíteni – sorolta Balikó. – Nem vészes. Csak a fedélzetsúrolást utálom.
Rumini elhúzta a száját.
– Én még sosem súroltam, de nem is hangzik valami jól. Kártyázni tudsz?
– Tudok hát! – csillant fel Balikó szeme. – Csak nincs kivel. Roland és Dundi Bandi ugyan játszanak néha, de nem valami ügyesek.
– Itt vagyok én! – húzta ki magát Rumini, és megint úgy érezte, nem is lesz olyan rossz a Szélkirálynőn szolgálni.
– Nagyon örülök! – mosolygott Balikó. – És meglátod, a többiek is egész rendesek.
– És az a hatalmas termetű matróz? Sebestyén. Vele már a Hétágú Szigonynál találkoztam – kérdezte Rumini.
– Sebestyén nem matróz, ő a kormányosunk – magyarázta Balikó. – Nagyon erős, még a legnagyobb viharban is ura marad a hajónak. Aztán ott van még Frici...
Balikó még sorolta volna, kik szolgálnak a Szélkirálynőn, de Negró ismét megjelent, és gúnyosan végigmérte őket.
– Sejtettem, hogy a két fiatalúr hamar összebarátkozik. Nemsokára meglátjuk, ki ért jobban a fedélzetsúroláshoz. De előtte lóduljatok a főárbochoz. Ott van a gyülekező. A kapitány beszédet mond.
Rumini és Balikó már futottak is. A többiek is hamarosan megérkeztek. A kapitány felállt egy láda tetejére, és így szólt:
– Fiaim, eljött az idő. Néhány nap múlva felhúzzuk a horgonyt, és útra kelünk Pelevárba, a Nagy Pele-szigetek fővárosába. A pele király udvarába viszünk rakományt. Sürgős rendelést kaptunk, nem késlekedhetünk. Tudom, hogy nemrég tértünk haza az előző utunkról, fáradtak és kimerültek vagytok még. De neki kell állnunk, hogy rendbe hozzuk a hajót, mert küldetésünk fontos, és hosszú,
viszontagságos út áll előttünk. Ma este még mindenki kedvére pihenhet, de holnap hajnalban megkezdjük a munkát.

Másnap még alig pitymallott, amikor a legénység már a fedélzeten sürgölődött. Sebestyén, a kormányos beolajozta a kormánykereket, letörölte az iránytűket. Frici és Dundi Bandi a kötelekkel bíbelődtek, ellenőrizték, hogy elég erősek-e. Az orrvitorla kötele foszladozott már, ezt erős kenderkötélre cserélték ki. Roland és Dolmányos papa, a hajó ezermestere a vitorlákat csavarták le.
Szerencse, hogy a fővitorlát is letekerték: a múltkori vihar alaposan megtépázta, két helyen is beszakadt a széle. Roland erős cérnát fűzött a vitorlavarró tűbe, és Dolmányos papa nekilátott, hogy összevarrja a szakadást. Ajtony, a szakács a konyhában rendezkedett.

A hosszú útra sok mindent beszerzett már, most próbált helyet találni huszonöt guriga sajtnak, négy zsák krumplinak, három láda kukoricának, kekszeknek, lisztnek, olajnak. A kapitány töprengve hajolt a térkép fölé, nagy gond nyomta a vállát. Ő tudta csak, milyen veszélyes út áll előttük. Hiába kínált a pele király udvarmestere sok száz aranyat a szállítmányért, a küldetésre egész Egérországból egyedül csak a Szélkirálynő mert vállalkozni.
Útközben ugyanis át kell haladni a Sárkány-szoroson, ami közismerten az Azúr-tenger legveszélyesebb vidéke.
– Hé, Sebestyén, vigyetek le a raktárba két hordó puskaport is-szólt ki a kapitány az ablakon a kormányosnak. – Ki tudja, hátha szükségünk lesz rá.
Negró egy percet sem pihent. Hajnal óta körbe-körbejárt: mindenre figyelt, mindenkit ellenőrzött, sürgette a matrózokat. Hamarosan itt az ideje, hogy bepakolják a rakományt. Elégedetten pödörte a bajszát, mert szépen haladt a munka. Aztán egyszer csak a mentőcsónak alól kiszűrődő hangokra lett figyelmes:
– Csaltál Rumini, nem ér!
– Nem csaltam.
– De igen.
– Nem igaz. Szerencsém volt!
– Nem játszom veled többet!
– Ugyan, Balikó, veszteni tudni kell! Osztok újra.Negró lábujjhegyen lopakodott a lefordított mentőcsónakhoz. Amikor odaért, hirtelen felemelte a csónakot, és előráncigálta alóla a két megrettent hajósinast.
– Ezer mennykő és macskajaj, mit műveltek itt? Mit mondtam nektek, mi a dolgotok?
Balikó mukkanni sem mert, de Rumini rávágta:
– Azt mondtad, Negró, hogy takarítsuk fel a fedélzetet. És éppen a mentőcsónak alatt töröltük le a pókhálót.
– Micsoda? És ez mi a mancsotokban? Csak nem kártyával törlitek a port?
Rumini már éppen válaszolt volna, de nyílt a kapitányi fülke ajtaja. Az öreg egér haragosan kérdezte:
– Mi ez a zenebona?
Negró összecsapta a sarkát:
– Kapitány úrnak jelentem, hogy a két hajósinas takarítás helyett a mentőcsónak alatt kártyázott.
A kapitány megharagudott.
– Adjátok ide azt a kártyát! A mindenit! Rumini fiam, emlékezz arra, amit hajóra szállásod napján mondtam! Csak becsületes munkával boldogulsz itt nálunk. Ha nem dolgozol, itt hagylak a kikötőben!
És ez Balikóra is vonatkozik. Most pedig munkára fel!
Rumini felsúrolja a fedélzetet, Balikó kitakarítja a raktárt!
– Jaj ne! – jajdult föl a két kisegér, de a kapitány haragosan dobbantott:
– Egy szót se többet! Induljatok!
A két jómadár dolgára indult, a kapitány pedig meghagyta Negrónak, hogy küldje be hozzá Cincogi doktort, a hajóorvost, mert fontos ügyben akar vele beszélni.
Egy óra múlva minden készen állt. Negró a fedélzeten sorba állította a matrózokat.
– Gyerünk. A parton ládákban áll a rakomány. Le kell hordani a raktárba.
– Mit szállítunk? – kíváncsiskodott Balikó.
– Majd pont a te orrodra fogom kötni – torkolta le Negró.
A matrózok kettesével-hármasával cipelték a nehéz ládákat a raktárba. Negró irányította őket, megmutatta, melyik ládát hová tegyék.
– Nézd, Balikó, mindegyik ládán címer van – súgta Rumini.
– Dolmányos papa szerint személyesen a pele királynak visszük a rakományt – lépett melléjük Roland.
– Mi lehet bennük? – töprengett Balikó.
– Lefogadom, hogy mindenféle selymek, bársonyok, csupa unalmas és drága vacak – fmtorgott Rumini.
– Nem biztos. Lehet, hogy a királyi konyhára viszünk finomságokat. Láttam, hogy a kapitány múlt héten többször is tárgyalt Grillázs mesterrel, a főcukrásszal.
– Ezt nézzétek, ez meg is van címezve – bökött a legnagyobb ládára Roland. Lassan betűzte: – „Királyi kertészet – felnyitni szigorúan tilos".
– Mért nem szabad felnyitni? – tűnődött Balikó. Rumini vállat vont:
– Biztos félnek, hogy elfutnak a tulipánhagymák. Roland rémült arcot vágott:
– Jön Negró.
Rumini és Balikó gyorsan nekiveselkedtek a ládának.
– Ezt tegyétek leghátulra – parancsolta Negró. – És eszetekbe ne jusson kotorászni benne. Veszélyes!– Vajon miért veszélyes? – gondolkozott Balikó, amikor Negró végre továbbment.
– Lehet, hogy harapnak is a tulipánhagymák – kuncogott Rumini.
– Jó lenne tudni, mi van benne.
– Majd éjjel belopódzunk és megnézzük – jelentette ki Rumini.
Balikó rémült arcot vágott.
– Ne csináld, Rumini, ha rajtakapnak, szedheted a sátorfádat.
– Nyugalom – kacsintott Rumini. – Engem nem olyan könnyű rajtakapni. Inkább azt mondjátok meg, mikor ebédelünk végre…

Rumini: egy kisegér nagy kalandja

A Rumini egy kedves történet, melynek főhőse egy kisegér. Nagyon fontos, hogy a Rumini igazi gyermekbarát sztori. Mese nagybetűkkel. Manapság sajnos számtalan olyan gyermekeknek szánt történet lát napvilágot filmen vagy könyvben, mely még a felnőttek számára is nehezen emészthető, gyermekek számára pedig kimondottan romboló hatású. A Rumini azonban mese a javából! Kalandokban és érzelmekben gazdag, kicsiknek és nagyoknak egyaránt izgalmas kis történet.

forrás: Berg Judit: Rumini

Az ellentmondásosság abból is származhat, hogy a résztvevők nem tudják újra alkalmazni a megtanult technikákat a mindennapi életben, mivel az nagy gyakorlatot igényel illetve azért, mert megpróbálják személyre szabottan alkalmazni azokat. Mindezek következtében csak azoknál a személyeknél mutatkoztak hosszú távú hatások, akik a megtanult stratégiákat a mindennapi életben alkalmazták. A szerzők egy korábbi kutatásában bizonyítást nyert, hogy a vizsgált két memória tréning technika javítja a memória képességeket és csökkenti a memória problémákat. A 2008-ban publikált vizsgálat célja annak a felmérése, hogy fiatal és idős emberek esetében hosszú távon kedvezően hat-e a memória tréning a memória képességeikre. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) korábbi tanulmányában rámutattak, hogy a memória tréningnek azonnali jótékony hatása van a memória feladatokra, ami a különböző stratégiák és technikák tanításának fontosságát emeli ki. A jelen vizsgálatban megismételték a vizsgálati feltételeket (három résztvevő korcsoport: felnőttek /20-35 éves, fiatalabb idősek /60-70 éves, és öregebb idősek /70-80 éves).

A feladatok is az előző kutatáshoz hasonlóak voltak, azaz történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, prospektív memória, arcokra/nevekre és helyekre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeket mérő tárgylista és szólista felidézése feladat volt. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A már ismertetett locus technika és stratégiai tréning módszert alkalmazták. A longitudinális vizsgálat több, mint két éven át tartott. A tesztelés és a memória tréning összesen 11 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban az alapadatokat gyűjtötték össze hét memória feladattal és négy kérdőívvel. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevők a helyre történő emlékezést kivéve az összes laboratóriumi és hétköznapi feladatot gyakorolták. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (1. újratesztelés) és a 10-11 szakaszban (2. újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. A két újrateszteléses szakasz között két éves időköz telt el. A tesztek és az 1. újratesztelés eredményeinek analízisét a fentebb ismertetett cikkben Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) publikálták. Az adatokat ismételt méréses varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (három szint: teszt, 1. újratesztelés és 2. újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték. Mivel a vizsgálat célja a
megszerzett memória képességek felmérése volt, az életkornak tulajdonítható hatásokat nem vették figyelembe az eredményeknél.

A két tréningtípus (locus és stratégiai) között nem állapítottak meg számottevő különbséget. Mindkettő azonos szintű teljesítményt eredményezett és hasonló volt a hosszú távú hatásúk. Elképzelhető, hogy ez az eredmény annak köszönhető, hogy mindkét tréningtípus az asszociációs technikára alapul. A hosszú távú hatásokban semmilyen különbség nem mutatkozott a vizsgált különböző korcsoportban, a memóriatréning azonos eredménnyel járt fiatalabb és idősebb felnőttek esetében is. A memóriatréningek általános emlékezést segítő hatását két év múlva már nem tudták kimutatni. Csak az arcokra és nevekre történő emlékezésnél teszteltek évekig tartó javulást. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ez a feladat nagyban hasonlít a mindennapi élet gyakorlatához.

Naponta kell azoknak az embereknek az arcára és nevére emlékezni, akikkel találkozunk. Ennélfogva nagyon sok lehetőség adódik a tanult stratégiák gyakorlására, és ezért mutatkozik hosszú távú hatás. Ezzel szemben egy bevásárló listát ritkábban kell memorizálni, hiszen külső segítség (papír alapú lista) áll rendelkezésünkre. A tervezett tennivaló listájánál még kimutatható emlékezet javulás. A vizsgálat során azért alkalmazták a helyekre történő emlékezés tesztet, hogy mérni tudják, a személyek milyen mértékben tudják alkalmazni az új dolgok megtanulásakor alkalmazott emlékezési stratégiát. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) említett eredményeihez hasonlóan most is általános azonnali javulást észleltek a tréninget követően.

Ugyanakkor a magasabb szintű teljesítmény nem maradt fenn két éves távlatban. A korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy a memóriatréning technikáit a résztvevők a mindennapi életben megpróbálják alkalmazni. Éppen ezért elképzelhető, hogy a hosszú távú hatás attól is függ, hogy az emlékezést segítő tréning résztvevői milyen gyakran alkalmazzák a megtanult stratégiákat és azok mennyire hasonlítanak a napi élet feladataihoz. A laboratóriumi feladatoknál az eredmények ugyanazt mutatták, mint a korábbi tanulmányokban, amennyiben a teljesítmény meglehetősen inhomogén volt, a memóriatréningen tanult technikáknak nem mindig volt teljesítménynövelő hatásuk. A verbális aktivitást igénylő feladatoknál eredményesebb hatást regisztráltak, mint a vizuális feladatoknál. A szerzők figyelembe vették a metakognitív és az érzelmi-motivációs tényezőket is, ami Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) tanulmányában nem szerepelt. Rámutattak, hogy a stratégiai tréningek nagyobb metakognitív javulást eredményeztek. Konklúzióként elmondható, hogy csak azoknál a feladatoknál mutatkozik javuló eredmény, amelyek hasonlítanak a mindennapi élet feladataihoz. A résztvevők hozzáállásán múlik, hogy alkalmazzák-e a tréningen tanult technikákat emlékezetük erősítésére és ezzel lehetővé teszik-e a memóriatréning hosszú távú hatását.

A memória fiatalon tartásáról

Az egyik legjobb módszer a memória fiatalon tartására a bevásárlólista vagy lottószámok memorizálása illetve arcok és emberek neveinek megjegyzése. A memória fejlesztésére kiskorban többek között a memória kártyákat szokták alkalmazni, de ma már a boltokban és az interneten is számtalan olyan termék található, mely megkönnyíti a memória megfelelő működését, ezzel elősegítve és biztosítva a gondtalan, memória zavar mentes éveket és nyugodt idős kort.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása

Az időskori memória romlásának hipotézisét többször is megerősítették. Az állítások szerint a munkamemória rendszer lehetne az a felelős struktúra, amely az öregedéssel összefüggő jelentős teljesítmény csökkenést okozza. Az elképzelések arra is kiterjednek, hogy a kognitív stratégiák nem megfelelő kihasználása is felelőssé tehető a korfüggő memória romásnak.

Tény, hogy a kognitív stratégiák kiválasztásában és használatában mutatkozó egyéni különbségek befolyásolhatják, hogy adott életkorban milyen teljesítmény különbségek mutatkoznak. Ugyanakkor, az öregedési folyamatok más teoretikus megközelítései azt hangsúlyozzák, hogy az idősek fenntartják azon képességeiket, hogy új információkat és stratégiákat sajátítsanak el. Más vizsgálat is alátámasztotta, hogy az idős emberek
rendelkeznek azzal a képességgel, hogy új információkat tanuljanak meg és alkalmazni tudják a specifikus memóriaserkentő stratégiákat. Mindez alátámasztja a kognitív tréning fejlesztésének fontosságát. Kevés számú tanulmány vizsgálta a memóriatréning kedvező hatását az idősebb felnőtteknél, az eredmények azonban azt mutatják, hogy teljesítményüket az alkalmazott memória technika és a feladat komplexitása is jelentősen befolyásolhatja. A locus technika hatását vizsgáló kutatások szerint a módszer alkalmazása jelentős teljesítménynövelő hatást fejt ki szólista tanulása esetén.

A Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) által bemutatott kutatás célja, hogy két különböző memóriatréning technika hatását vizsgálja fiatalabb és idősebb felnőttek csoportjaiban. Az idős lakosság reprezentálására három korcsoportot alakítottak ki (felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős). A három csoport nemek és iskolai végzettség tekintetében kiegyenlített volt.

Öt, a mindennapi életből vett feladatot (pl. arcokra, történetre emlékezés) és négy hagyományos munkamemória feladatot illetve három metakognitív szempontú kérdőívet kellett megoldani/kitölteni. Kétféle memória tréninget alkalmaztak, egy mnemotechnikai módszert (locus technika) és egy stratégiai tréning módszert. A locus technikánál a megjegyzendő adatot egy jól ismert helyhez történő asszociációs térkép segítségével lehet felidézni, míg a stratégiai technikánál különböző mentális stratégiák, mint asszociáció, kategorizáció, stb. segíti a felidézést.

A feladatok között szerepelt újonnan hallott történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, helyre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeit mérte olyan feladatokkal, mint tárgylista és szólista felidézése. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a
mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A tesztelés és a memória tréning összesen 9 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban a memória feladatokat és a három kérdőívet töltötték ki. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. Ezzel azt vizsgálták, hogy a memóriatréning milyen hatással járt.

Az adatokat varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (két szint: teszt, újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték.
Az eredmények megerősítették, hogy a kor növekedésével csökken a kognitív feladatok megoldási hatékonysága. Ez az eredmény azonban csak a felnőttek és a fiatalabb idősek tekintetében áll fenn, az öregebb idősek esetében nem. Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a munkamemória központi végrehajtó egységét terhelő feladatok jobban terhelik az idősebbeket. A memóriatréningek célja, hogy megtanítsa a memória stratégiák ideális alkalmazását a mindennapi életben azért, hogy fokozódjon az emlékezeti teljesítmény.
Az adatok megerősítették ezt a hipotézist. A két tréningtípus hatásánál nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az egyetlen kivétel a helyre történő emlékezés feladat volt, ahol a stratégiai tréning módszert alkalmazó résztvevők jobb teljesítményt értek el. Az eredmények hangsúlyozottan fontosak abban a tekintetben, hogy rávilágítanak a különböző memóriatréning stratégiák teljesítményt fokozó hatására.

Mint az látható, az időskori memória képességek fejlesztését szolgáló tréningek jótékony hatását több kutatás alátámasztotta. Ugyanakkor az még nem nyert bizonyítást, hogy ez a hatás éveken keresztül fenntartható-e. Mint azt Bottiroli, Cavallini és Vecchi (2008) kihangsúlyozta, általában a memória-tréningeket vizsgáló kutatások rövid távúak, a hosszú távú hatások kevésbé ismertek és a kevés számú eredmény is ellentmondásos.  Erről az ellentmondásról a következő cikkben olvashatnak.

Friss és üde memória

A memória az ember korának előrehaladtával romolhat, mely megnehezítheti a hétköznapokat, sőt, komoly gondot is okozhat. Gondoljuk csak bele: ha a memória nem dolgozik rendesen, könnyen előfordulhat, hogy nem vagyunk biztosak benn, hogy bevettük.-e gyógyszerünket, vagy bezártuk- e az ajtót, mikor eljöttünk otthonról. Így hát nagyon fontos a memória folyamatos pallérozása, nem szabad hagyni, hogy idejekorán veszítsen hatékonyságából, vagy hogy idős korra nagy problémákat okozzon nekünk és környezetünk számára. A legszerencsésebb természetesen az, ha a memória fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetünk már gyermekkorban is. Különféle memória fejlesztő játékokat és technikákat is bevethetünk ennek érdekében.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása