Mi a memória? Emlékek képeinek apró szilánkjainak láncolata vagy sorozata talán? Meddig tart az emlékezés? Nevezhetjük-e szüleink, nagyszüleink emlékeit a saját emlékeinknek?

Emlékeink java része kép, történet, érzés formájában él bennünk. Legjellemzőbb képeinkkel, történeteinkkel foglalkozva, azokhoz visszatérve tudunk haladni érzéseink viszonylataiban, önismeretünk rögös útján. A kép pszichológiájának, filozófiájának komoly szakirodalma van – most a történettel foglalkozunk. Egy indián mondás arra int: ne tégy olyasmit, mely szüleid szüleinek a szüleinek és gyermekeid gyermekeinek a gyermekeinek nem válna javára. Nyilván mélyen átgondolt környezetvédelmi etikettről van szó, most mégis eszembe jut: amikor nemrég családi előjogaimat érvényesítve megszereztem nagyapám naplóját, és kíváncsian rávetettem magam – nagypapa a XIX. század végén született, szegényparasztok keserű szívű gyermekeként, és ötvenhat után nem sokkal, gimnáziumi tanárként fejezte be a naplóírást, tehát izgalmakra számíthattam –, bizony csalódva olvastam végig.

Először is kiderült: meg lehet élni két világháborút, egy békeidőt, egy 45-öt, egy 56-ot úgy, hogy a nagy áramlatokból csak a mindennapokba eljutó partmenti hullámverés fodrozza az ember életét, de hogy mi miért történik vele, arról évtizedek múlva sincs fogalma. Másfelől: nagyapám tízéves kora óta vezetett naplót – a családban a hagyomány szerint õ tanult meg először írni – és azt még korrektül lejegyezte, hogy mennyire kiakadt, amikor a gazdag paraszt gyereke lóhátról szólt be iskolába menet a boltosnak, hogy irónt rendel, hozzák utána, hanem bezzeg a hatvan évig tartó házasságáról szót sem ejt. Illetve… olyan kompakt részletek hiányoznak itt-ott, hogy az indián mondást kultúrmorfologikus távlatokból is megsejtő, ám azt masszívan félreértelmező nagyi jóságos, kapcsolatfényező utómunkájára kell gyanakodnom. Kis ideig még kerestem a hiányzó részleteket a naftalinszagú kötények között (skeleton in the cupboard, szó szerint), aztán beláttam, hogy örök süllyesztőbe került. Pedig jól jönnének a családi történetek, akár csak emlékfoszlányok. Közelebb kerülnék az igazsághoz – no nem a törvényszéki absztrakt entitáshoz, hanem ahhoz, amit a régi görög ember aletheianak hívott (a Léthé a felejtés folyója a mitológiában, az a-előtag fosztóképző): igazság az, amit nem felejtünk.

Gyógyereje van történeteinknek. Bóna László író nemrég megjelent műve – A formáktól az erőkig (Új Paradigma, Szentendre, 2000) – erről a gyógyító energiáról szól: hogyan találhatjuk meg életünk emblematikus történeteiben a mintázatokat, és mit kezdhetünk a mintázatokban rejlő forrásokkal. Elnagyoltan úgy mondhatnánk: az információval, a történettel való gyógyításról szól a könyv. Valójában sokkal többről van szó: „Az információval történő gyógyítás a mintaalkotással gyógyít. Meg kell kérni (a gyógyítandó embert – Sz. Zs.), hogy teremtsen vagy keressen hasonlóságokat az életében…. Az információval való gyógyításnak ez a lényege: a betegnek magának kell mintát alkotnia saját tapasztalataiból. A mintában erő lesz, energiával töltődik. Mert sorozat. Nem egy egyedi tapasztalat, hanem hasonló tapasztalatokból álló sorozat. Ezért van ereje. Mert egy felfedezett ismétlődés. A felfedezett ismétlődés az embernek a tapasztalataiban, egy hasonlóság felfedezése. Ha az embernek van képzete arról, hogyan oldhatná meg a problémáit, akkor meg kell ismernünk pontosan ezt az állapotot, mert ez a mintavétel alapja, a kulcs. És utána hasonlóság teremtésére kell buzdítanunk a beteget. Teremtsen vagy fedezzen fel ennek a mintának a hasonlatosságára helyzeteket, állapotokat, történeteket az életéből. Mert ez sorozat lesz, életminta, ami sorsalakító erővel rendelkezik. A hasonló helyzetek sorozata minta, és éppen azért van benne dinamika, mert hasonlóság.”

Meséljünk tehát magunkról valamit: egy januári estén Zsófi nagylányommal nekivágtunk a Nagykörútnak, báli szalagavató ruhát keresve, támpont …hogy mi miért történik vele, arról évtizedek múlva sincs fogalma… az angolkeringőhöz. Az öltözék bérleti díját fedje homály – majd leültem ijedtemben. Az összeg hallatán arra gondoltam, hogy ez bizonyára egy visszamenőleges adó, történelmi perspektívákban: generációs kárpótlás. Azért drága, mert bálok ezrei maradtak ki az elmúlt évtizedekben, legyezősuhintások és kesztyűhullajtások tízezrei. Ha körbenézünk az országban, láthatjuk, hogy kisvárosainkban ma elemi erővel ébred a bálozás. Bálok: értsd rituálék, a beavatást támogató szabályrendszerek. El nem pirult zavarokért, szét nem morzsolt könnycseppekért és szét nem táncolt cipellőkért, titokban sem feltörő sóhajokért és leheletfinom vékonyságú stólával leplezett borzongások elmaradásáért fizetek a Nagykörúton, a ruhaszalonban, meg persze pótdíjat is a szív pótdobogtatásáért, Hollywoodnak, a moziban.

A memória mindennek az alapja

Ha végiggondoljuk, az emlékezet a tanulás alapja, a tanulás pedig mindennek az alapja – mindez pedig nem működne a memória varázslata nélkül. Nem feltétlenül az iskolapadban történő tanulásra gondolok, sokkal inkább arról, amire az élet tanít minket, mindazokra a benyomásokra, melyeket elraktározunk magunkban, melyek a memória világába kerülnek, ahonnan bármikor elő tudjuk venni őket, mint jó könyveket a polcról. Memória nélkül nem működne az élet, nem működnénk mi sem, hiszem minden nap elölről kéne mindent tanulnunk. A fejlődés, a többé válás alapja a memória, ezért nagyon fontos, hogy óvjuk és karban tartsuk azt!

Forrás: Szvetelszky Zsuzsanna: Az emlékezet partjai

Az ellentmondásosság abból is származhat, hogy a résztvevők nem tudják újra alkalmazni a megtanult technikákat a mindennapi életben, mivel az nagy gyakorlatot igényel illetve azért, mert megpróbálják személyre szabottan alkalmazni azokat. Mindezek következtében csak azoknál a személyeknél mutatkoztak hosszú távú hatások, akik a megtanult stratégiákat a mindennapi életben alkalmazták. A szerzők egy korábbi kutatásában bizonyítást nyert, hogy a vizsgált két memória tréning technika javítja a memória képességeket és csökkenti a memória problémákat. A 2008-ban publikált vizsgálat célja annak a felmérése, hogy fiatal és idős emberek esetében hosszú távon kedvezően hat-e a memória tréning a memória képességeikre. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) korábbi tanulmányában rámutattak, hogy a memória tréningnek azonnali jótékony hatása van a memória feladatokra, ami a különböző stratégiák és technikák tanításának fontosságát emeli ki. A jelen vizsgálatban megismételték a vizsgálati feltételeket (három résztvevő korcsoport: felnőttek /20-35 éves, fiatalabb idősek /60-70 éves, és öregebb idősek /70-80 éves).

A feladatok is az előző kutatáshoz hasonlóak voltak, azaz történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, prospektív memória, arcokra/nevekre és helyekre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeket mérő tárgylista és szólista felidézése feladat volt. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A már ismertetett locus technika és stratégiai tréning módszert alkalmazták. A longitudinális vizsgálat több, mint két éven át tartott. A tesztelés és a memória tréning összesen 11 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban az alapadatokat gyűjtötték össze hét memória feladattal és négy kérdőívvel. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevők a helyre történő emlékezést kivéve az összes laboratóriumi és hétköznapi feladatot gyakorolták. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (1. újratesztelés) és a 10-11 szakaszban (2. újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. A két újrateszteléses szakasz között két éves időköz telt el. A tesztek és az 1. újratesztelés eredményeinek analízisét a fentebb ismertetett cikkben Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) publikálták. Az adatokat ismételt méréses varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (három szint: teszt, 1. újratesztelés és 2. újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték. Mivel a vizsgálat célja a
megszerzett memória képességek felmérése volt, az életkornak tulajdonítható hatásokat nem vették figyelembe az eredményeknél.

A két tréningtípus (locus és stratégiai) között nem állapítottak meg számottevő különbséget. Mindkettő azonos szintű teljesítményt eredményezett és hasonló volt a hosszú távú hatásúk. Elképzelhető, hogy ez az eredmény annak köszönhető, hogy mindkét tréningtípus az asszociációs technikára alapul. A hosszú távú hatásokban semmilyen különbség nem mutatkozott a vizsgált különböző korcsoportban, a memóriatréning azonos eredménnyel járt fiatalabb és idősebb felnőttek esetében is. A memóriatréningek általános emlékezést segítő hatását két év múlva már nem tudták kimutatni. Csak az arcokra és nevekre történő emlékezésnél teszteltek évekig tartó javulást. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ez a feladat nagyban hasonlít a mindennapi élet gyakorlatához.

Naponta kell azoknak az embereknek az arcára és nevére emlékezni, akikkel találkozunk. Ennélfogva nagyon sok lehetőség adódik a tanult stratégiák gyakorlására, és ezért mutatkozik hosszú távú hatás. Ezzel szemben egy bevásárló listát ritkábban kell memorizálni, hiszen külső segítség (papír alapú lista) áll rendelkezésünkre. A tervezett tennivaló listájánál még kimutatható emlékezet javulás. A vizsgálat során azért alkalmazták a helyekre történő emlékezés tesztet, hogy mérni tudják, a személyek milyen mértékben tudják alkalmazni az új dolgok megtanulásakor alkalmazott emlékezési stratégiát. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) említett eredményeihez hasonlóan most is általános azonnali javulást észleltek a tréninget követően.

Ugyanakkor a magasabb szintű teljesítmény nem maradt fenn két éves távlatban. A korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy a memóriatréning technikáit a résztvevők a mindennapi életben megpróbálják alkalmazni. Éppen ezért elképzelhető, hogy a hosszú távú hatás attól is függ, hogy az emlékezést segítő tréning résztvevői milyen gyakran alkalmazzák a megtanult stratégiákat és azok mennyire hasonlítanak a napi élet feladataihoz. A laboratóriumi feladatoknál az eredmények ugyanazt mutatták, mint a korábbi tanulmányokban, amennyiben a teljesítmény meglehetősen inhomogén volt, a memóriatréningen tanult technikáknak nem mindig volt teljesítménynövelő hatásuk. A verbális aktivitást igénylő feladatoknál eredményesebb hatást regisztráltak, mint a vizuális feladatoknál. A szerzők figyelembe vették a metakognitív és az érzelmi-motivációs tényezőket is, ami Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) tanulmányában nem szerepelt. Rámutattak, hogy a stratégiai tréningek nagyobb metakognitív javulást eredményeztek. Konklúzióként elmondható, hogy csak azoknál a feladatoknál mutatkozik javuló eredmény, amelyek hasonlítanak a mindennapi élet feladataihoz. A résztvevők hozzáállásán múlik, hogy alkalmazzák-e a tréningen tanult technikákat emlékezetük erősítésére és ezzel lehetővé teszik-e a memóriatréning hosszú távú hatását.

A memória fiatalon tartásáról

Az egyik legjobb módszer a memória fiatalon tartására a bevásárlólista vagy lottószámok memorizálása illetve arcok és emberek neveinek megjegyzése. A memória fejlesztésére kiskorban többek között a memória kártyákat szokták alkalmazni, de ma már a boltokban és az interneten is számtalan olyan termék található, mely megkönnyíti a memória megfelelő működését, ezzel elősegítve és biztosítva a gondtalan, memória zavar mentes éveket és nyugodt idős kort.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása

Az időskori memória romlásának hipotézisét többször is megerősítették. Az állítások szerint a munkamemória rendszer lehetne az a felelős struktúra, amely az öregedéssel összefüggő jelentős teljesítmény csökkenést okozza. Az elképzelések arra is kiterjednek, hogy a kognitív stratégiák nem megfelelő kihasználása is felelőssé tehető a korfüggő memória romásnak.

Tény, hogy a kognitív stratégiák kiválasztásában és használatában mutatkozó egyéni különbségek befolyásolhatják, hogy adott életkorban milyen teljesítmény különbségek mutatkoznak. Ugyanakkor, az öregedési folyamatok más teoretikus megközelítései azt hangsúlyozzák, hogy az idősek fenntartják azon képességeiket, hogy új információkat és stratégiákat sajátítsanak el. Más vizsgálat is alátámasztotta, hogy az idős emberek
rendelkeznek azzal a képességgel, hogy új információkat tanuljanak meg és alkalmazni tudják a specifikus memóriaserkentő stratégiákat. Mindez alátámasztja a kognitív tréning fejlesztésének fontosságát. Kevés számú tanulmány vizsgálta a memóriatréning kedvező hatását az idősebb felnőtteknél, az eredmények azonban azt mutatják, hogy teljesítményüket az alkalmazott memória technika és a feladat komplexitása is jelentősen befolyásolhatja. A locus technika hatását vizsgáló kutatások szerint a módszer alkalmazása jelentős teljesítménynövelő hatást fejt ki szólista tanulása esetén.

A Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) által bemutatott kutatás célja, hogy két különböző memóriatréning technika hatását vizsgálja fiatalabb és idősebb felnőttek csoportjaiban. Az idős lakosság reprezentálására három korcsoportot alakítottak ki (felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős). A három csoport nemek és iskolai végzettség tekintetében kiegyenlített volt.

Öt, a mindennapi életből vett feladatot (pl. arcokra, történetre emlékezés) és négy hagyományos munkamemória feladatot illetve három metakognitív szempontú kérdőívet kellett megoldani/kitölteni. Kétféle memória tréninget alkalmaztak, egy mnemotechnikai módszert (locus technika) és egy stratégiai tréning módszert. A locus technikánál a megjegyzendő adatot egy jól ismert helyhez történő asszociációs térkép segítségével lehet felidézni, míg a stratégiai technikánál különböző mentális stratégiák, mint asszociáció, kategorizáció, stb. segíti a felidézést.

A feladatok között szerepelt újonnan hallott történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, helyre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeit mérte olyan feladatokkal, mint tárgylista és szólista felidézése. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a
mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A tesztelés és a memória tréning összesen 9 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban a memória feladatokat és a három kérdőívet töltötték ki. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. Ezzel azt vizsgálták, hogy a memóriatréning milyen hatással járt.

Az adatokat varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (két szint: teszt, újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték.
Az eredmények megerősítették, hogy a kor növekedésével csökken a kognitív feladatok megoldási hatékonysága. Ez az eredmény azonban csak a felnőttek és a fiatalabb idősek tekintetében áll fenn, az öregebb idősek esetében nem. Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a munkamemória központi végrehajtó egységét terhelő feladatok jobban terhelik az idősebbeket. A memóriatréningek célja, hogy megtanítsa a memória stratégiák ideális alkalmazását a mindennapi életben azért, hogy fokozódjon az emlékezeti teljesítmény.
Az adatok megerősítették ezt a hipotézist. A két tréningtípus hatásánál nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az egyetlen kivétel a helyre történő emlékezés feladat volt, ahol a stratégiai tréning módszert alkalmazó résztvevők jobb teljesítményt értek el. Az eredmények hangsúlyozottan fontosak abban a tekintetben, hogy rávilágítanak a különböző memóriatréning stratégiák teljesítményt fokozó hatására.

Mint az látható, az időskori memória képességek fejlesztését szolgáló tréningek jótékony hatását több kutatás alátámasztotta. Ugyanakkor az még nem nyert bizonyítást, hogy ez a hatás éveken keresztül fenntartható-e. Mint azt Bottiroli, Cavallini és Vecchi (2008) kihangsúlyozta, általában a memória-tréningeket vizsgáló kutatások rövid távúak, a hosszú távú hatások kevésbé ismertek és a kevés számú eredmény is ellentmondásos.  Erről az ellentmondásról a következő cikkben olvashatnak.

Friss és üde memória

A memória az ember korának előrehaladtával romolhat, mely megnehezítheti a hétköznapokat, sőt, komoly gondot is okozhat. Gondoljuk csak bele: ha a memória nem dolgozik rendesen, könnyen előfordulhat, hogy nem vagyunk biztosak benn, hogy bevettük.-e gyógyszerünket, vagy bezártuk- e az ajtót, mikor eljöttünk otthonról. Így hát nagyon fontos a memória folyamatos pallérozása, nem szabad hagyni, hogy idejekorán veszítsen hatékonyságából, vagy hogy idős korra nagy problémákat okozzon nekünk és környezetünk számára. A legszerencsésebb természetesen az, ha a memória fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetünk már gyermekkorban is. Különféle memória fejlesztő játékokat és technikákat is bevethetünk ennek érdekében.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása