Növekedés-érés és életkor

A gyermekek testi fejlődése a fogantatástól az érésig lezajló, összerendezett strukturális és funkcionális változások összessége, differenciálódás a funkcióra specializálódva. A növekedés a testméretek mennyiségi és proporcionális változásait, a fejlődés pedig a növekedés és az érés irányában történő progresszív folyamatot jelenti. A növekedés a strukturális, az érés pedig a funkcionális változások komplexitása. A test különböző régióinak vagy szerveinek növekedési tempója más és más a növekedési periódus egyes szakaszaiban, de különbözik egymáshoz viszonyítva is. A növekedési tempó eltérései eredményezik az arányok és a forma változását. Az érés fogalma az érett állapot felé haladást foglalja magában és folyamat jellege van. Minden egyednek veleszületett „biológiai órája” van, ez szabályozza érését. Az érés folyamatában megkülönböztetjük az érett biológiai állapot felé tartó folyamat tartamát és tempóját, ütemét (az ütemet gyakran hívjuk sebességnek vagy rátának is). A tartamban észlelt eltérés azonban gyakran együtt jár az érés rátájának megváltozásával is. Az emberek érési rátájukban jelentősen különbözhetnek egymástól. Két gyermek lehet ugyanolyan méretű (ugyanazon szintet érték el növekedésükben), mégis máshol helyezkednek el a felnőtt méreteikhez vagy érettségükhöz vezető úton. Így ezek a gyermekek különböző időben válnak felnőttekké, és mint felnőttek is más-más méretűek lehetnek. Ez az alapvető különbség a növekedés és az érés között. A relatív érettségi állapot a biológiai kor viszonya a kronológiai korhoz. Egy gyermek testi növekedése és érése (biológiai kora) tehát nem szükségszerűen halad kronológiai korával összhangban. Azokat a gyermekeket nevezzük átlagos növekedésűnek vagy fejlettségűnek, akiknek kronológiai és biológiai kora összhangban van. A többiekhez képest korán érő gyermek biológiai kora jelentősen megelőzi kronológiai korát, ezzel szemben a vontatottabb fejlődésű, későn érő gyermek biológiai kora a kronológiai kora mögött jár. A kronológiai kor ilyen értelemben a testi fejlettség megítéléséhez szükséges viszonyítási pont.

Az egyedfejlődés szakaszai

Az egyedfejlődés két fő szakaszát: a prenatális és posztnatális fejlődési fázist a megszületés egyértelműen elkülöníti. A posztnatális fejlődés életkori szakaszainak egzakt elhatárolása azonban igen nehéz. Az alapvető problémát az okozza, hogy a testi fejlődés inkább folyamatosnak, mintsem szakaszosnak tekinthető, de a különböző szervek, szervrendszerek fejlődésmenete is keresztezi olykor egymást, s így elmossa az életkori szakaszok határait.

A gyermek- és serdülőkori növekedés A posztnatális élet különböző szakaszaiban is más-más a növekedési ráta. A csecsemőkorban a testhossz gyarapodási sebessége igen nagy, a leggyorsabb az egész posztnatális élet alatt. Ezután fokozatosan csökken a növekedés sebessége, és a harmadik évre stabilizálódik. Lassú, de közel állandó tempójú növekedés figyelhető meg a pubertáskorig, amikor újabb növekedési gyorsulás következik be: ezt a változást nevezik serdülőkori növekedési lökésnek. A legtöbb testméret életkori változása nagyon hasonlít a testmagasság növekedéséhez, de számos kivétel is van. A különféle szervek ill. testméretek növekedésmenete alapján Scammon négy elsődleges növekedési görbetípust írt le.

A csont- és izomrendszer hosszméreteire és néhány szerv tömegnövekedésére (hasnyálmirigy, máj, lép, vese, ezek az ún. parenchimás szervek) is érvényesek a testmagasság növekedésmenetére leírtak. E szervek összes dimenziójának növekedési sebessége felgyorsul a serdülőkorban, majd ezt követően fokozatosan lassuló növekedéssel alakul ki a felnőttkori méret. Az agykoponya, az agy, a szem és a fül növekedése a korai gyermekkorig rendkívül gyors, de ezt egy nagyon lassú növekedés váltja fel. Egy éves korra az agy eléri végső súlyának 60%-át, 6 éves korra pedig a 90%-át. Az arckoponya növekedése nem ilyen gyors, pl. az állkapocs végleges méretének csak 75%-át éri el a prepubertális növekedési szakaszban. A harmadik növekedési görbetípust képviselik a nyirokszövetek, amelyek növekedése igen gyors a gyermekkorban, maximális tömegüket a serdülőkor kezdete előtt érik el, majd a nemi hormonok hatására nagyságuk csökken. A negyedik görbetípusra a reproduktív szervrendszer lineáris és ponderális növekedése a példa (kivéve az uterust), ez a serdülőkorig igen lassú, amit egy rendkívül gyors, a pubertáskor végéig tartó növekedési fázis vált fel. A bőr alatti zsírszövet növekedése nem sorolható egyik említett görbetípusba sem, hanem sajátos pályát követ. A születéstől kb. 9-12 hónapos korig a növekedés sebessége gyorsul, ezután eleinte gyorsan, később lassan csökken. Kb. 4 éves kor körül egy közel állandó szintre áll be, majd 6-7 éves kortól ismét nő. A bőr alatti zsírréteg minden életkorban vastagabb a leányokban, mint a fiúkban, a két nem közti eltérés az életkor előrehaladtával jelentősen fokozódik.

A törzs és a végtagok irharétegében tárolt zsír eloszlása is lényegesen változik a növekedési periódus alatt. Míg a korai gyermekkor alatt relatíve kb. azonos mértékben gyarapszik a bőr alatti zsír mindkét nemnél, addig a késői gyermekkor és a pubertás idején lényeges nemi különbségek alakulnak ki a testtáji zsíreloszlásban. Ez a zsírréteg a leányoknál többé-kevésbé ugyanolyan a végtagokon, mint a törzsön. A fiúk zsírtartaléka a törzsön 13 éves korig nő, majd egy rövid ideig tartó csökkenés után ismét gyarapszik a pubertás végéig. A végtagok bőrredőinek vastagságában a 11-12 éves kori növekedési csúcspont után jelentős a bőr alatti zsír megfogyatkozása. A nemi különbséget tehát részben a törzsredők gyarapodásának különbsége, részben pedig a két nem végtagredőinek ellentétes irányú változása eredményezi.

Az életkor hatása a mindennapokban

Az életkor számtalan aspektusból befolyásolja a mindennapjainkat. Gondoljunk csak bele: az életkor határozza meg a napi rutinunkat, az érdeklődési körünket, az álmainkat, sőt azt is, hogy mi tesz minket boldoggá, vagy éppen hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Az életkor – bár sokan vallják, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát – bír a legnagyobb befolyással életünket tekintve, hiszen minden, amit teszünk, gondolunk vagy érzünk az életkor befolyása alatt áll.

Forrás: Bodzsár Éva: A gyermek testi fejlődésének általános jellemzői