Mozgásfejlődés

Mielőtt fejlesztő játékokat, azon belül mozgásfejlesztő játékokat javasolnék, leírom, melyik korban mit kéne tudnia a babának, mert teljesen felesleges korábban fejleszteni a kicsit, mint ahogyan magától képes lenne erre.

Átfordulás 3-6 hónapos kor között valamikor – Egyes babák egyáltalán nem strapálják magukat ezen a téren, inkább kivárnak, a fürgébbek már 3 hónaposan átfordulnak. Mindegy, hogy hányszor fordult már át a baba, hogy rendszeresen csinálja, vagy csak 1-2 alkalommal fordul át, ha egyszer meg tudja csinálni, akkor azt már tudja, csak nem motiválja semmi arra, hogy rendszeresen átforduljon. Majd, ha szüksége lesz rá, gyakrabban fogja csinálni.

Kúszás 6-9 hónapos kor között. A kúszás lehet körbe-körbe, hátrafelé vagy előrefelé, mindegy melyiket űzi a baba, csak csinálja, mert ez nagyon fontos a hátizom és a karizom erősödése szempontjából.

Felülés 8-10 hónapos korban. A felülés nem azt jelenti, hogy támasztva, vagy a kezére támaszkodva meg tud ülni a baba, hanem, hogy teljesen egyedül minden segítség nélkül fel tud ülni és támaszték nélkül stabilan ül (nem borul fel).

Mászás 8-11 hónapos kor között. A mászás kezdete attól is függ, mennyit kúszott a baba előtte. Vannak olyan babák, akik profin kúsznak, de a mászást csak 1-2 hétig űzik, csupán átmenetként szolgál számukra a kúszás és a járás között, míg vannak olyan kicsik, akik hamar profin megtanulnak mászni és 4-5 hónapig csak másznak, járni egyáltalán nem akarnak.

Felállás. Ha már tud mászni, akkor saját maga, önállóan kapaszkodva pár nap múlva fel is tud majd állni. Az nem számít felállásnak, ha te segítesz neki felállni. A legtöbb baba önállóan kapaszkodva már kb. fél évesen tud állni, de az önálló felálláshoz ennél sokkal több kell: egyensúlyérzet, karizmok stb., ezeket pedig csak a kúszás és mászás által tudja megszerezni a kicsi.

Járás 10-18 hónapos kor között. Az önálló járáshoz több fokozaton át jut el a baba: először csak felkapaszkodik valamilyen bútorra és oldalazva halad, ezután az egyik bútorról átkapaszkodik a másikra, majd következik az a fokozat, amikor valamilyen nagyobb tárgyat, egy széket, egy kis gurulós bevásárlókocsit tologat maga előtt a baba. Ezután megtanul maga, kapaszkodás nélkül felállni, ezzel az egyensúlyozás művészetét sajátítja el. Végül pedig egyszercsak megteszi az első önálló, kapaszkodás nélküli lépését.

Manuális készségek

Kézjáték (3 hónapos kortól). Az ismert ujjszámlálós mondókákat már egészen kicsi korban elkezdhetjük játszani: Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, icipici mind megette, jaj, de fáj a hasa tőle.

Lógós játékok (0 hónapos kortól). Már alig néhány hetes korban ösztönzi a babát a játékok felé nyúlásra, ha hozzá egészen közel, általa is elérhető távolságban a kiságy vagy a járóka fölé játékokat lógatunk. Érdemes élénk színű (nem pasztell) játékokat választani, ezekből elég 3-4 darab. Az érdeklődőbb babák 8-9 hetesen már megpróbálnak a játékok felé nyúlni.

Érdekes tárgyak (4 hónapos kortól). Ne csak műanyag és plüss játékokkal találkozzon a gyermek, adjunk neki folyamatosan új, érdekes használati tárgyakat is a kezébe és mondjuk meg a nevét, és egy jellemző tulajdonságát is a tárgynak. Megmutathatjuk azt is, hogyan kell használni a tárgyat. Pl. kávéskanál, fakanál, lábos és fedő, tízes csomag papírzsebkendő, üres műanyag flakon. Ezeket 10 hónapos kortól 3-4 darabonként cipősdobozokba pakolhatod és a dobozokat a szoba több pontján elhelyezheted, a baba előszeretettel rámolja majd ki őket :)

Beszédfejlődés

A baba tulajdonképpen már 1-2 hónapos korban szívesen hallgatja az édesanyja hangját. A mesét még nem érti, de a kedves mondókák, dalocskák, mesék megnyugtatják, figyel a hangunkra és szívesen hallgatja őket. Emellett az csendes altatódalok a kicsi altatását is megkönnyíthetik.

4-5 hónaposan mindkét fiamat szórakoztatta, ha főzés közben énekeltem, meséltem nekik, jókat mosolyogtak a hangutánzó szavakon és a rímeken, én meg közben tudtam haladni a munkával. Amikor elunták a megszokott játékot, akkor is lefoglalta őket a mesélés, verselés. A humorérzékük már ekkor megmutatkozott, tudták mikor jönnek a kedvenc részek a versikében vagy a dalban és előre kuncogtak rajta (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kicsi már ennyi idősen egészen jó memóriával rendelkezik és humorérzéke is van).

6 hónapos kor után a babák kifejezetten élvezik és szeretik a ritmikus versikéket, kezdődhet a térden lovagoltatós játékok korszaka. A puha plüssből vagy gumiból készül könnyen lapozgatható könyvecskéket is odaadhatjuk már nekik. Azokat érdemes megvenni, amikben 1 oldalon csak 1 egyszerűbb kép van (pl. gyümölcsök vagy állatok). Meglepődve fogod észrevenni, hogy ha megmutatod a kicsinek a képeket és megbeszélitek mi van rajta, már 6-7 hónapos korban rá tudsz kérdezni a képekre és meg fogja tudni mutatni, melyik micsoda.

8-9 hónaposan megmutathatjuk a babának az első leporelló könyvecskéket, amiket szívesen lapozgat majd. A hagyományos harmonikaformájú szétnyithatós most még jobb, mint a lapozható, mert abban könnyebben tud lapozgatni a baba önállóan is.

10-12 hónapos kor körül már szívesen nézegeti velünk együtt a könyvet és meghallgatja a meséket is. A baba temperamentumától függ, hogy ebben az intenzív mozgásfejlődési időszakban, mennyi ideig lesz türelme mesét olvasgatni. A mozgékonyabb babáknak talán kevésbé, ezért jó, ha őket bevonjuk a mesébe, mutogathatnak, magyarázhatnak, lapozgathatnak közben.

Fejlesztő játékok a jókedvű tanulásért

Minden csöppség rajong a játékokért – és mindben képesek meglátni a játékot, éppen ezért fontos a fejlesztő játékok által segíteni nekik a tanulás bármely folyamatában. Mindegy, hogy mozgási, manuális vagy beszédkészségről van szó, a fejlesztő játékok minden esetben hasznosak és elengedhetetlenek. Alapozzuk meg csemeténk jövőjét a fejlesztő játékok segítségével.

Forrás: Vida Ágnes: Fejlesztő játékok 0-4 éves korig

Az emberi létről, iskoláról, tanulásról kutattam, amikor erre a nagyon érdekes okfejtésre találtam. Az író egészen a Rousseau féle felismerésétől, egészen napjaink emberi prototípusáig halad végig. Olvassátok szeretettel, illetve arra kérnélek lessétek meg záró szavaimat is. Hiszen akinek van gyermeke, tudja mennyit segíthet fejlesztő játékok használatával.

A nyugati típusú társadalom felépítése a racionális, célratörő, érdekeit határozottan érvényesíteni tudó személyiségnek kedvez. Descartes mechanikus természetfilozófiája óta - amely szerint az anyagi világ sokfélesége a kiterjedtségre vezethető vissza, s a természet leírható a három térbeli dimenzió és az időparaméter segítségével, így például az állatok óraműhöz hasonlatos gépezetek, - a hangsúly a mérhetőségre, a kognitív módszerekre, az egzakt adatokra alapozott definíciókra helyeződik.

Rousseau már a tizennyolcadik században felismerte, hogy a gyermek eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg. A gyermekre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül kell hatni, nem pedig racionális érveken keresztül. "A szellem hangja a szíven keresztül szóljon, mert csak így talál meghallgatásra" - mondja. A "Vissza a természethez" jelszót számos reformpedagógiai törekvés zászlajára tűzi: gondoljunk csak Ellen Key, Montessori, Freinet pedagógiájára, vagy a "New School" természetközeli iskolamodelljére. A századfordulón kibontakozó művészetfilozófia és az ebből kinövő "Új iskola" irányzat az enciklopédikus ismeretfelhalmozás helyett az alkotóképesség fejlesztését szorgalmazza. Az ember számára mindkét világmegismerési forma egyaránt fontos: az absztrakt gondolkodás éppúgy, mint a szemléletes, konkrét megismerés. Így tehát a tudománnyal egyenrangú a művészet, mely a valóság megismerésének sajátos formája. Elősegíti a világ értékeinek, szépségeinek felfedezését, feleletet keres az élet nagy kérdéseire, s teszi mindezt érzéki benyomások, élmények alapján.

A civilizáció felgyorsult életritmusa egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy az ember átélje a szép természeti rendet, s alkalmazkodjon törvényeihez. Durkheim rávilágított arra, hogy az időérzék nem velünk születik, az ember szociális időélményét a visszatérő ritmikus időszakokban és a megismételhetetlen időmúlásban éli meg. A kettő között ível azonban az örökkévalóság metafizikája, az időtlenség, a térbeli végtelen. Erre nincsenek tapasztalataink, csupán képzeteink, intuícióink, látomásaink, álmaink lehetnek. Egyre kevésbé adódik azonban alkalom e végtelen tér és időérzékelés megélésére. A hétköznapi feladatok áradata beszűkíti a tudatot, elszürkíti a világképet. A homo sapiens a maga törvényei és saját, önző érdekei szerint strukturálja a folyamatokat. Ez a kapzsiság által vezérelt öngerjesztő tendencia egyaránt rombolóan hat a környezetre, és az életminőségre is. Ebbe a rendszerbe születnek bele, és ebben nevelkednek a következő generációk.

A társadalmi elvárásoknak megfelelően az iskolában az értelmi nevelés hangsúlyossága, az ismeret-túlsúlyos, teljesítményorientált oktatás a jellemző. Mindez az embercentrikus ismeretanyagra építve felerősíti hatását, s meghozza eredményét: az öntelt, csak a jelennek élő, azonnali megvalósulást igénylő, természeti környezetét pusztító embertípust. Pedig elgondolkodtató Seattle indián törzsfőnökének üzenete, miszerint "Nem az ember szövi az élet hálóját, ő csak egy a sok fonal közül. Bármit tesz a hálóval, azt saját magával teszi."

A kognitív elemekre építő, ismeretcentrikus oktatás eredményeképpen ma túlspecializálódott, beszűkült diszciplínák alakultak ki. A természet fogalma az "emberi környezet" kategóriájává zsugorodott, az élettelen és élő létezők kísérleti tárggyá degradálódtak. A Jung féle pszichikus tájékozódás funkciói közül csak a gondolkodást illeti prioritás, az érzés, az intuíció, az érzékelés háttérbe szorul, pedig ezek nélkül lehetetlenné válik a külső és belső világból érkező benyomások kezelése.

Ez az elérzéktelenedési folyamat az emberi kapcsolatokat sem kíméli: általánossá vált az elidegenedés, a hagyományos kultúrák szertefoszlása, az élet értelmét zsákutcában keresők tömege. Konrad Lorenz megfogalmazása szerint: "A fiatal emberekben kell újjáélesztenünk a tudományközpontú és a technomorf gondolkodás által elnyomott fogékonyságot a Szép és a Jó értékei iránt." Új etikára, új szemléletre, új morálra van szükség, mely a természet sokféleségét mint különösen kitüntetett értékkategóriát szemléli. Nélkülözhetetlen tehát a felelősségtudat újraértelmezése, s az értéktisztelet új metafizikájának kialakítása.

Szükséges egy új környezettudományos paradigmaváltás, mely képes a természet-szemléletű tudományos világkép kialakítására, a holisztikus, rendszerszemléletű szintézisre, befolyással van az ember attitűdjére, gondolkodására, cselekvésére. Ennek érdekében fontos a természet szubjektív, érzelmi megközelítése, a létteljességet hordozó természeti szépség és harmónia értéknormatívaként történő átörökítése.

A tökéletes gyermek és a fejlesztő játékok szerepe

Nagyon tetszett ez az okfejtés, érdekes a világ sokat változott. Az, hogyan éljük életünket, csak rajtunk múlik. A gyermekeink élete pedig velünk indul, hiszen tőlünk, szülőktől kapnak megannyi tudást. Szerintem nagyon fontos, hogy sokat foglalkozzunk kicsikénkkel, segítsük a tanulását fejlesztő játékok használatával. Hogy miért pont játékok? Ez nagyon egyszerű, a gyermek úgy tanul, hogy közben nincsen nyomás rajta, nem érzi kényszernek. Fejlesztő játékok nagy számban akadnak, már az ókorban is foglalkoztak a kérdéssel, hiszen onnan ered a sakk, a go és mahjong is.

forrás:Orgoványi Anikó: A természeti-és a művészeti nevelés kölcsönhatása