Zavartan Szókratészra néztem, várva a folytatást.
Ez minden, emberek - közölte ő.
Felálltam, hogy hozzak egy kis vizet. - Igazán oda figyelsz arra, hogyan állsz? - kérdezte Szókratész.
- O, igen - feleltem, de nem voltam ebben igazán biztos. A csaphoz mentem.
- Igazán odafigyelsz a járásodra?
- Igen - válaszoltam, és kezdtem belejönni a játékba.
- Igazán odafigyelsz arra, hogyan beszélsz?
- Igen, azt hiszem - mondtam. Hallottam a saját hangomat, kezdtem ideges lenni.
- Eléggé odafigyelsz arra, hogyan gondolkozol? - kérdezte.

A meditáció a nemcselekvés tette; mégis, igaza van, a harcos útja dinamikusabb ennél. Végül meg fogod tanulni, hogyan meditálj minden tetteden. De az elején az ülő meditáció szertartás, olyan időtöltés, mellyel a gyakorlás intenzitását lehet fokozni. Először el kell sajátítani egy rituálét, mielőtt a mindennapi életre is megfelelően kiterjesztené az ember. Tanítóként minden rendelkezésemre álló módszert és leleményt fel fogok használni, hogy felkeltsem az érdeklődésedet, és segítsek neked megbirkózni az előtted álló feladattal. Ha csak egyszerűen odamentem volna hozzád, és elmondtam volna a boldogság, titkát, meg sem hallottál volna. Olyasvalakire volt szükséged, aki le t ud nyűgözni, aki háztetőkre ugrál fel a szemed láttára, amivel felkeltheti az érdeklődésédet. Nos, én szívesen benne vagyok minden játékban, legalábbis egy ideig, de eljön az az idő is, amikor minden harcosnak a maga útját kell járnia Egyelőre minden szükségeset megteszek, hogy itt tartsalak, és így tanítsalak. Úgy éreztem, manipulálnak, és dühös voltam.

- Tehát itt fogok megöregedni ennél a benzinkútnál, mint te, és arra fogok várni, hogy ártatlan diákokra lecsaphassak? - Amint ez a megjegyzés kicsúszőtt a számon, már meg is bántam. Szókratész azonban nem jött zavarba, hanem mosolyogva, kedvesen így szólt:  
- Ne ismerd félre ezt a helyet és a tanítódat, Dan. A dolgok és az emberek nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Engem az univerzum határoz meg, nem ez a benzinkút. Az pedig, hogy miért kellene itt maradnod, és mit nyerhetsz ezáltal, elég világos, nem? Én tökéletesen boldog vagyok, mint láthatod; te is az vagy?

Gyermeklelkű felnőtt - kreatív játék: a Dixit

Rohanó világunkban, egész nap zajlanak emberi küzdelmeink, vitáink. Sokszor csak percekre állunk meg, és máris új feladatokba kezdünk. Közben a nagy rohanásban elvész az egyed, elvész a játék, és elvész a szórakozás, kikapcsolódás lehetősége.

Álljunk meg egy kis időre, fújjuk ki magunkat és hívjuk össze néhány barátunkat. Forraljunk vizet, készítsünk teát, süteményt és üljünk le, vegyünk elő egy társasjátékot. Egy ilyen szociális este nagyszerű módja a kikapcsolódásnak, beszélgetésnek, és nem utolsó sorban a kreatív feladatok megoldásának, és az asszociációnak. Ilyen játék az igényes képi világú, Dixit társasjáték.

forrás: Dan Millmann: A békés harcos útja

Földi életünk nem más, mint egy hatalmas utazás. Ahogy közeledik az öregedés, igyekszünk számot adni fizikai létünkről, és ez bizony sokszor nem könnyű.

Álljon hát itt eme csodálatos részlet Popper Péter könyvéből:

Az utolsó ítélet

Minden úgy történt, ahogy a jövendölésekben megjövendölték. Eljött három arkangyal - ámbár talán heten voltak, vagy kilencen, vagy tizenketten, lehet, az én síromból csak három látszott - és megfújták a harsonákat.
És fölpattantak a sírok, és kikászálódtak a halottak, a frissek is, és azok is akik évezredek óta korhadtak már a föld alatt, előgomolyogtak a lágerek halottai és sorstársaik, akik az inkvizíció máglyáin hamvadtak el, nagy
csobogással fújták ki a vizet magukból ők, akiket elnyelt a tenger, s bár testüket visszakapták, de a kellemetlen szagtól nem mentesülhettek a szerencsétlenek, akiket vadállatok nyeltek el. Bűzlöttek istenesen.

És íme a Mindenség Ura felült trónusának mozdulatlan fénysugaraira, és megkezdődött a végső számadás. Bűntudattal, rémülettől, szorongástól roskadozva vonultak el előtte a szentek és a paráznák, az aszkéták és a kurvapecérek, az aranynak áldozók, a pompának áldozók, Sivának, Jehovának, Jézusnak áldozók, a bornak és a vérnek áldozók, az eszmés macskajancsik és az eszmétlen szabadgondolkodók, akiknek szabad volt bármiről gondolkodniuk, ami eszükbe jutott, de rendszerint nem jutott az eszükbe semmi sem, a bölcselők és a tébolyodottak, a zseniálisak és a csorgó nyálúak, nők, férfiak és hermafroditák, jók és rosszak és semmilyenek, egyszóval az emberiség.

És mindenkinek a nyakába akasztották az ő igazi történetét, éppen úgy, ahogy a költő megálmodta és a táblákon vörös betűkkel világítottak a bűnök és szelíd kék fénnyel a jócselekedetek. És mindenki félve lesett a szeme sarkából, hogy jobbra, vagy balra kell-e térnie, az üdvösségben részesülők, vagy a kárhozatra
taszítottak közé.

De balra nem ment senki sem! Mert amikor valaki az Úr trónusának sugárkörébe lépett, íme, tisztán ragyogott a táblája, nem volt azon egyetlen szó, sem kékkel, sem vörössel, mert a fénysugár mindent letörölt róla.
És akkor a jóságosak és az igazak morgolódni kezdtek, hogy minek tartóztatták meg magukat a bűnöktől, miért mondtak le annyi élvezetről, pénzről, hatalomról az üdvösségükért. Mert íme, jutalmuk nem különbözött azokétól, akik minden erkölcsi törvénynek és isteni parancsnak fittyet hányva, éltek kényük és kedvük szerint. Zúgolódtak hát a jók, az istenfélők, a fehér erkölcsi palástjukat be nem mocskolók, és zajongásuk felhatolt az Úr trónusáig. -

- Megbántátok-e, hogy hűségesek maradtatok törvényeimhez és törvényeim szelleméhez? Sajnáljátok-e, hogy mennyi földi örömtől fosztottátok meg magatokat énérettem?
És sokan felelének:
- Ha így áll a dolog, bizony megbántuk szamárságunkat. Mert akárhogy is nézzük, ez az egyenlősdi nem igazság, Uram! Ó, ha tudtuk volna!...
És kizárólag ők kárhoztak el, csakis ők, és senki más.

Földi létünk - az öregedés

Elgondolkodtató történet, hogyan is élünk, hogyan is kellene léteznünk és gondolkodnunk... Természetesen senki sem szeretne megöregedni, jó volna fiatalként szárnyalni. Míg lelkünk ifjúságát megőrizhetjük, testünk bizony megöregszik, és előbb-utóbb eljön a számadás ideje.

Addig is lássuk, hogyan lassítsuk az öregedés jegyeit.

Mitől tűnik öregnek a bőr, mi okozza az öregedést

Életünk során a károsodás nagy részének, amit az öregedéssel társítunk (a bőr rugalmatlanná válása, ráncok megjelenése), igazából nem sok kapcsolata van az öregedéssel.
Ezek a változások általában öregedő embereken jelennek meg, ám a változásokat nem az öregedés okozza. Az a tény, hogy a bőr változik, miközben öregszünk, valójában nem több, mint egy egybeesés. Általában még a 70-80 éves emberek is rendelkeznek sima, vonalakkal nem tarkított bőrfelülettel testük bizonyos részein. És ez a dolog nyitja, ugyanis ezek azok a testrészek, melyeket ritkán ér nap.
A bőr öregedésének nem kevesebb, mint 80-90%-a külső tényezőktől függ, jelesen a napfénynek való kitettség (ez a jelenség „fotoöregedés” néven ismert) és egyéb szabadgyök-források okozzák. A belső öregedés, ami még a napfénytől védett bőrön is bekövetkezik, csupán 10-20 százalékot jelent.

A külső öregedés lassítható, talán meg is állítható vagy esetleg még vissza is fordítató. Ebben az esetben a szabadgyökök jelentik a kulcsot. A napfénynek és egyéb szabadgyök-forrásoknak való kitettség csökkentésével drámai öregedéskésleltető hatás érhető el.

Forrás: Popper Péter