A csontok növekedéséhez és regenerálásához a szervezet több vitamint is használ, ezek körül az egyik a K-vitamin. De mit tudunk a csontokról?

A csontszövet felépítése és működése A csontszövet nagyon fontos összetevőjét a csontsejtek képezik - oszteoblasztok, oszteoklasztok, oszteociták és nyugvósejtek -, melyek a csontszövet építését és a szövet táplálását biztosítják. A csont szerves állományának nagyrészét a kollagén teszi ki, de ezenkívül találhatók erek és idegek is. A szervetlen állomány döntően hidroxiapatitból áll: Ca10(PO4)6(OH)2.

A csontsejtek Az oszteoblasztok feladata a csont felépítésének, növekedésének, átépítésének a biztosítása. Mátrixfehérjéket állítanak elő és alkalikus foszfatázt tartalmaznak. Felületükön parathormon-, dihidroxikolekalciferol-, kortizol- és szexuálszteroidreceptorok találhatók. Érésüket a növekedési hormon, citokinek segítik elő. Az oszteoklasztok nagy, sokmagvú, a monocita-macrophag közös őssejtből származó sejtek. Müködésüket az oszteoblasztok szabályozzák. Savi foszfatáz enzim és proteázok segítségével bontják a csontállományt és reszorpciós üregeket képeznek. Felületükön kalcitonin receptorok találhatók. A parathormon és a többi csontreszorpciót serkentő hormon az oszteoblasztok közvetítésével hat rájuk. Az oszteociták a csontátépítés során az oszteoblasztokból alakulnak át, feladatuk a csontszövet táplálása. A nyugvósejtek a kortikálisok és a csontgerendák felszínén találhatók és kapcsolatot tartanak a csont belsejében levő oszteocitákkal.

A csontanyagcsere elemi sejtes egysége A csont sejtjei szoros együttműködésben végzik a csontszövet átépítését. Először az oszteoklasztok kötődnek a csonthoz és savas hidrolízissel, valamint proteázok segítségével bontják az alapállományt, ami áltál egy kis üreg alakul ki. A vérárammal ide vándorló makrofágok kitakarítják az üreget. A benne található kapilláris köré csoportosulnak az aktivált oszteoblasztok, amelyek az üreget először szerves alapállománnyal, majd ebbe beépített ásványi anyagokkal töltik ki, miközben ők maguk a csont belsejébe kerülve oszteocitákká alakulnak. Így alakul ki a Havers csatorna és körülötte a Havers lemezrendszer.

A szerves állomány A csontmátrix 30-40%-a szerves állományból áll, melynek döntő részét a kollagén, főként I. típusú kollagén teszi ki. A kollagént az oszteoblasztok termelik a tropokollagén molekulák polimerizálása révén, magas a hidroxiprolin tartalma. A szerves állomány ezenkívül mukopoliszacharidokat, kondroitin-szulfátokat, keratánszulfátot, oszteokalcint, K-vitamin-dependens peptidet is tartalmaz.

A szervetlen állomány A csontszövet 20% vizet és 40% ásványi anyagot is tartalmaz. Az ásványi só döntően hidroxiapatit, de nyomelemek (Cu, Zn, Fe, Sn, Mg) is találhatók benne. A felnőtt szervezet 1-1,2 kg kalciumot tartalmaz, melynek 99%-a a csontokban található. Főleg a kollagénrostok és a kalciumsók felelősek a csont szilárdságáért. A csont kollagénrostjainak igen nagy a szakítószilárdságuk, miközben a kalciumsóknak igen kifejezett az összenyomó szilárdságuk. Ez a kettő, valamint az összefonás, ami a kollagénrostok és a kristályok között létezik, biztosítja a csont ellenállóképességét a különböző erőkkel szemben.

Csontok felosztása A csontok az alakjuk alapján feloszthatóak. Vannak csöves csontok (karcsont, alkarcsontok, combcsont, lábszárcsontok, kéz és láb középcsontjai, ujjak csontjai), lapos csontok (bordák, az agykoponya csontjai), köbös csontok (csigolyák testei), labirintusos csontok (az arckoponya csontjai). A csöves csontokon különböző részeket különböztetünk meg: az epifízist (a csont két vége), a diafízist (a csont középső része), a perioszteumot (körülveszi a csontot). A perioszteumon belül található az úgy nevezett tömör csont réteg, mely biztosítja a csont ellenállását a 13 hajlítással szemben. Az epifízis nagy részben szivacsos csontból áll, ez biztosítja az elasztikus szilárdságot a kompressziós erőkkel szemben. A hosszú csöves csontokon belül található a csontüreg, mely tartalmazza a csontvelőt. A felnőtt csontokban ún. sárga csontvelő található, mely zsírtárolási szövetként működik. A csöves csontok szivacsos végdarabjainak velőüregeit fiatalkorban vörös csontvelő tölti ki.

Csontfejlődés és csontosodás A csontváz részei a fogamzás után az első hetekben fejlődnek ki. A 8. posztkoncepcionális hétig ez a folyamat befejeződik és a csontok porcos, illetve kötőszövetes membránjainak a csontosodása indul. A csontosodás kétféleképpen mehet végbe: vagy az embrionális kötőszövet direkt csontosodása (intramembranózus csontosodás) vagy a hialin porc helyettesítése révén (endokondrális csontosodás). Az előzővel a koponyacsontok, néhány köbös csont fejlődésénél, az utóbbival a törzs illetve a végtagok csontjainak fejlődésénél találkozhatunk.

K-vitamin a csontokért és a véralvadásért

A K-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amely a D-vitaminhoz hasonlóan két fő formátummal rendelkezik; a K1 és a K2 vitaminnal. A K1 vitamint a zöld növények, a K2 vitamint a baktériumok szintetizálják. Néhány mesterségesen előállított K-vitamin vízben is oldódik, legfontosabb élettani hatása pedig a véralvadással és a csontok egészségével hozható kapcsolatba. Legjobb K-vitamin források pedig a zöld leveles zöldség- és főzelékfélék, a káposzta, a brokkoli, a paraj, a tej- és tejtermékek, valamint a máj.

Forrás: Dr. Funke Simone: A csontrendszer fejlődését és struktúráját érintő megbetegedések genetikai vizsgálata újszülöttkorban

Mi a memória? Emlékek képeinek apró szilánkjainak láncolata vagy sorozata talán? Meddig tart az emlékezés? Nevezhetjük-e szüleink, nagyszüleink emlékeit a saját emlékeinknek?

Emlékeink java része kép, történet, érzés formájában él bennünk. Legjellemzőbb képeinkkel, történeteinkkel foglalkozva, azokhoz visszatérve tudunk haladni érzéseink viszonylataiban, önismeretünk rögös útján. A kép pszichológiájának, filozófiájának komoly szakirodalma van – most a történettel foglalkozunk. Egy indián mondás arra int: ne tégy olyasmit, mely szüleid szüleinek a szüleinek és gyermekeid gyermekeinek a gyermekeinek nem válna javára. Nyilván mélyen átgondolt környezetvédelmi etikettről van szó, most mégis eszembe jut: amikor nemrég családi előjogaimat érvényesítve megszereztem nagyapám naplóját, és kíváncsian rávetettem magam – nagypapa a XIX. század végén született, szegényparasztok keserű szívű gyermekeként, és ötvenhat után nem sokkal, gimnáziumi tanárként fejezte be a naplóírást, tehát izgalmakra számíthattam –, bizony csalódva olvastam végig.

Először is kiderült: meg lehet élni két világháborút, egy békeidőt, egy 45-öt, egy 56-ot úgy, hogy a nagy áramlatokból csak a mindennapokba eljutó partmenti hullámverés fodrozza az ember életét, de hogy mi miért történik vele, arról évtizedek múlva sincs fogalma. Másfelől: nagyapám tízéves kora óta vezetett naplót – a családban a hagyomány szerint õ tanult meg először írni – és azt még korrektül lejegyezte, hogy mennyire kiakadt, amikor a gazdag paraszt gyereke lóhátról szólt be iskolába menet a boltosnak, hogy irónt rendel, hozzák utána, hanem bezzeg a hatvan évig tartó házasságáról szót sem ejt. Illetve… olyan kompakt részletek hiányoznak itt-ott, hogy az indián mondást kultúrmorfologikus távlatokból is megsejtő, ám azt masszívan félreértelmező nagyi jóságos, kapcsolatfényező utómunkájára kell gyanakodnom. Kis ideig még kerestem a hiányzó részleteket a naftalinszagú kötények között (skeleton in the cupboard, szó szerint), aztán beláttam, hogy örök süllyesztőbe került. Pedig jól jönnének a családi történetek, akár csak emlékfoszlányok. Közelebb kerülnék az igazsághoz – no nem a törvényszéki absztrakt entitáshoz, hanem ahhoz, amit a régi görög ember aletheianak hívott (a Léthé a felejtés folyója a mitológiában, az a-előtag fosztóképző): igazság az, amit nem felejtünk.

Gyógyereje van történeteinknek. Bóna László író nemrég megjelent műve – A formáktól az erőkig (Új Paradigma, Szentendre, 2000) – erről a gyógyító energiáról szól: hogyan találhatjuk meg életünk emblematikus történeteiben a mintázatokat, és mit kezdhetünk a mintázatokban rejlő forrásokkal. Elnagyoltan úgy mondhatnánk: az információval, a történettel való gyógyításról szól a könyv. Valójában sokkal többről van szó: „Az információval történő gyógyítás a mintaalkotással gyógyít. Meg kell kérni (a gyógyítandó embert – Sz. Zs.), hogy teremtsen vagy keressen hasonlóságokat az életében…. Az információval való gyógyításnak ez a lényege: a betegnek magának kell mintát alkotnia saját tapasztalataiból. A mintában erő lesz, energiával töltődik. Mert sorozat. Nem egy egyedi tapasztalat, hanem hasonló tapasztalatokból álló sorozat. Ezért van ereje. Mert egy felfedezett ismétlődés. A felfedezett ismétlődés az embernek a tapasztalataiban, egy hasonlóság felfedezése. Ha az embernek van képzete arról, hogyan oldhatná meg a problémáit, akkor meg kell ismernünk pontosan ezt az állapotot, mert ez a mintavétel alapja, a kulcs. És utána hasonlóság teremtésére kell buzdítanunk a beteget. Teremtsen vagy fedezzen fel ennek a mintának a hasonlatosságára helyzeteket, állapotokat, történeteket az életéből. Mert ez sorozat lesz, életminta, ami sorsalakító erővel rendelkezik. A hasonló helyzetek sorozata minta, és éppen azért van benne dinamika, mert hasonlóság.”

Meséljünk tehát magunkról valamit: egy januári estén Zsófi nagylányommal nekivágtunk a Nagykörútnak, báli szalagavató ruhát keresve, támpont …hogy mi miért történik vele, arról évtizedek múlva sincs fogalma… az angolkeringőhöz. Az öltözék bérleti díját fedje homály – majd leültem ijedtemben. Az összeg hallatán arra gondoltam, hogy ez bizonyára egy visszamenőleges adó, történelmi perspektívákban: generációs kárpótlás. Azért drága, mert bálok ezrei maradtak ki az elmúlt évtizedekben, legyezősuhintások és kesztyűhullajtások tízezrei. Ha körbenézünk az országban, láthatjuk, hogy kisvárosainkban ma elemi erővel ébred a bálozás. Bálok: értsd rituálék, a beavatást támogató szabályrendszerek. El nem pirult zavarokért, szét nem morzsolt könnycseppekért és szét nem táncolt cipellőkért, titokban sem feltörő sóhajokért és leheletfinom vékonyságú stólával leplezett borzongások elmaradásáért fizetek a Nagykörúton, a ruhaszalonban, meg persze pótdíjat is a szív pótdobogtatásáért, Hollywoodnak, a moziban.

A memória mindennek az alapja

Ha végiggondoljuk, az emlékezet a tanulás alapja, a tanulás pedig mindennek az alapja – mindez pedig nem működne a memória varázslata nélkül. Nem feltétlenül az iskolapadban történő tanulásra gondolok, sokkal inkább arról, amire az élet tanít minket, mindazokra a benyomásokra, melyeket elraktározunk magunkban, melyek a memória világába kerülnek, ahonnan bármikor elő tudjuk venni őket, mint jó könyveket a polcról. Memória nélkül nem működne az élet, nem működnénk mi sem, hiszem minden nap elölről kéne mindent tanulnunk. A fejlődés, a többé válás alapja a memória, ezért nagyon fontos, hogy óvjuk és karban tartsuk azt!

Forrás: Szvetelszky Zsuzsanna: Az emlékezet partjai

Növekedés-érés és életkor

A gyermekek testi fejlődése a fogantatástól az érésig lezajló, összerendezett strukturális és funkcionális változások összessége, differenciálódás a funkcióra specializálódva. A növekedés a testméretek mennyiségi és proporcionális változásait, a fejlődés pedig a növekedés és az érés irányában történő progresszív folyamatot jelenti. A növekedés a strukturális, az érés pedig a funkcionális változások komplexitása. A test különböző régióinak vagy szerveinek növekedési tempója más és más a növekedési periódus egyes szakaszaiban, de különbözik egymáshoz viszonyítva is. A növekedési tempó eltérései eredményezik az arányok és a forma változását. Az érés fogalma az érett állapot felé haladást foglalja magában és folyamat jellege van. Minden egyednek veleszületett „biológiai órája” van, ez szabályozza érését. Az érés folyamatában megkülönböztetjük az érett biológiai állapot felé tartó folyamat tartamát és tempóját, ütemét (az ütemet gyakran hívjuk sebességnek vagy rátának is). A tartamban észlelt eltérés azonban gyakran együtt jár az érés rátájának megváltozásával is. Az emberek érési rátájukban jelentősen különbözhetnek egymástól. Két gyermek lehet ugyanolyan méretű (ugyanazon szintet érték el növekedésükben), mégis máshol helyezkednek el a felnőtt méreteikhez vagy érettségükhöz vezető úton. Így ezek a gyermekek különböző időben válnak felnőttekké, és mint felnőttek is más-más méretűek lehetnek. Ez az alapvető különbség a növekedés és az érés között. A relatív érettségi állapot a biológiai kor viszonya a kronológiai korhoz. Egy gyermek testi növekedése és érése (biológiai kora) tehát nem szükségszerűen halad kronológiai korával összhangban. Azokat a gyermekeket nevezzük átlagos növekedésűnek vagy fejlettségűnek, akiknek kronológiai és biológiai kora összhangban van. A többiekhez képest korán érő gyermek biológiai kora jelentősen megelőzi kronológiai korát, ezzel szemben a vontatottabb fejlődésű, későn érő gyermek biológiai kora a kronológiai kora mögött jár. A kronológiai kor ilyen értelemben a testi fejlettség megítéléséhez szükséges viszonyítási pont.

Az egyedfejlődés szakaszai

Az egyedfejlődés két fő szakaszát: a prenatális és posztnatális fejlődési fázist a megszületés egyértelműen elkülöníti. A posztnatális fejlődés életkori szakaszainak egzakt elhatárolása azonban igen nehéz. Az alapvető problémát az okozza, hogy a testi fejlődés inkább folyamatosnak, mintsem szakaszosnak tekinthető, de a különböző szervek, szervrendszerek fejlődésmenete is keresztezi olykor egymást, s így elmossa az életkori szakaszok határait.

A gyermek- és serdülőkori növekedés A posztnatális élet különböző szakaszaiban is más-más a növekedési ráta. A csecsemőkorban a testhossz gyarapodási sebessége igen nagy, a leggyorsabb az egész posztnatális élet alatt. Ezután fokozatosan csökken a növekedés sebessége, és a harmadik évre stabilizálódik. Lassú, de közel állandó tempójú növekedés figyelhető meg a pubertáskorig, amikor újabb növekedési gyorsulás következik be: ezt a változást nevezik serdülőkori növekedési lökésnek. A legtöbb testméret életkori változása nagyon hasonlít a testmagasság növekedéséhez, de számos kivétel is van. A különféle szervek ill. testméretek növekedésmenete alapján Scammon négy elsődleges növekedési görbetípust írt le.

A csont- és izomrendszer hosszméreteire és néhány szerv tömegnövekedésére (hasnyálmirigy, máj, lép, vese, ezek az ún. parenchimás szervek) is érvényesek a testmagasság növekedésmenetére leírtak. E szervek összes dimenziójának növekedési sebessége felgyorsul a serdülőkorban, majd ezt követően fokozatosan lassuló növekedéssel alakul ki a felnőttkori méret. Az agykoponya, az agy, a szem és a fül növekedése a korai gyermekkorig rendkívül gyors, de ezt egy nagyon lassú növekedés váltja fel. Egy éves korra az agy eléri végső súlyának 60%-át, 6 éves korra pedig a 90%-át. Az arckoponya növekedése nem ilyen gyors, pl. az állkapocs végleges méretének csak 75%-át éri el a prepubertális növekedési szakaszban. A harmadik növekedési görbetípust képviselik a nyirokszövetek, amelyek növekedése igen gyors a gyermekkorban, maximális tömegüket a serdülőkor kezdete előtt érik el, majd a nemi hormonok hatására nagyságuk csökken. A negyedik görbetípusra a reproduktív szervrendszer lineáris és ponderális növekedése a példa (kivéve az uterust), ez a serdülőkorig igen lassú, amit egy rendkívül gyors, a pubertáskor végéig tartó növekedési fázis vált fel. A bőr alatti zsírszövet növekedése nem sorolható egyik említett görbetípusba sem, hanem sajátos pályát követ. A születéstől kb. 9-12 hónapos korig a növekedés sebessége gyorsul, ezután eleinte gyorsan, később lassan csökken. Kb. 4 éves kor körül egy közel állandó szintre áll be, majd 6-7 éves kortól ismét nő. A bőr alatti zsírréteg minden életkorban vastagabb a leányokban, mint a fiúkban, a két nem közti eltérés az életkor előrehaladtával jelentősen fokozódik.

A törzs és a végtagok irharétegében tárolt zsír eloszlása is lényegesen változik a növekedési periódus alatt. Míg a korai gyermekkor alatt relatíve kb. azonos mértékben gyarapszik a bőr alatti zsír mindkét nemnél, addig a késői gyermekkor és a pubertás idején lényeges nemi különbségek alakulnak ki a testtáji zsíreloszlásban. Ez a zsírréteg a leányoknál többé-kevésbé ugyanolyan a végtagokon, mint a törzsön. A fiúk zsírtartaléka a törzsön 13 éves korig nő, majd egy rövid ideig tartó csökkenés után ismét gyarapszik a pubertás végéig. A végtagok bőrredőinek vastagságában a 11-12 éves kori növekedési csúcspont után jelentős a bőr alatti zsír megfogyatkozása. A nemi különbséget tehát részben a törzsredők gyarapodásának különbsége, részben pedig a két nem végtagredőinek ellentétes irányú változása eredményezi.

Az életkor hatása a mindennapokban

Az életkor számtalan aspektusból befolyásolja a mindennapjainkat. Gondoljunk csak bele: az életkor határozza meg a napi rutinunkat, az érdeklődési körünket, az álmainkat, sőt azt is, hogy mi tesz minket boldoggá, vagy éppen hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Az életkor – bár sokan vallják, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát – bír a legnagyobb befolyással életünket tekintve, hiszen minden, amit teszünk, gondolunk vagy érzünk az életkor befolyása alatt áll.

Forrás: Bodzsár Éva: A gyermek testi fejlődésének általános jellemzői 

Hozleiter Fanny, Mosolyka, ha hivatalosak szeretnénk lenni, akkor egy fogyatékossággal élő magyar író és blogger. Ám Mosolyka sokkal több, mint egy blogger. Ő élni tanít!

Mosolyka 1988-ban született, alig másfél éves volt, amikor izomsorvadást diagnosztizáltak nála, ami a lassú, elkerülhetetlen, korai halált vetítette előre számára. Szülei sokféle kezeléssel megpróbálkoztak, még külföldön (például San Francisco) is, de öt évesen így is kerekesszékbe került, ráadásul 12 évesen, 2001-ben édesanyját is elvesztette. 15 esztendősen, egy véletlenül kezébe került zárójelentésből tudta meg, hogy az orvosai szerint már túljutott élete felén, és légzőszerveinek gyengülésébe fog belehalni.

Ezt követően döntötte el, hogy élete hátralévő részét nem akarja kétségbeesésben tölteni, hanem megpróbálja boldogsággal, pozitív élményekkel kitölteni a számára még fennmaradó időszakot. Már a gimnáziumi éveiben munkát vállalt, és igyekezett mindent megtenni azért, hogy minél több élménnyel színesítse a mindennapokat. Ezt követően választotta honlapjának a Mosolyka nevet. Szalagavatóján, kerekesszékkel ugyan, de éppúgy táncolt, mint két lábon járó évfolyamtársai, a Hunyadi Mátyás Gimnáziumban 2007-ben tett érettségije után pedig több mindenbe belefogott – egyebek között bögréket kezdett festeni (Te döntesz bögre), előadásokat tartott a kerekesszékesek életéről, illetve blogot is indított. Remek humorérzékről és őszinteségről tanúskodó oldala, a Mosolyka – kerekesszékkel a világ blog 2012-ben Goldenblog díjat nyert. Később a blogbejegyzéseiből könyvet is megjelentetett, Te döntesz címmel. Könyvével mindenki számára azt igyekezett közvetíteni, hogy a pozitív hozzáállás akár a leglehetetlenebb helyzeteken is átsegítheti az embert, és "az életben minden csakis rajtunk múlik". Te döntesz könyve 2014-ben bestseller lett és aranykönyv díjat is nyert. Ebben az évben még férjhez ment. Majd megjelent férje, Sándor ihlette második könyve a Lélekkód.

Ízelítő Mosolyka blogjából:

„Úgy élünk, hogy nagyban befolyásol a környezetünk véleménye, ítélete, gondolatai. Számít, hogy a szomszéd mit lát, hogy a kollégánk mit gondol, hogy a párunk hogyan vélekedik, hogy a családunk szerint mi lenne a helyes. A többségünknek nagyon is számít, még ha nem is akarjuk, csak egyszerűen félünk felvállalni, hogy jól megvagyunk a rendetlen lakásunkban, hogy a párunk úgy tökéletes számunkra, ahogy van. Ha nagy a hasa, ha vékony, ha van munkája, ha nincs, ha az álmának él, ha nem…  Félünk az ítéletektől…  

Évek óta dédelgetett álmom, célom volt, hogy újra San Franciscóba lehessek. Eljuthassak oda, ahol még gyermekként édesanyámmal jártam egy gyógykezelésen. Ahol még vele együtt kézen fogva álltam a saját két lábamon a homokba. Hívott oda minden porcikám. Ancusom emléke, a közös napok meséje, a fizikai állapotom javulásának újboli esélye. Ábrándoztam róla, hogy visszatérek. Gyűjtögettem az utazásra, amiben nagyon sokat segítettetek, támogattatok. (Nagyon köszönöm!) Egyre közelebb volt a cél megvalósulása. Évek teltek el, tovább ábrándoztam, meséltem, nosztalgiáztam, gyűjtöttem. Aztán a mese életre kelt. Elérkeztem a célhoz. Minden adott volt hozzá. Fel sem fogtam, hogy mehetek. Újra utazhatok és részt vehetek ismét kezeléseken. Boldog voltam…

Elkezdtem intézni a San Franciscói utat. Időpont egyeztetés, repülőjegy, szállás, de a hétköznapok sűrűjében valahogy nem adtam bele 100%-t. Csinálgattam, szervezgettem és örülgettem, hogy megyek. Mondogattam, hogy: Juhhhuu, de boldog vagyok és várom!

Teltek napok, közeledett az időpont. A várva várt álmom időpontja. Már csak egy hónap volt hátra. Már csak harmincat kellett aludni. Szállást még nem intéztem el, a legnagyobb nyugalommal voltam, hogy azt pikk-pakk megoldom. A vízum és a biztosítás is pontosan így volt a fejemben. Majd. Majd. Majd, elintézem. Nem siettem. Nem aggódtam. Magam sem értettem miért, de egy idő után mindezt feltettem a „kell” listára. El kell intézni listára.

Kell? Mi az, hogy kell? Hova tűnt a lelkesedés, a kedv, az öröm, az igazi vágy? Nem tudom, de besöpörtem a szőnyeg alá. Intéztem az álmomat, mert „kell”.

Közben pedig örültem, mert örülni akartam. Magamnak sem mertem bevallani, hogy talán már csak mondogatom, hogy erre vágyom, ebben hiszek, de a valóság nem ez. A lelkem mást mondd. De ahhoz túl gyenge vagyok, hogy kimondjam…

Így jártam tovább a pörgős hétköznapokat. Előadásokat tartottam, dolgozni jártam. Edzésre, masszázsra, tornára, konduktorhoz, biorezonanciára. Szedtem a vitaminjaimat, ettem a gyümölcseimet. Bár a lelkem fáradt egyre jobban, - mert valami megmagyarázhatatlan zűr lakozott benne-, addig úgy éreztem fizikálisan egy fantasztikus csapat kezében vagyok. Fejlődöm és javulok. Izmosodom és sikereim vannak…”

Mosolyka minden problémát áthidal

Mosolyka képes volt arra, amire sok sérült – és nagyon sok egészséges ember – képtelen, elfogadta helyzetét, sorsát és a lehető legtöbbet hozza ki mindebből. Mosolyka nem csak arra tanít meg, hogy nem szabad, hogy saját korlátaink határozzanak meg minket, hanem arra is, hogy boldogságunk a saját kezünkben van, bátornak és kitartónak kell lennünk! Mosolyka erőt ad a legnehezebb napokon is, olyan követendő példaként, mely mindenki számára útmutatást jelenthet!

Forrás: Hozleiter Fanny

Az életkor előrehaladtával, ahogy elindul az öregedés folyamata a nyelvhasználatunk és egyben beszédünk folyamatosan változik. A hormonális hatásoknak, a tüdőkapacitás csökkenésének, illetve a beszédszervek elöregedésének a következményeként megváltozik a zöngeképzés tisztasága és az alaphangmagasság; pontatlanabbá válik az artikuláció; orrhangzós színezetővé válhat a beszéd. Az akusztikai-fonetikai elemzések azt mutatják, hogy – bár nagy egyéni különbségek vannak a beszélők között – az idősek és a fiatalok beszédprodukcióját összevetve szignifikáns különbség tapasztalható az alaphangmagasságban, a jel/zaj viszonyban, a zönge minőségét meghatározó jitterben és shimmerben, illetve (a magánhangzótól függően) az F1 és az F2 értékekben. Az időskori beszédprodukcióra a kognitív változások is hatással vannak. A kognitív pszichológiai kutatások szerint a verbális feladatokban, az emlékezeti terjedelem és a verbális analógiák területén az életkor előrehaladtával a teljesítmény csökken. A csökkenés mértéke azonban nem azonos minden feladattípusban: azokban a feladatokban, amelyek jól begyakorolt verbális ismeretekre kérdeznek rá, nem változik a teljesítmény; amelyekben azonban számít a gyorsaság, illetve az emlékezeti, döntési folyamatok is szerepet kapnak, azokban a teljesítmény jelentősen romlik.

Időskorban lassul a gondolkodás sebessége, zavarttá válhat a finommozgások koordinációja, ez a bonyolultabb szavak kiejtését nehezíti, illetve a felidéző emlékezet apró kihagyásai csökkentik az aktív szókincset. Mindezen változások magukkal vonják azt, hogy lassulnak az artikulációs működések és a beszédtempó. Az idősekre jellemző átlagos artikulációs tempó 10,0 hang/s. Saját korábbi kutatásomban azt találtam, hogy a spontán beszéd során az artikulációs tempó és a beszédtempó vonatkozásában jelentős eltérés van a fiatalok és az idősek között, de a szünettartás aránya megegyezett a két életkori csoportban. Ugyanakkor mind a fiataloknál, mind az időseknél nagy egyéni különbségek vannak. Az idősebb életkorú népesség általánosan elfogadottan a 60 évesek és az annál idősebbek rétege a társadalomban. A WHO szerint az egyes életszakaszok és a hozzájuk tartozó életkorok a következőképpen alakulnak: 50–60-ig áthajlás kora, 60–75-ig idősödés kora, 75–90-ig időskor, 90 év fölött aggkor és 100 év felett matuzsálemi kor. A hangszínezet minősége a hatvanadik életévtől kezd változni, az agy sorvadása pedig a 60–65. életévtől válik makroszkóposan megfigyelhetővé.

A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az öregedés menetében az intelligenciát tekintve hetvenéves korig jelentős különbségek találhatók az egyének között. Egy longitudinális kutatásban a 60–80. életévig terjedő tartományban vizsgálták a kísérleti személyek intelligenciáját. Azt találták, hogy közülük sokaknak állandó maradt a teljesítménye; sőt egyeseknek (habár igen alacsony arányban) a 70-es éveikben fokozódott a teljesítményszintje (vö. Czigler 2000). A kognitív változások hátterében az öregedéssel együtt járó idegsejtpusztulás áll. A férfiak agyának súlya 70 éves korra 10%-kal, a női agy súlya 5%-kal csökken; 80 éves korra ez a csökkenés nemtől függetlenül 17% (Degrell 2000). Változik az idegrendszer morfológiai struktúrája is: csökken az agyban a dendritek (az idegsejtek közötti kapcsolatot biztosító nyúlványok) száma; az idegrostok körüli myelinburkolat károsodik, így az információáramlás egyre nagyobb nehézségbe ütközik; illetve lecsökken a dopaminszint is.

A kognitív változások a nyelvhasználatban a leggyakrabban és legáltalánosabban szóelőhívási nehézségekben jelentkeznek. Angol anyanyelvű idősek és fiatalok beszédprodukcióját összevetve azt találták, hogy az idősek több félreérthető nyelvtani szerkezetet produkálnak, illetve több a bizonytalansági megakadás a beszédükben, mint a fiataloknál, és ez a szótalálás nehézségére is utalhat (Kemper 1992). Több kutatásban elemezték a „nyelvem hegyén van” (TOT ’tip of the tongue’) jelenséget időskorban és fiataloknál. Egy kísérletben a TOT-jelenség gyakoriságát természetes körülmények között vizsgálták: a résztvevők négy héten át vezettek naplót saját szótalálási nehézségeikről.

Az idősebbek több TOT-jelenséget produkáltak, mint a fiatalok, különösen a tulajdonnevek előhívásakor (főként azon személyek nevének előhívásakor, akikkel ritkán kerültek kapcsolatba). Hasonló eredményt kaptak a laboratóriumi körülmények között elvégzett tesztekben is. Horváth (2006) tíz 66–84 év közötti magyar anyanyelvű és tíz 23–37 év közötti személy szókeresési folyamatait vizsgálta. A kísérletben részt vevőknek az volt a feladatuk, hogy a hallott definíciók alapján amilyen gyorsan csak tudják, nevezzék meg a keresett szót. A megnevezendő szavak között volt főnév, ige, melléknév és híres emberek tulajdonneve is. Az idősek teljesítménye mind a helyes aktivációk számában, mind a reakció gyorsaságában elmaradt a fiatalokétól. A leggyengébb eredményt a tulajdonnevek aktiválásában mutatták (ebben a kategóriában a sikeres aktiválás az időseknél mindössze 38% volt; 6065 más átlagos reakcióidővel); míg a legjobb eredményt a főnevek előhívásában érték el (66%-nyi helyes aktiválás, 3369 ms átlagos reakcióidővel). A tulajdonnevek előhívása okozta a legnagyobb nehézséget a fiatalok számára is, de az ı esetükben nem volt akkora a különbség a legjobb eredményt hozó főnévelőhívás (71% sikeres aktiváció átlagosan 1321 ms alatt) és a legkevésbé sikeres tulajdonnév-előhívás között (58% helyes aktiváció átlagosan 1348 ms alatt).

Öregedés: gátlás vagy elfogadás?

Az emberek egy részét pánik keríti hatalmába, mikor észreveszik magukon az öregedés első tüneteit - apró ráncok, ősz hajszálak - mások viszont teljesen természetes folyamatnak látják mindezt, és képesek minden gond nélkül együtt élni az öregedés okozta változásokkal. Mindez visszavezethető az önmagunkkal való elégedettségre, az önbizalomra vagy éppen arra, hogy mennyire éljük tartalmasan az életünket, mennyire érezzük úgy, hogy az öregedés lehetőségektől foszt meg minket.

Forrás: Bóna Judit: Beszédtervezési folyamatok az életkor és a beszédstílus függvényében

Mozgásfejlődés

Mielőtt fejlesztő játékokat, azon belül mozgásfejlesztő játékokat javasolnék, leírom, melyik korban mit kéne tudnia a babának, mert teljesen felesleges korábban fejleszteni a kicsit, mint ahogyan magától képes lenne erre.

Átfordulás 3-6 hónapos kor között valamikor – Egyes babák egyáltalán nem strapálják magukat ezen a téren, inkább kivárnak, a fürgébbek már 3 hónaposan átfordulnak. Mindegy, hogy hányszor fordult már át a baba, hogy rendszeresen csinálja, vagy csak 1-2 alkalommal fordul át, ha egyszer meg tudja csinálni, akkor azt már tudja, csak nem motiválja semmi arra, hogy rendszeresen átforduljon. Majd, ha szüksége lesz rá, gyakrabban fogja csinálni.

Kúszás 6-9 hónapos kor között. A kúszás lehet körbe-körbe, hátrafelé vagy előrefelé, mindegy melyiket űzi a baba, csak csinálja, mert ez nagyon fontos a hátizom és a karizom erősödése szempontjából.

Felülés 8-10 hónapos korban. A felülés nem azt jelenti, hogy támasztva, vagy a kezére támaszkodva meg tud ülni a baba, hanem, hogy teljesen egyedül minden segítség nélkül fel tud ülni és támaszték nélkül stabilan ül (nem borul fel).

Mászás 8-11 hónapos kor között. A mászás kezdete attól is függ, mennyit kúszott a baba előtte. Vannak olyan babák, akik profin kúsznak, de a mászást csak 1-2 hétig űzik, csupán átmenetként szolgál számukra a kúszás és a járás között, míg vannak olyan kicsik, akik hamar profin megtanulnak mászni és 4-5 hónapig csak másznak, járni egyáltalán nem akarnak.

Felállás. Ha már tud mászni, akkor saját maga, önállóan kapaszkodva pár nap múlva fel is tud majd állni. Az nem számít felállásnak, ha te segítesz neki felállni. A legtöbb baba önállóan kapaszkodva már kb. fél évesen tud állni, de az önálló felálláshoz ennél sokkal több kell: egyensúlyérzet, karizmok stb., ezeket pedig csak a kúszás és mászás által tudja megszerezni a kicsi.

Járás 10-18 hónapos kor között. Az önálló járáshoz több fokozaton át jut el a baba: először csak felkapaszkodik valamilyen bútorra és oldalazva halad, ezután az egyik bútorról átkapaszkodik a másikra, majd következik az a fokozat, amikor valamilyen nagyobb tárgyat, egy széket, egy kis gurulós bevásárlókocsit tologat maga előtt a baba. Ezután megtanul maga, kapaszkodás nélkül felállni, ezzel az egyensúlyozás művészetét sajátítja el. Végül pedig egyszercsak megteszi az első önálló, kapaszkodás nélküli lépését.

Manuális készségek

Kézjáték (3 hónapos kortól). Az ismert ujjszámlálós mondókákat már egészen kicsi korban elkezdhetjük játszani: Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, icipici mind megette, jaj, de fáj a hasa tőle.

Lógós játékok (0 hónapos kortól). Már alig néhány hetes korban ösztönzi a babát a játékok felé nyúlásra, ha hozzá egészen közel, általa is elérhető távolságban a kiságy vagy a járóka fölé játékokat lógatunk. Érdemes élénk színű (nem pasztell) játékokat választani, ezekből elég 3-4 darab. Az érdeklődőbb babák 8-9 hetesen már megpróbálnak a játékok felé nyúlni.

Érdekes tárgyak (4 hónapos kortól). Ne csak műanyag és plüss játékokkal találkozzon a gyermek, adjunk neki folyamatosan új, érdekes használati tárgyakat is a kezébe és mondjuk meg a nevét, és egy jellemző tulajdonságát is a tárgynak. Megmutathatjuk azt is, hogyan kell használni a tárgyat. Pl. kávéskanál, fakanál, lábos és fedő, tízes csomag papírzsebkendő, üres műanyag flakon. Ezeket 10 hónapos kortól 3-4 darabonként cipősdobozokba pakolhatod és a dobozokat a szoba több pontján elhelyezheted, a baba előszeretettel rámolja majd ki őket :)

Beszédfejlődés

A baba tulajdonképpen már 1-2 hónapos korban szívesen hallgatja az édesanyja hangját. A mesét még nem érti, de a kedves mondókák, dalocskák, mesék megnyugtatják, figyel a hangunkra és szívesen hallgatja őket. Emellett az csendes altatódalok a kicsi altatását is megkönnyíthetik.

4-5 hónaposan mindkét fiamat szórakoztatta, ha főzés közben énekeltem, meséltem nekik, jókat mosolyogtak a hangutánzó szavakon és a rímeken, én meg közben tudtam haladni a munkával. Amikor elunták a megszokott játékot, akkor is lefoglalta őket a mesélés, verselés. A humorérzékük már ekkor megmutatkozott, tudták mikor jönnek a kedvenc részek a versikében vagy a dalban és előre kuncogtak rajta (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kicsi már ennyi idősen egészen jó memóriával rendelkezik és humorérzéke is van).

6 hónapos kor után a babák kifejezetten élvezik és szeretik a ritmikus versikéket, kezdődhet a térden lovagoltatós játékok korszaka. A puha plüssből vagy gumiból készül könnyen lapozgatható könyvecskéket is odaadhatjuk már nekik. Azokat érdemes megvenni, amikben 1 oldalon csak 1 egyszerűbb kép van (pl. gyümölcsök vagy állatok). Meglepődve fogod észrevenni, hogy ha megmutatod a kicsinek a képeket és megbeszélitek mi van rajta, már 6-7 hónapos korban rá tudsz kérdezni a képekre és meg fogja tudni mutatni, melyik micsoda.

8-9 hónaposan megmutathatjuk a babának az első leporelló könyvecskéket, amiket szívesen lapozgat majd. A hagyományos harmonikaformájú szétnyithatós most még jobb, mint a lapozható, mert abban könnyebben tud lapozgatni a baba önállóan is.

10-12 hónapos kor körül már szívesen nézegeti velünk együtt a könyvet és meghallgatja a meséket is. A baba temperamentumától függ, hogy ebben az intenzív mozgásfejlődési időszakban, mennyi ideig lesz türelme mesét olvasgatni. A mozgékonyabb babáknak talán kevésbé, ezért jó, ha őket bevonjuk a mesébe, mutogathatnak, magyarázhatnak, lapozgathatnak közben.

Fejlesztő játékok a jókedvű tanulásért

Minden csöppség rajong a játékokért – és mindben képesek meglátni a játékot, éppen ezért fontos a fejlesztő játékok által segíteni nekik a tanulás bármely folyamatában. Mindegy, hogy mozgási, manuális vagy beszédkészségről van szó, a fejlesztő játékok minden esetben hasznosak és elengedhetetlenek. Alapozzuk meg csemeténk jövőjét a fejlesztő játékok segítségével.

Forrás: Vida Ágnes: Fejlesztő játékok 0-4 éves korig

Mit tudunk a gyermek alvásáról? A következőkből kiderül - mennyit alszanak átlagban a gyerekek. - hogyan zajlik az alvás. - miért ébred fel sok gyerek éjszaka. Mennyit alszanak a gyerekek? Hogyan oszlik meg az alvás?

Ki ne ismerne arról szóló történeteket, hogy bizonyos gyerekeket már a születésüktől fogva milyen könnyű gondozni, akiket fel kell ébreszteni az etetéshez, és akik már néhány hónapos korukban végigalusszák az egész éjszakát? Ilyen született jó alvó kisbabák valóban léteznek. Semmivel sem lehet őket kihozni a sodrukból. Bárhová vihetik őket. Sem az idegen környezet, sem a hangos zaj, sem más nem tudja elvenni a kedvüket az alvástól. Az eleven babák szülei ezt alig tudják elhinni. Az ő gyerekeik soha sem akarnak aludni. Talán már közvetlenül a születés után az éjszakát is nappallá változtatják, állandóan izegnek-mozognak; minden zajra, minden helyváltoztatásra, minden látogatásra azzal reagálnak, hogy nem akarnak aludni. Valóban léteznek ilyen kisbabák is.

Az hogy egy baba jó vagy rossz alvó, csak kis mértékben függ a neveléstől, inkább az öröklött hajlamtól. Gyakori, hogy valamelyik szülő felismeri saját alvási szokását a gyerekben. Bármennyire is kiváltságos a dolguk a „mormota” gyerekek elkényeztetett szüleinek, a kevésbé elkényeztetett szülőknek sem kell kétségbe esniük. Az ő gyerekük is meg tudja tanulni, hogy este időben álomba merüljön, és egész reggelig békésen aludjon. A rövid ébredések természetesek. A gyerek meg tud tanulni bánni ezzel anélkül, hogy felkeltené a szüleit. Sok gyerek, aki nagyon keveset alszik – például kilenc órát hat hónapos korában – meg tud tanulni többet aludni. Persze akad néhány kivétel, akiknek valóban elég ennyi. De ezek a kis „gyorsalvók” is meg tudják tanulni, hogy éjszaka hosszabb ideig egyhuzamban aludjanak, ugyanabban az időben, mint a szüleik.

Nagyon ritka az a veleszületett neurológiai rendellenesség, amely a gyerek alvását valóban zavarja, és amitől órák hosszat ébren kell éjszaka maradnia. Ezeknél a gyerekeknél az általunk javasolt módszer nem válik be. Nagyon valószínű azonban, hogy az Ön gyerekének nincsenek veleszületett neurológiai zavarai, hanem egészséges és képes megtanulni aludni. A harmadik ábrából pontosan megtudhatják, hogy a gyerekek mennyit alszanak átlagosan – az újszülöttől a 10 éves gyerekig. A számokat Ferber professzortól vettük át, és a mi tapasztalataink szerint is beváltak. Azt is láthatják majd, hogyan oszlik meg az alvási idő egy nap folyamán, éjszaka és nappal. A csecsemők csak lassan tanulják meg az éjszaka és a nappal közötti különbséget. Éjszakai alvásuk egyre hosszabb lesz. Nappal egyre ritkábban és kevesebbet alszanak.

Amikor a baba legalább hat hónapos, készen áll arra, hogy éjszaka körülbelül 11 órát aludjon (az etetési időt nem számítva). Ez teljesen normális és megtanulható. A 11 órás alvásra körülbelül egészen öt éves koráig képes a gyerek. Amennyi alvásra még ezenkívül szüksége van, azt napközben hozza be. A hatodik hónaptól a második életév elejéig vagy végéig napközben kétszer alszik: egyszer délelőtt és egyszer délután. Azután átáll egyetlen napközbeni alvásra. Az éjszakai alvás az 5. életévtől egyre inkább megrövidül, körülbelül félévente egy negyedórával. Ha a táblázatban lévő időket összehasonlítják a gyerekük alvási idejével, jó, ha tudják, hogy az átlagtól való egy-két órás eltérés teljesen természetes. Ha gyermeke alvási ideje több órával eltér a táblázatban megadott átlagtól, akkor a gyerek alvási körülményeivel talán valóban nem stimmel valami – és lehet, hogy változtatniuk kell, hogy többet tudjon aludni. Néhány gyereknél egészen világosan észrevehető a fáradtság. A szemüket dörzsölik, nyűgösek, és nem akarnak semmivel sem foglalkozni. Mások nappal teljesen nyugodtnak látszanak, jókedvűek, és egymagukban is tudnak játszani. Az első kezelés után a szülők azt tapasztalják, hogy a gyerekük néhány óra alvástöbblet következtében kiegyensúlyozottabb és békésebb lesz.

A kiegyensúlyozott alvás fontosságáról

A nyugodt, pihentető alvás sok szempontból befolyásolja mindennapjainkat. Nem csak az állóképességünkre és a munkában nyújtott teljesítményünkre, de kedélyállapotunkra és egészségünkre is hatással van az alvás. Számtalan befolyásoló tényező lehet, mely meghiúsítja a nyugodt alvás lehetőségét, éppen ezért próbáljunk minden nap legalább egy órát a friss levegőn tölteni és megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasztani a pihentető alvás érdekében.

Forrás: Szépnapot könyvek

Sokan kérdezik, hogy elegendő-e a megfelelő és körültekintő táplálkozás, vagy szükség van a táplálékkiegészítők szedésére. A következőkben a tápanyagokról és a zöldárpa esszenciáról olvashatunk. 

Napjainkban számos tudós ismeri fel azt is, hogy a zöldszínű zöldségeknek rákmegelőző hatásuk van, mely a vitaminokon túli alkotórészeiknek köszönhető. Ennek ellenére a legtöbb amerikai nem fogyaszt elegendő zöldségfélét, amellyel biztosíthatná hosszú ideig tartó egészségét. A zöldárpa esszenciáról azonban máris tény, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek legtöbbünk étrendjéből hiányoznak, mi több feltételezhetően védőanyagok is találhatóak benne. A zöldárpa esszencia különösen gazdag magnéziumban, káliumban, beta-kartoinban, C-vitaminban és egyéb ásványi anyagokban. Az a tény, hogy a tápanyagok és főként az ásványi anyagok a szervezetben könnyen felszívódnak, nagymértékben hozzájárul a zöldárpa esszencia sikeréhez. A nyomelemek a test számos enzimreakcióját befolyásolják, az átlagos táplálékbevitel azonban nem biztosítja ezen ásványok optimális mennyiségét.

Dr. Hagiwara véleménye szerint a zöldárpa esszencia táplálkozástani értékéhez nemcsak a kivonat tápanyagtartalma járul hozzá, hanem a felszívódás rendkívül hatékony biokémiai formája is. Dr. Hagiwara felhívja a figyelmet egy igen jelentős tényre – melyet további tanulmányok megerősíthetnek – a mélyhűtött ételek tápanyagtartalmát illetően. A legtöbb táplálkozáskutató a fagyasztást a tápértéket megőrző eljárásnak tekinti. Az az általános vélemény, hogy így megmaradnak azok a tápanyagok, amelyek a friss élelmiszerben tönkremennének a leszedést követően. A figyelmet itt elkerülik a forrázás és más olyan lépések, amelyek a mélyhűtési folyamatban még azelőtt tönkreteszik a tápanyagokat, mielőtt a fagyasztás bekövetkezne. Bár az igaz, hogy a mirelit termékek valószínűleg több hasznos tápanyagot tartalmaznak, mint a már összelöttyedt „friss” társaik, ám a mélyhűtött élelmiszer sohasem azonosítható tápértékében a frissen szedetthez.

Biztonságos-e a mikrohullámú sütő használata? A válasz erre tömören és velősen: NEM. Már akkor is közöltek figyelmeztető írásokat erről, mikor ezt a gyors főzési eljárást felfedezték. Az erőteljes iparnak azonban van elég pénze ahhoz, hogy olyan kísérleteket finanszírozzon, amelyek bebizonyítják, hogy a mikrohullámú eszközök biztonságosak. Nem azt tanítják-e, hogy az elektromosság is biztonságos? Holott egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy modern segítőeszközeink megbetegítenek bennünket. A tudományos kutatások eredményeiről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Amióta az ember megjelent a Földön, mindig friss táplálékot fogyasztott. Nem tartósított, homogenizált, mikrohullámmal kezelt, stb. élelmet vett magához, hanem élő, életenergiával teli élelmet. Ha az ennivalót mikrohullámmal kezelik, az elpusztítja annak az energiáját. Tudjuk jól, hogy a tudósok a mikrohullámos főzési technikát a legtökéletesebbnek tartják és ráadásul még energiatakarékos megoldásnak is. De vajon képesek-e ezek a tudósok megmérni az életenergiát? A „tudományos” válasz nagyon egyszerű: „Ha nem mérhető az életerő, akkor nem is létezik.”

Csakhogy igenis van ennek mérhető módja, s az ember saját maga is elvégezheti a kísérletet. Vegyünk két egyforma virágcserepet. Töltsük meg őket ugyanabból a termőföldből és vessünk mindkettőbe ugyanabból a zacskóból származó magvakat. Ezután hevítsük az egyik cserepet egy mikrosütőben mondjuk 80°C-ra, a másikat pedig egy hagyományos sütőben melegítsük fel ugyanekkora hőmérsékletre. Az elkövetkezendő néhány hétben öntözzük egyforma gondosan mindkét cserepet. Nagyon egyszerűen mérhetővé válik az életerő. A hagyományos sütőben melegített magvakat tartalmazó virágcserépben szép növények kezdenek fejlődni, míg a mikrosütőben kezelt cserépben csak bűzösen rothadó magvakat találunk. Még ha kézzel nem fogható valami is az életerő, akkor is bebizonyítható, hogy a mikrohullám az egészséges ételt halott étellé változtatja át. Ezt jól gondoljuk meg!

A nyers zöldségekben és húsokban az ásványok szerves kötést képeznek az enzimek fehérjékkel, aminosavakkal és cukrokkal minden egyes sejten belül. Tudományos szakszóval ezeket szerves kötésű ásványoknak nevezzük. Mostanában felvett szóhasználattal biokomplexeknek. Ám melegítés vagy hűtés hatására ezeket az ásványi kötéseket metakovasav, foszforsav és más vegyületek támadják meg, melynek hatására az ásványok szervetlen állapotba kerülnek, ember és állat számára szinte felhasználhatatlanná válnak. Gyakorlatilag olyanná, mintha az élelem egyáltalán nem tartalmazna ásványi anyagot. Az általánosan ismert ásványi anyag-, nyomelem- és vitaminpótlókra ez egyértelműen jellemző. Hiába fogyasztunk marékszámra táplálkozás kiegészítőket, ezek szinte felszívódás nélkül távoznak szervezetünkből. Pontosan ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor a hosszú eltarthatóság érdekében a frissen szedett finomságokat fagyasztási eljárásnak vetik alá. Bennük az ásványi anyag tartalom az emberi szervezet számára hozzáférhetetlenné válik. Lehet, hogy az étel jóllakottá teszi a gyomrot, még az ízlelőbimbók is kedvüket lelik benne, de a szervezet egészségesebbé válásához nem járul hozzá.

Ebből is kitűnik, hogy dr. Hagiwara táplálkozásunk elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A meg nem válogatott étel, az ásványokban szűkölködő talaj adta élelem és most ez a mirelittel kapcsolatban feltárt hiányosság megviseli szervezetünket. Dr. Hagiwara meg van róla győződve, hogy ezeket a tápanyagokat a zöldárpa esszenciával pótolni tudjuk.

Mire jók a táplálékkiegészítők?

A különböző konyhai műveletek - mint a sütés, főzés, párolás - nagyban csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát. Emellett a különböző környezeti hatások és az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek indokolttá teszik a táplálékkiegészítők alkalmazását. Sokan még ma is vitatják, hogy szükségünk van –e a táplálékkiegészítők szedésére, ám egyre inkább beigazolódni látszik a tézis, miszerint táplálékkiegészítők nélkül szervezetünk nem képes megfelelően működni.

Forrás: Dr. Yoshihide Hagiwara: Zöldárpa, a mindentadó táplálék

A betegséget Alois Alzheimer írta le 1906-ban, de csak a nyolcvanas évek elejétől vált ismertté, hogy az AK a demencia leggyakoribb formája. Neuropathológiai vizsgálatok szerint a betegség jellegzetes szövettani elváltozásai már évekkel, évtizedekkel a tünetek kifejlődése előtt kimutathatóak az agyban. Ezek egyike az idegsejtekben és nyúlványaikban felszaporodó, hyperfoszforilált mikrotubuluskötő fehérjéből, a tauból álló neurofibrilláris köteg (NFK), míg a sejten kívüli térben -amyloid fehérjéből felépülő szenilis plakkok szaporodnak fel.

Arról, hogy melyiknek szerepe elsődleges a betegség kialakulásában, széleskörű vita zajlik, a NFK-ek fontosságát az ún. „tauisták” (a NFK-ben kimutatható tau fehérjére utalva), a plakkokét a „baptisták” (a plakkot alkotó fehérje az amiloid prekurzor protein (APP) hasításából származó béta-amiloid peptid („bap”) elnevezésre utalva) hangoztatják. A NFK-k a temporális lebeny mediális felszínén található kéregterületekben jelennek meg először, innen terjednek át limbikus, majd neokortikális területekre. A betegségnek genetikai szempontok alapján korai kezdetű (65 éves életkor alatt), autoszómális domináns módon öröklődő familiáris és késői kezdetű (65 éves kor feletti) elsősorban sporadikus, de ritkábban familiáris, nem monogénes öröklődésű formái is ismertek. Az összes AK-os eset kevesebb, mint 5%-familiáris, ezek kb. felét a preszenilin-1 gén (14. kromoszóma) mutációi okozzák. A sporadikus formák kockázati tényezője az apoliporotein E epszilon4 alléljének hordozása. A genetikai okok mellett az AK rizikóját fokozza az életkor (önmagában a legjelentősebb rizikófaktor), az ismételt fejsérülések, az alacsony iskolázottság illetve a vaszkuláris kockázati tényezők mindegyike (pl. a hipertónia, a diabetes mellitus, az atherosclerosis, a dohányzás stb.)

Az amiloid prekurzor protein (APP) nem ismert funkciójú transzmembrán fehérje. Génje a 21. kromoszómán található. Down-szindrómában (21. kromoszóma triszómia) az AK nagyon gyakran, már a betegek 30-as éveiben megjelenik illetve ismertek olyan APP génmutációk, melyek domináns öröklődésű AK-t okoznak. Az APP-t élettani körülmények között az alfa- és a béta-szekretáz enzimek hasítják, ilyenkor vízoldékony fragmensek keletkeznek. AK-ban a hasítást a gamma-szekretáz végzi inkább, így keletkezik egy 40-42 aminósavból álló, a korábbi alfa-helikális szerkezet helyett béta-redő másodlagos szerkezettel bíró, 40-42 aminósavból álló béta-amiloid peptid. Ez oligomerekké aggregálódik, melyek neurotoxikusak. Az aggergáció „végterméke” a szenilis plakk Klinikailag az AK tiszta amnesztikus betegségként jelentkezik, a rövid távú memória zavara a kezdeti tünet, majd később jelennek meg a lebenytünetek, a nem kognitív pszichiátriai tünetek (zavartság, hallucinációk stb.), majd a beteg a mindennapi feladatok (öltözködés, étkezés stb.) ellátására sem képes, végül ágyhoz kötött állapotba kerülve leggyakrabban bronchopneumoniában hal meg.

Az AK kognitív tüneteinek diagnosztikájában elsődlegesek a neuropszichiológiai módszerek. A képalkotó vizsgálatok közül az MRI a fehérállományi eltéréseket jobban kimutatja, illetve a mediális temporálishippocampalis atrófia megítélésében is megbízhatóbb (8. ábra). A PET elsősorban atípusos formákban segíthet az AK-ra jellemző temporoparietális kétoldali hipometabolizmus kimutatásában. A SPECT vizsgálat is hozzájárulhat más demenciaformáktól való elkülönítésben

A diagnózisban segítséget jelentenek a liquormarkerek is, amikor a ß-amyloid1-42 koncentrációja alacsonyabb és az összes tau, de különösen a foszfo-tau koncentráció pedig magasabb. Az AK kezelése farmako-, pszicho- és szocioterápiás elemeket tartalmaz. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek javítása és a progresszió lassítása. A tüneti farmakoterápia irányulhat a kognitív és nem kognitív eltérésekre. A kezelés választását a betegség stádiuma határozza meg (10. ábra). Enyhe AK-ként a MMSE 21-26, közepesen súlyosként a MMSE 10-20, míg súlyos, előrehaladott AK-ként a MMSE 0-10 pont közötti értékek tekinthetők.

Enyhe és középsúlyos AK-ban a kognitív tünetek javítására adhatók az ún. nootrop szerek, heterogén hatásmechanizmussal. Az AK neurokémiai elváltozásai közül az egyik elsőként felismert a kolinerg rendszer károsodása volt. A kolinerg deficit kezelésére fejlesztették ki az acetil-kolin lebontását végző enzim (acetilkolin-észteráz) gátlóit (AChEI). Az AChEI kezelés elsődlegesen a kognitív, kisebb mértékben a nem kognitív tünetek javítását célozza, emellett a betegség progresszióját is lassítja. Hazánkban két képviselőjük elérhető, a donepezil (Aricept, Palixid, Donectil) és a rivastigmin (Exelon). AChEI kezelés az AK enyhe vagy középsúlyos (MMSE 26-10 pont között) formájában javasolt. Mellékhatásaik elsősorban kolinerg gasztrointesztinális, ritkábban kardiális hatások. Az AK közepesen súlyos és súlyos stádiumaiban javasolt a memantine (Ebixa), mely az N-metil-D-aszpartát glutamát receptor nem-kompetitív antagonistája. Az AK feltételezett patomechanizmusain alapuló gyógyszerfejlesztések napjainkban érik el a III. fázisú klinikai vizsgálatok stádiumát: a béta-amiloid immunizáció, a béta-amiloid aggregációjának és szintézisének gátlószerei illetve a tau-alapú kezelési módok sikerét vagy sikertelenségét a közeljövőben ismerhetjük meg.

Alzheimer-kór első jelei

Az Alzheimer-kór első szakasza még enyhe, könnyen más betegségek tüneteivel összetéveszthető jeleket produkál, mint az emlékezet romlása, az idő- és térbeli igazodás bizonytalansága, illetve az enyhébb személyiségváltozások, mint a visszahúzódás vagy a közömbössé válás. Az Alzheimer-kór második szakaszban már gyakori, hogy a beteg elfelejti a körülötte élők nevét, az előre megbeszélt találkozókat, egyre fokozottabban szétszórt és bizonytalan. A harmadik szakaszban az Alzheimer-kór áldozata már arcról sem ismeri fel a körülötte élőket.

Forrás: neurológia: III./6.2. fejezet: Az Alzheimer-kór

Minden kisgyermek – sőt valljuk meg, a felnőttek igen nagy része is odavan a mesékért, akár arról van szó, hogy hallgatjuk vagy olvassuk azt, akár arról, hogy mi magunk kerülünk a mesélő szerepébe. A Dixit lehetőséget ad mindkét szerep kipróbáláshoz. De vajon miét is olyan fontosak a mesék az ember életében?

Ma is, akárcsak régen, a gyermeknevelés legfontosabb feladata a felnövekedés segítése: hogy a gyermek saját maga találja meg élete értelmét. Ha a lét mélyebb értelmét keressük, hinnünk kell abban, hogy fontos feladataink vannak, és állandó fejlődési lehetőség nyílik meg előttünk. A mesék látszólag nem sokat segítenek a modern társadalomban felnövekvő generációnak, hiszen jóval régebben jöttek létre, az életkörülmények pedig jelentősen megváltoztak. Valójában a mesék, különösen a népmesék gazdag tapasztalati anyagot szolgáltatnak az igazán fontos kérdésekben.

Elsősorban az ember belső problémáinak megértéséhez és megoldásához nyújtanak komoly segítséget. A sok évezredes szájhagyomány a meséket addig finomította, míg egyaránt alkalmassá váltak nyilvánvaló és rejtett jelentések közlésére, amit szimbolikus jelentésnek nevez a szakirodalom. Egyszerre tudnak szólni az emberi személyiség különféle belső rétegeihez: a tudatos, tudatelőttes és tudattalan világhoz. Segítségével a gyermek tudattalan tartalmait tudatos képzelődéssé alakítja. Ha a tudattalant elfojtjuk, és tartalma nem nyer bebocsátást a tudatos énbe, akkor a tudattalan elemek származékai súlyosan károsíthatják személyiségünket. A szülők és a pedagógusok túlnyomó többsége mégis azt hiszi, hogy a gyermektől távol kell tartani szorongásait, kaotikus, agresszív képzelgéseit. A mese sajátos művészi forma, irodalmi értékei vannak, műalkotás: gazdagságát és mélységét a legalaposabb elemzés sem merítheti ki. A gyermek minden más műalkotásnál jobban megérti. Megjelenik benne, és rajta keresztül jut el a gyermekhez az emberiség közös kultúrkincse.

A mesék, a mítoszok, legendák, vallási motívumok egy tőről fakadnak, visszavezethetők az emberiség írásbelisége előtti történelmi időszakba és beágyazódnak a kultúrtörténeti emlékekbe. A platóni eidosz magyarázó leírása szerint történeteink a bennünk élő ősidők óta meglévő általános képekből, a kollektív tudattalanból erednek. A mesék nagyobb része felett teljes mértékben a képzelet uralkodik. A mesék mindig realisztikusan kezdődnek. Aztán elindul a szándékos ködösítés: a régi kastélyok, a sötét barlangok, a szobák, ahová nem szabad belépni, az áthatolhatatlan erdők és a réges-régen világa mind arra utalnak, hogy valami nem látható, rejtett belső dolog fog feltárulni előttünk. A gyermek tudja, hogy a mesék nem a hétköznapi valóság, hanem a szimbólumok nyelvén beszélnek hozzá. Nyilvánvaló, hogy a lélek belső útjain járunk. A csodák világában tett utazás végén a gyermeket visszavezeti a valóságba. Így megtanulja, hogy bátran alámerülhet, majd visszatérhet a képzelet világából - a boldog, de csodák nélküli valóságba.

A legújabb álomkutatás kimutatta, hogy ha valaki alhat ugyan, de álmodni nem engedik, kevésbé sikeresen birkózik meg a valóság problémáival. Saját tudattalan problémáit nem tudja álmokban feldolgozni, és ez érzelmileg megzavarja. Ha a gyermek csak „valósághű” történeteket hall, arra a következtetésre juthat, hogy belső valóságának jelentős része szülei és a külvilág számára elfogadhatatlan. A kultúránkban uralkodó felfogás nem vesz igazán tudomást az emberi természet árnyoldaláról. A mese lehetőséget teremt a személyiség árnyékának megismerésére és megoldásokat kínál a nyomasztó lélektani nehézségekre. Sok szülő vallja, hogy a gyermeket csak valóságos, kellemes dolgokkal, az élet napos oldalával szabad megismertetni. De az egysíkú megismeréstől egysíkú lesz a lélek és a való élet korántsem csupa napfény. Azt szeretnénk elhitetni gyermekeinkkel, hogy eredendően minden ember jó és mi szülők pláne csak azok lehetünk. Csakhogy a gyermekek tudják, hogy ez nem így van, hogy ők maguk sem mindig jók, de, még ha jók is, gyakran szeretnének inkább nem azok lenni. Pszichológiai iskolák szerint az igazi fejlődés feltételezi, hogy el tudjuk fogadni az élet problematikus természetét, hogy a nehézségek ne győzhessenek le, és ne futamítsanak meg bennünket. A mesék egyetemes emberi problémákat vetnek fel. Az emberi személyiség kialakulásáról és fejlődéséről szólnak.

A felnövekvés során a gyermeknek rengeteg pszichológiai problémát kell megoldania. Le kell győznie narcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét, meg kell tanulnia eltépni a gyermeki függőség szálait és egy felnőtt, önálló életet kell kialakítania. A mesék úgy tudnak beszélni az eközben átélt súlyos belső feszültségekről, hogy a gyermek öntudatlanul is megérti azokat. Eközben nyíltan szembesítenek az alapvető emberi létfeltételekkel: beszélnek az öregedésről, halálról, az emberi lét határairól.

Dixit: engedd szabadjára a fantáziád!

A Dixit nem egy hagyományos társasjáték. A Dixit valami egészen különleges, amit muszáj kipróbálnia mindenkinek, aki szereti a meséket. Hogy miért? Mert a Dixit teret ad, hogy kipróbálhassuk, milyen lehet mesélőnek lenni, és próbára is tesz mindenkit, hiszen ki is kell találni miről, melyik kártyáról szól a mese. Ez varázslat a javából.

forrás: Janovszki Gabriella: A játék és a mese kultúrtörténeti jelentősége, szerepe gyermekkorban, valamint egész felnőtt létünk során