2. rész: Már egy hete tartott az út:

– Nem tetszik nekem ez a vidék – mondta a kapitány. – A szél elsodor minket az Azúr-tengerről. Attól tartok, hamarosan a Ragacstenger vizére jutunk. Szeretném elkerülni azt a helyet.
– Nehéz lesz – csóválta a fejét Sebestyén. – Állandóan déli szél fúj. Egyenesen visz minket északra, ha akarjuk, ha nem. Olyan erős, hogy nem tudunk megfordulni.
A kapitány pipára gyújtott, és a térképet nézte.
– Már tegnapelőtt keletnek kellett volna venni az irányt. Ha észak felé megyünk, sokkal tovább tart majd az út, és csak kerülővel jutunk vissza a Sárkány-szoroshoz. Már ha egyáltalán kijutunk a Ragacs-tengerről.
Nem csoda, hogy a kapitány és Sebestyén aggódtak. Az a fránya déli szél olyan vizekre sodorta a hajót, amit minden matróz szeretne elkerülni. A tenger színe egyre sötétebb lett, a korábbi azúrkék víz lassacskán kékes-feketébe fordult. Megváltozott a szél zúgása is, úgy hangzott, mintha gonosz nevetés dübörögne mindenütt. Senki sem tudta, miért veszélyes a Ragacs-tenger, csak azt tudta minden hajós, hogy jobb messzire elkerülni ezt a baljós vidéket. Időnként híre járt a kikötőkben, hogy ez vagy az a hajó elsüllyedt a Ragacstengeren, máskor meg valami szörnyetegről suttogtak a vén tengerészek. Biztosat senki sem mondott, csak azt hajtogatták, hogy jobb még a tájékát is elkerülni ennek a sötét helynek. És most mintha még a szél is az egerek ellen dolgozna: hatalmas erővel sodorta a vitorlást a veszélyes irányba.
A matrózok a fedélzeten dolgoztak. Rumini és Balikó éppen a szerszámosládából merték a vizet. Előző nap ugyanis akkora vihar tombolt, hogy a hajó felett átcsapó hullámok minden lyukat vízzel töltöttek meg.– Elegem van – siránkozott Balikó. – Reggel óta vizet meregetünk egy kis-vödörrel. Szeretnék végre hátradőlni és gond nélkül fütyörészni.
– Vagy inkább gond nélkül kekszet majszolni, nem? – vigyorgott Rumini.
– Egy a lényeg: elég volt – tette le vödrét Balikó. – Befejeztem. Felállt és felkapaszkodott a korlátra.
– Dolgozz egy kicsit nélkülem. Én most a tengert kémlelem. Egy darabig kémlelte a tengert, aztán összehúzta a szemöldökét, végül döbbenten szólt hátra:
– Te, Rumini, én még ilyet nem láttam. Egészen fekete a tenger.
– Tegnap az volt a baj, hogy túl nagyok a hullámok, tegnapelőtt a szél hangja nem tetszett, ma meg túl fekete a tenger – mérgelődött
Rumini. – Úgy nyavalyogsz, mint egy óvodás kislány.
– Jól, van, jól. Meg sem mukkanok többet – sértődött meg Balikó, és hátat fordított barátjának.
Egyszer csak megjelent Roland, kezében hatalmas, vízzel teli vödörrel. Ruminiék láttán nyomban úgy döntött, hogy pihenőt tart. Le is huppant a két barát mellé a fedélzetre.
– Elegem van – nyögte.
Balikó felemelte az ujját, és szigorú képet vágott.
– Ilyet még véletlenül se mondj, Roli, mert Rumini nem tűri a nyavalygást. Leharapja a fejed, ha nyafogsz.
Roland értetlenül pislogott egyik cimboráról a másikra, Rumini pedig mérgesen fújt egyet.
– Nem hagynátok végre abba? Három napja mindenki nyavalyog valamiért. Már csak az hiányzik, hogy a kapitány is rákezdje.
Roland közelebb hajolt:
– Ami azt illeti, van miért sóhajtoznia.
– Igazad van – morgott Rumini –, én is sóhajtoznék a helyében, na ilyen matrózaim lennének, mint ti.
– Figyelj ide, pukkancs! – suttogta Roland. – Most hallottam a kormánykerék mellett, hogy baj van. A kapitány mondta Sebestyénnek.
Attól fél, hogy a déli szél egyenesen a Ragacs-tengerre sodor minket.
Rumini felnevetett.
– Mi az a Ragacs-tenger? Nehogy azt mondd, hogy só helyett olvasztott cukor van benne.
Balikó felnevetett, de Roland komoly maradt.
– Ti tényleg nem hallottatok még a Ragacs-tengerről?
– Miért, kellett volna? – kérdezett vissza egyszerre a két barát. – Mit kellett volna hallanunk?
– Senki sem tudja biztosan. De fekete a vize, és gonosz dolgok történnek benne.
– Fekete? – vágott közbe Balikó.
– Igen, vagy legalábbis nagyon sötét. Erről lehet megismerni.
– Nézzetek csak ki a vízre! – pattant fel Balikó. – Ezt mondtam neked az előbb, Rumi.
Balikó felkapaszkodott a korlátra, Rumini és Roland a nyomában, és együtt bámulták a hullámokat. Ameddig a szem ellát, fekete volt minden.
– Ugye megmondtam? – nézett Balikó Ruminire.
– Hm. Tényleg mintha kicsit sötétebb volna a kelleténél. De ennyitől még nem rezelek be.
– Akkor hallgass ide! – vette át a szót Roland. – A múltkor, amikor Selyemországban vetettünk horgonyt, beszélgettem két halásszal a kikötőben. Ők mesélték, hogy a Ragacs-tengeren valami szörnyeteg fel akarta borítani a hajójukat.
– Persze, biztos. Miért nem rögtön a hétfejű sárkány? – gúnyolódott Rumini, de Roland dühösen a szavába vágott.– Jó, ne hidd el, ha nem akarod. De a kapitány és Sebestyén is aggódnak, úgyhogy szerintem is van miért félni.
– Ne félj, pici Roli – vigyorgott Rumini –, a bátor Rumini bácsi majd megvéd téged a csúnya szörnyetegtől.
– Haha. Nagyon vicces vagy – húzta fel az orrát Roland, és lehajolt a vödréért, hogy faképnél hagyja a gúnyolódót. Ám ebben a pillanatban rándult egyet a hajó.
– Mi volt ez? – torpant meg Roland.
– Csak egy széllökés – legyintett Rumini. A hajó megint rándult egyet.
– Ez nem a szél – suttogta rémülten Roland. Újabb két rándulás.
– Lehet, hogy zátonyra futottunk – nyögte egyre rémültebben Roland.
– Itt nagyon mély a víz. És különben is hallottuk volna a reccsenést, ha eltörik a hajó alsó bordázata – próbálta nyugtatni Balikó, de ő is elég aggodalmas arcot vágott.
Megint két rándulás, majd hatalmas rázkódás következett.
– Valami lökdösi a hajót!
– Riadó! Mindenki a fedélzetre! – harsant a kapitány hangja a parancsnoki hídról.
Újabb rázkódás.
– Hátulról rázza valaki a hajót. Gyertek utánam! – kiáltotta Rumini, és futva indult a hátsó fedélzet irányába. Roland és Balikó összenéztek, aztán utána iramodtak. Közben hatalmas mozgás támadt a fedélzeten, minden matróz a korláthoz szaladt, és a tengert kémlelte.
– Kapitány úr, ott! Rátapadt valami a hajó farára! – hallatszott az árbockosárból az őrszem, Fábián hangja.
– Mozog! A karjával rázza a hajót! – kiáltották többen is…

A Rumini már kötelező olvasmány

A Rumini ma már a kötelező olvasmányok listáján is szerepel. Nagyon szerencsés döntés volt, hogy egy olyan könyvvel gazdagodott a kicsiknek szánt kötelezők listája, mely megszeretteti a gyerekekkel az olvasást. A Rumini a cselekmény fordulatosságával, a kalandokkal teli történettel, a vidám hangvétellel minden gyerkőcnek belopja magát a szívébe! A Rumini az a könyv, mely tökéletesen megfelel esti mesének, de a kicsik akkor is szívesen olvassak, ha muszáj. Nagyobbacska gyerekeknek pedig jó lehetőség a Rumini társasjáték, amiben a kicsik újra találkozhatnak a megszeretett hősökkel. 

Forrás: Berg Judit: Rumini