Sokan kérdezik, hogy elegendő-e a megfelelő és körültekintő táplálkozás, vagy szükség van a táplálékkiegészítők szedésére. A következőkben a tápanyagokról és a zöldárpa esszenciáról olvashatunk. 

Napjainkban számos tudós ismeri fel azt is, hogy a zöldszínű zöldségeknek rákmegelőző hatásuk van, mely a vitaminokon túli alkotórészeiknek köszönhető. Ennek ellenére a legtöbb amerikai nem fogyaszt elegendő zöldségfélét, amellyel biztosíthatná hosszú ideig tartó egészségét. A zöldárpa esszenciáról azonban máris tény, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek legtöbbünk étrendjéből hiányoznak, mi több feltételezhetően védőanyagok is találhatóak benne. A zöldárpa esszencia különösen gazdag magnéziumban, káliumban, beta-kartoinban, C-vitaminban és egyéb ásványi anyagokban. Az a tény, hogy a tápanyagok és főként az ásványi anyagok a szervezetben könnyen felszívódnak, nagymértékben hozzájárul a zöldárpa esszencia sikeréhez. A nyomelemek a test számos enzimreakcióját befolyásolják, az átlagos táplálékbevitel azonban nem biztosítja ezen ásványok optimális mennyiségét.

Dr. Hagiwara véleménye szerint a zöldárpa esszencia táplálkozástani értékéhez nemcsak a kivonat tápanyagtartalma járul hozzá, hanem a felszívódás rendkívül hatékony biokémiai formája is. Dr. Hagiwara felhívja a figyelmet egy igen jelentős tényre – melyet további tanulmányok megerősíthetnek – a mélyhűtött ételek tápanyagtartalmát illetően. A legtöbb táplálkozáskutató a fagyasztást a tápértéket megőrző eljárásnak tekinti. Az az általános vélemény, hogy így megmaradnak azok a tápanyagok, amelyek a friss élelmiszerben tönkremennének a leszedést követően. A figyelmet itt elkerülik a forrázás és más olyan lépések, amelyek a mélyhűtési folyamatban még azelőtt tönkreteszik a tápanyagokat, mielőtt a fagyasztás bekövetkezne. Bár az igaz, hogy a mirelit termékek valószínűleg több hasznos tápanyagot tartalmaznak, mint a már összelöttyedt „friss” társaik, ám a mélyhűtött élelmiszer sohasem azonosítható tápértékében a frissen szedetthez.

Biztonságos-e a mikrohullámú sütő használata? A válasz erre tömören és velősen: NEM. Már akkor is közöltek figyelmeztető írásokat erről, mikor ezt a gyors főzési eljárást felfedezték. Az erőteljes iparnak azonban van elég pénze ahhoz, hogy olyan kísérleteket finanszírozzon, amelyek bebizonyítják, hogy a mikrohullámú eszközök biztonságosak. Nem azt tanítják-e, hogy az elektromosság is biztonságos? Holott egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy modern segítőeszközeink megbetegítenek bennünket. A tudományos kutatások eredményeiről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Amióta az ember megjelent a Földön, mindig friss táplálékot fogyasztott. Nem tartósított, homogenizált, mikrohullámmal kezelt, stb. élelmet vett magához, hanem élő, életenergiával teli élelmet. Ha az ennivalót mikrohullámmal kezelik, az elpusztítja annak az energiáját. Tudjuk jól, hogy a tudósok a mikrohullámos főzési technikát a legtökéletesebbnek tartják és ráadásul még energiatakarékos megoldásnak is. De vajon képesek-e ezek a tudósok megmérni az életenergiát? A „tudományos” válasz nagyon egyszerű: „Ha nem mérhető az életerő, akkor nem is létezik.”

Csakhogy igenis van ennek mérhető módja, s az ember saját maga is elvégezheti a kísérletet. Vegyünk két egyforma virágcserepet. Töltsük meg őket ugyanabból a termőföldből és vessünk mindkettőbe ugyanabból a zacskóból származó magvakat. Ezután hevítsük az egyik cserepet egy mikrosütőben mondjuk 80°C-ra, a másikat pedig egy hagyományos sütőben melegítsük fel ugyanekkora hőmérsékletre. Az elkövetkezendő néhány hétben öntözzük egyforma gondosan mindkét cserepet. Nagyon egyszerűen mérhetővé válik az életerő. A hagyományos sütőben melegített magvakat tartalmazó virágcserépben szép növények kezdenek fejlődni, míg a mikrosütőben kezelt cserépben csak bűzösen rothadó magvakat találunk. Még ha kézzel nem fogható valami is az életerő, akkor is bebizonyítható, hogy a mikrohullám az egészséges ételt halott étellé változtatja át. Ezt jól gondoljuk meg!

A nyers zöldségekben és húsokban az ásványok szerves kötést képeznek az enzimek fehérjékkel, aminosavakkal és cukrokkal minden egyes sejten belül. Tudományos szakszóval ezeket szerves kötésű ásványoknak nevezzük. Mostanában felvett szóhasználattal biokomplexeknek. Ám melegítés vagy hűtés hatására ezeket az ásványi kötéseket metakovasav, foszforsav és más vegyületek támadják meg, melynek hatására az ásványok szervetlen állapotba kerülnek, ember és állat számára szinte felhasználhatatlanná válnak. Gyakorlatilag olyanná, mintha az élelem egyáltalán nem tartalmazna ásványi anyagot. Az általánosan ismert ásványi anyag-, nyomelem- és vitaminpótlókra ez egyértelműen jellemző. Hiába fogyasztunk marékszámra táplálkozás kiegészítőket, ezek szinte felszívódás nélkül távoznak szervezetünkből. Pontosan ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor a hosszú eltarthatóság érdekében a frissen szedett finomságokat fagyasztási eljárásnak vetik alá. Bennük az ásványi anyag tartalom az emberi szervezet számára hozzáférhetetlenné válik. Lehet, hogy az étel jóllakottá teszi a gyomrot, még az ízlelőbimbók is kedvüket lelik benne, de a szervezet egészségesebbé válásához nem járul hozzá.

Ebből is kitűnik, hogy dr. Hagiwara táplálkozásunk elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A meg nem válogatott étel, az ásványokban szűkölködő talaj adta élelem és most ez a mirelittel kapcsolatban feltárt hiányosság megviseli szervezetünket. Dr. Hagiwara meg van róla győződve, hogy ezeket a tápanyagokat a zöldárpa esszenciával pótolni tudjuk.

Mire jók a táplálékkiegészítők?

A különböző konyhai műveletek - mint a sütés, főzés, párolás - nagyban csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát. Emellett a különböző környezeti hatások és az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek indokolttá teszik a táplálékkiegészítők alkalmazását. Sokan még ma is vitatják, hogy szükségünk van –e a táplálékkiegészítők szedésére, ám egyre inkább beigazolódni látszik a tézis, miszerint táplálékkiegészítők nélkül szervezetünk nem képes megfelelően működni.

Forrás: Dr. Yoshihide Hagiwara: Zöldárpa, a mindentadó táplálék