Gyerekektől felnőtteknek, íme egy kis “gyerekszáj”. Amikor játszunk a családdal és előkerül egy társasjáték, vagy kreatív kártya játák, akár a Dixit, ehhez és hasonló beszélgetések zajlanak le a családban. Mindig is imádtam a gyermeki fantáziát, mely egy-egy társasjáték vagy mesemondás közben korlátok nélkül szárnyal.
- Te mit választottál?
- Hát én egy nagyon képzeletes mesterséget választottam magamnak: kozmonauta.
- Ez igen! Mi kell ahhoz, hogy valakiből kozmonauta legyen?
- Először is jól kellett tanuljak, tiszta tízessel kellett elvégeznem a tizenkét osztályt. Egyetemet kellett végezzek.
- Milyen egyetemet végeznek a kozmonauták?
- Számtan-egyetemet.
- Mihez kell a számtan?
- Hogy tudjam vezetni az űrhajót, hogy tudjam jól kikalkulálni.
- Más egyéb mi kell még az űrhajóssághoz?
- Nagyon egészségesnek kell legyek. Jó kell legyen a látásom.
- Tulajdonképpen hova tartoznak, hol dolgoznak az űrhajósok?
- A kozmonauták az űrállomáson működnek. Onnan eresztik fel a rakétákkal mindenféle bolygó felé.
- Egyfolytában ott vannak a világűrben?
- Nem. Két hónapig vagyunk fenn, és aztán két hónapot lenn. Ebből egy hónapot a rakétákat készítjük elő, s egy hónap szabadság.
- A szabadság alatt mit csináltok?
- Meglátogatjuk a rokonokat, meg elmegyünk a tengerre is.
- És... nem unalmas ott, egyfolytában kinn az űrállomáson? Ott nincsenek se fák, se kutyák...
- Nem unalmas, mert nagyon érdekes nézni távcsővel a holdat.
- És madarak vannak ott fenn?
- Nincsenek, de az udvaron tenyésztünk házi szárnyasokat, hogy legyen élelem.
- Hányan vagytok az űrállomáson?
- Hét főnyi legénység van ott állandóan.
- Nők, férfiak vegyesen?
- Nem, csak férfiak. Nőt nem tesznek ilyen helyekre.
- Lehet látni onnan tőletek a földet?
- Igen, mint egy földgömböt, úgy lehet.
- És időnként szoktatok beszélgetni a földiekkel?
- Igen. Rövidhullámú rádión keresztül.
- S miket kérdeztek tőlük ilyenkor?
- Hát megkérdezzük, hogy megy a földön, meg hogy milyen idő van.
- Hogy kezditek meg a munkát ott, az űrállomáson?
- Felérkezünk a rakétával, kiszállunk, rendbe tesszük a holminkat, aztán kezdünk kutatni.
- Mit kutattok tulajdonképpen?
- Nézzük a távoli bolygókat, hogy nem-e látunk valami életet.
- Mióta vagytok ott?
- Hát... négy esztendeje.
- És... van-e élet a világűrben?
- Hát a Marson, amikor a távolság a Föld és Mars között nagyon lecsökken, akkor lehet élet. Küldtünk oda két rakétát is, és azok fényképeket készítettek.
Dixit és a gyermeki fantázia
Jó volt ezt a gyermek történetet olvasgatni. Ha nem ilyen beszédes a csemeténk, érdemes valamilyen fejlesztő játékot is bevetni. Gyakran játszunk otthon a Dixit játékkal. Ebben a kártyajátékban azt szeretem, hogy az egész család játszhat vele, életkortól függetlenül. A Dixit csodálatosan megfestett lapjai garantáltan mindenki fantáziáját megmozgatják.
Forrás: Kenéz Ferenc: Senki sem akart költő lenni