Az emberi létről, iskoláról, tanulásról kutattam, amikor erre a nagyon érdekes okfejtésre találtam. Az író egészen a Rousseau féle felismerésétől, egészen napjaink emberi prototípusáig halad végig. Olvassátok szeretettel, illetve arra kérnélek lessétek meg záró szavaimat is. Hiszen akinek van gyermeke, tudja mennyit segíthet fejlesztő játékok használatával.

A nyugati típusú társadalom felépítése a racionális, célratörő, érdekeit határozottan érvényesíteni tudó személyiségnek kedvez. Descartes mechanikus természetfilozófiája óta - amely szerint az anyagi világ sokfélesége a kiterjedtségre vezethető vissza, s a természet leírható a három térbeli dimenzió és az időparaméter segítségével, így például az állatok óraműhöz hasonlatos gépezetek, - a hangsúly a mérhetőségre, a kognitív módszerekre, az egzakt adatokra alapozott definíciókra helyeződik.

Rousseau már a tizennyolcadik században felismerte, hogy a gyermek eredendően jó, csak a társadalmi együttélés rontja meg. A gyermekre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül kell hatni, nem pedig racionális érveken keresztül. "A szellem hangja a szíven keresztül szóljon, mert csak így talál meghallgatásra" - mondja. A "Vissza a természethez" jelszót számos reformpedagógiai törekvés zászlajára tűzi: gondoljunk csak Ellen Key, Montessori, Freinet pedagógiájára, vagy a "New School" természetközeli iskolamodelljére. A századfordulón kibontakozó művészetfilozófia és az ebből kinövő "Új iskola" irányzat az enciklopédikus ismeretfelhalmozás helyett az alkotóképesség fejlesztését szorgalmazza. Az ember számára mindkét világmegismerési forma egyaránt fontos: az absztrakt gondolkodás éppúgy, mint a szemléletes, konkrét megismerés. Így tehát a tudománnyal egyenrangú a művészet, mely a valóság megismerésének sajátos formája. Elősegíti a világ értékeinek, szépségeinek felfedezését, feleletet keres az élet nagy kérdéseire, s teszi mindezt érzéki benyomások, élmények alapján.

A civilizáció felgyorsult életritmusa egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy az ember átélje a szép természeti rendet, s alkalmazkodjon törvényeihez. Durkheim rávilágított arra, hogy az időérzék nem velünk születik, az ember szociális időélményét a visszatérő ritmikus időszakokban és a megismételhetetlen időmúlásban éli meg. A kettő között ível azonban az örökkévalóság metafizikája, az időtlenség, a térbeli végtelen. Erre nincsenek tapasztalataink, csupán képzeteink, intuícióink, látomásaink, álmaink lehetnek. Egyre kevésbé adódik azonban alkalom e végtelen tér és időérzékelés megélésére. A hétköznapi feladatok áradata beszűkíti a tudatot, elszürkíti a világképet. A homo sapiens a maga törvényei és saját, önző érdekei szerint strukturálja a folyamatokat. Ez a kapzsiság által vezérelt öngerjesztő tendencia egyaránt rombolóan hat a környezetre, és az életminőségre is. Ebbe a rendszerbe születnek bele, és ebben nevelkednek a következő generációk.

A társadalmi elvárásoknak megfelelően az iskolában az értelmi nevelés hangsúlyossága, az ismeret-túlsúlyos, teljesítményorientált oktatás a jellemző. Mindez az embercentrikus ismeretanyagra építve felerősíti hatását, s meghozza eredményét: az öntelt, csak a jelennek élő, azonnali megvalósulást igénylő, természeti környezetét pusztító embertípust. Pedig elgondolkodtató Seattle indián törzsfőnökének üzenete, miszerint "Nem az ember szövi az élet hálóját, ő csak egy a sok fonal közül. Bármit tesz a hálóval, azt saját magával teszi."

A kognitív elemekre építő, ismeretcentrikus oktatás eredményeképpen ma túlspecializálódott, beszűkült diszciplínák alakultak ki. A természet fogalma az "emberi környezet" kategóriájává zsugorodott, az élettelen és élő létezők kísérleti tárggyá degradálódtak. A Jung féle pszichikus tájékozódás funkciói közül csak a gondolkodást illeti prioritás, az érzés, az intuíció, az érzékelés háttérbe szorul, pedig ezek nélkül lehetetlenné válik a külső és belső világból érkező benyomások kezelése.

Ez az elérzéktelenedési folyamat az emberi kapcsolatokat sem kíméli: általánossá vált az elidegenedés, a hagyományos kultúrák szertefoszlása, az élet értelmét zsákutcában keresők tömege. Konrad Lorenz megfogalmazása szerint: "A fiatal emberekben kell újjáélesztenünk a tudományközpontú és a technomorf gondolkodás által elnyomott fogékonyságot a Szép és a Jó értékei iránt." Új etikára, új szemléletre, új morálra van szükség, mely a természet sokféleségét mint különösen kitüntetett értékkategóriát szemléli. Nélkülözhetetlen tehát a felelősségtudat újraértelmezése, s az értéktisztelet új metafizikájának kialakítása.

Szükséges egy új környezettudományos paradigmaváltás, mely képes a természet-szemléletű tudományos világkép kialakítására, a holisztikus, rendszerszemléletű szintézisre, befolyással van az ember attitűdjére, gondolkodására, cselekvésére. Ennek érdekében fontos a természet szubjektív, érzelmi megközelítése, a létteljességet hordozó természeti szépség és harmónia értéknormatívaként történő átörökítése.

A tökéletes gyermek és a fejlesztő játékok szerepe

Nagyon tetszett ez az okfejtés, érdekes a világ sokat változott. Az, hogyan éljük életünket, csak rajtunk múlik. A gyermekeink élete pedig velünk indul, hiszen tőlünk, szülőktől kapnak megannyi tudást. Szerintem nagyon fontos, hogy sokat foglalkozzunk kicsikénkkel, segítsük a tanulását fejlesztő játékok használatával. Hogy miért pont játékok? Ez nagyon egyszerű, a gyermek úgy tanul, hogy közben nincsen nyomás rajta, nem érzi kényszernek. Fejlesztő játékok nagy számban akadnak, már az ókorban is foglalkoztak a kérdéssel, hiszen onnan ered a sakk, a go és mahjong is.

forrás:Orgoványi Anikó: A természeti-és a művészeti nevelés kölcsönhatása

Elmepallérozás és a logikai játékok

Fontos az elménket pallérozni, erre igény van mind az óvodában, iskolában, majd felnőtt létünkben is. Hiszen az ügyes gondolkodás, logikai készség nélkül lehetetlen az életben való boldogulás. Otthon szívesen kedvelt módszer a családdal a logikai játékok használata. Nem rossz ha az ember szórakozva szeretne tanulni. Ahogy logikai játékok után keresgéltem, rátaláltam egy nagyon érdekes Go bemutatásra. Olvassátok szeretettel:

A go nevezhető a logikai játékok gyökerének

A gó Kínában keletkezett 4-5 ezer évvel ezelőtt, amikor a régi kínai civilizáció virágozni kezdett a Sárga-folyó völgyében és Egyiptomban vagy Mezopotámiában a legelső dinasztiák uralkodtak. A keletkezésének körülményeiről nincsenek információink, de még arról is csak találgathatunk, hogy mi volt a gó eredeti feladata. Az bizonyos, hogy 4000 éves gó táblát és köveket találtak Kínában. Valószínű, hogy nem egyszerűen egy szellemi játék volt, amely csak kellemes időtöltést volt hivatva szolgálni. Jogos a feltételezés, hogy valamiféle vallási rituális eszköz volt, és e szerepe segítette a gót abban, hogy túlélje Kínában a dinasztikus hatalomváltások és polgárháborúk viharait.

Legenda

A legtöbb kutató azon a véleményen van, hogy a gó a jóslás eszköze volt.

Ezt utóbbit alátámasztani látszik az ősi kínai filozófia, amely a kettős égi erők létezését hirdeti, valamennyi hasonlóságot felmutatva Heracleitos dialektikájával. Eszerint minden dolog a világon két ellentétes erő együtteseként jelenik meg úgy, mint ahogy egy nap áll nappalból és éjszakából, az élet életből és halálból, az ember férfiból és nőből és így tovább.

A kutatók szerint az ősi gó tábla jelentette a világmindenséget, amelyben a fehér és fekete kövek - a mai játékfigurák - a pozitív és negatív erők megtestesítői. Ebből a szemszögből már logikus a gó és a jóslás közötti kapcsolat lehetősége. Egy régi kínai gó könyv elmagyarázza, hogy a gó táblán a 19 vízszintes és 19 függőleges vonal által alkotott 361 metszéspont az év napjait és a négy sarok a négy évszak, ezzel szoros kapcsolatra utalva a gó és a jóslás között.

Politikusok és hadvezérek előszeretettel alkalmazták stratégiájuk kidolgozására a japán és kínai polgárháborúk idején. Ugyanis a gó táblát úgy tekintették, mint a harcteret, a fekete és fehér kövek pedig az ellenséges katonai egységek voltak. Így a távol-keleti hadviselésre jellemző nagyszámú, de azonos harci egységből álló hadseregeket kitűnően lehet modellezni az egyforma bábukkal.

A gó, mint versenysport

Akár a sakkot, vagy a bridzset, a gót is lehet versenyszerűen játszani. A hivatásos játékosok játszmáit a Távol-Keleten legalább akkora figyelem kíséri, mint bármely más élvonalbeli sportolóét a világ más tájain.

A gó valójában nem az ellenféllel, hanem magunkkal való küzdelem. Mint minden más versenyen, természetesen elégedettek vagyunk a győzelemmel és letör a vereség, de sohasem játszhatunk jól, ha túl idegesek vagyunk a mindenáron győzni akarás miatt. Ha ezek után vesztünk, hajlamosak leszünk megharagudni az ellenfélre, ha pedig nyerünk, megbánthatjuk őt a sikerünk fölött érzett, leleplezetlen büszkeséggel.

A játékos gondolkodási ideje a modern góban 30 perc és 10 óra között van megszabva. Ha valakinek elfogy az ideje, akkor még nem biztos, hogy vesztett, mert életbe lép a byo-yomi szabály. Ilyenkor a játékosnak minden lépését rövid idő, például 30 másodperc alatt kell megtennie. Ha a byo-yomi-ra adott idő is elfogy, és az alatt nem lépte meg a kiszabott lépésszámot, úgy veszít, még akkor is ha egyébként nyerésre állt, azaz több pontja volt.

A góban nincs lépéskényszer, sőt a játék befejezéséhez elengedhetetlenül szükséges ez a szabály, hiszen akkor van vége egy partinak, ha mindkét fél passzol azaz nem lép.

Gó és egyéniség

Matematikailag bizonyítható, hogy minden állásban van optimális lépés, de rendkívül nehéz ezt megkeresni minden esetben. Ahány ember annyi agy. Még egy egyszerűbb gó játszmában is minden ember másképpen gondolkodik. A gó rávilágít az emberi természet különbözőségének gazdag skálájára.

Egy játszma jó alkalmat adhat az ellenfél természetének megismerésére és könnyen meglehet, hogy a játszma végére a két játékos bensőséges baráttá válik.

Megfigyelhető, hogy agresszív lelkületű emberek vérfagyasztó módon vetik magukat az ellenfélre a táblán, és iszonyú "vérfürdőket" produkálnak, míg vannak galamblelkületű játékosok, akiknek stílusára a szelídség és a visszafogott elegancia jellemző.

Az igazan érdekes az, hogy mindkét stílusnak megvannak a képviselői az élmezőnyben, tehát a jó játék nem függ okvetlenül a stílustól.

Játék a gyermekkel - logikai játékok haszna

Szülőként nem szabad megfeledkeznünk a játékok fontosságáról gyerekünk életében. Gyermekünk eleinte plüssökkel játszik, óvodás korában viszont egyre nagyobb szüksége van a fejlsztő logikai játékok használatára. Ezek fogják később segíteni az apróság számos képességének erősödését, és felkészíteni az iskolaérettségre. Logikai játékok között bőven válogathatunk az áruházok polcain. Nagyon fontos, hogy a játékot ne bízzuk egyedül az ovónénira, tanárnénire. Üljünk le esténként mi is játszani gyermekünkkel.

forrás: Balogh Pál - A gó

Előző bejegyzésemben foglalkoztam az ókori görögök egészségtudatával és testi-lelki eszményképével. Ebben a hozzászólásban szeretnék kitérni az egészséges életmód véleményem szerint egy igen fontos alappillérére, a megfelelő vízfogyasztásra. Tudtad, hogy egy csecsemő testének közel 80%-a víz? Egy felnőtt emberének pedig 60-70%. Ne lepődjünk meg, hogy ezt a folyadékot folyamatosan pótolni kell. Fogadjátok szeretettel:

Az orvosok alig támogatják a H2O megelőző és gyógyító szerepét, de Dr. Batmanghelidj tanulmányozta a víz emberi szervezetre gyakorolt hatását és úgy találta, hogy ez a létező legjobb fájdalomcsillapító és megelőző terápia.

Dr. Fereydoon Batmanghelidj, egy nemzetközileg elismert, híres kutató, szerző és a víz természetes gyógyító erejének szószólója. 1931.-ben született Iránban. A skóciai Fettes Egyetemen végzett és a London Egyetem St. Mary Kórházában szerzett gyakorlatot, ahol Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója kezei alatt dolgozott.

Dr. Batmanghelidj Iránba való visszatérése előtt Angliában praktizált, ahol kulcsfontosságú szerepet töltött be a kórházak és orvosi központok fejlesztésében. Mikor 1979-ben az iráni felkelés kitört Dr. Batmanghelidj-et egy kevésbé ismert helyre szállították, és mint politikai foglyot az Evin Börtönben tartották fogva 2 évig és 7 hónapig. Ott fedezte fel a víz gyógyító erejét. Egy éjjel egy fiatal rabot kellett gyógyítania, gyomorfekélyes fájdalmai voltak. Mivel semmilyen gyógyszer nem állt rendelkezésére, ezért Dr. Batmanghelidj adott neki 2 pohár vizet. 8 percen belül a rab fájdalmai megszűntek. Ezt követően a rabnak minden harmadik órában újabb 2 pohár vizet kellett innia és teljesen fájdalommentessé vált az ott töltött további 4 hónap alatt.

Dr. Batmanghelidj sikeresen kezelte 3000 fiatal rab stressz okozta gyomorfekélyeit pusztán csak sima vízzel. A börtön hónapjai alatt intenzív kutatásba fogott, hogy megismerje a víz megelőző és gyógyító hatását különböző fájdalmas degeneratív betegségekben. Evin kitűnő „stresszlabornak” bizonyult és hiába ajánlották fel neki, hogy korábban kiengedik, Dr. Batmanghelidj további 4 hónapot töltött benn, hogy befejezze tanulmányát a kiszáradás folyamata és a különböző vérző fekélyes betegségek közötti kapcsolatról. Munkája megjelent 1983-ban a Journal of Clinical Gastroenterology folyóiratban, valamint 1983. június 21-én a The New York Times Science Watch-ban. 1982-ben, szabadulása után Dr. Batmanghelidj megszökött Iránból és Amerikába költözött. Ott kezdte el kutatni az emberi test krónikus véletlenszerű kiszáradását. Tanulmányait 1991. és 1992-ben közzé tette a “Journal of Science in Medicine Simplified” újságban. Dr. F. Batmaghelidj 1992-ben megírta első önálló könyvét “Your Body’s Many Cries for Water” címen, ahol azt állítja, hogy a száraz száj a kiszáradás nem megbízható indikátora. A test fájdalommal jelzi a vízhiányt. A kiszáradás fájdalmat és sok degeneratív betegséget idéz elő, mint az asztma, köszvény, ízületi gyulladás, magas vérnyomás, időskori cukorbetegség és sclerosis multiplex. Dr. B. üzenete a világnak: „Nem beteg vagy, hanem szomjas! Ne gyógyszerrel kezeld a szomjúságod!”

Jó, ha tudod:

Hogyan száradunk ki? A mindennapos tevékenységei során egy átlagember kb. 3-4 liter (10-15 pohár) vizet veszít vizelettel, széklettel, izzadással, lélegzéssel. Az elvesztett mennyiséget vízzel, illetve folyadékkal és étellel kell pótolni. 1-2 liter vizet csak a lélegzés során veszítünk. A bőrlégzés a hőszabályozó képességünk fenntartásáért 90%- ban felelős. Mozgás, izzadás, láz, hasmenés, betegség jelentősen meg tudja növelni az elvesztett víz mennyiségét. A megnövekedett vízveszteség két legáltalánosabb oka az intenzív testmozgás és az izzadás. Habár mindannyian ki vagyunk téve a kiszáradás veszélyének, mégis a legsérülékenyebbek a csecsemők, a fiatal felnőttek és a sportolók. Ők vagy nem képesek megfelelően kifejezni a szomjúság érzetüket vagy képesek észlelni és nem tudnak időben tenni valamit. Honnan tudom, hogy kiszáradtam? Ha szomjas vagy, akkor az azt jelenti, hogy a sejtjeid más kiszáradtak. A száraz száj a kiszáradás legutolsó jele kellene, hogy legyen. Azért történik, mert a szomjúságérzet addig nem fejlődik ki, míg a testnedvek károsodása jóval a normális működéshez szükséges szint alá nem esik.

Vizsgáld a vizeleted, hogy lásd kiszáradtál-e vagy sem:

• A megfelelően hidratált test tiszta, színtelen vizelet bocsát ki magából.

• Az enyhén kiszáradt testnek sárga színű vizelete van.

• A súlyosan kiszáradt test narancssárga vagy sötét színű vizeletet produkál.

Az enyhe kiszáradás jelei: fáradtság, csökkent koordinációs képesség, száraz bőr, kevés vizelet, száraz nyálkahártya a szájban és orrban, ingadozó vérnyomás és gyenge ítélő képesség. A stressz, asztma, fejfájás, allergia, magas vérnyomás és még sok más súlyos betegség a krónikus kiszáradás eredménye.

Az egészséges életmód alappillérei

Az egészséges életmód legfontosabb alappillérei a testi-lelki harmónia. Nincs olyan táplálékkiegészítő vagy vitamin, ami hatékonyan képes kifejteni hatását, ha lelkünk nincs egyetértésben testünkkel. Ezért nagyon fontos szem előtt tartani, hogy amikor az egészséges életmód szóba kerül, először magunkban kell helyretennünk a gondolatainkat, érzéseinket, majd pusztán odafigyeléssel, sok folyadékfogyasztással és helyes táplálkozással máris tehetünk az egészséges életmód elérése érdekében.

 Forrás: Tóth Beáta: Nem beteg vagy, hanem szomjas!

Sok mozgás és sport, megfelelő táplálkozás, megfelelő mennyiségű víz bevitele a szervezetebe, a mértékletesség és a lekli egyensúly megőrzése, ezt jelenti napjainkban az egészséges életmód. Lássuk csak, miről is szólt ez az ókori görögöknél.

Az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjai körében is megfogalmazódott. A test és lélek, az ember és társai, az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már az ősi időkben ismerték. A tanulmány az ókortól a 18. századig áttekinti – több jellemző példa, forrás segítségével, ám a teljesség igénye nélkül – a különböző korszakok, kultúrkörök, neves tudósok egészségről vallott felfogását. Az antikvitás athéni ideálja, az egészségről megfogalmazott keresztény és muszlim tanítások, illetve olyan kora újkori és felvilágosodás korában élt szerzők művei, mint Apáczai Csere János, John Locke, Friedrich Hoffmann írásai jelentik a vizsgálódás alapját. Az eddig elvégzett forráselemző munka – amit szándékaink szerint időben és térben kiterjesztett kutatások követnek a közeli jövőben – azt mutatja, hogy a reneszánsztól kezdve az „egészség” fogalmán európai elődeink egyre inkább a test egészségét értették szemben a korábbi, a lélek és a test harmóniáját hangsúlyozó, a lélek kiteljesedését, annak egészségét fontosabbnak tartó tanításokkal.

Egészséges életmód az ókori görögöknél és rómaiaknál

A természeti népek életmódjának kutatására alapozva elmondható, hogy az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjainak tudatában is jelen volt. A test és lélek, az ember és társai, illetve az ember és környezete közötti harmóniának a jelentőségét is minden bizonnyal már a legrégebbi időkben ismerték. A kulturális antropológia, a néprajz és más diszciplínák eredményei azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus világkép volt, a holisztikus szemléletből pedig következett az ember egészségének komplex fogalmi felfogása. (Felfogása és érzékelése, de nem a leírása, pláne nem a tudományos elemzése: ez az, ami leginkább valóban az elmúlt két évszázad eredménye.)

Jelentős kutatási feladat lenne a természeti népek egészségképének vizsgálata, csakúgy, mint az ókori folyamvölgyi kultúrák pontosabb megismerése. E helyen azonban bevezetésként a nevelés- és orvostörténetből is ismert néhány forrás alapján a klasszikus görög világ egészségfogalmáról adunk rövid jellemzést. A görög poliszok világában a talpraesett, bátor, leleményes, erős és szép testű, erényes ember eszményítése olvasható ki az eposzokból és mitológiai történetekből. Bár poliszonként eltért a nevelési és az orvosi gyakorlat, Spártától Athénig úgy vélték az időszámításunk előtti századokban, hogy az ember nagyban felelős egészsége alakulásáért. Éppen ezért a testedzésnek, a sporttevékenységeknek meghatározó helye volt a görög gyerekek és felnőttek életében. Az athéni eszmény, a kalokagathia azonban ennél jóval többet takart, és akár korabeli „egészség-definícióként” is felfogható: szép és jó ember nevelése volt az athéni cél. Azaz egészséges testű és lelkű emberé, akinek választott istennője (Hedónéval szemben) Areté, az erény megtestesítője. A görög orvoslás fejlődésének történetében kiemelkedő jelentőséggel bírt az elméleti eredmények gyarapodása. Az egyetemes természet eredetét és okát kutató görög tudósok kiemelt helyen foglalkoztak az ember külvilághoz való viszonyával.

A századunkig meghatározó, számtalan formában átvett és zsinórmértékül szolgáló görög orvosi-elméleti rendszerek (pl. a hippokratészi iskola tanításai) az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését hangsúlyozták, és nem magát a gyógyítást. A testnedvekről szóló, azok tulajdonságaiból kiinduló tanítások meghatározóak voltak, és nagyban hatottak a zsidó- keresztény gyökerekkel bíró középkori Európa és a muszlim világ későbbi századaiban, befolyásuk jelentős volt az egészségről való gondolkodás szempontjából. A római korban eleinte nagy nehézségekbe ütközött a görög medicina eredményeinek elterjedése, mert a rómaiak a görög világ meghódításának időszakában (Kr. e. 2. század) a természetgyógyászathoz, illetve mágikus eljárásokhoz folyamodtak a betegségek orvoslása és az egészség fenntartása kapcsán. A családokban a teljhatalommal bíró apa, a pater familias volt a kulcsszemély az egészség-megőrzés vonatkozásában. Az ő szava döntött minden, a családot érintő kérdésben. Sok forrás tanúskodik erről, például Marcus Portius Cato: „De agri cultura” című műve, melyben leírta egy római major egészségügyi körülményeit. Az ókori római nevelés történetében az egészségnevelés főként a test edzésére korlátozódott, bár korántsem lehet a testkultúra olyan kultuszáról beszélni a Római birodalom esetében, mint Athén poliszában. A keleti, illetve a görög orvosi eredmények végül mégiscsak beszivárogtak a rómaiak gondolkodásába, és Galénosz, Dioszkoridész és mások művei évszázadokra meghatározó jelentőségűvé váltak az egészségfogalom alakulása kapcsán.

Az egészséges életmód a reneszánsz korában

A világ akkorát változott ebben az időben, hogy még a latin nyelvkönyvekben is megjelentek az egészséges életmód, helyes táplálkozás és ruházkodás témakörét taglaló szövegek – a régi, ókori történetek mellett. Fontos, hogy bár a kiadott könyvekben a szerzők gyakran utaltak arra, hogy az egészséges életmód a lélek és test harmóniáját jelenti, a napi, praktikus tanácsokat adó brossúrák, túlnyomórészt a test egészségéről és edzéséről, illetve gyógyításáról szóltak. Így kijelenthetjük, hogy abban az időben az egészséges életmód nagyrészt a test egészségét jelentette.

forrás: Ambrus Attiláné Dr. Kéri Katalin: Gondolatok az egészségről — az ókortól a 18. századig

Lakásunk színes textil kiegészítői

Nagyon fontos számunkra, hogy egy fárasztó nap után jól essen hazatérni otthonunkba. Sokan választunk a csodás bútorokon kívül számos kiegészítőt lakásunkba, hogy feldobjuk a tereket. Ilyen kiegészítők a  különféle lakás textilek, díszpárnák, kendők vagy éppen a csinos konyhai textilek is. Amikor az ember csinosítgatja otthonát, gyakran elfeledkezik, hogy honnan is ered ez a szokás. Ismerkedjünk hát meg egy jobban a magyar textil történelemmel:

A két háború között a magyar textilipar egyedülálló fejlődésen ment át. Az 1920-as évek elején a magyar gyáripar beruházásainak egyharmada e területre jutott. 43 új üzem létesült, 14 cégnél jelentős bővítésre került sor. A textiltervezésre azonban ez a nagy átalakulás nem volt hatással. Iparművész tervező alkalmazásáról, illetve munkájáról egyetlen adatunk van: Marcel Jean, a kiváló francia szürrealista festő, aki 1938 és 1945 között Magyarországon élt, s akit festő barátai az Európai Iskola tiszteletbeli tagjává választottak, a Goldberger-gyárnak tervezett textilmintákat. Ezek kivitelezése elmaradt. A gyárakban valószínűleg több tervező is dolgozott, mert az Iparművészeti Iskolában 1921-től esti tagozaton folyt tervezőképzés. 1927-től pedig nagyipari textiltechnológiát is oktatnak.

A korszak hivatalos ízlése a neobarokk volt, amely a reprezentációt előtérbe helyezte. Ettől pedig elválaszthatatlan a falikárpit. E felismerés jegyében alakulhatott meg 1920-ban a Greco Gobelin Részvénytársaság, amely régi kárpitok és bútorhuzatok másolásával, illetve művészek által tervezett kartonok kivitelezésével foglalkozott. A nehéz gazdasági helyzetben azonban csődbe került, ekkor Budapest vette át, és 1927-től Fővárosi Gobelinszövő Műhely néven működött tovább. Ez a cég kivitelezte 1926 és 1928 között a képviselőház elnökének fogadószobájába szánt 36 négyzetméteres kárpitot, amely Trianont követően a legnagyobb méretű munka volt. Rudnay Gyula pályadíjnyertes műve a pusztaszeri országgyűlést ábrázolja. Más festők (Iványi Grünwald, Boromissza Tibor) is készítettek kartonokat a cégnek; az 1930-as években pedig két fiatalabb festő foglalkozott a műfajjal: Pekáry István, aki népies-naiv előadásmódot képviselt, illetve a római iskolás Domanovszky Endre, aki majd az 1956 utáni időszakban lesz e műfaj egyik reprezentánsa.

Az említett munkák szövött festményeknek tekinthetők. A falikárpit mestereként a két háború között teljesedett ki Ferenczy Noémi művészete. 1919 után emigrációba ment; élt Németországban, Bécsben és Rómában, majd az 1930-as évek elején tért vissza Magyarországra. Ekkor alakult ki a neoklasszicizmus jegyében művészetének karaktere. Alakjai jelképesek: a mindennapi munkásembert – legyen az író, földműves, vasmunkás – örökítik meg dekoratívan stilizált, nagy foltokból épülő kompozíciói, amelyek színvilága a vele egyidejű posztnagybányai piktúra pasztellesen meleg impresszionista tónusaival tart rokonságot. Panteisztikus hangulat hatja át munkáit, amelyekben az 1930-as évektől mind nagyobb szerepet kap az ugyancsak egyszerű formákra redukált tájábrázolás.

A par excellence textilművészet legjelentősebb egyénisége ebben a periódusban P. Szabó Éva. Az ő pályája is a festőiskolából vezet a textilszövéshez. Bortnyik Sándornál és Csabai Ékes Lajosnál, majd Németországban tanult, végül Bécsben, a Wiener Werkstätténél dolgozott. Onnan hazatérve hozta létre 1931-ben saját műhelyét, ahol először szövött anyagokat, hamarosan nyomott textileket készített. Egyedi megrendelésre főleg lakástextilek (bútorszövetek, nyomott függönyök és dekoratív kárpitok) kerültek ki keze alól, amint azt az art deco mértéktartó változatát mértani mintákkal vagy stilizált figurális díszítéssel képviselő munkák tanúsítják. A Kossuth Lajos utcában saját üzletet nyitott. Többnyire az ő bútorszöveteivel készültek Kozma és Kaesz bútorai.

1945-től a gobelin oktatását rövid időre a Képzőművészeti Főiskola vette át. Amikor azonban 1949-ben az Iparművészeti Főiskolán újjászervezik a Textil-Gobelin Szakot, a tanszék vezetője a festő végzettségű, de a háború előtt szövöttanyag- és bútortervezéssel is foglalkozó Schubert Ernő lesz. Irányításával indult meg a nagyipari tervezőképzés (nyomott-, szövöttanyag, illetve divattervező szakon), a kárpit oktatását pedig Ferenczy Noémira bízták.

A kárpitművészet az 1950–1960-as években jobban kötődött a korabeli képzőművészethez, mint az iparművészethez. E kárpitok javarészét festők (Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Pekáry István, Eigel István, Redő Ferenc, Kádár György) készítették, csak kisebb részben kaptak feladatot textiltervező művészek: Bán István, Fett Jolán, Solti Gizella, Szécsényi Lenke. E munkák főként közületi megbízásra készültek; párt- és tanácsi székházakba, kiemelt közintézményekbe, ennek megfelelően témakörük gyakran ideologikus volt. Az 1960-as évek derekától megszaporodnak a civil helyszínek: könyvtár, művelődési ház, szálloda. Ekkor átalakult a stílus: mind több lesz a dekoratív kompozíció, s e díszítőtevékenységben az 1960-as években érik be Pécsi László és Hajnal Gabriella művészete.

Textil dekoráció

Mielőtt erre a szövegre találtam volna, nem is gondoltam, hogy a konyhai textil, kárpit és kiegészítők története is ilyen távolságba nyúlik vissza. Érdemes hát kicsit jobban megismerkedni a textil történelemmel. Érdemes kicsit jobban körbejárni ezt a témát, és aszerint választani otthonunkba új dekorációt.

forrás: Kollega Tarsoly István: Kultúra, művészet, sport és szórakozás III. kötet

Az antik filozófia és gondolkodásmód

Az antik gondolkodók a filozófia feladatát nem az absztrakt problémák megoldásában, vagy a módszeres gondolkodás kidolgozásában látták; a filozófiát sokkal inkább az igazsághoz vezető útnak tartották. Az elmélet egyes elemei már a modern filozófusoknál is megtalálhatóak – gondoljunk csak Kantra, aki szerint a görög gondolkodók sokkal jobban megközelítették a filozófus eszméjét, mint modernkori társaik; Hegelre, aki sajnálatát fejezi ki afelett, hogy a filozófiát nem gyakorolják többé privát művészetként, mint a görögöknél; vagy Heideggerre, aki a létezés görög értelméhez való visszatérésre szólít fel. Koncepciójának újdonsága ugyanakkor abban áll, hogy Hadot a kereszténységben látja azt a hajtóerőt, ami a filozófia hanyatlásához vezet.

A lelkigyakorlatok és a filozófia kapcsolatának kutatása sem új keletű. Hadot álláspontja abban hoz újdonságot, hogy a lelkigyakorlatokat nem pusztán dialektikus módszernek, hanem az egyetlen helyes életmódnak és magatartásformának tekinti. Az Hadot által leírt lelkigyakorlat ugyanis erkölcsi, intellektuális és gondolati dimenzióval egyaránt rendelkezik. A lelkigyakorlatok célja a szenvedélyek kordában tartása és a helyes életvitel kialakítása. A filozófia, mint „meditáció” tehát nemcsak a gondolkodást, hanem a személyiség egészét érinti. Hadot a lelkigyakorlat fogalmát Szókratész, Marcus Aurelius és Michelet gondolatainak és műveinek elemzésén keresztül fejti ki. Szókratészt, a bölcsességben magát folyamatosan gyakorló filozófus ősképeként, míg Marcus Aureliust rendszeresen írásos lelkigyakorlatokat végző filozófus császárként mutatja be, akinek épp a lelkigyakorlatokon keresztül sikerül eljutni a végső bölcsességhez, és megtalálni lelki békéjét.

Michelet velük szemben egy modern francia gondolkodó, akinek kitüntetett pozíciója Hadot szemszögéből abban áll, hogy Marcus Aurelius követőjeként egész életében azon fáradozott, hogy megvalósítsa a saját lelke és az objektív valóság között fennálló egyensúlyt, azaz végrehajtsa az általa harmonizációnak nevezett folyamatot. Hadot meglátása szerint nincs még egy előítélet, amely olyan mélyen meggyökerezett volna a modern történészek gondolkodásában, mint az a gondolat, hogy az antik filozófia az egyén visszahúzódása önmagába. Ezt a felfogást azonban két okból is helytelennek tartja. Először is azért, mert antik filozófiát közösségben gyakorolják, amelynek tagjai együtt kutatnak, kölcsönösen segítik, és szellemileg-lelkileg támogatják egymást. Másrészről a közösség tagjai sosem hagynak fel azzal, hogy a várost és polgártársaikat szolgálják. A filozófiára alapozott élet minden esetben a közösség iránt érzett elkötelezettséget vonja maga után. Hadotnak napjaink filozófiai élete szempontjából is releváns tétele szerint tévedés azt gondolni, hogy a filozófia a hellenizmus korában gyökeres átalakuláson ment át.

A közkeletű elképzeléssel szemben a hellenisztikus filozófia nem azért jött létre, hogy a politikailag elvesztett szabadságot a belső szabadsággal kompenzálják. Ebből ugyanis az következne, hogy az életformaként felfogott filozófia független a társadalmi és politikai környezettől, amely nyilvánvalóan védhetetlen álláspont. Hadot szerint egy-egy filozófiai iskola olyan életmódot és életszabályokat ír elő követői számára, amelyek befolyásolják életét és személyiségét egyaránt. Az életmód lényegi összetevői a lelkigyakorlatok, azaz az én megváltoztatásának és átalakításának különböző technikái. A választott életmódot az iskola követői a meditáció, az önmagukkal való beszélgetés, a lelkiismeret-vizsgálat, a képzeletgyakorlatok, illetve az önuralom segítségével valósítják meg.

Az ókori lelkigyakorlatok rendkívül sokfélék. Egyesek a helyes erkölcsi életre (Plutarkhosz), mások a szellemi koncentrációra helyezik a hangsúlyt, és a kozmosz és a természet tanulmányozása felé irányítják a lelket (platonikus hagyomány), ritkábban a személyiség átformálásával (Plótinosz) érnek véget. A gyakorlatok érzelmi és fogalmi tónusa a különböző iskolákban más és más. Az életerő mobilizálása és a végzet hatalmába való beletörődés a sztoikusoknál, a feszültség csökkentése és az elszakadás az epikureusoknál, illetve mentális koncentráció és az érzéki világtól való eltávolodás a platonikusoknál.

A látszólagos különbségek ellenére azonban ezek az iskolák céljaikat és eszközeiket tekintve alapvetően azonosak, amennyiben céljuk az önkiteljesítés és erkölcsi jobbá válás, eszközeik pedig a meggyőzés és a mentális koncentráció. A lelkigyakorlatok célja az önnevelés (paideia), amely megtanít bennünket arra, hogy kritikusan viszonyuljunk az emberek hétköznapi létmódjához, és az értelemnek megfelelő életet éljünk. A filozófia Hadot értelmezése szerint tehát életművészet, magatartás, és gyakorlat, amely hozzájárul ahhoz, hogy az ember önmagára eszmélve helyes képet alkosson a világról.

Pierre Hadot és a filozófia

Pierre Hadot tudományos tevékenységét az ókori művek fordítása és szövegkiadása fémjelzi. Az ő munkájának köszönhetően olvashatóak francia nyelven a keresztény újplatonikus Marius Victorius teológiai művei, és Plótinosz meghatározó fontosságú értekezései. A filozófia területén végzett munkássága előtt már történészként is az antikvitás újfajta értelmezésének lehetőségével foglalkozott. A lélek iskolája – lelkigyakorlatok és ókori filozófia című könyvét először 1981-ben adta ki, mely ma is a filozófia témájú könyvek egyik legismertebbje.

 Forrás: Faragó Emese: A lélek metamorfózisa

Az összes tudományok részben a filozófia, részben a matematika, részben a valóságtudomány körébe tartoznak. Valóságtudományok azok, melyek a tapasztalatban felmerülő adottságokkal foglalkoznak. Ilyenek: − a természettudományok, a történelem, lélektan stb. Tárgyukat az jellemzi, hogy időben adatnak: a valóság minden része időben van, azaz változásnak van alávetve. Hiszen „tapasztalni” csak azt lehet, ami változást mutat, mert csak ily mozzanat hat mind érzékszerveinkre, mind általában lelkünkre. Ebből kifolyólag minden, ami valóság, három szempontból vizsgálható: a múlt szempontjából, midőn azt kérdezzük, hogy a valóság miképpen lett azzá, ami most; azután a jelenben tekinthetjük azt, midőn a valóságot úgy tekintjük, amint nekünk a jelenben adatik; végre vizsgálhatjuk a valóságot a jövő szempontjából is, azt kutatván, hogy a valóság miképpen alakul majd a jövőben.

Ennek megfelelően a valóságtudományok három csoportra oszlanak: a valóságot mint a múltban keletkezettet vizsgálja a történelem vagyis a történettudományok; ilyen a természet történetére nézve pl. a kozmogónia, a fejlődéstan, az emberre nézve a politikai, gazdasági történet stb. A valóságot mint a Istenben adottat vizsgálják a leíró tudományok; ilyen a bonctan, a leíró lélektan, az archeológia, az etnográfia stb. Végre a valóság jövő alakulatával azok a tudományok foglalkoznak.

Ezek úgynevezett „törvényeket” iparkodnak a valóságban kimutatni inert hiszen a jövőt akkor tudom megjósolni, ha töri vényszerű kapcsolatot tudok kimutatni a valóság mozzanatai között, mint midőn valamely üstökös visszatértét a jövőben meghatározom azon az alapon, hogy az égitestek mozgásának törvényszerűségét ismerem így jönnek létre a törvényszerűség tudományai; ilyen a fizika, kémia, asztronómia stb. Későbben, midőn majd a logikai problémákkal kapcsolatban a tudomány fogalmát tüzetesen megalapozzuk, látni fogjuk hogy mily súlyos tévedésben vannak, akik csak az utóbbi diszciplínákat akarják elismerni igazi tudományoknak s a történelmet valamint a leíró tudományt nem ismerik el annak.

Mert hiszen látni fogjuk, hogy az a logikai struktúra, mely a törvényszerűség tudományait valódi tudományokká teszi, már benne rejlik a tudományos történelemben és a tudományos leírásban is. Ugyanakkor a valóságtudományoknak” más szenti pontból való felosztásával is meg fogunk ismerkedni most csak a tudományok rendszerének áttekintéséről van szó, hogy felismerhessük a filozófia és a szaktudomány viszonyát. Minden valóságtudomány előfeltétele, hogy aj valóság alá van vetve a számszerűségnek, azaz, hogy a számok törvényei érvényesek a valóságra is. Ha ezt nem tennők fel, maga a tudományos tapasztalás is lehetetlenné válnék. Mert hiszen tudományos célból tapasztalatokat gyűjteni, pl. megfigyelni vagy kísérletezni, annyit tesz, mint tapasztalati tartalmakat összegezni.

Megfigyeléseinket úgy használjuk; fel tudományos tételek megformulázására, hogy az „egy” és „több” eset, illetőleg megfigyelés fogalmaival operálunk. Ennyiben minden tapasztalat számlálás, és joggal mondhatjuk, hogy azáltal gyűjtünk tapasztalatokat, hogy a valóság mozzanatainak megszámlálhatóságában bízunk. A vaIóságtudomány előfeltétele tehát az aritmetika: az aritmetika logikai fejleménye pedig általában a matematika. Így jutunk a valóságtudományról logikai szükségképességgel a matematikára!

Ennek fő jellemvonása tehát a valóságtudománnyal szemben az, hogy nem valóságokkal, de a valóságnak, mint számszerűnek előfeltevésével s azoknak a fogalmaknak és tételeknek rendszerével foglalkozik, mely ez előfeltevésből egyedül logikailag, tehát további megfigyelés és kísérlet nélkül következik. Valóságtudomány s matematika közös előfeltevését pedig, amint láttuk, t filozófiai tudományok alkotják.

Filozófia és gondolatok

Első filozófia ismereteinkre általában a középiskolai évek alatt teszünk szert, de sokunk számára örök kérdés marad a filozófia pontos meghatározása és mibenléte. A filozófia megfoghatatlansága összetettségében és elvontságában rejlik, illetve szellemi tudomány lévén talán szubjektivitásában. Ám ha érdeklődést mutatunk a filozófia iránt, érdemes áttekinteni történelmi hátterét és történeti átalakulását, hogy közelebb kerüljünk megértéséhez és ezáltal mi magunk is többé válhassunk.

Forrás: Dr. Pauler Ákos: Bevezetés a filozófiába

3. rész: A feltámadt délnyugati szél 

csak úgy repítette a Szélkirálynőt. Az óriáspolipot maguk mögött hagyták, és a tenger színe sem volt
már olyan fenyegetően sötét, mint amikor a Ragacs-tenger közepén jártak. A kapitány a hajó hátsó korlátjának maradványainál állt.
Körülötte sürgött néhány matróz, és ott volt a hajó ezermestere, Dolmányos papa is.
– Jó nagy pusztítást végzett az a polip – csóválta a fejét a kapitány. – Minél hamarabb meg kellene javítani a faszerkezetet. Veszélyes így hajózni tovább. Ez a hátsó rész nem bír ki még egy vihart.
– Nem bizony – vakargatta a fejét Dolmányos papa –, de a javításhoz horgonyt kéne vetni, és jó pár köteg deszkára is szükségem volna.
– Márpedig deszka egy szál sincs a hajón. Még a mentőcsónakokat is fel kellett áldoznunk.
– Pedig a javításhoz mindenképpen fára van szükség.
– Ötszáz mérföldre vagyunk a legközelebbi kikötőtől. Legalább egy hétig tart odáig az út, ráadásul nem is arra kell mennünk – mormolta a kapitány.
– Ha ki tudnánk kötni valahol, vághatnánk fát a javításhoz. Az is megtenné – gondolkozott Dolmányos papa.
A kapitány bólintott.
– Beszélek Sebestyénnel és megnézzük a térképet. Hátha találunk egy kis szigetet.
A kapitány elsietett, a matrózok pedig aggódva kémlelték az eget. Nehogy rájuk törjön egy vihar, mielőtt befoltozzák a megrongálódott részt.
Eközben Negró a fedélzeten intézkedett. A polip elleni küzdelem során bizony hatalmas lett a felfordulás. Mindenütt törött rudak, zsákdarabok, faforgácsok hevertek. Valaki a szerszámos ládát is vízbe dobta, tartalma szanaszét hevert a kabinok előtt.
– Roland, keríts egy zsákot, és szedd össze a szerszámokat! – osztotta Negró a munkát. – Fábián, gyűjtsd össze és vidd a raktárba ezeket a rudakat. Balikó, Rumini, súroljátok tisztára a fedélzetet!
– Már megint nekünk kell felmosni – dühöngött Rumini, de Balikó oldalba bökte.
– Nyugi, nem mosunk fel és kész.
Rumini csodálkozva nézett Balikóra, aki hatalmasat kacsintott.
– Nincs mivel. Vízbe dobtam a felmosó dézsát és partvisokat is.
– De a vödröket...
– Azokat is. És a felmosó rongyot!
– De a felmosó rongy nincs is fából – képedt el Rumini. Balikó büszkén kihúzta magát.
– Nem baj, azért én bedobtam. Untam már, hogy mindig nekünk kell padlót súrolni.
– Hát ti mit sutyorogtok itt? – lépett hozzájuk szigorú arccal Negró, de mielőtt válaszolhattak volna, felharsant az őrszem hangja:
– Föld a láthatáron!
Mindenki a korláthoz rohant és a szemét meresztette a távolba. Sajtos Pedro, az őrszem, a magasból mutatta az irányt, a kapitány pedig szeméhez emelte a távcsövét.
– Te látsz valamit? – sandított Balikó Ruminire.
– Nem én. Túl messze vagyunk még. Pedro is csak távcsövön át vette észre.
A kapitány Sebestyénre nézett.
– Kicsi sziget, nagy heggyel a közepén. Úgy öt-hat mérföldnyire lehet.
– A térképen nincs semmi.
– Akkor ez egy felderítetlen sziget.
– Kikötünk? – kérdezte Sebestyén.
Muszáj. Fát kell szereznünk a javításhoz, és az élelmiszerkészletünket is fel kéne tölteni. Ha laknak bennszülöttek a szigeten, talán egy-két kenut is vehetünk tőlük az elveszett mentőcsónakok helyett.
– Azért legyünk óvatosak – morogta Sebestyén a bajusza alatt. Még mindig a Ragacs-tengeren járunk. Ki tudja, mi lakik azon a szigeten.
– Akkor is kikötünk – döntött a kapitány, Sebestyén pedig a sziget felé fordította a hajó orrát. Néhány óra múlva már szabad szemmel is jól lehetett látni a szigetet. A középen magasló hegyet mindenütt harsányzöld erdő övezte.
– Ekkora erdőben biztosan találunk megfelelő fákat – örvendezett Dolmányos papa.
– Nagyon sűrűnek tűnik – hunyorgott Negró. – Lehet, hogy valódi dzsungel. Nem árt, ha vigyázunk. Tele lehet mérges kígyókkal, pókokkal, vadállatokkal.
Ennek hallatán Rumini izgatottan fészkelődni kezdett.
– Lehet, hogy óriási gyümölcsfák is nőnek ott – ábrándozott Balikó. – Kéne egy kosár.
– Igen, ez az – pattant fel Rumini, és megindult a legénységi kabinok felé.
Balikó utána szaladt.
– Van kosarad?
– Dehogy, a dobozomért megyek.
– Azért a kis rácsos vacakért? Abba még egy ananászt se tudunk bepréselni.
– Nem is kell. Én nem gyümölcsöt akarok beletenni.
– Hát mit? – képedt el Balikó.
– Bogarat, pókot, hangyát. Amit találok.
– Te nem vagy normális.
– Neked meg mindig csak az evésen jár az eszed. Kérj Ajtonytól egy szakajtót, engem meg hagyjál békén – dühösködött Rumini.
– Minek neked az a bogár meg pók? Szedjünk inkább datolyát – próbálkozott Balikó.
– Én pókot szedek.
– A datolya sokkal finomabb. De szedhetünk fügét vagy banánt is.
– Nem érted? Igazi pókot akarok. Te pedig egy haspók vagy, úgyhogy semmi dolgom veled.
– Ne csináld már, Rumini. Legalább mondd meg, miért akarsz pókot gyűjteni…

Szerethető kötelező olvasmány: Rumini

Számtalan állatmese létezik, mégis az egyik legkedvesebb a Rumini. Hogy miért? Talán mert az egérkék aprók és szerethetőek. Talán mert a Rumini fordulatokban gazdag, mégsem agresszív vagy erőszakos, mint a legtöbb mai gyermekeknek szánt könyv vagy film. A Rumini a szülők gyermekkorát idézi, mikor a mese még mese volt, azzal a céllal, hogy elvarázsoljon, hogy beindítsa a fantáziát, vagy épp. hogy álomba ringasson. 

Forrás: Berg Judit: Rumini

2. rész: Már egy hete tartott az út:

– Nem tetszik nekem ez a vidék – mondta a kapitány. – A szél elsodor minket az Azúr-tengerről. Attól tartok, hamarosan a Ragacstenger vizére jutunk. Szeretném elkerülni azt a helyet.
– Nehéz lesz – csóválta a fejét Sebestyén. – Állandóan déli szél fúj. Egyenesen visz minket északra, ha akarjuk, ha nem. Olyan erős, hogy nem tudunk megfordulni.
A kapitány pipára gyújtott, és a térképet nézte.
– Már tegnapelőtt keletnek kellett volna venni az irányt. Ha észak felé megyünk, sokkal tovább tart majd az út, és csak kerülővel jutunk vissza a Sárkány-szoroshoz. Már ha egyáltalán kijutunk a Ragacs-tengerről.
Nem csoda, hogy a kapitány és Sebestyén aggódtak. Az a fránya déli szél olyan vizekre sodorta a hajót, amit minden matróz szeretne elkerülni. A tenger színe egyre sötétebb lett, a korábbi azúrkék víz lassacskán kékes-feketébe fordult. Megváltozott a szél zúgása is, úgy hangzott, mintha gonosz nevetés dübörögne mindenütt. Senki sem tudta, miért veszélyes a Ragacs-tenger, csak azt tudta minden hajós, hogy jobb messzire elkerülni ezt a baljós vidéket. Időnként híre járt a kikötőkben, hogy ez vagy az a hajó elsüllyedt a Ragacstengeren, máskor meg valami szörnyetegről suttogtak a vén tengerészek. Biztosat senki sem mondott, csak azt hajtogatták, hogy jobb még a tájékát is elkerülni ennek a sötét helynek. És most mintha még a szél is az egerek ellen dolgozna: hatalmas erővel sodorta a vitorlást a veszélyes irányba.
A matrózok a fedélzeten dolgoztak. Rumini és Balikó éppen a szerszámosládából merték a vizet. Előző nap ugyanis akkora vihar tombolt, hogy a hajó felett átcsapó hullámok minden lyukat vízzel töltöttek meg.– Elegem van – siránkozott Balikó. – Reggel óta vizet meregetünk egy kis-vödörrel. Szeretnék végre hátradőlni és gond nélkül fütyörészni.
– Vagy inkább gond nélkül kekszet majszolni, nem? – vigyorgott Rumini.
– Egy a lényeg: elég volt – tette le vödrét Balikó. – Befejeztem. Felállt és felkapaszkodott a korlátra.
– Dolgozz egy kicsit nélkülem. Én most a tengert kémlelem. Egy darabig kémlelte a tengert, aztán összehúzta a szemöldökét, végül döbbenten szólt hátra:
– Te, Rumini, én még ilyet nem láttam. Egészen fekete a tenger.
– Tegnap az volt a baj, hogy túl nagyok a hullámok, tegnapelőtt a szél hangja nem tetszett, ma meg túl fekete a tenger – mérgelődött
Rumini. – Úgy nyavalyogsz, mint egy óvodás kislány.
– Jól, van, jól. Meg sem mukkanok többet – sértődött meg Balikó, és hátat fordított barátjának.
Egyszer csak megjelent Roland, kezében hatalmas, vízzel teli vödörrel. Ruminiék láttán nyomban úgy döntött, hogy pihenőt tart. Le is huppant a két barát mellé a fedélzetre.
– Elegem van – nyögte.
Balikó felemelte az ujját, és szigorú képet vágott.
– Ilyet még véletlenül se mondj, Roli, mert Rumini nem tűri a nyavalygást. Leharapja a fejed, ha nyafogsz.
Roland értetlenül pislogott egyik cimboráról a másikra, Rumini pedig mérgesen fújt egyet.
– Nem hagynátok végre abba? Három napja mindenki nyavalyog valamiért. Már csak az hiányzik, hogy a kapitány is rákezdje.
Roland közelebb hajolt:
– Ami azt illeti, van miért sóhajtoznia.
– Igazad van – morgott Rumini –, én is sóhajtoznék a helyében, na ilyen matrózaim lennének, mint ti.
– Figyelj ide, pukkancs! – suttogta Roland. – Most hallottam a kormánykerék mellett, hogy baj van. A kapitány mondta Sebestyénnek.
Attól fél, hogy a déli szél egyenesen a Ragacs-tengerre sodor minket.
Rumini felnevetett.
– Mi az a Ragacs-tenger? Nehogy azt mondd, hogy só helyett olvasztott cukor van benne.
Balikó felnevetett, de Roland komoly maradt.
– Ti tényleg nem hallottatok még a Ragacs-tengerről?
– Miért, kellett volna? – kérdezett vissza egyszerre a két barát. – Mit kellett volna hallanunk?
– Senki sem tudja biztosan. De fekete a vize, és gonosz dolgok történnek benne.
– Fekete? – vágott közbe Balikó.
– Igen, vagy legalábbis nagyon sötét. Erről lehet megismerni.
– Nézzetek csak ki a vízre! – pattant fel Balikó. – Ezt mondtam neked az előbb, Rumi.
Balikó felkapaszkodott a korlátra, Rumini és Roland a nyomában, és együtt bámulták a hullámokat. Ameddig a szem ellát, fekete volt minden.
– Ugye megmondtam? – nézett Balikó Ruminire.
– Hm. Tényleg mintha kicsit sötétebb volna a kelleténél. De ennyitől még nem rezelek be.
– Akkor hallgass ide! – vette át a szót Roland. – A múltkor, amikor Selyemországban vetettünk horgonyt, beszélgettem két halásszal a kikötőben. Ők mesélték, hogy a Ragacs-tengeren valami szörnyeteg fel akarta borítani a hajójukat.
– Persze, biztos. Miért nem rögtön a hétfejű sárkány? – gúnyolódott Rumini, de Roland dühösen a szavába vágott.– Jó, ne hidd el, ha nem akarod. De a kapitány és Sebestyén is aggódnak, úgyhogy szerintem is van miért félni.
– Ne félj, pici Roli – vigyorgott Rumini –, a bátor Rumini bácsi majd megvéd téged a csúnya szörnyetegtől.
– Haha. Nagyon vicces vagy – húzta fel az orrát Roland, és lehajolt a vödréért, hogy faképnél hagyja a gúnyolódót. Ám ebben a pillanatban rándult egyet a hajó.
– Mi volt ez? – torpant meg Roland.
– Csak egy széllökés – legyintett Rumini. A hajó megint rándult egyet.
– Ez nem a szél – suttogta rémülten Roland. Újabb két rándulás.
– Lehet, hogy zátonyra futottunk – nyögte egyre rémültebben Roland.
– Itt nagyon mély a víz. És különben is hallottuk volna a reccsenést, ha eltörik a hajó alsó bordázata – próbálta nyugtatni Balikó, de ő is elég aggodalmas arcot vágott.
Megint két rándulás, majd hatalmas rázkódás következett.
– Valami lökdösi a hajót!
– Riadó! Mindenki a fedélzetre! – harsant a kapitány hangja a parancsnoki hídról.
Újabb rázkódás.
– Hátulról rázza valaki a hajót. Gyertek utánam! – kiáltotta Rumini, és futva indult a hátsó fedélzet irányába. Roland és Balikó összenéztek, aztán utána iramodtak. Közben hatalmas mozgás támadt a fedélzeten, minden matróz a korláthoz szaladt, és a tengert kémlelte.
– Kapitány úr, ott! Rátapadt valami a hajó farára! – hallatszott az árbockosárból az őrszem, Fábián hangja.
– Mozog! A karjával rázza a hajót! – kiáltották többen is…

A Rumini már kötelező olvasmány

A Rumini ma már a kötelező olvasmányok listáján is szerepel. Nagyon szerencsés döntés volt, hogy egy olyan könyvvel gazdagodott a kicsiknek szánt kötelezők listája, mely megszeretteti a gyerekekkel az olvasást. A Rumini a cselekmény fordulatosságával, a kalandokkal teli történettel, a vidám hangvétellel minden gyerkőcnek belopja magát a szívébe! A Rumini az a könyv, mely tökéletesen megfelel esti mesének, de a kicsik akkor is szívesen olvassak, ha muszáj. Nagyobbacska gyerekeknek pedig jó lehetőség a Rumini társasjáték, amiben a kicsik újra találkozhatnak a megszeretett hősökkel. 

Forrás: Berg Judit: Rumini

Hallottál már róla? Kötelező olvasmány a csemetéd számára? Érdekel, hogy miért lett az és hogy miért ilyen sikeres? Olvass bele most!

1. rész:

Rumini érkezésének híre mindenkit meglepett a Szélkikrálynőn. Negró, a mindig szigorú, keménykezű fedélzetmester gyanakodva méregette a kisegeret.

– Rajtad fogom tartani a szemem! Lehet, hogy a kapitánynak vajszíve van, de engem nem versz át! Ha nem végzed rendesen a munkád, cápaeledelt csinálok belőled!
– Ne törődj Negróval! Mindenkivel így beszél – lépett Ruminihez egy hozzá hasonló formájú kisegér, amikor Negró végre továbbment.

Barátságosan nyújtotta a mancsát.
– Balikó vagyok. Szintén hajósinas.
– Mondd csak, mi a hajósinasok dolga? – kérdezte Rumini. Negró dörgedelmei alaposan elvették a kedvét a hajózástól.
– Takarítani, tenni-venni, segíteni – sorolta Balikó. – Nem vészes. Csak a fedélzetsúrolást utálom.
Rumini elhúzta a száját.
– Én még sosem súroltam, de nem is hangzik valami jól. Kártyázni tudsz?
– Tudok hát! – csillant fel Balikó szeme. – Csak nincs kivel. Roland és Dundi Bandi ugyan játszanak néha, de nem valami ügyesek.
– Itt vagyok én! – húzta ki magát Rumini, és megint úgy érezte, nem is lesz olyan rossz a Szélkirálynőn szolgálni.
– Nagyon örülök! – mosolygott Balikó. – És meglátod, a többiek is egész rendesek.
– És az a hatalmas termetű matróz? Sebestyén. Vele már a Hétágú Szigonynál találkoztam – kérdezte Rumini.
– Sebestyén nem matróz, ő a kormányosunk – magyarázta Balikó. – Nagyon erős, még a legnagyobb viharban is ura marad a hajónak. Aztán ott van még Frici...
Balikó még sorolta volna, kik szolgálnak a Szélkirálynőn, de Negró ismét megjelent, és gúnyosan végigmérte őket.
– Sejtettem, hogy a két fiatalúr hamar összebarátkozik. Nemsokára meglátjuk, ki ért jobban a fedélzetsúroláshoz. De előtte lóduljatok a főárbochoz. Ott van a gyülekező. A kapitány beszédet mond.
Rumini és Balikó már futottak is. A többiek is hamarosan megérkeztek. A kapitány felállt egy láda tetejére, és így szólt:
– Fiaim, eljött az idő. Néhány nap múlva felhúzzuk a horgonyt, és útra kelünk Pelevárba, a Nagy Pele-szigetek fővárosába. A pele király udvarába viszünk rakományt. Sürgős rendelést kaptunk, nem késlekedhetünk. Tudom, hogy nemrég tértünk haza az előző utunkról, fáradtak és kimerültek vagytok még. De neki kell állnunk, hogy rendbe hozzuk a hajót, mert küldetésünk fontos, és hosszú,
viszontagságos út áll előttünk. Ma este még mindenki kedvére pihenhet, de holnap hajnalban megkezdjük a munkát.

Másnap még alig pitymallott, amikor a legénység már a fedélzeten sürgölődött. Sebestyén, a kormányos beolajozta a kormánykereket, letörölte az iránytűket. Frici és Dundi Bandi a kötelekkel bíbelődtek, ellenőrizték, hogy elég erősek-e. Az orrvitorla kötele foszladozott már, ezt erős kenderkötélre cserélték ki. Roland és Dolmányos papa, a hajó ezermestere a vitorlákat csavarták le.
Szerencse, hogy a fővitorlát is letekerték: a múltkori vihar alaposan megtépázta, két helyen is beszakadt a széle. Roland erős cérnát fűzött a vitorlavarró tűbe, és Dolmányos papa nekilátott, hogy összevarrja a szakadást. Ajtony, a szakács a konyhában rendezkedett.

A hosszú útra sok mindent beszerzett már, most próbált helyet találni huszonöt guriga sajtnak, négy zsák krumplinak, három láda kukoricának, kekszeknek, lisztnek, olajnak. A kapitány töprengve hajolt a térkép fölé, nagy gond nyomta a vállát. Ő tudta csak, milyen veszélyes út áll előttük. Hiába kínált a pele király udvarmestere sok száz aranyat a szállítmányért, a küldetésre egész Egérországból egyedül csak a Szélkirálynő mert vállalkozni.
Útközben ugyanis át kell haladni a Sárkány-szoroson, ami közismerten az Azúr-tenger legveszélyesebb vidéke.
– Hé, Sebestyén, vigyetek le a raktárba két hordó puskaport is-szólt ki a kapitány az ablakon a kormányosnak. – Ki tudja, hátha szükségünk lesz rá.
Negró egy percet sem pihent. Hajnal óta körbe-körbejárt: mindenre figyelt, mindenkit ellenőrzött, sürgette a matrózokat. Hamarosan itt az ideje, hogy bepakolják a rakományt. Elégedetten pödörte a bajszát, mert szépen haladt a munka. Aztán egyszer csak a mentőcsónak alól kiszűrődő hangokra lett figyelmes:
– Csaltál Rumini, nem ér!
– Nem csaltam.
– De igen.
– Nem igaz. Szerencsém volt!
– Nem játszom veled többet!
– Ugyan, Balikó, veszteni tudni kell! Osztok újra.Negró lábujjhegyen lopakodott a lefordított mentőcsónakhoz. Amikor odaért, hirtelen felemelte a csónakot, és előráncigálta alóla a két megrettent hajósinast.
– Ezer mennykő és macskajaj, mit műveltek itt? Mit mondtam nektek, mi a dolgotok?
Balikó mukkanni sem mert, de Rumini rávágta:
– Azt mondtad, Negró, hogy takarítsuk fel a fedélzetet. És éppen a mentőcsónak alatt töröltük le a pókhálót.
– Micsoda? És ez mi a mancsotokban? Csak nem kártyával törlitek a port?
Rumini már éppen válaszolt volna, de nyílt a kapitányi fülke ajtaja. Az öreg egér haragosan kérdezte:
– Mi ez a zenebona?
Negró összecsapta a sarkát:
– Kapitány úrnak jelentem, hogy a két hajósinas takarítás helyett a mentőcsónak alatt kártyázott.
A kapitány megharagudott.
– Adjátok ide azt a kártyát! A mindenit! Rumini fiam, emlékezz arra, amit hajóra szállásod napján mondtam! Csak becsületes munkával boldogulsz itt nálunk. Ha nem dolgozol, itt hagylak a kikötőben!
És ez Balikóra is vonatkozik. Most pedig munkára fel!
Rumini felsúrolja a fedélzetet, Balikó kitakarítja a raktárt!
– Jaj ne! – jajdult föl a két kisegér, de a kapitány haragosan dobbantott:
– Egy szót se többet! Induljatok!
A két jómadár dolgára indult, a kapitány pedig meghagyta Negrónak, hogy küldje be hozzá Cincogi doktort, a hajóorvost, mert fontos ügyben akar vele beszélni.
Egy óra múlva minden készen állt. Negró a fedélzeten sorba állította a matrózokat.
– Gyerünk. A parton ládákban áll a rakomány. Le kell hordani a raktárba.
– Mit szállítunk? – kíváncsiskodott Balikó.
– Majd pont a te orrodra fogom kötni – torkolta le Negró.
A matrózok kettesével-hármasával cipelték a nehéz ládákat a raktárba. Negró irányította őket, megmutatta, melyik ládát hová tegyék.
– Nézd, Balikó, mindegyik ládán címer van – súgta Rumini.
– Dolmányos papa szerint személyesen a pele királynak visszük a rakományt – lépett melléjük Roland.
– Mi lehet bennük? – töprengett Balikó.
– Lefogadom, hogy mindenféle selymek, bársonyok, csupa unalmas és drága vacak – fmtorgott Rumini.
– Nem biztos. Lehet, hogy a királyi konyhára viszünk finomságokat. Láttam, hogy a kapitány múlt héten többször is tárgyalt Grillázs mesterrel, a főcukrásszal.
– Ezt nézzétek, ez meg is van címezve – bökött a legnagyobb ládára Roland. Lassan betűzte: – „Királyi kertészet – felnyitni szigorúan tilos".
– Mért nem szabad felnyitni? – tűnődött Balikó. Rumini vállat vont:
– Biztos félnek, hogy elfutnak a tulipánhagymák. Roland rémült arcot vágott:
– Jön Negró.
Rumini és Balikó gyorsan nekiveselkedtek a ládának.
– Ezt tegyétek leghátulra – parancsolta Negró. – És eszetekbe ne jusson kotorászni benne. Veszélyes!– Vajon miért veszélyes? – gondolkozott Balikó, amikor Negró végre továbbment.
– Lehet, hogy harapnak is a tulipánhagymák – kuncogott Rumini.
– Jó lenne tudni, mi van benne.
– Majd éjjel belopódzunk és megnézzük – jelentette ki Rumini.
Balikó rémült arcot vágott.
– Ne csináld, Rumini, ha rajtakapnak, szedheted a sátorfádat.
– Nyugalom – kacsintott Rumini. – Engem nem olyan könnyű rajtakapni. Inkább azt mondjátok meg, mikor ebédelünk végre…

Rumini: egy kisegér nagy kalandja

A Rumini egy kedves történet, melynek főhőse egy kisegér. Nagyon fontos, hogy a Rumini igazi gyermekbarát sztori. Mese nagybetűkkel. Manapság sajnos számtalan olyan gyermekeknek szánt történet lát napvilágot filmen vagy könyvben, mely még a felnőttek számára is nehezen emészthető, gyermekek számára pedig kimondottan romboló hatású. A Rumini azonban mese a javából! Kalandokban és érzelmekben gazdag, kicsiknek és nagyoknak egyaránt izgalmas kis történet.

forrás: Berg Judit: Rumini