Az ellentmondásosság abból is származhat, hogy a résztvevők nem tudják újra alkalmazni a megtanult technikákat a mindennapi életben, mivel az nagy gyakorlatot igényel illetve azért, mert megpróbálják személyre szabottan alkalmazni azokat. Mindezek következtében csak azoknál a személyeknél mutatkoztak hosszú távú hatások, akik a megtanult stratégiákat a mindennapi életben alkalmazták. A szerzők egy korábbi kutatásában bizonyítást nyert, hogy a vizsgált két memória tréning technika javítja a memória képességeket és csökkenti a memória problémákat. A 2008-ban publikált vizsgálat célja annak a felmérése, hogy fiatal és idős emberek esetében hosszú távon kedvezően hat-e a memória tréning a memória képességeikre. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) korábbi tanulmányában rámutattak, hogy a memória tréningnek azonnali jótékony hatása van a memória feladatokra, ami a különböző stratégiák és technikák tanításának fontosságát emeli ki. A jelen vizsgálatban megismételték a vizsgálati feltételeket (három résztvevő korcsoport: felnőttek /20-35 éves, fiatalabb idősek /60-70 éves, és öregebb idősek /70-80 éves).

A feladatok is az előző kutatáshoz hasonlóak voltak, azaz történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, prospektív memória, arcokra/nevekre és helyekre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeket mérő tárgylista és szólista felidézése feladat volt. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A már ismertetett locus technika és stratégiai tréning módszert alkalmazták. A longitudinális vizsgálat több, mint két éven át tartott. A tesztelés és a memória tréning összesen 11 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban az alapadatokat gyűjtötték össze hét memória feladattal és négy kérdőívvel. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevők a helyre történő emlékezést kivéve az összes laboratóriumi és hétköznapi feladatot gyakorolták. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (1. újratesztelés) és a 10-11 szakaszban (2. újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. A két újrateszteléses szakasz között két éves időköz telt el. A tesztek és az 1. újratesztelés eredményeinek analízisét a fentebb ismertetett cikkben Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) publikálták. Az adatokat ismételt méréses varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (három szint: teszt, 1. újratesztelés és 2. újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték. Mivel a vizsgálat célja a
megszerzett memória képességek felmérése volt, az életkornak tulajdonítható hatásokat nem vették figyelembe az eredményeknél.

A két tréningtípus (locus és stratégiai) között nem állapítottak meg számottevő különbséget. Mindkettő azonos szintű teljesítményt eredményezett és hasonló volt a hosszú távú hatásúk. Elképzelhető, hogy ez az eredmény annak köszönhető, hogy mindkét tréningtípus az asszociációs technikára alapul. A hosszú távú hatásokban semmilyen különbség nem mutatkozott a vizsgált különböző korcsoportban, a memóriatréning azonos eredménnyel járt fiatalabb és idősebb felnőttek esetében is. A memóriatréningek általános emlékezést segítő hatását két év múlva már nem tudták kimutatni. Csak az arcokra és nevekre történő emlékezésnél teszteltek évekig tartó javulást. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ez a feladat nagyban hasonlít a mindennapi élet gyakorlatához.

Naponta kell azoknak az embereknek az arcára és nevére emlékezni, akikkel találkozunk. Ennélfogva nagyon sok lehetőség adódik a tanult stratégiák gyakorlására, és ezért mutatkozik hosszú távú hatás. Ezzel szemben egy bevásárló listát ritkábban kell memorizálni, hiszen külső segítség (papír alapú lista) áll rendelkezésünkre. A tervezett tennivaló listájánál még kimutatható emlékezet javulás. A vizsgálat során azért alkalmazták a helyekre történő emlékezés tesztet, hogy mérni tudják, a személyek milyen mértékben tudják alkalmazni az új dolgok megtanulásakor alkalmazott emlékezési stratégiát. Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) említett eredményeihez hasonlóan most is általános azonnali javulást észleltek a tréninget követően.

Ugyanakkor a magasabb szintű teljesítmény nem maradt fenn két éves távlatban. A korábbi tanulmányok arról számoltak be, hogy a memóriatréning technikáit a résztvevők a mindennapi életben megpróbálják alkalmazni. Éppen ezért elképzelhető, hogy a hosszú távú hatás attól is függ, hogy az emlékezést segítő tréning résztvevői milyen gyakran alkalmazzák a megtanult stratégiákat és azok mennyire hasonlítanak a napi élet feladataihoz. A laboratóriumi feladatoknál az eredmények ugyanazt mutatták, mint a korábbi tanulmányokban, amennyiben a teljesítmény meglehetősen inhomogén volt, a memóriatréningen tanult technikáknak nem mindig volt teljesítménynövelő hatásuk. A verbális aktivitást igénylő feladatoknál eredményesebb hatást regisztráltak, mint a vizuális feladatoknál. A szerzők figyelembe vették a metakognitív és az érzelmi-motivációs tényezőket is, ami Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) tanulmányában nem szerepelt. Rámutattak, hogy a stratégiai tréningek nagyobb metakognitív javulást eredményeztek. Konklúzióként elmondható, hogy csak azoknál a feladatoknál mutatkozik javuló eredmény, amelyek hasonlítanak a mindennapi élet feladataihoz. A résztvevők hozzáállásán múlik, hogy alkalmazzák-e a tréningen tanult technikákat emlékezetük erősítésére és ezzel lehetővé teszik-e a memóriatréning hosszú távú hatását.

A memória fiatalon tartásáról

Az egyik legjobb módszer a memória fiatalon tartására a bevásárlólista vagy lottószámok memorizálása illetve arcok és emberek neveinek megjegyzése. A memória fejlesztésére kiskorban többek között a memória kártyákat szokták alkalmazni, de ma már a boltokban és az interneten is számtalan olyan termék található, mely megkönnyíti a memória megfelelő működését, ezzel elősegítve és biztosítva a gondtalan, memória zavar mentes éveket és nyugodt idős kort.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása

Az időskori memória romlásának hipotézisét többször is megerősítették. Az állítások szerint a munkamemória rendszer lehetne az a felelős struktúra, amely az öregedéssel összefüggő jelentős teljesítmény csökkenést okozza. Az elképzelések arra is kiterjednek, hogy a kognitív stratégiák nem megfelelő kihasználása is felelőssé tehető a korfüggő memória romásnak.

Tény, hogy a kognitív stratégiák kiválasztásában és használatában mutatkozó egyéni különbségek befolyásolhatják, hogy adott életkorban milyen teljesítmény különbségek mutatkoznak. Ugyanakkor, az öregedési folyamatok más teoretikus megközelítései azt hangsúlyozzák, hogy az idősek fenntartják azon képességeiket, hogy új információkat és stratégiákat sajátítsanak el. Más vizsgálat is alátámasztotta, hogy az idős emberek
rendelkeznek azzal a képességgel, hogy új információkat tanuljanak meg és alkalmazni tudják a specifikus memóriaserkentő stratégiákat. Mindez alátámasztja a kognitív tréning fejlesztésének fontosságát. Kevés számú tanulmány vizsgálta a memóriatréning kedvező hatását az idősebb felnőtteknél, az eredmények azonban azt mutatják, hogy teljesítményüket az alkalmazott memória technika és a feladat komplexitása is jelentősen befolyásolhatja. A locus technika hatását vizsgáló kutatások szerint a módszer alkalmazása jelentős teljesítménynövelő hatást fejt ki szólista tanulása esetén.

A Cavallini, Pagnin és Vecchi (2003) által bemutatott kutatás célja, hogy két különböző memóriatréning technika hatását vizsgálja fiatalabb és idősebb felnőttek csoportjaiban. Az idős lakosság reprezentálására három korcsoportot alakítottak ki (felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős). A három csoport nemek és iskolai végzettség tekintetében kiegyenlített volt.

Öt, a mindennapi életből vett feladatot (pl. arcokra, történetre emlékezés) és négy hagyományos munkamemória feladatot illetve három metakognitív szempontú kérdőívet kellett megoldani/kitölteni. Kétféle memória tréninget alkalmaztak, egy mnemotechnikai módszert (locus technika) és egy stratégiai tréning módszert. A locus technikánál a megjegyzendő adatot egy jól ismert helyhez történő asszociációs térkép segítségével lehet felidézni, míg a stratégiai technikánál különböző mentális stratégiák, mint asszociáció, kategorizáció, stb. segíti a felidézést.

A feladatok között szerepelt újonnan hallott történetre való emlékezés, bevásárló listára emlékezés, helyre történő emlékezés. A feladatok mások csoportja a munkamemória képességeit mérte olyan feladatokkal, mint tárgylista és szólista felidézése. Egy kérdőív segítségével felmérték a résztvevők általános memória funkcióit, a
mindennapi feledékenységi jellemzőit, a napi helyzetekben megmutatkozó memória képességeit. A kérdések egy része a rövidtávú memória kapacitásokat mérte. A tesztelés és a memória tréning összesen 9 szakaszt foglalt magában. Az első két szakaszban a memória feladatokat és a három kérdőívet töltötték ki. A következő öt szakasz a memória tréninget tartalmazta. A résztvevőket random módon a locus technikához vagy a stratégiai technikához rendelték. A 8-9 szakaszban (újratesztelés) a résztvevők újra kitöltötték a memória teszteket és a kérdőíveket. Ezzel azt vizsgálták, hogy a memóriatréning milyen hatással járt.

Az adatokat varianciaanalízissel (ANOVA) elemezték, ahol a between-subject (egyedek közötti) faktor az életkor (három csoport: felnőtt, fiatalabb idős, öregebb idős) és a tréning (két szint: locus és stratégiai), a within subject (egyedeken belüli) faktor a szakasz (két szint: teszt, újratesztelés) volt. A csoportátlagok különbözőségét post-hoc analízissel tesztelték.
Az eredmények megerősítették, hogy a kor növekedésével csökken a kognitív feladatok megoldási hatékonysága. Ez az eredmény azonban csak a felnőttek és a fiatalabb idősek tekintetében áll fenn, az öregebb idősek esetében nem. Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a munkamemória központi végrehajtó egységét terhelő feladatok jobban terhelik az idősebbeket. A memóriatréningek célja, hogy megtanítsa a memória stratégiák ideális alkalmazását a mindennapi életben azért, hogy fokozódjon az emlékezeti teljesítmény.
Az adatok megerősítették ezt a hipotézist. A két tréningtípus hatásánál nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az egyetlen kivétel a helyre történő emlékezés feladat volt, ahol a stratégiai tréning módszert alkalmazó résztvevők jobb teljesítményt értek el. Az eredmények hangsúlyozottan fontosak abban a tekintetben, hogy rávilágítanak a különböző memóriatréning stratégiák teljesítményt fokozó hatására.

Mint az látható, az időskori memória képességek fejlesztését szolgáló tréningek jótékony hatását több kutatás alátámasztotta. Ugyanakkor az még nem nyert bizonyítást, hogy ez a hatás éveken keresztül fenntartható-e. Mint azt Bottiroli, Cavallini és Vecchi (2008) kihangsúlyozta, általában a memória-tréningeket vizsgáló kutatások rövid távúak, a hosszú távú hatások kevésbé ismertek és a kevés számú eredmény is ellentmondásos.  Erről az ellentmondásról a következő cikkben olvashatnak.

Friss és üde memória

A memória az ember korának előrehaladtával romolhat, mely megnehezítheti a hétköznapokat, sőt, komoly gondot is okozhat. Gondoljuk csak bele: ha a memória nem dolgozik rendesen, könnyen előfordulhat, hogy nem vagyunk biztosak benn, hogy bevettük.-e gyógyszerünket, vagy bezártuk- e az ajtót, mikor eljöttünk otthonról. Így hát nagyon fontos a memória folyamatos pallérozása, nem szabad hagyni, hogy idejekorán veszítsen hatékonyságából, vagy hogy idős korra nagy problémákat okozzon nekünk és környezetünk számára. A legszerencsésebb természetesen az, ha a memória fejlesztésre nagy hangsúlyt fektetünk már gyermekkorban is. Különféle memória fejlesztő játékokat és technikákat is bevethetünk ennek érdekében.

Forrás: Várkonyi Erika: Öregedés és a mindennapi emlékezet: a memóriatréning jótékony hatása

Zavartan Szókratészra néztem, várva a folytatást.
Ez minden, emberek - közölte ő.
Felálltam, hogy hozzak egy kis vizet. - Igazán oda figyelsz arra, hogyan állsz? - kérdezte Szókratész.
- O, igen - feleltem, de nem voltam ebben igazán biztos. A csaphoz mentem.
- Igazán odafigyelsz a járásodra?
- Igen - válaszoltam, és kezdtem belejönni a játékba.
- Igazán odafigyelsz arra, hogyan beszélsz?
- Igen, azt hiszem - mondtam. Hallottam a saját hangomat, kezdtem ideges lenni.
- Eléggé odafigyelsz arra, hogyan gondolkozol? - kérdezte.

A meditáció a nemcselekvés tette; mégis, igaza van, a harcos útja dinamikusabb ennél. Végül meg fogod tanulni, hogyan meditálj minden tetteden. De az elején az ülő meditáció szertartás, olyan időtöltés, mellyel a gyakorlás intenzitását lehet fokozni. Először el kell sajátítani egy rituálét, mielőtt a mindennapi életre is megfelelően kiterjesztené az ember. Tanítóként minden rendelkezésemre álló módszert és leleményt fel fogok használni, hogy felkeltsem az érdeklődésedet, és segítsek neked megbirkózni az előtted álló feladattal. Ha csak egyszerűen odamentem volna hozzád, és elmondtam volna a boldogság, titkát, meg sem hallottál volna. Olyasvalakire volt szükséged, aki le t ud nyűgözni, aki háztetőkre ugrál fel a szemed láttára, amivel felkeltheti az érdeklődésédet. Nos, én szívesen benne vagyok minden játékban, legalábbis egy ideig, de eljön az az idő is, amikor minden harcosnak a maga útját kell járnia Egyelőre minden szükségeset megteszek, hogy itt tartsalak, és így tanítsalak. Úgy éreztem, manipulálnak, és dühös voltam.

- Tehát itt fogok megöregedni ennél a benzinkútnál, mint te, és arra fogok várni, hogy ártatlan diákokra lecsaphassak? - Amint ez a megjegyzés kicsúszőtt a számon, már meg is bántam. Szókratész azonban nem jött zavarba, hanem mosolyogva, kedvesen így szólt:  
- Ne ismerd félre ezt a helyet és a tanítódat, Dan. A dolgok és az emberek nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Engem az univerzum határoz meg, nem ez a benzinkút. Az pedig, hogy miért kellene itt maradnod, és mit nyerhetsz ezáltal, elég világos, nem? Én tökéletesen boldog vagyok, mint láthatod; te is az vagy?

Gyermeklelkű felnőtt - kreatív játék: a Dixit

Rohanó világunkban, egész nap zajlanak emberi küzdelmeink, vitáink. Sokszor csak percekre állunk meg, és máris új feladatokba kezdünk. Közben a nagy rohanásban elvész az egyed, elvész a játék, és elvész a szórakozás, kikapcsolódás lehetősége.

Álljunk meg egy kis időre, fújjuk ki magunkat és hívjuk össze néhány barátunkat. Forraljunk vizet, készítsünk teát, süteményt és üljünk le, vegyünk elő egy társasjátékot. Egy ilyen szociális este nagyszerű módja a kikapcsolódásnak, beszélgetésnek, és nem utolsó sorban a kreatív feladatok megoldásának, és az asszociációnak. Ilyen játék az igényes képi világú, Dixit társasjáték.

forrás: Dan Millmann: A békés harcos útja

Földi életünk nem más, mint egy hatalmas utazás. Ahogy közeledik az öregedés, igyekszünk számot adni fizikai létünkről, és ez bizony sokszor nem könnyű.

Álljon hát itt eme csodálatos részlet Popper Péter könyvéből:

Az utolsó ítélet

Minden úgy történt, ahogy a jövendölésekben megjövendölték. Eljött három arkangyal - ámbár talán heten voltak, vagy kilencen, vagy tizenketten, lehet, az én síromból csak három látszott - és megfújták a harsonákat.
És fölpattantak a sírok, és kikászálódtak a halottak, a frissek is, és azok is akik évezredek óta korhadtak már a föld alatt, előgomolyogtak a lágerek halottai és sorstársaik, akik az inkvizíció máglyáin hamvadtak el, nagy
csobogással fújták ki a vizet magukból ők, akiket elnyelt a tenger, s bár testüket visszakapták, de a kellemetlen szagtól nem mentesülhettek a szerencsétlenek, akiket vadállatok nyeltek el. Bűzlöttek istenesen.

És íme a Mindenség Ura felült trónusának mozdulatlan fénysugaraira, és megkezdődött a végső számadás. Bűntudattal, rémülettől, szorongástól roskadozva vonultak el előtte a szentek és a paráznák, az aszkéták és a kurvapecérek, az aranynak áldozók, a pompának áldozók, Sivának, Jehovának, Jézusnak áldozók, a bornak és a vérnek áldozók, az eszmés macskajancsik és az eszmétlen szabadgondolkodók, akiknek szabad volt bármiről gondolkodniuk, ami eszükbe jutott, de rendszerint nem jutott az eszükbe semmi sem, a bölcselők és a tébolyodottak, a zseniálisak és a csorgó nyálúak, nők, férfiak és hermafroditák, jók és rosszak és semmilyenek, egyszóval az emberiség.

És mindenkinek a nyakába akasztották az ő igazi történetét, éppen úgy, ahogy a költő megálmodta és a táblákon vörös betűkkel világítottak a bűnök és szelíd kék fénnyel a jócselekedetek. És mindenki félve lesett a szeme sarkából, hogy jobbra, vagy balra kell-e térnie, az üdvösségben részesülők, vagy a kárhozatra
taszítottak közé.

De balra nem ment senki sem! Mert amikor valaki az Úr trónusának sugárkörébe lépett, íme, tisztán ragyogott a táblája, nem volt azon egyetlen szó, sem kékkel, sem vörössel, mert a fénysugár mindent letörölt róla.
És akkor a jóságosak és az igazak morgolódni kezdtek, hogy minek tartóztatták meg magukat a bűnöktől, miért mondtak le annyi élvezetről, pénzről, hatalomról az üdvösségükért. Mert íme, jutalmuk nem különbözött azokétól, akik minden erkölcsi törvénynek és isteni parancsnak fittyet hányva, éltek kényük és kedvük szerint. Zúgolódtak hát a jók, az istenfélők, a fehér erkölcsi palástjukat be nem mocskolók, és zajongásuk felhatolt az Úr trónusáig. -

- Megbántátok-e, hogy hűségesek maradtatok törvényeimhez és törvényeim szelleméhez? Sajnáljátok-e, hogy mennyi földi örömtől fosztottátok meg magatokat énérettem?
És sokan felelének:
- Ha így áll a dolog, bizony megbántuk szamárságunkat. Mert akárhogy is nézzük, ez az egyenlősdi nem igazság, Uram! Ó, ha tudtuk volna!...
És kizárólag ők kárhoztak el, csakis ők, és senki más.

Földi létünk - az öregedés

Elgondolkodtató történet, hogyan is élünk, hogyan is kellene léteznünk és gondolkodnunk... Természetesen senki sem szeretne megöregedni, jó volna fiatalként szárnyalni. Míg lelkünk ifjúságát megőrizhetjük, testünk bizony megöregszik, és előbb-utóbb eljön a számadás ideje.

Addig is lássuk, hogyan lassítsuk az öregedés jegyeit.

Mitől tűnik öregnek a bőr, mi okozza az öregedést

Életünk során a károsodás nagy részének, amit az öregedéssel társítunk (a bőr rugalmatlanná válása, ráncok megjelenése), igazából nem sok kapcsolata van az öregedéssel.
Ezek a változások általában öregedő embereken jelennek meg, ám a változásokat nem az öregedés okozza. Az a tény, hogy a bőr változik, miközben öregszünk, valójában nem több, mint egy egybeesés. Általában még a 70-80 éves emberek is rendelkeznek sima, vonalakkal nem tarkított bőrfelülettel testük bizonyos részein. És ez a dolog nyitja, ugyanis ezek azok a testrészek, melyeket ritkán ér nap.
A bőr öregedésének nem kevesebb, mint 80-90%-a külső tényezőktől függ, jelesen a napfénynek való kitettség (ez a jelenség „fotoöregedés” néven ismert) és egyéb szabadgyök-források okozzák. A belső öregedés, ami még a napfénytől védett bőrön is bekövetkezik, csupán 10-20 százalékot jelent.

A külső öregedés lassítható, talán meg is állítható vagy esetleg még vissza is fordítató. Ebben az esetben a szabadgyökök jelentik a kulcsot. A napfénynek és egyéb szabadgyök-forrásoknak való kitettség csökkentésével drámai öregedéskésleltető hatás érhető el.

Forrás: Popper Péter

Illő Hamvas Béla szöszsenetével kezdeni, mivel a blog inspirációja hasonló indítékok melegágyán született, sok szeretettel mindenkinek! 

A BABÉRLIGETKÖNYV

Déli szigetek között hajóztam s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti, szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni.

Az étkezésre korábban jöttem, csakhogy tovább ülhessek itt. A tengerre láttam, a kicsiny kikötőre, ahol munkások, halászok, fügét áruló asszonyok nyüzsögtek. Távolabb az öbölben apró szigetek, ciprusfákkal, a középen kolostor. Ott ültem az árnyékban tétlenül, mialatt kint a napfényben izzottak a fehér kövek és szikrázott a tenger. Ebéd után, mikor a török kávét megittam, a heverőbe dőltem, lábamat felraktam a székre és a nehéz, illatos dohányt élveztem. Többször elbóbiskoltam néhány percre, aztán ismét felnéztem.

Csábított az alvás, de a szépség, amit láttam, nem eresztett. Nem tudtam választani az álom és az ébrenlét között. A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv.

Egyetlenegy babérligetkönyv sincs. (sem Babérliget blog)

Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Ujra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni.

A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever,illatos cigarettát szív, elolvas belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek.