Az életkor előrehaladtával, ahogy elindul az öregedés folyamata a nyelvhasználatunk és egyben beszédünk folyamatosan változik. A hormonális hatásoknak, a tüdőkapacitás csökkenésének, illetve a beszédszervek elöregedésének a következményeként megváltozik a zöngeképzés tisztasága és az alaphangmagasság; pontatlanabbá válik az artikuláció; orrhangzós színezetővé válhat a beszéd. Az akusztikai-fonetikai elemzések azt mutatják, hogy – bár nagy egyéni különbségek vannak a beszélők között – az idősek és a fiatalok beszédprodukcióját összevetve szignifikáns különbség tapasztalható az alaphangmagasságban, a jel/zaj viszonyban, a zönge minőségét meghatározó jitterben és shimmerben, illetve (a magánhangzótól függően) az F1 és az F2 értékekben. Az időskori beszédprodukcióra a kognitív változások is hatással vannak. A kognitív pszichológiai kutatások szerint a verbális feladatokban, az emlékezeti terjedelem és a verbális analógiák területén az életkor előrehaladtával a teljesítmény csökken. A csökkenés mértéke azonban nem azonos minden feladattípusban: azokban a feladatokban, amelyek jól begyakorolt verbális ismeretekre kérdeznek rá, nem változik a teljesítmény; amelyekben azonban számít a gyorsaság, illetve az emlékezeti, döntési folyamatok is szerepet kapnak, azokban a teljesítmény jelentősen romlik.

Időskorban lassul a gondolkodás sebessége, zavarttá válhat a finommozgások koordinációja, ez a bonyolultabb szavak kiejtését nehezíti, illetve a felidéző emlékezet apró kihagyásai csökkentik az aktív szókincset. Mindezen változások magukkal vonják azt, hogy lassulnak az artikulációs működések és a beszédtempó. Az idősekre jellemző átlagos artikulációs tempó 10,0 hang/s. Saját korábbi kutatásomban azt találtam, hogy a spontán beszéd során az artikulációs tempó és a beszédtempó vonatkozásában jelentős eltérés van a fiatalok és az idősek között, de a szünettartás aránya megegyezett a két életkori csoportban. Ugyanakkor mind a fiataloknál, mind az időseknél nagy egyéni különbségek vannak. Az idősebb életkorú népesség általánosan elfogadottan a 60 évesek és az annál idősebbek rétege a társadalomban. A WHO szerint az egyes életszakaszok és a hozzájuk tartozó életkorok a következőképpen alakulnak: 50–60-ig áthajlás kora, 60–75-ig idősödés kora, 75–90-ig időskor, 90 év fölött aggkor és 100 év felett matuzsálemi kor. A hangszínezet minősége a hatvanadik életévtől kezd változni, az agy sorvadása pedig a 60–65. életévtől válik makroszkóposan megfigyelhetővé.

A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az öregedés menetében az intelligenciát tekintve hetvenéves korig jelentős különbségek találhatók az egyének között. Egy longitudinális kutatásban a 60–80. életévig terjedő tartományban vizsgálták a kísérleti személyek intelligenciáját. Azt találták, hogy közülük sokaknak állandó maradt a teljesítménye; sőt egyeseknek (habár igen alacsony arányban) a 70-es éveikben fokozódott a teljesítményszintje (vö. Czigler 2000). A kognitív változások hátterében az öregedéssel együtt járó idegsejtpusztulás áll. A férfiak agyának súlya 70 éves korra 10%-kal, a női agy súlya 5%-kal csökken; 80 éves korra ez a csökkenés nemtől függetlenül 17% (Degrell 2000). Változik az idegrendszer morfológiai struktúrája is: csökken az agyban a dendritek (az idegsejtek közötti kapcsolatot biztosító nyúlványok) száma; az idegrostok körüli myelinburkolat károsodik, így az információáramlás egyre nagyobb nehézségbe ütközik; illetve lecsökken a dopaminszint is.

A kognitív változások a nyelvhasználatban a leggyakrabban és legáltalánosabban szóelőhívási nehézségekben jelentkeznek. Angol anyanyelvű idősek és fiatalok beszédprodukcióját összevetve azt találták, hogy az idősek több félreérthető nyelvtani szerkezetet produkálnak, illetve több a bizonytalansági megakadás a beszédükben, mint a fiataloknál, és ez a szótalálás nehézségére is utalhat (Kemper 1992). Több kutatásban elemezték a „nyelvem hegyén van” (TOT ’tip of the tongue’) jelenséget időskorban és fiataloknál. Egy kísérletben a TOT-jelenség gyakoriságát természetes körülmények között vizsgálták: a résztvevők négy héten át vezettek naplót saját szótalálási nehézségeikről.

Az idősebbek több TOT-jelenséget produkáltak, mint a fiatalok, különösen a tulajdonnevek előhívásakor (főként azon személyek nevének előhívásakor, akikkel ritkán kerültek kapcsolatba). Hasonló eredményt kaptak a laboratóriumi körülmények között elvégzett tesztekben is. Horváth (2006) tíz 66–84 év közötti magyar anyanyelvű és tíz 23–37 év közötti személy szókeresési folyamatait vizsgálta. A kísérletben részt vevőknek az volt a feladatuk, hogy a hallott definíciók alapján amilyen gyorsan csak tudják, nevezzék meg a keresett szót. A megnevezendő szavak között volt főnév, ige, melléknév és híres emberek tulajdonneve is. Az idősek teljesítménye mind a helyes aktivációk számában, mind a reakció gyorsaságában elmaradt a fiatalokétól. A leggyengébb eredményt a tulajdonnevek aktiválásában mutatták (ebben a kategóriában a sikeres aktiválás az időseknél mindössze 38% volt; 6065 más átlagos reakcióidővel); míg a legjobb eredményt a főnevek előhívásában érték el (66%-nyi helyes aktiválás, 3369 ms átlagos reakcióidővel). A tulajdonnevek előhívása okozta a legnagyobb nehézséget a fiatalok számára is, de az ı esetükben nem volt akkora a különbség a legjobb eredményt hozó főnévelőhívás (71% sikeres aktiváció átlagosan 1321 ms alatt) és a legkevésbé sikeres tulajdonnév-előhívás között (58% helyes aktiváció átlagosan 1348 ms alatt).

Öregedés: gátlás vagy elfogadás?

Az emberek egy részét pánik keríti hatalmába, mikor észreveszik magukon az öregedés első tüneteit - apró ráncok, ősz hajszálak - mások viszont teljesen természetes folyamatnak látják mindezt, és képesek minden gond nélkül együtt élni az öregedés okozta változásokkal. Mindez visszavezethető az önmagunkkal való elégedettségre, az önbizalomra vagy éppen arra, hogy mennyire éljük tartalmasan az életünket, mennyire érezzük úgy, hogy az öregedés lehetőségektől foszt meg minket.

Forrás: Bóna Judit: Beszédtervezési folyamatok az életkor és a beszédstílus függvényében

Mozgásfejlődés

Mielőtt fejlesztő játékokat, azon belül mozgásfejlesztő játékokat javasolnék, leírom, melyik korban mit kéne tudnia a babának, mert teljesen felesleges korábban fejleszteni a kicsit, mint ahogyan magától képes lenne erre.

Átfordulás 3-6 hónapos kor között valamikor – Egyes babák egyáltalán nem strapálják magukat ezen a téren, inkább kivárnak, a fürgébbek már 3 hónaposan átfordulnak. Mindegy, hogy hányszor fordult már át a baba, hogy rendszeresen csinálja, vagy csak 1-2 alkalommal fordul át, ha egyszer meg tudja csinálni, akkor azt már tudja, csak nem motiválja semmi arra, hogy rendszeresen átforduljon. Majd, ha szüksége lesz rá, gyakrabban fogja csinálni.

Kúszás 6-9 hónapos kor között. A kúszás lehet körbe-körbe, hátrafelé vagy előrefelé, mindegy melyiket űzi a baba, csak csinálja, mert ez nagyon fontos a hátizom és a karizom erősödése szempontjából.

Felülés 8-10 hónapos korban. A felülés nem azt jelenti, hogy támasztva, vagy a kezére támaszkodva meg tud ülni a baba, hanem, hogy teljesen egyedül minden segítség nélkül fel tud ülni és támaszték nélkül stabilan ül (nem borul fel).

Mászás 8-11 hónapos kor között. A mászás kezdete attól is függ, mennyit kúszott a baba előtte. Vannak olyan babák, akik profin kúsznak, de a mászást csak 1-2 hétig űzik, csupán átmenetként szolgál számukra a kúszás és a járás között, míg vannak olyan kicsik, akik hamar profin megtanulnak mászni és 4-5 hónapig csak másznak, járni egyáltalán nem akarnak.

Felállás. Ha már tud mászni, akkor saját maga, önállóan kapaszkodva pár nap múlva fel is tud majd állni. Az nem számít felállásnak, ha te segítesz neki felállni. A legtöbb baba önállóan kapaszkodva már kb. fél évesen tud állni, de az önálló felálláshoz ennél sokkal több kell: egyensúlyérzet, karizmok stb., ezeket pedig csak a kúszás és mászás által tudja megszerezni a kicsi.

Járás 10-18 hónapos kor között. Az önálló járáshoz több fokozaton át jut el a baba: először csak felkapaszkodik valamilyen bútorra és oldalazva halad, ezután az egyik bútorról átkapaszkodik a másikra, majd következik az a fokozat, amikor valamilyen nagyobb tárgyat, egy széket, egy kis gurulós bevásárlókocsit tologat maga előtt a baba. Ezután megtanul maga, kapaszkodás nélkül felállni, ezzel az egyensúlyozás művészetét sajátítja el. Végül pedig egyszercsak megteszi az első önálló, kapaszkodás nélküli lépését.

Manuális készségek

Kézjáték (3 hónapos kortól). Az ismert ujjszámlálós mondókákat már egészen kicsi korban elkezdhetjük játszani: Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta, középső ujjam felszedte, gyűrűsujjam hazavitte, icipici mind megette, jaj, de fáj a hasa tőle.

Lógós játékok (0 hónapos kortól). Már alig néhány hetes korban ösztönzi a babát a játékok felé nyúlásra, ha hozzá egészen közel, általa is elérhető távolságban a kiságy vagy a járóka fölé játékokat lógatunk. Érdemes élénk színű (nem pasztell) játékokat választani, ezekből elég 3-4 darab. Az érdeklődőbb babák 8-9 hetesen már megpróbálnak a játékok felé nyúlni.

Érdekes tárgyak (4 hónapos kortól). Ne csak műanyag és plüss játékokkal találkozzon a gyermek, adjunk neki folyamatosan új, érdekes használati tárgyakat is a kezébe és mondjuk meg a nevét, és egy jellemző tulajdonságát is a tárgynak. Megmutathatjuk azt is, hogyan kell használni a tárgyat. Pl. kávéskanál, fakanál, lábos és fedő, tízes csomag papírzsebkendő, üres műanyag flakon. Ezeket 10 hónapos kortól 3-4 darabonként cipősdobozokba pakolhatod és a dobozokat a szoba több pontján elhelyezheted, a baba előszeretettel rámolja majd ki őket :)

Beszédfejlődés

A baba tulajdonképpen már 1-2 hónapos korban szívesen hallgatja az édesanyja hangját. A mesét még nem érti, de a kedves mondókák, dalocskák, mesék megnyugtatják, figyel a hangunkra és szívesen hallgatja őket. Emellett az csendes altatódalok a kicsi altatását is megkönnyíthetik.

4-5 hónaposan mindkét fiamat szórakoztatta, ha főzés közben énekeltem, meséltem nekik, jókat mosolyogtak a hangutánzó szavakon és a rímeken, én meg közben tudtam haladni a munkával. Amikor elunták a megszokott játékot, akkor is lefoglalta őket a mesélés, verselés. A humorérzékük már ekkor megmutatkozott, tudták mikor jönnek a kedvenc részek a versikében vagy a dalban és előre kuncogtak rajta (ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kicsi már ennyi idősen egészen jó memóriával rendelkezik és humorérzéke is van).

6 hónapos kor után a babák kifejezetten élvezik és szeretik a ritmikus versikéket, kezdődhet a térden lovagoltatós játékok korszaka. A puha plüssből vagy gumiból készül könnyen lapozgatható könyvecskéket is odaadhatjuk már nekik. Azokat érdemes megvenni, amikben 1 oldalon csak 1 egyszerűbb kép van (pl. gyümölcsök vagy állatok). Meglepődve fogod észrevenni, hogy ha megmutatod a kicsinek a képeket és megbeszélitek mi van rajta, már 6-7 hónapos korban rá tudsz kérdezni a képekre és meg fogja tudni mutatni, melyik micsoda.

8-9 hónaposan megmutathatjuk a babának az első leporelló könyvecskéket, amiket szívesen lapozgat majd. A hagyományos harmonikaformájú szétnyithatós most még jobb, mint a lapozható, mert abban könnyebben tud lapozgatni a baba önállóan is.

10-12 hónapos kor körül már szívesen nézegeti velünk együtt a könyvet és meghallgatja a meséket is. A baba temperamentumától függ, hogy ebben az intenzív mozgásfejlődési időszakban, mennyi ideig lesz türelme mesét olvasgatni. A mozgékonyabb babáknak talán kevésbé, ezért jó, ha őket bevonjuk a mesébe, mutogathatnak, magyarázhatnak, lapozgathatnak közben.

Fejlesztő játékok a jókedvű tanulásért

Minden csöppség rajong a játékokért – és mindben képesek meglátni a játékot, éppen ezért fontos a fejlesztő játékok által segíteni nekik a tanulás bármely folyamatában. Mindegy, hogy mozgási, manuális vagy beszédkészségről van szó, a fejlesztő játékok minden esetben hasznosak és elengedhetetlenek. Alapozzuk meg csemeténk jövőjét a fejlesztő játékok segítségével.

Forrás: Vida Ágnes: Fejlesztő játékok 0-4 éves korig

Mit tudunk a gyermek alvásáról? A következőkből kiderül - mennyit alszanak átlagban a gyerekek. - hogyan zajlik az alvás. - miért ébred fel sok gyerek éjszaka. Mennyit alszanak a gyerekek? Hogyan oszlik meg az alvás?

Ki ne ismerne arról szóló történeteket, hogy bizonyos gyerekeket már a születésüktől fogva milyen könnyű gondozni, akiket fel kell ébreszteni az etetéshez, és akik már néhány hónapos korukban végigalusszák az egész éjszakát? Ilyen született jó alvó kisbabák valóban léteznek. Semmivel sem lehet őket kihozni a sodrukból. Bárhová vihetik őket. Sem az idegen környezet, sem a hangos zaj, sem más nem tudja elvenni a kedvüket az alvástól. Az eleven babák szülei ezt alig tudják elhinni. Az ő gyerekeik soha sem akarnak aludni. Talán már közvetlenül a születés után az éjszakát is nappallá változtatják, állandóan izegnek-mozognak; minden zajra, minden helyváltoztatásra, minden látogatásra azzal reagálnak, hogy nem akarnak aludni. Valóban léteznek ilyen kisbabák is.

Az hogy egy baba jó vagy rossz alvó, csak kis mértékben függ a neveléstől, inkább az öröklött hajlamtól. Gyakori, hogy valamelyik szülő felismeri saját alvási szokását a gyerekben. Bármennyire is kiváltságos a dolguk a „mormota” gyerekek elkényeztetett szüleinek, a kevésbé elkényeztetett szülőknek sem kell kétségbe esniük. Az ő gyerekük is meg tudja tanulni, hogy este időben álomba merüljön, és egész reggelig békésen aludjon. A rövid ébredések természetesek. A gyerek meg tud tanulni bánni ezzel anélkül, hogy felkeltené a szüleit. Sok gyerek, aki nagyon keveset alszik – például kilenc órát hat hónapos korában – meg tud tanulni többet aludni. Persze akad néhány kivétel, akiknek valóban elég ennyi. De ezek a kis „gyorsalvók” is meg tudják tanulni, hogy éjszaka hosszabb ideig egyhuzamban aludjanak, ugyanabban az időben, mint a szüleik.

Nagyon ritka az a veleszületett neurológiai rendellenesség, amely a gyerek alvását valóban zavarja, és amitől órák hosszat ébren kell éjszaka maradnia. Ezeknél a gyerekeknél az általunk javasolt módszer nem válik be. Nagyon valószínű azonban, hogy az Ön gyerekének nincsenek veleszületett neurológiai zavarai, hanem egészséges és képes megtanulni aludni. A harmadik ábrából pontosan megtudhatják, hogy a gyerekek mennyit alszanak átlagosan – az újszülöttől a 10 éves gyerekig. A számokat Ferber professzortól vettük át, és a mi tapasztalataink szerint is beváltak. Azt is láthatják majd, hogyan oszlik meg az alvási idő egy nap folyamán, éjszaka és nappal. A csecsemők csak lassan tanulják meg az éjszaka és a nappal közötti különbséget. Éjszakai alvásuk egyre hosszabb lesz. Nappal egyre ritkábban és kevesebbet alszanak.

Amikor a baba legalább hat hónapos, készen áll arra, hogy éjszaka körülbelül 11 órát aludjon (az etetési időt nem számítva). Ez teljesen normális és megtanulható. A 11 órás alvásra körülbelül egészen öt éves koráig képes a gyerek. Amennyi alvásra még ezenkívül szüksége van, azt napközben hozza be. A hatodik hónaptól a második életév elejéig vagy végéig napközben kétszer alszik: egyszer délelőtt és egyszer délután. Azután átáll egyetlen napközbeni alvásra. Az éjszakai alvás az 5. életévtől egyre inkább megrövidül, körülbelül félévente egy negyedórával. Ha a táblázatban lévő időket összehasonlítják a gyerekük alvási idejével, jó, ha tudják, hogy az átlagtól való egy-két órás eltérés teljesen természetes. Ha gyermeke alvási ideje több órával eltér a táblázatban megadott átlagtól, akkor a gyerek alvási körülményeivel talán valóban nem stimmel valami – és lehet, hogy változtatniuk kell, hogy többet tudjon aludni. Néhány gyereknél egészen világosan észrevehető a fáradtság. A szemüket dörzsölik, nyűgösek, és nem akarnak semmivel sem foglalkozni. Mások nappal teljesen nyugodtnak látszanak, jókedvűek, és egymagukban is tudnak játszani. Az első kezelés után a szülők azt tapasztalják, hogy a gyerekük néhány óra alvástöbblet következtében kiegyensúlyozottabb és békésebb lesz.

A kiegyensúlyozott alvás fontosságáról

A nyugodt, pihentető alvás sok szempontból befolyásolja mindennapjainkat. Nem csak az állóképességünkre és a munkában nyújtott teljesítményünkre, de kedélyállapotunkra és egészségünkre is hatással van az alvás. Számtalan befolyásoló tényező lehet, mely meghiúsítja a nyugodt alvás lehetőségét, éppen ezért próbáljunk minden nap legalább egy órát a friss levegőn tölteni és megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasztani a pihentető alvás érdekében.

Forrás: Szépnapot könyvek

Sokan kérdezik, hogy elegendő-e a megfelelő és körültekintő táplálkozás, vagy szükség van a táplálékkiegészítők szedésére. A következőkben a tápanyagokról és a zöldárpa esszenciáról olvashatunk. 

Napjainkban számos tudós ismeri fel azt is, hogy a zöldszínű zöldségeknek rákmegelőző hatásuk van, mely a vitaminokon túli alkotórészeiknek köszönhető. Ennek ellenére a legtöbb amerikai nem fogyaszt elegendő zöldségfélét, amellyel biztosíthatná hosszú ideig tartó egészségét. A zöldárpa esszenciáról azonban máris tény, hogy olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek legtöbbünk étrendjéből hiányoznak, mi több feltételezhetően védőanyagok is találhatóak benne. A zöldárpa esszencia különösen gazdag magnéziumban, káliumban, beta-kartoinban, C-vitaminban és egyéb ásványi anyagokban. Az a tény, hogy a tápanyagok és főként az ásványi anyagok a szervezetben könnyen felszívódnak, nagymértékben hozzájárul a zöldárpa esszencia sikeréhez. A nyomelemek a test számos enzimreakcióját befolyásolják, az átlagos táplálékbevitel azonban nem biztosítja ezen ásványok optimális mennyiségét.

Dr. Hagiwara véleménye szerint a zöldárpa esszencia táplálkozástani értékéhez nemcsak a kivonat tápanyagtartalma járul hozzá, hanem a felszívódás rendkívül hatékony biokémiai formája is. Dr. Hagiwara felhívja a figyelmet egy igen jelentős tényre – melyet további tanulmányok megerősíthetnek – a mélyhűtött ételek tápanyagtartalmát illetően. A legtöbb táplálkozáskutató a fagyasztást a tápértéket megőrző eljárásnak tekinti. Az az általános vélemény, hogy így megmaradnak azok a tápanyagok, amelyek a friss élelmiszerben tönkremennének a leszedést követően. A figyelmet itt elkerülik a forrázás és más olyan lépések, amelyek a mélyhűtési folyamatban még azelőtt tönkreteszik a tápanyagokat, mielőtt a fagyasztás bekövetkezne. Bár az igaz, hogy a mirelit termékek valószínűleg több hasznos tápanyagot tartalmaznak, mint a már összelöttyedt „friss” társaik, ám a mélyhűtött élelmiszer sohasem azonosítható tápértékében a frissen szedetthez.

Biztonságos-e a mikrohullámú sütő használata? A válasz erre tömören és velősen: NEM. Már akkor is közöltek figyelmeztető írásokat erről, mikor ezt a gyors főzési eljárást felfedezték. Az erőteljes iparnak azonban van elég pénze ahhoz, hogy olyan kísérleteket finanszírozzon, amelyek bebizonyítják, hogy a mikrohullámú eszközök biztonságosak. Nem azt tanítják-e, hogy az elektromosság is biztonságos? Holott egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy modern segítőeszközeink megbetegítenek bennünket. A tudományos kutatások eredményeiről pedig egyszerűen nem veszünk tudomást. Amióta az ember megjelent a Földön, mindig friss táplálékot fogyasztott. Nem tartósított, homogenizált, mikrohullámmal kezelt, stb. élelmet vett magához, hanem élő, életenergiával teli élelmet. Ha az ennivalót mikrohullámmal kezelik, az elpusztítja annak az energiáját. Tudjuk jól, hogy a tudósok a mikrohullámos főzési technikát a legtökéletesebbnek tartják és ráadásul még energiatakarékos megoldásnak is. De vajon képesek-e ezek a tudósok megmérni az életenergiát? A „tudományos” válasz nagyon egyszerű: „Ha nem mérhető az életerő, akkor nem is létezik.”

Csakhogy igenis van ennek mérhető módja, s az ember saját maga is elvégezheti a kísérletet. Vegyünk két egyforma virágcserepet. Töltsük meg őket ugyanabból a termőföldből és vessünk mindkettőbe ugyanabból a zacskóból származó magvakat. Ezután hevítsük az egyik cserepet egy mikrosütőben mondjuk 80°C-ra, a másikat pedig egy hagyományos sütőben melegítsük fel ugyanekkora hőmérsékletre. Az elkövetkezendő néhány hétben öntözzük egyforma gondosan mindkét cserepet. Nagyon egyszerűen mérhetővé válik az életerő. A hagyományos sütőben melegített magvakat tartalmazó virágcserépben szép növények kezdenek fejlődni, míg a mikrosütőben kezelt cserépben csak bűzösen rothadó magvakat találunk. Még ha kézzel nem fogható valami is az életerő, akkor is bebizonyítható, hogy a mikrohullám az egészséges ételt halott étellé változtatja át. Ezt jól gondoljuk meg!

A nyers zöldségekben és húsokban az ásványok szerves kötést képeznek az enzimek fehérjékkel, aminosavakkal és cukrokkal minden egyes sejten belül. Tudományos szakszóval ezeket szerves kötésű ásványoknak nevezzük. Mostanában felvett szóhasználattal biokomplexeknek. Ám melegítés vagy hűtés hatására ezeket az ásványi kötéseket metakovasav, foszforsav és más vegyületek támadják meg, melynek hatására az ásványok szervetlen állapotba kerülnek, ember és állat számára szinte felhasználhatatlanná válnak. Gyakorlatilag olyanná, mintha az élelem egyáltalán nem tartalmazna ásványi anyagot. Az általánosan ismert ásványi anyag-, nyomelem- és vitaminpótlókra ez egyértelműen jellemző. Hiába fogyasztunk marékszámra táplálkozás kiegészítőket, ezek szinte felszívódás nélkül távoznak szervezetünkből. Pontosan ez a folyamat játszódik le akkor is, amikor a hosszú eltarthatóság érdekében a frissen szedett finomságokat fagyasztási eljárásnak vetik alá. Bennük az ásványi anyag tartalom az emberi szervezet számára hozzáférhetetlenné válik. Lehet, hogy az étel jóllakottá teszi a gyomrot, még az ízlelőbimbók is kedvüket lelik benne, de a szervezet egészségesebbé válásához nem járul hozzá.

Ebből is kitűnik, hogy dr. Hagiwara táplálkozásunk elégtelenségére hívja fel a figyelmet. A meg nem válogatott étel, az ásványokban szűkölködő talaj adta élelem és most ez a mirelittel kapcsolatban feltárt hiányosság megviseli szervezetünket. Dr. Hagiwara meg van róla győződve, hogy ezeket a tápanyagokat a zöldárpa esszenciával pótolni tudjuk.

Mire jók a táplálékkiegészítők?

A különböző konyhai műveletek - mint a sütés, főzés, párolás - nagyban csökkentik az élelmiszerek ásványi anyag- és vitamintartalmát. Emellett a különböző környezeti hatások és az életmódunk miatt a szervezetünkben olyan változások mennek végbe, amelyek indokolttá teszik a táplálékkiegészítők alkalmazását. Sokan még ma is vitatják, hogy szükségünk van –e a táplálékkiegészítők szedésére, ám egyre inkább beigazolódni látszik a tézis, miszerint táplálékkiegészítők nélkül szervezetünk nem képes megfelelően működni.

Forrás: Dr. Yoshihide Hagiwara: Zöldárpa, a mindentadó táplálék

A betegséget Alois Alzheimer írta le 1906-ban, de csak a nyolcvanas évek elejétől vált ismertté, hogy az AK a demencia leggyakoribb formája. Neuropathológiai vizsgálatok szerint a betegség jellegzetes szövettani elváltozásai már évekkel, évtizedekkel a tünetek kifejlődése előtt kimutathatóak az agyban. Ezek egyike az idegsejtekben és nyúlványaikban felszaporodó, hyperfoszforilált mikrotubuluskötő fehérjéből, a tauból álló neurofibrilláris köteg (NFK), míg a sejten kívüli térben -amyloid fehérjéből felépülő szenilis plakkok szaporodnak fel.

Arról, hogy melyiknek szerepe elsődleges a betegség kialakulásában, széleskörű vita zajlik, a NFK-ek fontosságát az ún. „tauisták” (a NFK-ben kimutatható tau fehérjére utalva), a plakkokét a „baptisták” (a plakkot alkotó fehérje az amiloid prekurzor protein (APP) hasításából származó béta-amiloid peptid („bap”) elnevezésre utalva) hangoztatják. A NFK-k a temporális lebeny mediális felszínén található kéregterületekben jelennek meg először, innen terjednek át limbikus, majd neokortikális területekre. A betegségnek genetikai szempontok alapján korai kezdetű (65 éves életkor alatt), autoszómális domináns módon öröklődő familiáris és késői kezdetű (65 éves kor feletti) elsősorban sporadikus, de ritkábban familiáris, nem monogénes öröklődésű formái is ismertek. Az összes AK-os eset kevesebb, mint 5%-familiáris, ezek kb. felét a preszenilin-1 gén (14. kromoszóma) mutációi okozzák. A sporadikus formák kockázati tényezője az apoliporotein E epszilon4 alléljének hordozása. A genetikai okok mellett az AK rizikóját fokozza az életkor (önmagában a legjelentősebb rizikófaktor), az ismételt fejsérülések, az alacsony iskolázottság illetve a vaszkuláris kockázati tényezők mindegyike (pl. a hipertónia, a diabetes mellitus, az atherosclerosis, a dohányzás stb.)

Az amiloid prekurzor protein (APP) nem ismert funkciójú transzmembrán fehérje. Génje a 21. kromoszómán található. Down-szindrómában (21. kromoszóma triszómia) az AK nagyon gyakran, már a betegek 30-as éveiben megjelenik illetve ismertek olyan APP génmutációk, melyek domináns öröklődésű AK-t okoznak. Az APP-t élettani körülmények között az alfa- és a béta-szekretáz enzimek hasítják, ilyenkor vízoldékony fragmensek keletkeznek. AK-ban a hasítást a gamma-szekretáz végzi inkább, így keletkezik egy 40-42 aminósavból álló, a korábbi alfa-helikális szerkezet helyett béta-redő másodlagos szerkezettel bíró, 40-42 aminósavból álló béta-amiloid peptid. Ez oligomerekké aggregálódik, melyek neurotoxikusak. Az aggergáció „végterméke” a szenilis plakk Klinikailag az AK tiszta amnesztikus betegségként jelentkezik, a rövid távú memória zavara a kezdeti tünet, majd később jelennek meg a lebenytünetek, a nem kognitív pszichiátriai tünetek (zavartság, hallucinációk stb.), majd a beteg a mindennapi feladatok (öltözködés, étkezés stb.) ellátására sem képes, végül ágyhoz kötött állapotba kerülve leggyakrabban bronchopneumoniában hal meg.

Az AK kognitív tüneteinek diagnosztikájában elsődlegesek a neuropszichiológiai módszerek. A képalkotó vizsgálatok közül az MRI a fehérállományi eltéréseket jobban kimutatja, illetve a mediális temporálishippocampalis atrófia megítélésében is megbízhatóbb (8. ábra). A PET elsősorban atípusos formákban segíthet az AK-ra jellemző temporoparietális kétoldali hipometabolizmus kimutatásában. A SPECT vizsgálat is hozzájárulhat más demenciaformáktól való elkülönítésben

A diagnózisban segítséget jelentenek a liquormarkerek is, amikor a ß-amyloid1-42 koncentrációja alacsonyabb és az összes tau, de különösen a foszfo-tau koncentráció pedig magasabb. Az AK kezelése farmako-, pszicho- és szocioterápiás elemeket tartalmaz. A gyógyszeres kezelés célja a tünetek javítása és a progresszió lassítása. A tüneti farmakoterápia irányulhat a kognitív és nem kognitív eltérésekre. A kezelés választását a betegség stádiuma határozza meg (10. ábra). Enyhe AK-ként a MMSE 21-26, közepesen súlyosként a MMSE 10-20, míg súlyos, előrehaladott AK-ként a MMSE 0-10 pont közötti értékek tekinthetők.

Enyhe és középsúlyos AK-ban a kognitív tünetek javítására adhatók az ún. nootrop szerek, heterogén hatásmechanizmussal. Az AK neurokémiai elváltozásai közül az egyik elsőként felismert a kolinerg rendszer károsodása volt. A kolinerg deficit kezelésére fejlesztették ki az acetil-kolin lebontását végző enzim (acetilkolin-észteráz) gátlóit (AChEI). Az AChEI kezelés elsődlegesen a kognitív, kisebb mértékben a nem kognitív tünetek javítását célozza, emellett a betegség progresszióját is lassítja. Hazánkban két képviselőjük elérhető, a donepezil (Aricept, Palixid, Donectil) és a rivastigmin (Exelon). AChEI kezelés az AK enyhe vagy középsúlyos (MMSE 26-10 pont között) formájában javasolt. Mellékhatásaik elsősorban kolinerg gasztrointesztinális, ritkábban kardiális hatások. Az AK közepesen súlyos és súlyos stádiumaiban javasolt a memantine (Ebixa), mely az N-metil-D-aszpartát glutamát receptor nem-kompetitív antagonistája. Az AK feltételezett patomechanizmusain alapuló gyógyszerfejlesztések napjainkban érik el a III. fázisú klinikai vizsgálatok stádiumát: a béta-amiloid immunizáció, a béta-amiloid aggregációjának és szintézisének gátlószerei illetve a tau-alapú kezelési módok sikerét vagy sikertelenségét a közeljövőben ismerhetjük meg.

Alzheimer-kór első jelei

Az Alzheimer-kór első szakasza még enyhe, könnyen más betegségek tüneteivel összetéveszthető jeleket produkál, mint az emlékezet romlása, az idő- és térbeli igazodás bizonytalansága, illetve az enyhébb személyiségváltozások, mint a visszahúzódás vagy a közömbössé válás. Az Alzheimer-kór második szakaszban már gyakori, hogy a beteg elfelejti a körülötte élők nevét, az előre megbeszélt találkozókat, egyre fokozottabban szétszórt és bizonytalan. A harmadik szakaszban az Alzheimer-kór áldozata már arcról sem ismeri fel a körülötte élőket.

Forrás: neurológia: III./6.2. fejezet: Az Alzheimer-kór

Minden kisgyermek – sőt valljuk meg, a felnőttek igen nagy része is odavan a mesékért, akár arról van szó, hogy hallgatjuk vagy olvassuk azt, akár arról, hogy mi magunk kerülünk a mesélő szerepébe. A Dixit lehetőséget ad mindkét szerep kipróbáláshoz. De vajon miét is olyan fontosak a mesék az ember életében?

Ma is, akárcsak régen, a gyermeknevelés legfontosabb feladata a felnövekedés segítése: hogy a gyermek saját maga találja meg élete értelmét. Ha a lét mélyebb értelmét keressük, hinnünk kell abban, hogy fontos feladataink vannak, és állandó fejlődési lehetőség nyílik meg előttünk. A mesék látszólag nem sokat segítenek a modern társadalomban felnövekvő generációnak, hiszen jóval régebben jöttek létre, az életkörülmények pedig jelentősen megváltoztak. Valójában a mesék, különösen a népmesék gazdag tapasztalati anyagot szolgáltatnak az igazán fontos kérdésekben.

Elsősorban az ember belső problémáinak megértéséhez és megoldásához nyújtanak komoly segítséget. A sok évezredes szájhagyomány a meséket addig finomította, míg egyaránt alkalmassá váltak nyilvánvaló és rejtett jelentések közlésére, amit szimbolikus jelentésnek nevez a szakirodalom. Egyszerre tudnak szólni az emberi személyiség különféle belső rétegeihez: a tudatos, tudatelőttes és tudattalan világhoz. Segítségével a gyermek tudattalan tartalmait tudatos képzelődéssé alakítja. Ha a tudattalant elfojtjuk, és tartalma nem nyer bebocsátást a tudatos énbe, akkor a tudattalan elemek származékai súlyosan károsíthatják személyiségünket. A szülők és a pedagógusok túlnyomó többsége mégis azt hiszi, hogy a gyermektől távol kell tartani szorongásait, kaotikus, agresszív képzelgéseit. A mese sajátos művészi forma, irodalmi értékei vannak, műalkotás: gazdagságát és mélységét a legalaposabb elemzés sem merítheti ki. A gyermek minden más műalkotásnál jobban megérti. Megjelenik benne, és rajta keresztül jut el a gyermekhez az emberiség közös kultúrkincse.

A mesék, a mítoszok, legendák, vallási motívumok egy tőről fakadnak, visszavezethetők az emberiség írásbelisége előtti történelmi időszakba és beágyazódnak a kultúrtörténeti emlékekbe. A platóni eidosz magyarázó leírása szerint történeteink a bennünk élő ősidők óta meglévő általános képekből, a kollektív tudattalanból erednek. A mesék nagyobb része felett teljes mértékben a képzelet uralkodik. A mesék mindig realisztikusan kezdődnek. Aztán elindul a szándékos ködösítés: a régi kastélyok, a sötét barlangok, a szobák, ahová nem szabad belépni, az áthatolhatatlan erdők és a réges-régen világa mind arra utalnak, hogy valami nem látható, rejtett belső dolog fog feltárulni előttünk. A gyermek tudja, hogy a mesék nem a hétköznapi valóság, hanem a szimbólumok nyelvén beszélnek hozzá. Nyilvánvaló, hogy a lélek belső útjain járunk. A csodák világában tett utazás végén a gyermeket visszavezeti a valóságba. Így megtanulja, hogy bátran alámerülhet, majd visszatérhet a képzelet világából - a boldog, de csodák nélküli valóságba.

A legújabb álomkutatás kimutatta, hogy ha valaki alhat ugyan, de álmodni nem engedik, kevésbé sikeresen birkózik meg a valóság problémáival. Saját tudattalan problémáit nem tudja álmokban feldolgozni, és ez érzelmileg megzavarja. Ha a gyermek csak „valósághű” történeteket hall, arra a következtetésre juthat, hogy belső valóságának jelentős része szülei és a külvilág számára elfogadhatatlan. A kultúránkban uralkodó felfogás nem vesz igazán tudomást az emberi természet árnyoldaláról. A mese lehetőséget teremt a személyiség árnyékának megismerésére és megoldásokat kínál a nyomasztó lélektani nehézségekre. Sok szülő vallja, hogy a gyermeket csak valóságos, kellemes dolgokkal, az élet napos oldalával szabad megismertetni. De az egysíkú megismeréstől egysíkú lesz a lélek és a való élet korántsem csupa napfény. Azt szeretnénk elhitetni gyermekeinkkel, hogy eredendően minden ember jó és mi szülők pláne csak azok lehetünk. Csakhogy a gyermekek tudják, hogy ez nem így van, hogy ők maguk sem mindig jók, de, még ha jók is, gyakran szeretnének inkább nem azok lenni. Pszichológiai iskolák szerint az igazi fejlődés feltételezi, hogy el tudjuk fogadni az élet problematikus természetét, hogy a nehézségek ne győzhessenek le, és ne futamítsanak meg bennünket. A mesék egyetemes emberi problémákat vetnek fel. Az emberi személyiség kialakulásáról és fejlődéséről szólnak.

A felnövekvés során a gyermeknek rengeteg pszichológiai problémát kell megoldania. Le kell győznie narcisztikus csalódásait, ödipális konfliktusait, testvérféltékenységét, meg kell tanulnia eltépni a gyermeki függőség szálait és egy felnőtt, önálló életet kell kialakítania. A mesék úgy tudnak beszélni az eközben átélt súlyos belső feszültségekről, hogy a gyermek öntudatlanul is megérti azokat. Eközben nyíltan szembesítenek az alapvető emberi létfeltételekkel: beszélnek az öregedésről, halálról, az emberi lét határairól.

Dixit: engedd szabadjára a fantáziád!

A Dixit nem egy hagyományos társasjáték. A Dixit valami egészen különleges, amit muszáj kipróbálnia mindenkinek, aki szereti a meséket. Hogy miért? Mert a Dixit teret ad, hogy kipróbálhassuk, milyen lehet mesélőnek lenni, és próbára is tesz mindenkit, hiszen ki is kell találni miről, melyik kártyáról szól a mese. Ez varázslat a javából.

forrás: Janovszki Gabriella: A játék és a mese kultúrtörténeti jelentősége, szerepe gyermekkorban, valamint egész felnőtt létünk során

Rumini kalandjai egyre több gyermek és szülő számára válnak ismertté és szeretetté, de lássuk, milyen más egerekkel találkozhatunk a mesetörténelem során, akik hasonló sikereket tudhatnak magukénak.

A macska meg az egér barátsága

Egy macska megismerkedett egyszer egy egérrel, s addig-addig mondogatta neki, hogy így meg úgy szereti, míg az egér rá nem állt, hogy egy házba költöznek, és közös háztartást vezetnek.

– Hanem télire készletet kell ám gyűjtenünk, különben felkopik az állunk – mondta a macska. – Neked, egérke, különben is vigyáznod kell, hová dugod az orrodat, még utóbb beleesel valami csapdába! A jó tanácsot tett követte: vettek egy kis bödön zsírt; csak azt nem tudták, hová dugják. Hosszas töprengés után azt mondta a macska:

– Nem tudom, hol lehetne jobb helyen, mint a templomban, onnét ugyan senki el nem meri lopni; letesszük az oltár alá, s addig hozzá sem nyúlunk, míg a szükség rá nem kényszerít. Biztonságba helyezték hát a bödönt; de kis idő múlva nagy étvágya támadt a macskának a zsírra, s így szólt az egérhez:

– Hallod-e, egérke, nénémasszony meghívott keresztkomának, gyönyörű cicája született, szép fehér zsemlefoltos, azt kell keresztvíz alá tartanom. Adj nekem kimenőt mára, viseld gondját egyedül a háznak.

– Csak menj isten nevében – felelte az egér –, s ha valami jót eszel, gondolj rám. Magam is innék egy gyűszűnyi áldomást a keresztelői aszúból!

Persze egy árva szó sem volt igaz az egészből; a macskának nem volt se nénjeasszonya, se keresztapának nem hívták meg. Ment egyenest a templomba, odaosont a bödönhöz, nyalni kezdte a zsírt, mind lenyalta a fölét. Mikor jóllakott, sétált egyet a háztetőkön, nézelődött, szemlélődött, aztán leheveredett, elnyúlt a napon, s nyalta elégedetten a bajuszát, valahányszor eszébe jutott a zsírosbödön. Nem is ment haza előbb, csak estefelé.

– No, megjöttél? – fogadta az egér. – Biztosan jól mulattál.

– Megjárja – felelte a macska.

– Hát a kicsinek mi lett a neve? – tudakolta tovább az egér. –

Lefölét – vetette oda kurtán a macska. –

Lefölét?! – kiáltott föl ámulva az egér. – Furcsa név, életemben ilyet nem hallottam még. Vagy a ti családotokban talán szokásos?

– Furcsa, nem furcsa, semmivel sem rosszabb holmi Morzsafalónál, ahogy a te keresztkölykeidnél járja – vágta el a vitát a macska. Nem sokkal ezután megint csiklandozni kezdte a macska ínyét az étvágy.

– Igazán megtehetnéd újra a kedvemért, hogy egyedül viseled gondját a háznak – mondta –, engem megint keresztkomának hívnak, nem utasíthatom vissza, olyan szép fehér sáv van a cica nyakán! A jóságos egérke megint beleegyezett, a macska meg elosont a kertek alatt, belopódzott a templomba, és félig kinyalta a zsírosbödönt. „Hiába, mindig az esik a legjobban, amit maga eszik az ember” – mondta, és szerfölött elégedett volt a napi munkájával. Ahogy hazaért, kérdi az egér:

– Hát ennek a gyereknek ugyan mi lett a neve?

– Befelét – felelte a macska.

– Hogy mondod? Befelét? Életemben nem hallottam még ezt a nevet; fogadjunk, hogy nincs is benne a kalendáriumban! Hanem a macskának csakhamar újra összefutott a nyál a szájában, valahányszor a bödönre gondolt.

– Három az igazság – mondta az egérnek –, megint keresztelőre hívnak, a kicsi fekete, mint a szurok, csak a mancsa fehér, de azon kívül aztán egy szál nem sok, annyi fehér szőre sincsen, az ilyesmi nagy ritkaság, minden szent időben egyszer ha megesik. Ugye, elengedsz?

– Lefölét! Befelét! – mormogta az egér. – Olyan fura nevek, annyit tűnődöm rajtuk.

– Mert folyton itthon kuksolsz a szürke háziruhádban, hagyod, hogy a hajad a nyakadba nőjön, és képzelődöl – felelte a macska. – Így van az, ha valaki ki sem teszi a lábát a szobából. Míg a macska odajárt, az egér kitakarította, rendbe tette a házat. A pákosztos macska meg ezalatt kinyalta mind egy cseppig a zsírt a bödönből. „Addig úgysincs nyugta tőle az embernek, amíg mindet meg nem ette” – mondta magában, és csak késő este tért haza, kövéren, jóllakottan. Az egérnek az volt az első dolga, hogy a harmadik keresztfiú nevét tudakolta.

– Biztosra veszem, hogy ez sem fog tetszeni neked – felelte a macska. – Úgy hívják, hogy Cseppetsem. – Cseppetsem! – kiáltotta az egér. – Ez a legmeghökkentőbb név valamennyi közt, még sosem találkoztam vele nyomtatásban. Cseppetsem! Vajon mit jelent ez? Fejét csóválta, összegömbölyödött, és lefeküdt aludni. Ettől fogva senki nem hívta többé keresztkomának a macskát. És nemsokára beköszöntött a hideg tél, odakint már nem akadt semmi ennivaló. Akkor az egérnek eszébe jutott a macska bölcs tanácsa.

– Gyerünk, barátom – mondta neki –, keressük meg a bödönünket, eddig megőriztük, bezzeg most jólesik majd!

– Az igaz – felelte a macska –, jólesik majd neked, akárha az ablakot nyalogatnád. Útnak indultak, s ahogy odaértek a templomba, ott volt a bödön a helyén, csakhogy üresen.

– Ó, most látom csak, mi történt, most derül ki, milyen barátom vagy! – kiáltotta az egér. – Azzal, hogy keresztelőre mégy, fölfaltad az egészet, előbb le a fölét, aztán be a felét, végül nem hagytál…

– Nem hallgatsz! – rivallt rá a macska. – Ha még egy szót szólsz, bekaplak!

– ...cseppet sem – mondta a szegény egér, mert már a nyelvén volt, s akarta, nem akarta, kiszaladt a száján. A macska utánaugrott, de az egér gyorsabb volt, elszaladt. Azóta is vigyáz, hogy a macskával ne találkozzék.

Rumini: kis egér nagy pácban

Rumini kalandjainak története sikert sikerre halmoz, ami nem is véletlen, hiszen a kisegér izgalmas kalandjai felkeltik és lekötik a gyermekek figyelmét. Ezért sem meglepő, hogy az elmúlt években kötelező olvasmány lett Rumini története, hiszen végre egy olyan meséről beszélünk, ami megszeretteti a gyerekkel az olvasást. Rumini minden szempontból élmény, nem számít, hogy olvassuk, nézzük, vagy játszunk vele, sikere garantált.

Forrás: Grimm mesék

Krémezni érdemes, de nem mindegy, mivel testünk és környezetünk érintkezési felülete, a bőr külső hatásoknak különösen ki van téve. Bőrünk hamar elhasználódik, szárazzá, érdessé, ráncossá válik, ha nem ellensúlyozzuk a napfény, a szél, a hideg, a forróság, a légszennyezés, a tisztítószerek hatását. A bőr ugyan védekezik ez ellen, zsíros váladékkal (faggyú) „keni magát”, ám előfordulhat, hogy ez nem elegendő. Különösen a munkahelyi és a nagyvárosi légszennyezés káros hatásai, valamint az öregedéssel járó bőrelváltozások ellen tanácsos – főképp száraz bőrűeknek – a rendszeres krémhasználat. A zsíros bőr, a gondos napi tisztításon kívül, általában krémezést nem igényel. Ám mint mindig, itt is a megelőzés a leghatékonyabb. Ha óvakodunk a túlzott igénybevételtől, például a mértéktelen napozástól, bőrünk ezt meghálálja. Az erős napfénytől vagy vegyszerektől károsodott bőrön már nehéz segíteni. (Egy színes bőrű szerint „Napra csak a fehérek és a szamarak mennek”.) Németországban például a szoláriumok használata 18 éven aluliaknak tilos. Az erősödő ultraibolya sugárzás miatt egyre gyakoribbá váló bőrrák az egyik leggyorsabban ölő rákbetegség. Ne hívjuk ki magunk ellen a sorsot a bőrt is károsító cigarettázással, fölösleges napozással és olyan szerek használatával, amelyekről nem tudjuk, hogyan hatnak! Kiadványunk ez utóbbihoz nyújt segítséget: kozmetikai anyaglistánk alapján tájékozódhatunk az egyes összetevők egészségi hatásairól.

Bőrünk felszínét vékony V/O-emulzióréteg védi. A faggyúból, szaruzsírból és vízből álló úgynevezett hidrolipid film a bőr saját krémje, amely óvja a bőrt a mechanikai, fény-, vegyi és egyéb hatásoktól, és főleg a kiszáradástól. Savassága folyamatosan pH5 körüli, bőrünk ezt tejsav és más savak termelésével szabályozza. A sav enyhe baktériumölő hatású, védi a bőrt a kórokozóktól, sőt az ártalmatlan baktériumok megtűrésével nem engedi érintkezni bőrünket a kórokozókkal. A hidrolipid film savasságát tehát nem szabad semlegesíteni. Ezért ajánlják a bőrgyógyászok a pH5 savfokú testápoló szereket. Sajnos a tiszta háziszappan erősen lúgos, és a savas bőrközegre romboló hatású. A finom pipereszappanok valamivel enyhébbek. Érzékeny bőrűek használjanak babaszappanokat vagy folyékony, enyhe tenzidekből álló kézmosókat. A bőr savassága órákon belül regenerálódik, mégsem ajánlatos, ha bőrünk gyakran érintkezik tenzidekkel. Így például a bőrgyógyászok eltanácsolnak a napi tisztítószeres fürdőzéstől. Feleslegesen ne kenjünk magunkra naponta ismeretlen hatású anyagokat, hiszen a levegővel, vízzel, élelemmel amúgy is óhatatlanul számos káros anyag jut a testünkbe.

A jó krém bőrápoló segédeszköz, ám ki kell emelnünk, hogy a döntő itt is, mint más egészségi kérdésekben, az életmód, elsősorban a táplálkozás. Aki sok zsírt eszik, ne csodálkozzon, ha az a bőrén is látszik! (Mitesszerek, pattanások formájában.) A bőr táplálása, építése csakis a vérkeringésen keresztül lehetséges. A legjobb „krém” mindig a friss főzelékféle, gyümölcs, gabona. A kiegyensúlyozott táplálkozás, a különböző élelmiszerek egyensúlya, az elegendő testmozgás és a friss levegő hatására bőrünk korunknak megfelelően rugalmas, tiszta, és közérzetünk is kiváló lesz. Milyen típusú a bőrünk? Akik figyelnek a testükre, bőrük reakcióira, tudják, hogy milyen típusú a bőrük. A zsíros bőr például pattanásokra, kiütésekre hajlamos, az inggallért, fehérneműt erősebben szennyezi. Ha száraz papír zsebkendővel orrunk nyergét, homlokunkat, arcunkat végigdörzsöljük, a zsíros bőr a papíron zsírnyomokat hagy. Kevert bőrtípusnál zsírnyom csak egy-két helyen látható a zsebkendőn. Száraz bőrnél a zsebkendő egyáltalán nem zsírosodik. A bőr fiatalságát rugalmassága mutatja. Ezt csípéspróbával ellenőrizhetjük. Ha kézfejünk bőrét vagy alsó szemhéjunkat becsípve kihúzzuk, öregedő bőrnél a redő csak lassan húzódik vissza. A bőr korai öregedése főleg a mélyrétegi vízhiány miatt lép föl alkati és helytelen életmód következtében. A központi fűtés, a nedvszívó (például glicerines) testápolók, a túlzott napozás, a szolárium kiszárítja a bőrt.

 A rendszeres krémhasználat különösen a száraz, öregedő bőrre van jótékony hatással, védi a további kiszáradástól. Ám a reklámok által ígért fiatalító csodáknak nem szabad hinnünk. A bőrünkre juttatott krém-film védi ugyan bőrünket az időjárástól, ám a levegő káros anyagait is magába szívhatja. Krémezéssel csupán a külső hámréteget befolyásolhatjuk. A bőr kívülről nem táplálható. Ha egyes hatóanyagokat a bőr átmenetileg föl is vesz, a nyirok- és vérerecskék azokat rövid időn belül elszállítják. Ezért kétséges például a vitaminok és a friss sejtpreparátumok hatása a krémben. A nagy molekulájú kollagén és elasztin adalékok (komplexek) be sem tudnak jutni a bőrbe. 2000 őszén két német intézet is vizsgálta az úgynevezett ránctalanító krémeket. A frankfurti ÖKO-Test húszféle gyári krémet vizsgált meg, ezek közül egy sem ért el látható hatást a bőrön. Nem is csoda, hiszen a ráncok általában 300 mikrométer mélyek, a krémezés simító hatása pedig mindössze 10 mikrométer (a milliméter századrésze). A vizsgálat ellenben számos káros anyagot talált a készítményekben. A berlini Stiftung Warentest cég sem tudta megerősíteni a vizsgált krémek tényleges ránctalanító hatását. Mindössze két (olcsó) krémnek volt valamennyi mérhető simító hatása a bőr külső rétegén. A vízfelvételt (a bőr megduzzadását) viszont mindegyik krémnek sikerült elérnie, tehát egyféle átmeneti hidratálás vitathatatlan.

Bőrápolás krémekkel vagy anélkül

A bőrápolás fogalmába számtalan dolog beletartozik. Ide sorolhatjuk például a bőrünk feszességét vagy éppen a szépséghibákat, illetve a túl zsíros vagy éppen száraz bőr kérdését is. Sokaknak egyébként a bőrápolásról azonnal az ugrik be, hogy hogyan fiatalíthatnának bőrükön. Ma már erre is számtalan lehetőség nyílik különböző krémek vagy kezelések segítségével, ám fontos szem előtt tartani, hogy a bőrápolás elsősorban a bőr egészségének megőrzéséről vagy visszaszerzéséről és nem annak fiatalon tartásáról szól.

forrás: Testápoló kislexikon

Az antioxidánsok olyan - az emberi, növényi és állati szervezetekben kis mennyiségben előforduló - anyagok, melyek meggátolják a szervezetet alkotó fehérjéknek, lipideknek és DNS molekuláknak a szabadgyökök okozta károsodását.

Ezt úgy tudják megtenni, hogy az antioxidánsok hamarabb találkoznak a szabadgyökökkel, és oxidálódnak emiatt. Az aerob folyamatok, - ami az életnek az oxigénhez való kötöttségét jelenti - sajátossága az, hogy számos reaktív szabadgyök képződik az oxigén „elégése” során. Ez a folyamat a sejtek energiát (adenozin trifoszfátot (ATP-t)) termelő mitokondrium „gyáraiban” megy végbe. Ugyanakkor sok szabadgyök keletkezik normális körülmények között a sejtfolyamatok során is. Az élő szervezetek működésük során számos labilis, elektron plusszal (vagyis oxidáló tulajdonsággal) rendelkező szabadgyököt termelnek. A szabadgyökök jellemzője az igen alacsony felezési idő és reaktivitás más anyagokkal (kb. 10-6 másodperc ill. ennél rövidebb felezési idő). A szabad elektronok átadása oxidálja a fehérje, lipid vagy DNS molelulákat, ami károsítja őket. Az élő szervezetekben számos oxidációs (elektron felvétel) és redukciós (elektron leadás) folyamatlánc létezik. Maga a mitokondriumban zajló és az oxigén „elégése” során létrejövő energia termelése is hasonló elektronátadási folyamatokon keresztül történik.

Természetesen az élő szervezeteknek is megvannak a saját antioxidáns rendszereik, amelyek bizonyos körülmények között kimerülnek, és felborul a szabadgyökök-antioxidánsok közötti egyensúly. A szabadgyökök túlsúlya számos betegséghez, kórfolyamatok kialakulásához vezethet. Igen erős antioxidáns védelemmel rendelkeznek a légzőszervek és a bőr, mivel folyamatosan ki vannak téve a levegőben található oxigén (ROS) és nitrogén (RNS) tartalmú szabadgyökök „rohamainak”. Az emésztő rendszer esetében a táplálékokkal visszük be a károsító, toxikus anyagokat, és a keletkező vagy bevitt szabadgyökök okozzák a károsodásokat.

 A szabadgyökök képződése és jelentősége A szabadgyökök igen labilis anyagok az elektron plusz miatt. A legtöbb szabadgyök az oxigénből képződik, de jelentősek a nitrogénből és a lipidperoxidáció során képződő reaktív anyagok is. A reaktív anyagok származhatnak kívülről (exogén forrás) a légkörből, UV fény, sugárzás, dohányzás és toxikus anyagokból, de képződhetnek a szervezeten belül (endogén forrás) pl. gyulladások, fertőzések, egyéb betegségek során. Maga a légkörben található ózon (O3) és a nitrogén dioxid (NO2) is igen reaktív anyag. Az oxigén vízzé alakulása során (ami négy lépcsőben zajlik) a szervezetben képződő szabadgyökök az alábbiak: szuperoxid (O-• 2) és a hydroxylgyök (•OH). Ugyanakkor a közti termék a hydrogénperoxid (H2O2) is ide sorolható. Jól lehet nem gyök, de igen erős oxidáló képességgel bír. A fémek, pl. vas (Fe2+) vagy réz (Cu1+) elősegítik a szabadgyökök képződését. A nitrogén monoxid (NO) nemcsak a sejtekben képződik, hanem a levegőben és a dohányfüstben is megtalálható. A NO az oxigénnel reagálva aktív nitrát gyököt képez (NO- 2). Ezt a nitrát gyököt több peroxidáz enzim (myeloperoxidáz, eosinophil sejt-specifikus peroxidáz) oxidálja és nitrotyrozinok képződnek. A NO oxidációja révén aktív thiyl és thiol gyökök is képződhetnek. A reaktív nitrogéngyökök kialakulásában az arginin aminósav, a nitrogén oxidáz és peroxidáz enzimek is résztvesznek. Miért veszélyesek a szabadgyökök? Mert számos a normális sejtmüködéséhez szükséges anyaggal (fehérje, lipidek és DNS) képes reakcióba lépni és károsítani azok szerkezetét, s ezáltal a működé- süket. Lipidperoxidációnak nevezett jelenségben a sejtmembránnal, lipoproteinekkel és egyéb lipideket tartalmazó anyagokkal lépnek reakcióba a szabadgyökök. A szabadgyökök okozta oxidációs hatásokat a sejtek szempontjából oxidatív stressznek is szokták nevezni.

A sejtkárosodások, amit a szabadgyökök okoznak elősegítik a sejtek apoptózisát (a sejthalált), és a degeneratív folyamatok kialakulását. (Apoptózis: sejthalálhoz vezető folyamat, „önpusztulás”; nekrózis: sejtpusztulás, gyulladásos körülmények között.) A szabadgyökök a sejteken belül beleavatkoznak a sejtszignál folyamatokba is. Az egyes sejtekre jellemző speciális funkció a sejtszignál folyamatokon keresztül mutatkozik meg. A sejtszignált, a sejtreceptorokon keresztül a sejt belsejébe jutó és az ottani rendszereket aktiváló folyamatok jelentik. A sejtszignál a sejtmagban sejt-specifikus gének aktiválódását eredményezi, ami fehérjék, citokinek, kemokinek, növekedési faktorok, enzimek, hormonok, egyéb anyagok stb. képző- déséhez vezet. A ROS-nak (reaktív oxigéngyökök) vagy RNS-nek (reaktív nitrogéngyökök) nevezett anyagok képződése és felszaporodása egyrészt gátolhatja a sejttúlélésért felelős sejtszignál folyamatokat, másrészt gátolhatja az apoptózisért felelős folyamatokat.

Az antioxidánsok felosztása, főbb típusai, és hatásuk Az antioxidánsok lehetnek exogén (kivülről bevitt) vagy endogén (szervezeten belüli) anyagok. Három nagy csoportba oszthatók: 1/ antioxidáns enzimek, 2/ oxidációs láncolatot megszakító 4 anyagok, 3/ fémet kötő fehérjék. Az antioxidáns enzimek közé tartoznak a cataláz, glutathion peroxidáz, szuperoxid dizmutáz enzimek. A cataláz enzimfehérje játszik szerepet a hydrogénperoxid vizzé és oxigénné történő lebomlásában. A sejteken belül a citoplazmában és a peroxiszomának nevezett sejtalkotó részben található. A máj és a vörösvértestek cataláz aktivitása a legnagyobb. Gluthation peroxidáz szintén a hydrogénperoxid és egyéb lipidperoxidok lebomlását segíti elő. Működéséhez szelén nyomelemre van szükség. Minden sejtben megtalálható, a citoplazmában és a mitokondriumokban. Szuperoxid dizmutáz, a szuperoxid szabadgyököket alakítja hydrogénperoxiddá. Attól függően, - hogy milyen fémkötéssel bír és hol található, - nevezik réz és cink, mangán és extraxelluláris (réz és cink tartalmú) szuperoxid dizmutáznak. Az oxidációs láncolatot megszakító antioxidánsokhoz tartoznak a jól ismert vitaminok C, E, A, ubiquinol 10 (Q10) és a flavonoidok. Lipidoldékony antioxidáns az Evitamin (α-tocopherol) és a Q10. Az E-vitamin gátolja a lipidperoxidációt, és ezáltal stabilizálja a membránstruktúrákat és lassítja a degeneratív folyamatokat. A C-vitamin vízoldékony antioxidáns, és számos enzim nélkülözhetetlen része, amelyek a hydroxylációs folyamatokat katalizálják.

A C-vitamin elősegíti az E-vitamin és más antioxidáns hatásos formájának a visszaállítását (az oxidált forma redukálását). Ez a jelenség mutatja, hogy az antioxidánsok másrészről prooxidánsok (oxidációt okozó anyagok) is lehetnek. Ezért kérdéses, hogy nagydózisban és a tartósan adott antioxidánsok kedvező hatásúak maradnak-e, vagy akár prooxidánsokként károsodásokat okozhatnak. Érdekes módon a carotinok közül, az A-vitamin előanyaga a β-carotin – bár a lipidperoxidációt gátolja – a nagy klinikai vizsgálatokban (szív- és érrendszeri, daganatok kialakulásában) a legszerényebb hatással bírt. Ugyanakkor a diabeteses szürkehályog kialakulásának megakadályozásában és egyéb retinopathiákban igen kedvező hatású. A legújabb adatok alapján a C-vitamin sejtbe jutása ugyanazon a receptoron keresztül történik, ami résztvesz a cukor sejtbe jutásában is. Ezért cukorbetegségben csökkent a sejtek C-vitamin tartalma. Fémet kötő antioxidáns fehérjék: lactoferrin, coeruloplazmin, transferrin, albumin. Különösen fontos szerepet játszanak a légutak és az emésztőrendszer természetes védelmében

Az antioxidáns és a testmozgás szerepe

Az antioxidáns és a fizikai teljesítőképesség közötti kapcsolat meglehetősen ellentmondásos. A fizikai aktivitás a szabadgyökök mennyiségének az emelkedésével jár, ám a tartós testmozgás javítja a betegségekkel szembeni ellenállóképességet. Az antioxidáns bevitele a szervezetünkbe az egészségeseknél is előnyös, illetve sok betegség megelőzhető vele, így szem előtt tartva számtalan jótékony hatását, az antioxidáns bevitel mindenképpen előnyös az emberi szervezet számára.

forrás: Dr. Molnár Ildikó: Hogyan tekintsünk az antioxidásokra

Falco nem más, mint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyedülálló méregkereső kutyája, egy gyönyörű, fiatal németjuhász.

Falco esetében már az Európai Unió által támogatott Helicon Life+ program keretében hónapokon keresztül tartó kiképzés is zárt ajtók mögött zajlott az Országos Rendőr-főkapitányság dunakeszi kutyakiképző iskolájában. Amikor Falco végre a terepen, éles helyzetben bizonyíthatta, mire képes, a nyomozások érdeke miatt maradt inkognitóban. Most, hogy az első sasmérgezéssel gyanúsítottak rendőrkézen vannak, itt az ideje, hogy a nagyközönség is megismerje Falcot, aki nemcsak az ember legjobb barátja, de a sasok is számíthatnak rá.

A 75%-ban európai uniós támogatású, több mint 600 millió forint összköltségű projekt egyik fő célja kontinensünk egyik legjelentősebb ragadozómadár-mérgezési problémájának visszaszorítása. A projekt egyik legkülönlegesebb, Közép-Európában egyedülálló résztvevője Falco, a keresőkutya, melynek feladata a mérgezés és egyéb bűncselekmény áldozatául esett madarak tetemeinek és a mérgezett csalétkek felkutatása, illetve a projektben partnerként együttműködő Nemzeti Nyomozó Iroda speciális nyomozócsoportjának segítése.

Falco – miután az Országos Rendőr-főkapitányság Dunakeszi Oktatási Központjában túlesett a négy hónapos speciális kiképzésén – már bő egy éve van szolgálatban, de az eredményesebb nyomozati munka érdekében mindeddig nem mutatkozott be a nagyközönség előtt, munkájáról csak szűkösen mért információkkal szolgált az MME és a Rendőrség. Ez a hallgatás tört meg nemrégiben az MME fővárosi, Költő utcai központi irodájában, a Jókai-kertben tartott sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatón, hogy a média közvetítésével az ország lakossága is megismerhesse Falcot. A hős eb az elmúlt egy évben elért eredményei a következők: 11 megyében végzett több mint 160 terepi keresés és részvétel egy házkutatásban; közel 1000 megtett km gyalogosan, terepen. Összességében 843 fellelt elpusztult állat és mérgezett csalétek, amelyek közül 61 egyértelműen bűncselekményhez kötődik, további 19 esetben pedig felmerült a bűncselekmény gyanúja; a fellelt tetemek és nyomok 64 madár-, emlős- (pl. vidra, vadmacska) és hüllőfajhoz (mocsári teknős) tartoznak, amelyek közül 32 madár- és 11 emlősfaj volt mérgezés áldozata (részletes fajlista Excel táblázata mellékelve). A fellelt tetemek között egyaránt megtalálható volt friss, régebbi, de akár a bűncselekmény bizonyítékainak eltűntetése miatt a föld alá elásott tetem is (így került elő például már az egyik első keresés alkalmával két mérgezett kerecsensólyom). Továbbá részt vett továbbá a tavaly novemberben, a Bükkben lelőtt farkas esetének felderítésében – sikeresen visszakereste a sérülten menekülő állat pihenőhelyeit, majd a meglövés helyét is.

Összességében kijelenthető, hogy Falco már eddigi munkájával és eredményeivel is érezhetően csökkentette a mérgezéses esetek számát, illetve hozzájárult több nyomozás sikeres elindításához és lezárásához is. Sikeres vádemelést követően jelenleg két ilyen ügyben is bírósági ítéletre várnak a vádlottak, amely ítéletek remélhetőleg majd elrettentő precedenst is teremtenek.

Sajnos Falcónak akad bőven munkája hazánkban

Falco, az MME munkatársa számára március második fele kemény munkával és szomorú eredményekkel zárult. Falco  az elmúlt két hétben szinte folyamatosan úton és terepen volt, hogy Bács-Kiskun, Fejér, Békés, Pest és Csongrád megyét (egyes megyéket többször is) érintve felderítsék a bejelentett mérgezéses esetek helyszíneit, illetve emellett fel tudják keresni azokat a „forrópontokat” is, ahol az elmúlt évtizedben kiemelkedően aktívak voltak a madármérgezők.

Ez a típusú munka akkor lenne örömteli, ha Falco nem találna semmit. A helyzet sajnos nem ez, mivel a március utolsó két hétben terepen töltött hét nap alatt, az öt megyében összesen négy fokozottan védett rétisas (két öreg és két fiatal) és két parlagi sas (egyikük öreg), több mint fél tucat védett egerészölyv és három holló, valamint nem védett szajkó, borz és róka mérgezett vagy mérgezésgyanús teteme, illetve mérgezett csalik sokasága került elő! Az okozott közvetlen természetvédelmi károkozás csak a fokozottan védett, példányonként 1 millió Ft természetvédelmi értékű sasok esetében 6 millió Ft! Figyelembe véve, hogy már javában tart a sasok költési időszaka, az öreg madarak elhullásával akár a fészekaljak, két-három potenciálisan reptethető fióka sorsa is megkérdőjeleződik, tehát a közvetett károkozás jóval nagyobb.

Falco sosem pihen

Falconak a mindennapos kimerítő terepbejárás és a megszokott keresőmunka mellett ráadásul gyakran más munkája is akad. A közelmúltban ugyanis Falconak egy rendőrségi házkutatás támogatására is fel kellett készülnie. A felderítés ugyanis nem csak a terep átfésüléséből és a tetemek illetve a mérgezett csalik megtalálásából áll, hiszen amennyiben Falco tetemet talál, minden esetben ki kell hívni az illetékes rendőrkapitányság munkatársait, hogy megtörténjen a nyomrögzítés, elindulhasson a nyomozati szakasz. Ennek a lépésnek a keretin belül a házkutatás is elengedhetetlen, ahol Falco érzékeny orra mással nem pótolható segítséget nyújt a bűnjelek felkutatásában.