Az ember a természet szívverésében egy-egy dobbanás, a nagy órában piciny rugó, amelyet tőle független erők mozgatnak. Évmilliók alatt belénk idegződött a természet ritmusa, amely naphoz, héthez, évhez és az élet szakaszaihoz kötődik. Ezek együttes megváltoztatása jelentős biológiai katasztrófát idézne elő.

A természetnek, így a mi égövünkön élő embereknek is szükségük van arra a ritmikus változásra, amely évszakok formájában jelentkezik. A tavaszi megújulásra és erőgyűjtésre. A nyári serény munkálkodásra. Az őszi megfáradásra, amikor fokozatosan lelassul életritmusunk, de a beért sokféle gyümölcsből, a zöldségekből származó hasznos anyagok egy részét tartalékolja a szervezetünk. A télre, amikor egy fajta fizikai pihenőállapot következik be, de az embernél jó alkalom ez az évszak arra is, hogy elmélyültebb szellemi tevékenységet folytathasson.

Az évszakok változásához legjobban a parasztság alkalmazkodott. Ez a társadalmi réteg volt a legkiegyensúlyozottabb. Közülük alig kerültek ki alvási, vagy idegpanaszokkal küzdő emberek. A modern élet szinte teljesen meggátolta a természet ritmusához való alkalmazkodást. A mai dolgozó ember gyárban, munkahelyén többnyire zárt világban termel, alkot, ahol az évszakok nem érvényesülnek, lassan a madárcsicsergést is lemezről hallgatjuk.

Még rosszabb helyzetben vagyunk a heti és napi életritmus betartása terén. Néhány éve Szibériából, a Bajkál-tótól repültem vissza. A zónaidőben "csupán" negyednapos eltérés volt, mint egy műszak hossza a munkahelyen. Mégis összezavarodott az időérzékem és napok alatt rendeződött vissza a megszokott ritmusba. A több műszakban dolgozni kényszerülő emberek élete úgy telik, mintha szüntelenül és váltakozva ide-oda röpködnének, így az életritmusuk állandó rendezésére jelentős energiát emésztenek, s ezt a tevékenységük sínyli meg. Embertelen kényszerhelyzet.

Nem véletlen, hogy a hajdani parasztok még a legnagyobb nyári munkák idején is szakítottak egy-két órát arra, hogy ebéd után deleljenek. Nálunk délben van a főétkezés. Ez nagy megterhelést jelent a szervezet számára, amikor az egész keringési és emésztőrendszert dolgoztatjuk. De ez az időpont a munkaidőnk fele is, amikorra meglehetősen elfáradtunk. Külön energiát használunk föl arra, hogy e "biológiai holtidőben" munkatársaink előtt bizonyítsuk az ilyenkor végzett látszattevékenység értékét.

Ha saját dolgozóim lennének, akiket én fizetnék, kötelezően elrendelném nekik az ebéd utáni egy órás alvást. Ez nagyobb regenerálódást nyújt, mint a gyakori alvászavarokkal töltött hosszú éjszakai pihenő. Delelés után ismét intenzív munkavégzésre leszünk képesek. Nem véletlen - és újfent a parasztság sok százéves tapasztalatára kell utalnom -, hogy a déli kikapcsolódás után késő estig tudtak dolgozni. Naponta olykor 14-16 óra kemény fizikai munkavégzés volt mögöttük. Az sem véletlen, hogy a heti életritmus fontosságát több vallás is elismerte, és a hét végén egy kötelező pihenőnapot rendeltek el.

Az ember életszakaszait bioritmusok határozzák meg a csecsemőkortól az aggastyánkorig. Sajnos, az ember ebbe is beleavatkozott. A külső késztetések hatására bekövetkező korai nemi érés, a fogamzásgátló tabletták helytelen szedésével összekuszált hormonrendszer épp úgy az öregedést sürgeti, mint a szervezetünk kizsákmányolása a túlmunkákkal, élvezeti szerekkel, éjszakai kilengésekkel stb.

Mi a teendőnk? Kettős. Egyrészt a lehetőségeinken belül visszatérni, közelíteni a természet által megszabott élet- és bioritmusokhoz, másrészt egy olyan egészséges társadalom kialakításán munkálkodni, amelyik ezt lehetővé, sőt kötelezővé teszi számunkra.

Az emberi bioritmushoz alapvetően hozzátartozik a pihenés. Mert ideig-óráig kizsákmányolhatjuk magunkat mindenféle önsanyargató túlmunkával, de egyszer eljön az a nap, amikor nincs tovább, és a testi-szellemi teljesítőképesség lehanyatlik. Ekkorra különböző idült betegségek is gyakran kialakulnak, amelyek egy része már visszafordíthatatlan károsodást okoz. A betegeskedéssel, a kényszerpihenőkkel azután több idő esik ki a munkából, mintha éveken keresztül egyenletesen dolgoztunk és éltünk volna.

1. Az alvás a test legfontosabb pihenési módja, amikor a szervezet csökkent energiával dolgozik. Az anyagcsere eltávolítja a szorgos órák alatt összegyűlt salak- és méreganyagok nagyobb részét. Életkorhoz kötötten, mindenkinek szükséges ez a pihenés. Hányszor vagyunk úgy, hogy agyunkban a napi gondok megoldására "beindul a kerék". Bár félálomban, holtfáradtan zuhanunk az ágyba, jó lenne megnyugodva pihenni, de ez a kerék még álmunkban is forog tovább, és reggel fáradtan ébredünk. Akaraterővel, szellemi tréninggel kell magunkat rákényszeríteni a teljes kikapcsolódásra.
2. Pihenési forma a henyélés is, amikor napközben alvás nélkül heverészünk. Legalább egy-két óra hosszat ellazulva pihenni, amikor fölkészülünk egy újabb nagy erőpróbára. Sajnos épp erre a fajta pihenésre jut legkevesebb időnk, de legalább a szabadságunk alatt adjuk meg ezt is magunknak.
3. A modern ember számára talán a leghasznosabb az ún. aktív pihenés. Lényege az, hogy átvált, kikapcsolódik a szükségszerűen végzett munka monotóniájából. Lehet, hogy most is tovább termel, dolgozik, de olyasmit tesz, amihez kedve van, és amely más testrészeket, izmokat, ill. szellemi energiákat mozgat meg. Ebbe a pihenési körbe tartozik pl. a hobbikert művelése, a sportolás, különféle játékok gyakorlása, kirándulás, az olvasás, gyűjtemény rendezése, modellezés, és természetesen a családdal való bíbelődés.

Egészséges szellem - egészséges életritmus

Az előző gondolatat minden emberhez el kéne juttatni. Úgy érzem, manapság a felgyorsult világban mindenkinek szüksége lenne az életmódváltásra. A teljesítménykényszer, anyagi javak hajszolása vagy épp a nehéz életkörülmények miatt az ember egy folyamatosan “túlpörgött” állapotban éli mindennapjait.

Nem vagyok orvos, de környezetemből, a világi tapasztalataimból úgy látom, hogy ez alól sajnos nagyon kevés a kivétel. Egyre többször tapasztalom kisgyerekeken is, ugyanezt a túlpörgött állapotot, hiszen sokszor már az általános iskolában i egyfajta megfelelési kényszert ültetnek el a csepp szívekben.

Gyakran elgondolkozom, hogy vajon meddig feszítheti az emberiség még ezt a határt. Mi lesz az a pont, amikor az ember egyszerűen azt mondja: állj. Mert én igenis hiszem, hogy ennek a pontnak egyszerűen be kell következnie. Az egészséges testi-lelki életért szükség van a pihenésre és a kikapcsolódásra. Néha csak meg kell állnunk egy kis időre pihenni, hogy visszanyerjük energiáinkat.

Forrás: Szenti Tibor: Egészségünkért! Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez