Az immunrendszerünk egy komplex rendszer, ami megvéd minket a vírusoktól, baktériumoktól, parazitáktól és más kórokozóktól. Ez a komplex rendszer nélkülözhetetlen az egészségünk megőrzéséhez és a túléléshez. Az optimális immunrendszer fenntartása mindenkor fontos az egészség érdekében. Jelenleg azonban, amikor szembe kell néznünk a COVID-19 járvánnyal, kezelni kell az influenza szezont és egy ilyen stresszes időszakot kell megélnünk, az immunrendszert támogató stratégiák – melyek segítik a testünket és képesek megelőzni a betegségeket – még inkább fontossá váltak. 

Ebből a cikkből még többet megtudhat az immunrendszerről és az kiegyensúlyozott immunválasz támogatásának jelentőségéről. Meg fogom osztani a 12 leghatásosabb erősítő stratégiám, amellyel megelőzhetőek a betegségek és melyek támogatják az egészséget.

Mi az immunrendszer?

A immunrendszer teljes mértékben nélkülözhetetlen az egészségünk megőrzéséhez és a túléléshez. Az immunrendszerünk tart minket egészségesen és véd meg minket a vírusoktól, baktériumoktól, parazitáktól, gombáktól és más kórokozóktól.

Ha meg szeretnénk érteni az immunrendszerünket, képzeljük el a testünkön szétterjedő sejtek és szövetek hálózatát, mely magába foglalja a sejteket, szöveteket és szerveket. Az immunrendszerünk folyamatosan figyeli a behatolókat, támadásra és védelmezésre kész az úgynevezett immunválasznak köszönhetően. Ez a mi immunrendszerünk, a mi belső védelmi rendszerünk (1, 2, 3, 4).

Az immunrendszer részei

Az immunrendszer főszereplői a fehérvérsejtek vagy leukociták. Megtalálhatóak különböző nyirokszervekben, mint a csecsemőmirigy, a lép, a csontvelő és a nyirokcsomó. Az ér- és nyirokrendszeren keresztül keringenek a testünkben. Figyelik a kórokozókat, és amikor észlelnek egyet, sokszorozódnak és a többieket is arra serkentik, hogy tegyék ugyanezt.

Két féle leukocita van. A fagociták, vagyis a hízósejtek, a monociták, makrofágok és a neutrofilek, ezek felfalják a kórokozókat, elnyelik és lebontják őket. A limfociták felismerik a korábbi betolakodókat és megtámadják őket, amint megint megjelennek. A B-limfociták antitesteket állítanak elő, és értesítik a T-limfocitákat, a kórokozók megjelenésére. A T-limfociták elpusztítják a sérült sejteket és riasztják a többi leukocitát, hogy segítsenek.

Tovább olvasom >>>>>

Címkék: alvás egészséges életmód egészséges élet immunerősítés

egeszseges_eletmod_mi_a_betegseg.jpg

Nekünk embereknek voltaképpen oly egészségeseknek kellene lennünk, mint még soha. Hiszen nem létezett még kor amikor annyi figyelmet szenteltek volna az emberi testnek oly sok pénzt fordítottak volna az egészség visszaállítására Ilyen körülmények között az lenne természetes, ha csak mutatóba akadna egy-egy beteg ember. Mindnyájan tudjuk: épp az ellenkezője igaz. Soha nem volt annyi beteg ember, mint manapság. Mivel magyarázható e látszólagos ellentmondás?

A betegséget a legtöbben egyfajta zavarnak fogják fel, melyet a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, hogy aztán továbbra is ugyanolyan helytelenül élhessenek, mint korábban. Alig gyógyulunk meg egy betegségből, a testünk újab­bat küld. Nem is tehet mást, hiszen a tulajdonképpeni betegséget figyelemre sem méltattuk.

Mégsem fordítunk kellő figyelmet a betegség természetére. Ma sokan úgy tekintenek rá, mint valami sorscsapásra, a természet szeszélyére, vagy épp szerencsétlen véletlenre. Maga a „betegség” sokkal inkább az emberi tudatban létrejött diszharmónia, annak jelzése, hogy az ember kizökkent természetes rendjéből - vagyis az egész ember zavara, nem csak a testé.

Minden egyes betegség az élet hozzánk intézett felszólítása, feladat, amelyet meg kell oldanunk - oly módon, hogy megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, kitágítjuk tudatunkat.

Mennyivel egyszerűbb a helyzet, ha például az autónkról van szó! Ha kigyullad az olajlámpa, tudjuk, mit kell tennünk. Senkinek se jutna eszébe, hogy kicsavarja a lámpát, vagy elvágja a vezetéket. Egyfajta célt persze elérne: az olajlámpa nem világítana többé, az autó egy darabig tovább is működne, bár nem sokáig. Újabb „tünetek” lépnének fel. Hamarosan furcsa zajt hallanánk a motorházból. De az autójával senki sem tenne ilyen őrültséget - a testével viszont…

A betegség leírása így hangozhatna; a betegség a természet fáradozása, hogy megszabaduljon attól az állapottól, amelybe az egészségi szabályok megszegésével jutottunk. A természeti törvényeknél többről van szó, mint az emberi törvényeknél. Tetszenek-e nekünk vagy sem, hiszünk-e bennük egyáltalán vagy sem - ezek a törvények léteznek, működnek. E törvények állandóan érvényben vannak, függetlenül az emberek véleményétől. És míg korábban tudatlanságunkat mentségként hozhattuk fel, ma már ismerjük a betegség okát.

A betegség jó barát és segítőtárs. Az emberi szervezet ugyanis a betegség révén nemcsak azt jelzi, hogy helytelen irányba tértünk, életellenesen cselekszünk, hanem a tünetek segítségével meg is mutatja, hol a hiba, s mit kell tennünk.

Be kell végre látnunk, hogy „egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotát visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükség van a betegségre.

Ha valaki felfogja a betegség és a tünet közti különbséget, rögvest megváltozik alapállása, a betegséghez való viszonya. A betegségnek egyetlen célja van: hogy egészségessé váljunk.

A modern, nyugati orvostudomány nem cselekvési lehetőségein bukik el, hanem azon a világképen, amelyre tetteit építi. A modern orvostudomány saját filozófiáján bukik el, pontosabban: a filozófia hiányán.

Az orvostudomány beteg, s e betegségnek sok tünete van. Azonban, miként a többi páciens, az orvostudomány sem gyógyítható tüneti kezeléssel. Nem a tünet megjelenését kell megakadályozni, mélyebbre kell néznünk annál! Az orvostudomány problémája éppen az, hogy képtelen erre a lépésre, túlságosan megigézte ehhez a tünet, amit hovatovább azonosnak tart a betegséggel - nem tudja a formát a tartalomtól elválasztani. Költséges technikával kezeli az emberi szervezetet, az egyes testrészeket, de sosem magát az embert, aki beteg.

Az egészségügy csődje egyértelmű. Ennek legfőbb oka az a szemlélet, mely nevével ellentétben a betegségre koncentrál az egészség helyett A jelenlegi szemlélet a tünet - gyógyszer összefüggésében gondolkodik. A hivatalos egészségügy képtelen a betegek hatékony ellátására és az állampolgárok katasztrofális sebességű egészségromlásának megelőzésére.

Egészséges életmód és a betegség megértése

Minél hamarabb megértjük, hogy a betegség csupán egy tünet, annál könnyebb lesz az életünk. Azt kell elfogadnunk, hogy ez egy jelzés. Ha megtanuljuk ezt helyesen kezelni és elindulunk az egészséges életmód útján, teljesebb életet élhetünk.

Címkék: egészséges életmód egészsége élet egészséges szellem

egeszseges_elemod_szerves_egesz.jpg

Az emberi élet felfoghatatlan csodák egyetlen láncolata. Szervezetünkben a megtermékenyülés anyaölbeli pillanatától kezdve szívünk utolsó dobbanásáig egymiást követik a csodás, hihetetlen rejtelmek. Testünkben a legparányibb világocskák végtelen rendszere alakul ki, él, küzd és múlik el - leggyakrabban úgy, hogy ezekről a folyamatokról tudomást sem szerzünk: nem érezzük tudatosan, nem befolyásoljuk őket.

Az emberi élet első tulajdonképpeni csodája: az egészséges szervezet. Ha az egészséget olyan valaminek tekintjük, amely „az egész emberre vonatkozik”, akkor horizontunk figyelemre méltóan kitágul. John La Piacé ezt így fogalmazta meg:

“A hagyományos elképzelés, mely szerint az egészség egyszerűen azt jelenti, hogy valaki nem beteg vagy sérült, csak nagyon felszínes értelemben volt használható. Az egészségnek egy átfogóbb és használhatóbb értelmezését kellett kifejleszteni”

1947-ben az ENSZ által létrehívott Egészségügyi Világszervezet (WHO) teljes presztízsét és befolyását latba vetette az egészség fogalmának új értelmezéséért. így fogalmaztak: „Az egészség nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya, hanem a tökéletes testi, szellemi és szociális jólét állapota."

A „tökéletes” szó talán kicsit utópisztikussá teszi a meghatározást, de legalább ad egy pozitív célt, amelynek elérésére érdemes törekedni. Az ezoterikus szemlélet szerint az EGÉSZSÉG az embernek az az állapota, amikor a test, a lélek és az elme összes egymásra ható életműködése zavartalanul folyik. Ez a test, a lélek és a szellem teljes épségét feltételezi.

Az abszolút egészség csak rövid időre elérhető és fenntartható állapot. A teljes épség olyan kívánalom, amel)niek szinte senki, vagy csak nagyon kevesen felelnek meg. Vigasztalásul: aki tudatában van „karcolásainak”, forradásainak vagy betegségeinek, és alkalmazkodik ehhez az állapothoz, még egy kicsit „összekarcolt” egészséggel is jól élhet.

Az egészség szó harmóniát jelent. Az egészséges ember harmóniában él önmagával, embertársaival, a természettel és a természetfelettivel is! Ez a harmónia a feltétele az Egésznek.

Saját létünknek vannak bizonyos törvényei, melyeket ha betartunk, bizonyos fokig egészségesek maradunk. Az emberi kapcsolatoknak és a természethez való viszonynak ugyan­ így megvannak azok a törvényei, melyek betartása esetén megtarthatjuk, vagy visszanyerhetjük egészségünket. Napjainkban azonban a civilizáció egyszerre nehezebbé teszi az ember egészségen maradását. Olyan követelmények elé állítja, olyan környezetbe kényszeríti, amely törvényszerűen megbetegíti őt. És mi „vevők” vagyunk ezekre a hatásokra.

Egészséges életmód és napjaink értékrendje

Egyet kell értenem az íróval. Az egészséges életmód egy holisztikus szemléletmód. Ennek több pillére van, és csak akkor nevezhetjük magunkat egészségesnek, ha teljesek vagyunk. az az egészséges ember, aki teljességében épp. Szereti önmagát, harmóniában él másokkal, és azokkal a dolgokkal, melyeket fel sem foghat talán. Napjaink örökmozgó, nyughatatlan, teljesítmény orientált világa azon van, hogy mindezeket minél nehezebben teljesítsük. Gondoljunk csak bele? Egy többgyerekes dolgozó édesanyának mikor van ideje néhány órára leülni a kanapéra, kikapcsolni gondolatait és csak meditálni? Pedig ez az egészséges életmód első lépése… Ha semmi sincs rendben odabent, hogyan lehetnénk jó kapcsolatban a világgal?

Címkék: egészséges életmód

Mit jelent a boldogság?

 2015.09.08. 09:00

hetkoznapok_titkai.jpg

Egyik hetilapunk kérdést intézett olvasóihoz: mit jelent számukra a boldogság? Ilyen válaszok születtek:

Cs. kutyatenyésztő: „Engem a szép családom és a csodálatos kutyák tesznek boldoggá: Ezeknek az argentin dogoknak csodájára jár egész Európa. Azt hiszem, ez a siker már magában is boldoggá tesz.”

F. üzletember: „Amit elterveztem az életemben, azt mindig sikeresen végigvittem. Ma jól jövedelmező húsboltot vezetek, nincsen semmire panaszom.”

M. és T. M-né, nyugdíjasok: „Nem szeretünk dolog nélkül lenni. Boldogok vagyunk, hogy a sok munka ellenére megélhettük ezt a kort, 70 és 75 évesek vagyunk. Az élet olyan, amilyen, mi nem háborgunk.”

Cs. I. targoncás: „Pillanatnyilag az jelent boldogságot, hogy nem kell dolgoznom. De azért ennél nagyobb öröm számomra, hogy a fiamat felvették légidesszantosnak, és a fizetésével most már ő is hozzájárulhat a háztartáshoz.”

F.-né, vegyesbolt tulajdonos: „A mindennapi örömök teszik harmonikussá életemet... Nincs nagy forgalmam, éppen kielégítő, így nem kell idegeskednem állandóan.”

K.-né, kismama: „Számomra a kisgyerek szerez minden boldogságot.”

Sok évtizede faggatom az embereket. Ezeket a mondatokat azért írtam le, mert rendszerint magam is hasonló válaszokat kaptam. Kezdetben megdöbbentem, milyen kicsivel beérik. Volt idő, amikor sajnálattal töltött el a boldogság-eszménynek ez a szinte általánosnak nevezhető „kisszerűsége”.

Később azonban rájöttem, a magyar nép nagy többsége nagyon reálisan gondolkodik. Mivel örökös elnyomásban élt, csak kényszerből és tehetetlenségből alkalmazkodott a „világtörténelmet” formáló nagy népek rögeszméihez. Csak a hangadó politikai-szellemi elit próbálta itt elhitetni, hogy mi bármiféle össztársadalmi hülyítést komolyan veszünk. A magyar katonák nem hősiességből, hanem kényszerből mentek a Don-kanyarba, kényszerből álltunk Hitler mellé, kényszerből lettünk a fölszínen kommunisták. Valójában ez az ország sohasem volt sem fasiszta, sem kommunista. Csupán egyet akart: élni. Túlélni egy olyan rezsimet, amely ellen - leszámítva néhány sikertelen és fényesen heroikus pillanatot - semmit sem tudott tenni.

Azokból a káprázatos jövőképekből, melyekről itt évtizedeken át harsogtak, a magyar ember egy árva szót sem hitt el. Most sem hiszi, hogy a kapitalizmusból vagy „demokráciából” bármiféle jó származhatna. A rendszerváltás pillanatnyi eufóriája után fölismerte, hogy mentőcsónakját süllyedő hajóhoz kötötte. Egyik embertelenségből a másikba került.

Egy olyan, számára új világtébolyba, amely ellen a már régóta benne élő éber szellemiségek kétségbeesetten tiltakoznak, mert látják, hogy az egész földi életet végveszélybe sodorja. Abban a téveszmében, hogy jelenlegi zavaros helyzetünk csupán a „vadkapitalizmus” átmeneti állapota, amelyből majdan egy „demokratikus, jóléti társadalom” üdvös világa kerekedik ki, senki sem hisz.

Azon a józan alapszinten, melyet B. F-né úgy mond, hogy „nincs nagy forgalmam, éppen kielégítő, így nem kell idegeskednem állandóan”, csak az igen bölcs és tapasztalt lélek tud megállni, mivel az általános világtéboly ezt nem tűri. Az ilyen szerény és „maradi” mondatok forradalmi kihívást jelentenek a kapitalizmus szelleme ellen, mely mindent engedélyez, csak „megállást” nem. Ez a szellem püffedni, duzzadni akar s előbb-utóbb a kis vegyesboltot valamelyik tőkeerős megavállalkozás, mint bálna a kishalat, elnyeli.

És ez a „bálna” - ha még egyáltalán élőlénynek lehet nevezni - még annyira sem lesz boldog, mint B. F-né. Tudom, hogy ez egy maradi, „plebejus” filozófia - de igaz. Pascalnak van egy idevágó megállapítása: „Az emberek általában helyesen ítélik meg a dolgokat, mert ők abban a természetes tudatlanságban leledzenek, amely igazi állapotuk. A tudásnak két véglete van, s ez a kettő összeér. Az egyik tiszta, természetes tudatlanság: ebbe születünk bele mindannyian. A másik az a véglet, amelyhez a nagy szellemek jutnak el, miután végigtanulmányozták mindazt, amit csak tudni lehet, s rádöbbennek, hogy semmit sem tudnak, hogy ugyanabba a tudatlanságba jutottak el, amelyből elindultak: csakhogy ez már az ÖNMAGÁT ISMERŐ, TUDÓS TUDATLANSÁG.

Ilyen hézköznapi esetek is boldoggá tehetnek tehát. Hétköznapok titkai témakörben bővebben itt olvashat.

forrás: Müller Péter: Boldogság

 



Címkék: boldogság nyomában hétköznapok titkai

Boldogság és éltető Nap

 2015.09.07. 17:15

elteto_nap.jpg

Voltak olyan pillanatok, amikor a valóság tökéletesen lefedte a képzeletemet. Ilyen volt az a pillanat is, ahonnan elindultam... Hevertem a Duna partján... nem történt semmi... nem teljesült semmilyen vágyam... egyszerűen csak voltam... Éltem... És tudtam, hogy élek.

Repültem visszafelé a múltamba. És éreztem, hogy minden rámrakódott évgyűrű boldogság-ízének más-más zamata van. Minél beljebb utaztam, annál édesebb volt.

Ötven esztendősen sok családi meghittség volt benne. Apai öröm, hitvesi szeretet, meditáci- ós pillanat... kiugrás a hétköznapi gondok aggodalmaiból. Kamaszkoromat az érzéki vágyódás fűszerezte. Ha akkor kérdezel, gondolkodás nélkül azt feleltem: a boldogság szexuális élmény! És itt nemcsak a testre gondolok.

Az ember szerelmes lehet egy vetített képbe, egy bájos kutyakölyökbe, de még a forró napsugárba is.

Egy idős embernek már csak ,,jólesik” a napsütés, de a fiatalt még erotizálja is. Rejtett élmény ez, s csak ritkán tudatosul bennünk. Meztelen testünket „átadjuk a Napnak”, e földön kívüli, izzó Hatalom életadó erejének. Ilyenkor érezzük, hogy hiába kétnemű a természet, hiába képes megtermékenyíteni önmagát: az Élet onnan jön, abból a ragyogó, óriási korongból. Nemcsak a fény, meg a D-vitamin, meg a sokféle rejtélyes sugárzás - de magának a testi létezésnek is minden lehető- sége és öröme.

Valahol itt van az ősi napimádat gyökere is. Tévedés azt hinni, hogy őseink a Napban magát az istent, vagy valamiféle elvont szimbólumot láttak. Nem! Ezt a minden sejtünket átható Kozmikus Erőt imádták, ami az egész természetet élteti, érzéki örömmel tölti el, és szaporodásra készteti.

Nem véletlen, hogy a legnagyobb kultúrák éppen a forróbb égövű tájakon születtek: Egyiptomban, Mexikóban, Indiában, Görögországban, vagy Izrael vidékén, olyan helyeken, ahol a mai elsápadt lelkű, túl okos, gyökereitől elszakadt, hervadt életű műember csak légkondicionálóval tud létezni. A Mahabharata, a Védák, a Biblia, a Korán, a Dhammapadda, a nagy tragédiák és filozófiák mind olyan helyen születtek, ahol ez a forró napszerelem elevenen élt, s ahol a mai embernek „nem működik az agya” a melegtől. Szinte érezni, hogy Euripidész, Platón és Homérosz művei a lángoló nap alatt születtek, a vakítóan kék tenger partján... nagyon messzire és magasra látni bennük, szinte a végtelenig... amíg a mai szerző száz wattos izzó mellett dolgozik, szűk fénykörben, amiből nem tud kitörni.

forrás: Müller Péter: Boldogság

 

Címkék: Müller Péter boldogság nyomában

alzheimer-kor_es_a_felejtes.jpg

Az előző bejegyzésben elkezdett irodalmi elemzés folytatása, a felejtés művészete és Alzheimer-kór párhuzamának vizsgálata.

Weinrich az emlékezettörténet "árnyék-énjeként" tárja olvasója elé és értelmezi Léthé istennő gondolkodás- és irodalomtörténetét. Tíz fejezetben, nem teljesen kronologikus, inkább tipizáló rendben elemzi a felejtés-művészet (ars oblivionis) vitáját, ellentétét, kompetitív ellenmozgásait, tehát mélységes összetartozóságát az ars memoriae-val. Az antik példák (Szimónidész, Themisztoklész, Platón és Szent Ágoston), mint ahogy a későbbiek egy része sem egyszerűen a műalkotásként vagy filozófiaként elfogadott "magas" kulturális szövegekre hivatkoznak, hanem a lejegyzett oral history, a példaadó kulturális "pletykák", anekdoták tárházára, olykor még a folklorisztikus háttéranyagot is érintve (például Sancho Panza mondásainak korabeli néphagyományi eredete, a romantikus meseirodalom, az Ezeregyéjszaka stb.). Weinrich mindezzel jelzi, hogy mindenekelőtt közös emberi tapasztalásunk kétértelműségeiről és kétarcúságairól van szó, valamilyen szellemi cselekvésről, amelyben a küzdelmes átjárhatóság erősebb a szétszakító dualizmusoknál.

A "kultúra" szóbokra ezúttal elsősorban profán-világi értelmében használatos, kultikusvallási alapjai, vonatkozásai még a görög s a bibliai fejezetekben, sőt a nagyszerűnek mondható, terjedelmes Dante-értelmezésben sem igen kerülnek elő - a szerző számára ugyanis az emlékezés és a felejtés kettős gyakorlata társadalmiközösségi, tehát politikai tétjeiben gondolandó újra. A felejtés-művészet történetének leíró, értelmező, illetve kritikai nyomon követése Weinrich vélhető szándéka s jól kiolvasható felfogása szerint - anélkül, hogy tudományának alaposságából, gazdagon tárgyszerű közvetítettségéből és határaiból egy jottányit is engedne - nem képzelheti magát politikailag semlegesnek, és ez a döntés: tudományelméleti állásfoglalás saját jelenkoráról. Abban a mértékben, amelyben a felejtés modernitásbeli - kezdetben, a XVII. század körül és a felvilágosodásban még szinte gyanútlan, sőt emancipatórikus hevületű, tehermentesítő, a történeti emlékezet autoriter túlnyomásától megszabadító - útja a XX. században két totalitárius politikai rendszerhez és utótraumáihoz, egy máig hatoló "sikertörténethez" vezetett. Ezen belül a jobb híján Auschwitznak nevezett, egyedülálló, hasonlíthatatlan betetőződéshez is vezetett, tehát mindenfajta történetmondást mint folytathatóságot, folytatólagosságot megszakító, s így a szellemet (a tudományt, a művészetet) végletesen veszélyeztető tapasztalattá vált. A felejtésben eredetileg benne rejlő és védelmezői által teljes joggal hivatkozott szabadság-lehetőség a szabadság szörnyszülöttjévé változhatott. Ebből a szempontból is fontos része a könyvnek a VI. fejezet (A felejtés művészete mint erőforrás), amely mások mellett Nietzschének a felejtés megújító lehetoségeiről szóló, a XX. századot sokértelműen előlegező nevezetes, nagyszabású, felforgató, radikálisan kritikai esszéjét interpretálja (A történelem hasznáról és káráról - az Élet számára, 1873/1874).

Az Alzheimer-kór és a felejtés

Vajon az ember oly magasra fejlesztette a felejtés művészetést, hogy ez már uralva mindennapjait Alzheimer-kór tűneteivel tetőzhet. Vajon, ha társadalmilag azon vagyunk, hogy elfelejtsük a múltat és emlékeket, nem okozhat-e ez társadalmi Alzheimer-kórt?

Vizsgáljuk meg bensőnket és érzéseinket. Napjaink betegség-hullámainak okai néha lelki bajainkban keresendők.

forrás: Balassa Péter: Harald Weinrich: Léthé. A felejtés muvészete és kritikája

 

Címkék: könyv Alzheimer-kór

Sigmund Freud Feljegyzés a "varázsnoteszrol" címu, 1924-es keltezésu rövid írásában arról értesíti olvasóját, hogy mostanában, akkortájt Bécsben kapható egy új író- és játékszer. E varázsnotesz elmés szerkezetként egyszerre muködteti a lejegyzés törölhetoségét és tárolható emlékezetét (SMS ante?) Weinrich kommentárja: "A varázsnotesz viaszrétege egyszerre hordozója a múlandó és a tartós emlékezetnek, vagy megfordítva: a múló és a maradandó felejtésnek." Harald Weinrich, az egyik legjelentékenyebb, noha nálunk talán nem véletlenül kevésbé divatos kortárs irodalomtudós 1997-ben publikált remek könyvében sokszor nemcsak textusokat, opusokat elemez, hanem efféle eseteket, tárgytörténeti példákat is.

Weinrich műve nagyszerű történeti munka, Auerbach, Curtius, Spitzer teljesítményének méltó folytatása, a humán tudományosság csaknem évszázada újrakezdett átértelmezésének jegyében, annak önbizalmát, autonóm tudás-státusát helyreállító értelmében. Vagyis XX. század végi tudósként természetesen már hagyományként kezeli a század eleji-közepi megszabadulást a Történelem XIX. századi, historicista metafizikájától, történetfilozófiai spekulációitól (tehát a humántudománytól mint antikváriusságtól és monumentalizmustól). Ugyanakkor a jelenkori szellemtudományosság olykor időtlenített, anyagtalanodó, a történeti tapasztalás mibenlétéről és "ábrázolhatóságáról" olykor elgondolkodni sem hajlandó, önjáró nyelvi konstrukcióként működő tudománytermelésétől is szabad. (Tehát a tudománytól mint sajátos feledtetőgéptől, nárcisztikus leváltósditól, leleplezősditől és leszámolósditól is mentes, illetve a humántudománytól alapjaiban különböző természettudományhoz való törleszkedéstől is.) A mű ironikus és élvezetes sajátossága, hogy - Auerbachra emlékeztetve - a szóba hozott alkotásokat, ha utalásszerűen is, de tematikus értelemben sem rest újramesélni. Ami nem pusztán előzékenység, hanem alighanem azon a nem indokolatlan gyanún alapul, hogy (tudós) olvasói sem emlékeznek egészen azokra a művekre, amelyek szóba kerülnek...

A könyv olvasása közben a recenzens egyszeruen magának a változásnak, változékonyságnak a leírási és értelmezoi kötelezettségét és szabad szellemi örömét élvezte, no meg a kifejtésbeli egyensúly és arányosság muvészetét. Anélkül, hogy a túleroltetett jelentés-adás és az ellenszegülo, lázadó olvasat olykor terméketlen fáradalmaival kellett volna bajlódnia. A szerzo mindeközben olyan, a derridai írásfordulat után különösen idoszeru alapkérdésekhez szól hozzá, mint a szóbeli emlékezet és az írásbeliség szembenállása (ez utóbbi mint az emberi feledés kiindulópontja ), vagy mint a pontos emlékezoképesség és az alkotó - tehát felejteni, hárítani kész - ingénium vélt vagy valós ellentéte, vagy mint a tárolás = felejtés napjainkbeli tudásszerkezeti problémája. Az a megállapítás tehát, hogy "történeti munka", kiegészítendo azzal, hogy a történeti tudományosság elméleti helyzetét újragondoló munka: "A szellem-és társadalomtudományok nem muvelhetok a kellemetlen meglepetésekkel szemben biztonságot nyújtó történelmi tapasztalat nélkül .... anélkül, hogy visszahátrálnának a régi tudományosság memorializmusába, ugyanakkor nem kerülhetik meg a tudományos oblivionizmus játékszabályait és nyelvjátékait."  

A könyv olvasása közben a recenzens egyszerűen magának a változásnak, változékonyságnak a leírási és értelmezői kötelezettségét és szabad szellemi örömét élvezte, no meg a kifejtésbeli egyensúly és arányosság művészetét. Anélkül, hogy a túlerőltetett jelentés-adás és az ellenszegülő, lázadó olvasat olykor terméketlen fáradalmaival kellett volna bajlódnia. A szerző mindeközben olyan, a derridai írásfordulat után különösen időszerű alapkérdésekhez szól hozzá, mint a szóbeli emlékezet és az írásbeliség szembenállása (ez utóbbi mint az emberi feledés kiindulópontja ), vagy mint a pontos emlékezőképesség és az alkotó - tehát felejteni, hárítani kész - ingénium vélt vagy valós ellentéte, vagy mint a tárolás = felejtés napjainkbeli tudásszerkezeti problémája. Az a megállapítás tehát, hogy "történeti munka", kiegészítendő azzal, hogy a történeti tudományosság elméleti helyzetét újragondoló munka: "A szellem-és társadalomtudományok nem művelhetők a kellemetlen meglepetésekkel szemben biztonságot nyújtó történelmi tapasztalat nélkül .... anélkül, hogy visszahátrálnának a régi tudományosság memorializmusába, ugyanakkor nem kerülhetik meg a tudományos oblivionizmus játékszabályait és nyelvjátékait."

Irodalom, felejtés és Alzheimer-kór

Ezzel a csodás irodalmi elemzéssel vezetném be napjaink egyik fenyegető problémáját, az Alzheimer-kórt. Sokszor tartják úgy, hogy betegségeinknek hátterében lelki probléma húzódik meg. Vajno az Alzheimer-kór nyitja az ember ösztönös törekvése a felejtésre?

forrás: Balassa Péter: Harald Weinrich: Léthé. A felejtés muvészete és kritikája

Címkék: könyv irodalom egészséges élet Alzheimer-kór

mozgasfejlesztes_es_mozgaskeszseg.jpg

A mozgásfejlesztés, mozgáskészség során három szakaszt különíthetünk el: 1. generalizációs szakasz, koncentrációs szakasz, stabilizációs szakasz. a mozgásfejlsztés nem csak a mozgásban, hanem a személyiség fejlődésében is segít.

Fiziológiai mechanizmus

  1. GENERALIZÁCIÓS SZAKASZ
    A mozgásra vonatkozó ismeretek felfogása megértésétől  az első sikeres végrehajtásig tart

= TÁJÉKOZOTTSÁGI SZINT
Az ingerület szétterül az agykérgen, a serkentés általános = generalizált

jellemzői:
fölösleges izmok működése
sok fölösleges mozgás
görcsös, merev mozgás
feladat: A helyes mozgásképzet kialakítása

  1. KONCENTRÁCIÓS SZAKASZ
    Első sikeres végrehajtástól  jártasság kialakulásáig tart.

Az idegek serkentése és gátlásának egyensúlya kialakul.
A serkentettség koncentrálódik az agyban is.
A részcselekvések között kapcsolat alakul ki. = EZ A DINAMIKUS SZTEREOTIPIA = FELTÉTELES REFLEX KAPCSOLAT

  1. STABILIZÁCIÓS SZAKASZ

A dinamikus sztereotípiák megszilárdulnak.
A mozgás végrehajtása AUTÓMATIZÁLÓDIK

-> kialakul a MOZGÁSKÉSZSÉG

Már nem kell figyelni a mozgásra ->
felszabadul a tudat az ellenőrzés alól. -> másra is figyelhet

MŰKÖDŐKÉPES -> ALKALMAZHATÓ -> ISMERETTUDÁS

A mozgás a személyiség alakulásában alapvető szerepet tölt be:

A megismerő folyamatokban elsőrendű szerepet játszik az érzékszervek információ felvevő és feldolgozó képessége, mely a tapasztalatok révén változik (perceptuális tanulás).

Segíti a mozgással kapcsolatos valamennyi érzékleti minőség összerendeződését, az interszenzoros integritást, az érzékletek közötti asszociatív kapcsolatok létrejöttét. A látott, tapintott, lemozgott érzékletek egymásba átfordíthatók.

( A látott alma és a bekötött szemmel körbe tapogatott alma azonos. )

A mozgásos gyakorlatok közben szerzett vizuális, akusztikus, kinesztetikus, taktilis ingerek fejlesztik az érzékelést (percepciót).

Érzékszerveink szolgáltatják a megismerő folyamatok alapját. Erre épülhet rá a figyelem, az emlékezet, a képzelet és a legmagasabb megismerő tevékenységünk a gondolkodás rendszere.

A játék a gyerek számára:

A játék az óvodáskorú gyermek legalapvetőbb tevékenysége, játék igény kielégítése.
A játékot mindig elfogadja.  
Nagy ismétlés számra hajlandó, ezért fejlődik a szervezete, vagyis az egészsége.
A játékon keresztül tapasztal.
Fejlődnek a tanulási képességei.
A fejlesztő hatások minden téren jobban fejlődnek.
A játék semmi mással nem helyettesíthető.
Személyiségfejlesztést is megoldok vele:
A gátlásai felszabadulnak, nem gátolják a fejlődést.
Kitartás  
Sokoldalúság  
Kudarctűrés  
Kezdeményező képesség  
Probléma megoldó képesség

forrás: Testnevelés módszertan előadások

Címkék: gyermek mozgásfejlesztés

mozgasfejlesztes.jpg

Erő: Deff:: Külső ellenállások legyőzése az izomzat rövidülésének és feszülésének segítségével.

Kontraktilitási jellemzők:
Izomhoz érkező ingerület jellege, erőssége  

Az izom keresztmetszete  
Izom hossza  Az aktivizált izomrostok száma  

A mozgáskoordináció színvonala

Erőkifejtés módjai:
Összehúzódás = dinamikus = izotóniás gyakorlatok  

Tónusnövekedéssel,izom hosszának változása nélküli=statikus=izometriás gy  

Izom megnyúlásával = dinamikus engedő= pliometriás gyak.  

Váltakozó feszüléssel, rövidüléssel= auxotóniás gyak.

Erőfajták szerinti csoportosítás:

Alaperő (alapvető mozgást biztosítja)  
Maximális erő (egyszeri legnagyobb…)  
Gyorserő (rövid ideig tartó, közepes ellenállás ellenében …)
Erőállóképesség (tartós erő terhelés ellenében …)  
Relatív erő - testsúlyhoz viszonyított : maximális erő/ kg

GYORSASÁG def: idővel mérhető tulajdonság

Formái:  

Mozgás gyorsaság  
Mozdulat gyorsaság  
Reagálás gyorsasága

A gyorsaság függ:

Az idegrendszer szabályozó tevékenységétől  
Az izom morfológiai sajátosságaitól – gyors, lassú rostok  
Az izomerő éppen aktuális szintjétől  
Az izom lazaságától, rugalmasságától  
Pszichikai tényezők – optimális izgalmi állapot (versenyláz, apátia)

Állóképesség:

def::A terhelés alatt, az elfáradással szembeni ellenállóképessége a szervezetnek
Az energia ellátás függ:
Szív, vérkeringési, légző funkcióktól  
Az anyagcsere folyamatoktól  
Az ideg, hormonális rendszer energia mozgósító lehetőségeitől  
A gazdaságos felhasználástól (mozgáskoordináció szintjétől)  
Pszichikai funkcióktól ( pl. tűrőképesség, küzdőképesség)

Koordinációs képességek
Alapfeltétele a mozgásszabályozás

A koordinációs képességek megnyilvánulási formája = ÜGYESSÉG – pedagógiai fogalom

A mozgástanulás eredményessége  
A feladat bonyolultságától függ  
Mozgás –idő, térbeli, dinamikai szerkezetétől függ  
Gazdaságos végrehajtástól függ  

Célszerű mozgás kiválasztástól függ  
A megtanult mozgás alkalmazni tudásától

Érzékszervek szerepe

3-8 éves kor között:

Az érzékszervek információ felvevő és feldolgozó képessége fejlődik a legintenzívebben.
A szenzoros integráció (az érzékszervek hasznos összerendezése) időszaka.

Minden képesség tekintetében behatárolható az az időszak, amikor az a leghatékonyabban fejleszthető (szenzitív fázisokban).

Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban megfelelő minőségű és mennyiségű inger érje a gyermek szervezetét.

Mozgásfejlesztés az első gyermekkorban

A koordinációs képességek fejlesztésére egyik legalkalmasabb időszak az első gyermekkor.
Ebben az időszakban nagyon hatékony a mozgásfejlesztés.

forrás: Testnevelés módszertan előadások

Címkék: mozgásfejlesztés

nem_eszik_a_gyerek.jpg

Berg Judit nevét minden kisgyermekes szülő megismeri idővel – ha nem ő olvas az egyikből gyermekének, akkor az iskola lehetőséget nyújt a szerző jobbnál jobb történeteinek megismerésére. A Rumini igazán megkapó története mellett azonban Berg Judit más nagysikerű meséket is papírra vetett. Lássunk egyet ezek közül!

Meseleves vagy nyakleves?

- Mi lesz ma az ebéd? – érdeklődik a négyéves kislány.

- Zöldborsó leves, krumpli főzelék, fasírt.

- De én azt nem szeretem – görbül sírásra a kislány szája.

Anyuka sóhajt. Most mit mondjon? A tükörtojást és spagettit leszámítva semmit sem eszik meg a gyerek. Próbálta már kedvesen:

- Gyere, kóstold meg, meglátod milyen finom.

Máskor alkudozott vele:

- Na, csak öt kanállal egyél, és aztán jöhet a süti.

Volt már, hogy elvesztette a türelmét, és kiabált. Végül dühében elzavarta a kislányt az asztaltól. Utána persze bánta, de már nem volt mit tenni. Azt is elhatározta, hogy szigorú lesz:

- Addig nem mehetsz játszani, amíg el nem fogyott az ebéd!

Mindegy. Akármit főz, akármit mond, a kislány nem eszik. Pár falatot ugyan sikerül beleimádkozni, de minden étkezés nyűg.

Aztán egy nap zellerkrém levest küld a nagymama kóstolóba. Nagyon finom, de anyuka tudja: a kislány megkóstolni sem lesz hajlandó. Aznap délelőtt annyi a tennivaló, hogy nincs idő külön főzni a gyereknek. Ha nem eszi a levest, hát éhen marad. De amikor kiszalad a kislány a konyhába, hogy megkérdezze, mi lesz az ebéd, az anyja hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja:

- Meseleves.

- Az mi? – tátja el száját a kis copfos.

- Olyan leves, hogy ha szépen eszed, mesélek közben.

- És mit mesélsz?

- Majd meglátod. Nagyon izgalmas lesz.

Bár még csak tizenegy óra múlt, a kislány nyafogni kezd:

- Éhes vagyok. Mikor ebédelünk már?

Mire eljön az ebédidő, a kislány már könyörög, hogy egyenek végre. És csodák-csodája, amíg anya halkan mesél neki fejből, fogy a zellerkrém leves. Utána a második fogás is eltűnik a tányérból.

- Ma nagyon finomat főztél! – dicséri anyját a kicsi. - Mikor lesz megint meseleves?

- Ma zellerből készült a meseleves. Holnap paradicsomból lesz. Jó?

- De mesélsz hozzá? – aggodalmaskodik a kislány.

- Hát persze.

- Nem vagy normális – mondja a szomszédasszony, amikor a kislány édesanyja elmeséli, hogyan eteti a gyereket. – Csak elkényezteted. Én már rég odacsaptam volna, ha a gyerekeim nem ennék meg az ebédet.

A kislány anyja nem válaszol. Ő nem tud odacsapni. Hetek-hónapok múlnak el, és a kislány egyre többféle ételt hajlandó megkóstolni. Zellerkrémlevest már mese nélkül is eszik. Néha, vészhelyzetben azért előkerül a mesevarázslat.

- Kóstold meg a szilváslepényt – kínálja a nagymama.

- Nem szeretem. – húzza el száját a kislány.

- Kóstoltad már?

- Nem. De nem szeretem – makacskodik a kicsi.

A nagymama sóhajt. Igaza van. De a kislány anyja már tudja, mit kell tenni:

- Mesélek neked a pásztorfiúról, aki úgy szerette a szilváslepényt, hogy nem is akart mást enni.

- Jó – egyezik bele a kislány, és boldogan hátradől.

A mese végén elgondolkozik, majd a nagymamához fordul:

- Teszel nekem porcukrot a szilváslepényemre?

Néhány nap múlva anyukának gyanússá válik a csönd a gyerekszobában. Nagyobb zsivajhoz szokott. Aggodalmasan lép az ajtóhoz, bekukucskál. Négyéves kislánya a babaágy mellett ül kötényben, kezében fakanállal. Kedves, türelmes hangon magyaráz öt hónapos húgának:

- Akkor most mondok neked egy mesét a babáról, aki nem akart rendesen szopizni.

Anyuka csendben mosolyog. Lehet, hogy a kicsi jó evő lesz?

újra eszik a gyerek

Rumini mesén innen és túl

Vannak egy könyves szerzők és vannak, akik sikert sikerre halmoznak. A Rumini szerzője Berg Judit az utóbbiak táborát erősít. A kisegér tanulságos kalandjait bemutató Rumini mellett számtalan más gyermekbarát történettel is megörvendezteti a nagyérdeműt! Aki pedig Ruminihez ragaszkodik, annak sem kell bánkódnia, hiszen több köteten át követheti nyomon a kedves és mégis vakmerő főhős életének alakulását.

Forrás: Berg Judit: Meseleves vagy nyakleves?

Címkék: mese Rumini

süti beállítások módosítása