A Rumini sikere vitathatatlan, hiszen története nem csak gyermekbarát, hanem izgalmas és tanulságos is. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tény sem, hogy egy imádnivaló négylábú a főszereplő a könyv főhőse. Ám nem Rumini az egyetlen egérsztár a gyermekirodalom történetében. Lássuk most egy másik híres kis rágcsáló történetét!

Egérmese

Egyszer volt, hol nem volt,

Dunánál is messzebb volt,

Tiszánál is messzebb volt,

bizony, nagyon régen volt.

Az egerek országában

Úgy tartják, hogy igaz volt.

Egérárok egérnépe nyugalomban éldegélt,

akadt bőven ennivaló, csend honolt és békesség.

Ám egy napon szörnyű dolog történt meg az árokban!

Korán reggel arra keltek, baj történt a városban.

Házak dőltek, fák ropogtak, hullottak az egerek,

visítozva menekültek felnőttek és gyerekek.

- Mi történik? - kérdezgették félénken az egerek.

- Földrengés van? Vihar pusztít? Ránk törtek a szellemek?

Összegyűltek sietve a fő-fő tudós egerek,

találják meg mihamarabb, hogy ez a baj mi lehet!

Méricskéltek, számolgattak, figyelték a terepet,

végül aztán megszületett kérdésre a felelet:

- Nem földrengés, nem tornádó. Nem csalás, nem ámítás,

bizony, ez egy veszedelmes, hórihorgas óriás.

Lett erre nagy riadalom, lótás-futás, cincogás!

Amerre az óriás járt, követte a pusztulás.

Összegyűltek sietve a fő-fő tudós egerek,

Találják ki mihamarabb, a megoldás mi lehet!

Összeültek, tanakodtak, figyelték a terepet,

végül aztán megszületett kérdésre a felelet:

- Mivel ez egy veszedelmes, hórihorgas óriás,

fogjunk össze, pusztítsuk el! Ez megoldás. Semmi más.

Másnap reggel összegyűltek a legbátrabb egerek,

harciasan megindultak, ropogtak a fegyverek.

Igen ám, de az ellenség hórihorgas óriás!

Ásítozva lesöpörte, lerázta a támadást.

Sírtak-ríttak az egerek, remegtek a gyerekek,

mi lesz velük, az óriás lassan mindent betemet!

Eközben egy pöttöm egér (legkisebb az árokban),

kiosont a hátsó kapun, s elindult a városban.

Nem búcsúzott el senkitől. Zsákot vett a hátára,

megkereste az óriást, s felmászott a lábára.

Három napon, három éjen kapaszkodott egyre fel,

néha bizony meg is csúszott, de csak ment, a hegyre fel.

Mikor aztán kimerülten feljutott a vállára,

kényelmesen benézhetett az óriás szájába.

Összeszedte bátorságát, elővette mosolyát,

illendően nagyot köszönt: - szép jó reggelt, óriás!

Csodálkozva nézett vissza a hatalmas szörnyeteg,

hunyorogva vizsgálgatta a csepp gyerekegeret.

- Miért vagy rossz? - szólt a kicsi. - Miért bántod népemet?

Jó neked, hogy elpusztulnak az ártatlan egerek?

Lábad nyomán házak dőlnek, hervadnak a virágok,

egykettőre tönkreteszed, kiirtod a világot!

- Ne haragudj, kicsi egér! - döbbent meg az óriás.

- Bármit tettem, nem akartam! Véletlen volt, semmi más.

Óriások földjén élek, Bumfóka az én nevem,

gyerek vagyok, hiszen látod, égig sem ér a fejem.

Elkószáltam szüleimtől, így kerültem hozzátok,

s a magasból nem láthattam a kis egérvilágot!

Szánom-bánom, amit tettem, bocsássál meg mindenért,

hazamegyek enyéimhez. Isten veled, kisegér!

Ezzel lassan, óvatosan, kerülve minden lakást,

Visszament a hazájába Bumfóka, az óriás.

Egyszer volt, hol nem volt,

Bizony nagyon régen volt.

Az egerek országában

úgy tartják, hogy igaz volt.

Rumini, mindenki kedvence

A Rumini egyik erőssége, hogy a szülőket és a gyermekeket egyaránt meg tudja ragadni. Mivel a Rumini bekerült az általános iskolások kötelező olvasmányai közé, így egyre több aprósághoz jut el. Nagy szerencse ez, hiszen a Rumini végre egy olyan történet, ami megkedvelteti a kisiskolásokkal az olvasást szerethető sztoriján és imádnivaló szereplőin keresztül!

Forrás: K. László Szilvia : Egérmese és más verses mesék állatokról

A pszichés érzéketlenség elérésére irányuló kísérlet máris maga után vonja az eszkaláció első fokozatát: jelentkezik valamilyen tünet – kicsiny, ártalmatlan, de hűséges. A késztetés ezáltal megvalósult, bár tulajdonosa ezt meg akarta akadályozni. A pszichés impulzus ugyanis átültetésre, azaz, megéltségre vágyik, arra, hogy leszállhasson az anyagiság világába. Ha tehát nem ültetjük át szabad akaratunkból a testiségbe, akkor a tünetképzés kerülő útján jut el oda. Jól felismerhető ebben is az a minden körülmények között érvényes szabály, amely szerint minden késztetés, amelytől identifikációnkat megvonjuk, látszólag kívülről fog közeledni felénk.

A funkcionális zavarokat – amelyekkel a kezdeti védekezés után általában hamar megtanulunk együtt élni – mindenekelőtt az akut gyulladásos tünetek követik, amelyek a probléma természete szerint a testben szinte mindenütt megtelepedhetnek.

Ezeket a tüneteket a laikusok az -itis végződésről ismerhetik fel. Minden gyulladá- sos megbetegedés aktuálisan, konkrétan felszólít, hogy fogjunk fel valamit, s – amint azt a könyv második részében részletesen be is mutatjuk – egy tudattalan problémát akar láthatóvá tenni. Ha ez nem sikerül – végül is világunk nemcsak konfliktus-, de infekcióellenes is –, az akut gyulladások krónikussá (-ose) változnak. Aki a gyulladás üzenetéből nem hallja ki a változtatásra irányuló aktuális felhívást, olyan társat szerez be magának, aki intő jelenlétével hosszú időn keresztül kísérni fogja. A krónikus folyamatok tendenciájukban lassan visszafordíthatatlan testi elváltozásokhoz vezetnek, amelyeket azután gyógyíthatatlan betegségnek nevezünk.

Az utolsó eszkalációs fokozat a veleszületett torzulásokkal és zavarokkal olyan, mint az az egyenes, amelynek a vége kezdetébe torkollik. Amit halálunkig nem fogunk fel, azt tudatunk problémaként hurcolja magával a következő inkarnációba. Ezzel olyan témát érintettünk, amely kultúránkban még egyáltalán nem magától értetődő. Bár ez a hely itt nem alkalmas arra, hogy a reinkarnáció tanát megvitassuk, mégis elkerülhetetlen, hogy említést tegyünk a reinkarnációval kapcsolatos nézeteinkről, enélkül ugyanis egyes esetekben nem lenne követhető gondolatmenetünk a betegségről és a gyógyulásról. Sokak számára ugyanis a betegséggel kapcsolatos tartalmi koncepciónk nem alkalmazható, s így tarthatatlan a gyermekbetegségek s külö- nösen a veleszületett zavarok esetén.

Fertőzés és gyulladás

Az emberi testben lezajló betegségfolyamatok egyik leggyakoribb oka a fertőzés. A legsűrűbben előforduló akut szimptómák a gyulladások; a megfázástól a tüdő- gyulladáson át a koleráig és a himlőig. A latin betegségnevek „-itis” végződése mindenkor arról árulkodik, hogy gyulladásos folyamatról van szó (colitis, hepatitis stb.). A fertőzéses megbetegedések terén a modern orvostudomány az antibiotikumok (például penicillin) és az oltások felfedezésével óriási lépést tett előre.

Bár nemrég még a leggyakoribb halálok a fertőzés volt, ma már ez az egészség- ügyileg jól ellátott országokban inkább kivételnek számít. Ez persze nem azt jelenti, hogy manapság kevesebb fertőzésen esünk át, inkább csak azt, hogy a fertőzések leküzdésében megfelelő fegyverekkel rendelkezünk.

Akinek ez a (mindenesetre elfogadott) terminológia túlságosan „háborúsnak” tű- nik, ne tévessze szem elől, hogy a gyulladásos folyamatoknál valójában egyfajta „há- borúról” van szó, amely a testben játszódik le: a test immunrendszere megtámadja s legyőzi az egyre veszélyesebbé váló ellenséges kórokozókat (baktériumokat, vírusokat, toxinokat). E küzdelem tünete a duzzanat, a kivörösödés, a fájdalom és a láz. Ha a test sikeresen vette fel a harcot a betolakodó kórokozóval, átvészeljük a betegséget.

forrás: Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Aki beteg – orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös munkálkodás, a betegség „legyőzésének” harci mámorában egyikük sem teszi föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája – állítják a szerzők. Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma, viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül”.

A cél tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása”, nemcsak a fizikai-fiziológiai működésünkben bekövetkezett „hiba” kijavítása, hanem a betegség szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal – betegségükkel és azzal, amiről ez a betegség árulkodik.

Oly korban élünk, melyben a modern orvostudomány naponta képeszti el a laikust csodával határos lehetőségeivel és eredményeivel. Ugyanakkor egyre erősödnek azok a hangok, amelyek ezzel a szinte mindentudó modern orvostudománnyal szemben bizalmatlanságnak adnak kifejezést. Egyre növekszik azoknak a száma, akik lényegesen nagyobb bizalommal fordulnak a természetgyógyászat ősi vagy modern módszerei vagy a gyógyítás művészetének homeopátiás módja, mint magasan fejlett orvostudományunk felé. A kritikának sokféle alapja lehet – a mellékhatások, a tünetváltás, az emberiesség hiánya, a költségek robbanása és számos más probléma –, a bírálat tárgyánál sokkal érdekesebb azonban, hogy egyáltalán feltámadt ez a kritika.

Még mielőtt ugyanis a bírálatok racionális feldolgozásához kezdenénk, támad egy olyan homályos érzésünk, hogy valami még sincs rendben, hogy a bejáratott út, dacára annak, vagy éppen amiatt, hogy következetesen van kiépítve, nem vezet a remélt célhoz. Az orvostudománnyal kapcsolatos ellenérzés sokunkban – köztük sok fiatal orvosban is – közös. Hamar szertefoszlik ez a közösség, ha az új, konkrét alternatív megoldások kerülnek szóba. Egyesek az orvoslás szocializálásában, mások a kemoterápia természetes, növényi gyógyszerekkel való helyettesítésében vélik meglelni az üdvösség útját. Míg egyesek minden probléma megoldását a sugárzás kutatásában látják, mások a homeopátiára esküsznek. Az akupunktúrát gyakorlók s a góckutatók azt követelik, hogy az orvosi szemlélet forduljon a testi folyamatok megítélésében a morfológiai szintről az energetikai szint felé.

Az akadémikus orvostudományon kívül rekedt irányzatokat és módszereket együttesen szívesen nevezik holisztikus orvostudománynak; ez azon törekvéseket jelenti, amelyek amellett, hogy nyitottak az orvosi módszerek sokfélesége előtt, semmiképpen nem akarják szem elől téveszteni a teljes embert mint testi-lelki egységet. Időközben ugyanis majdnem mindenki felismerte, hogy az akadémikus orvostudomány az embert mint teljességet szem elől tévesztette. A kutatás alapkoncepciója, a specializáció és az analízis, a részletek egyre kimerítőbb s egyre pontosabb ismeretével, szükségszerűen egyre inkább háttérbe szorította az embert.

forrás: Thorwald Dehlefsen – Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez

Ha mindent beleadsz az edzéseken, ha átléped személyes határaidat és túl tudsz lépni a holtponton, akkor nem érdekel, hogy jó adottságaid vannak vagy sem. Csak az számít, hogy milyen keményen edzel: amíg így teszel, tisztelni foglak.

/Michael Jai White/

Eddig soha nem gondolkodtam azon, hogy valójában milyen nagy ára van annak, ha teljes emberek akarunk lenni, és hogy mennyire kevesekben van elég szeretet és bátorság, hogy ezt az árat meg is fizessék érte.

/Balogh Boglárka/

Keveset ér az ember, aki soha nem esett kétségbe. Csak az tudja méltányolni a sikeres élet örömét, aki megtapasztalta ezt a nyomasztó érzést. Csak aki a saját bőrén érezte a csapásokat, amelyekkel sújt minket a sors, hogy próbára tegyen mennyire álljuk az ütéseket, csak az mondhatja teljes bizonyossággal: "Erős vagyok. Meg tudom csinálni."

/Andrej Gyjakov/

Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza. Azonban jusson eszedbe (...), a teremtőtől azért kaptál tehetséget és bátorságot, hogy az utat, amit kiválasztottál, végig tudd járni.

/J. J. Stalter/

Minden problémára van megoldás, arra is, ha elhagy a feleséged, arra is, ha széthúz a csapatod. Csak akarni kell. Ha rosszul mennek a dolgok, azt jelenti, nem akartátok eléggé, ne is próbáljatok más magyarázatot keresni.

/Roberto Saviano/

Ha az utadat választod, fájni fog. Fájni, mert néha egyedül kell menned, és bizony törni fog a cipő. Néha hozzád vágnak valamit, vagy csak te rogysz le a földre teljes kimerültségben. De tudod, ahhoz, hogy ragyoghass, bizony néha össze kell törnöd. (...) Onnantól, hogy ismered az utat, ragyogás váltja fel a félelmet, hiszen tudni fogod: elég erős vagy mindenhez.

/Oravecz Nóra/

Miként szólnak a mesék a gyermekekhez?

Miután a mesét egy sajátos kommunikációs folyamat részeként értelmeztem, szeretnék rátérni a hatékonyság kérdésére. Mert azt már több kutató megállapította, hogy a kommunikáció, az alkalmazási technikáktól függően eltérő hatékonyságú lehet. A kommunikáció akkor lehet hatékony, ha a befogadó hitelesnek tartja a forrást, a kommunikációs tartalom közlőjét; ha teljesül a megosztott jelentés feltétele, azaz a megfelelő kódokat használjuk, amiknek a jelentését hasonlóan értelmezzük. Továbbá, annál hatékonyabb a kommunikáció, 3minél több szintjét használjuk, azaz a verbális, vizuális, non-verbális szinteket egyaránt, mely az interperszonális kommunikáció során valósul meg legteljesebben; 3a kommunikációs szituáció közegének minél inkább biztosítania kell az egymásra való teljes odafigyelés lehetőségét.

Ezek a technikák a gyermekeinkkel történő kommunikációra is érvényesek, melyek a mesélés folyamatában jól érvényesülhetnek, főleg a mesélés eredeti értelmében vett formájában, azaz a szülők által történő mesemondás, mesefelolvasás során. Hiszen a forrás hitelesnek tekinthető, mivel a mese ősi tapasztalatok művészi formában való megjelenítése. A mesélés a megosztott jelentés feltételének is megfelel, mert a gyermeknek megfelelő nyelven közöl információkat. Erre a későbbiekben magyarázatot is szeretnék adni. Továbbá teljesül a többszintű kommunikáció is az interperszonalitás révén, mely szülő-gyermek kapcsolatban ölt formát. A mesélés szituációja így, már önmagában egy olyan bensőséges családi légkör teremthető, melyben az egymásra való teljes odafigyelés megvalósulhat. Így a mesélés a gyermekek felé irányuló egyik leghatékonyabb kommunikációnak bizonyulhat.

A gyermeknevelés során a legfontosabb és egyben legnehezebb feladat, hogy biztosítsuk, a gyermekek egészséges személyiségfejlődését, és segítsük őket a teljes emberré válás hosszadalmas útján. Ahhoz, hogy az élet adta problémákkal a leghatékonyabban tudjanak szembenézni, meg kell adni nekik a külső támogatás mellett a belső lelki támogatást is, mert csak belső erőforrásaik kifejlesztésével, sok tapasztalat megszerzésén keresztül lesznek képesek megtanulni, hogyan kell önmagukat és a világot megérteniük, megtalálni benne a saját helyüket. A segítségnyújtás formáját pedig jól kell megválasztani, mert ebben az életszakaszban tanul legtöbbet az ember, de a kulturális örökség átadását az életkornak megfelelően, a szellemi képességeihez igazítva kell alakítani. A kisgyermekhez pedig ezt a tudást az irodalom közvetíti a legjobban.

A verbális kommunikáció fontos az ember életében, mert tartalmain át tud fejlődni az én. A személyiség belső szabályozásában szerepet játszó kognitív struktúrák is nyelvi kódokban szerveződnek. Azonban a tudattalan lelki tartalmak e kódban még nem integrálódtak, ezért ezeket nehéz a személyiség belső kontrollja alá vonni, csak olyan asszociatív tartalmakon keresztül lehetséges közelebb férkőzni a tudattalanhoz, melyek képesek közvetlenül hozzá szólni.

A gyermekek esetében ez a folyamat még jobban felerősödik, mert a személyiség három

énje - az ösztön-én, az én és a felettes én – még nem különül el világosan egymástól, az én még nem képes mindig ellenőrzése alatt tartani a felettes én és az ösztön-én kölcsönhatásait, így esetenként a gyermek egész személyiségét hatalmába kerítheti az ösztön-én. Az énjének ilyen működésével való megismertetése még rombolóbb hatású lenne. Ezért ahhoz, hogy mégis képes legyen kezelni a tudatalattijában lejátszódó lelki jelenségeket, hogy kordában tudja tartani ösztön-énjét, externalizálnia kell belső folyamatait. Ehhez olyan képek szükségesek, melyek közvetlenül a tudatalattihoz szólnak.

Erre a mesék azért képesek, mert szimbólumrendszerükön keresztül képekre és akciókra fordítják le az ember belső folyamatait, leegyszerűsítik, érthetővé teszik az emberek világát. Így anélkül, hogy tudatosan ráerőltetné a gyermekre olyan kérdések megvitatását, amik nyomasztják, a mese lehetővé teszi, hogy a gyermek a problémáira saját intellektusának és lelki fejlődési szintjének megfelelően maga találja meg a válaszokat.

Azért felel meg a mesék nyelve a gyermekeknek, mert ugyanazt az utat járja be, mint a gyermeki gondolkodás, melyben nagy szerepet játszik a képzelet, amivel a világról alkotott kép hiányosságait töltik ki. Ebben az életszakaszban még az animisztikus gondolkodás jellemző az emberekre, azaz nem csak az állatok éreznek és gondolkodnak ember módra, de az élettelen tárgyak is, így mindennek lelke van, mely lelkek hasonlóak, főleg a gyermekéhez, aki belevetíti magát ezekbe a dolgokba.

Ezenkívül, a gyermek maga körül folyamatosan radikális változásokat érzékel, melyek a felnőtt számára nem tűnnek olyan erőteljesnek, ezért nem is képesek ezt teljességében megérteni,de lebecsülni semmiképpen nem szabad ezeket a gyermeki érzéseket. Továbbá tudnunk kell, hogy a gyermekek még nem képesek elvont, objektív gondolkozásra, mely szükséges lenne a racionális magyarázatok megértéséhez, sőt ezek ellentétben állnak a gyermek belső élményvilágával, mert gyermekkorában az ember a világ összetevőit megszemélyesíti és elsősorban inkább képek, hangok, intuitív érzések alapján tájékozódik.

Így érthető, hogy a gyermekeknek azok a történetek a legmeggyőzőbbek, melyek összhangban vannak gondolkodásuk alapelveivel, melyek azzal, hogy a gyermekeket képessé teszik arra, hogy képzeletvilágukon keresztül levezessék belső feszültségeiket, megadják azt a biztonságot számukra, amelyre az egészséges személyiségfejlődésükhöz, az élettel, problémáival való szembenézéshez szükségük van.

Dixit: ne hagyd ki!

Milyen lehet egy játék, ahol nincsenek igazi vesztesek? Milyen lehet, ha nem hallgatod a mesét, hanem te magad szövöd a fonalát? Milyen lehet, ha beszélned kell valamiről, amiről mégsem szabad igazán mesélned? Csupa izgalom és kaland! Ez a Dixit. Színes, képes kártyák, ötletes szabályzat, semmi büntetőpont. A Dixit csupa móka és kacagás – na meg tanulás! Hívd ki a szüleid is egy Dixit csatára!

Forrás: Kukoda Alexandra: A mesék érték-kommunikációja régen és ma

Telített zsírsavak

A rövid szénláncú (4-6) zsírsavak kis mennyiségben találhatók a lipidekben. A közepes szénláncú (6-10) zsírsavak igen gyorsan felszívódnak, a zsírok enzimatikus hidrolízise hiányában is, amiatt gyorsan oxidálódva energiát szolgáltatnak olyan esetekben, amikor zsíremésztési vagy egyéb anyagcserezavar miatt az energiafelvétel akadályozott.

Könnyő emészthetőségük miatt csecsemőtápszerekben és beteg emberek élelmezésénél alkalmazzák. A hosszú szénláncú (12-16) zsírsavaknak koleszterinszint-növelő és ezáltal érkárosító hatást tulajdonítanak. Ugyanakkor a sztearinsav (C18) az anyagcsere-folyamatban átalakul telítetlen olajsavvá, és ezáltal kórtani hatása megváltozik, koleszterinszint-csökkentő hatásúvá válik (ZSINKA, 1997).

Telítetlen zsírsavak

Egyszeresen telítetlen zsírsavak A telítetlen kettős kötés kialakulása a 9. és 10. szénatom között, NaDPH és oxigén hatására, majd dehidráz enzim katalizálása mellett, vízkilépés útján keletkezik. A sztearinsavból ezáltal olajsav képződik. Az olajsav kedvező élettani szerepére az ún. mediterrán étrend fogyasztása mellett észlelt adatok hívták fel a figyelmet, azaz, hogy az olajsavban gazdag étrenden élőknél (még zsírdús étrend esetén is) igen kicsinek bizonyult a szívinfarktus előfordulásának gyakorisága (ZSINKA, 1997).

Többszörösen telítetlen zsírsavak

Lánchosszabbítási és telítetlenítési folyamatokon keresztül, enzimatikus úton, deszaturáz enzimrendszer és transzferázok révén alakulnak ki a hosszúláncú, többszörös kettős kötést tartalmazó zsírsavak, melyeket PUFA zsírsavaknak is nevezünk.

A kettős kötések jelölése az „ω” vagy az „n” jellel történik, ez azt a metilcsoportot jelzi, ahol az első kettős kötés létrejön. A legfontosabbak az n-3 és az n-6 zsírsavak. Az n-3 csoport első tagja a három kettős kötést tartalmazó α-linolénsav, melyből az eikozapentaénsav (EPA, C20:5), majd a dokohexaénsav (DHA, C22:6) keletkezik. Az n-6 család első tagja a két kettős kötéső linolsav, mely élettani szempontból kedvezıtlen.

Mind az EPA, mind pedig a DHA élettani szempontból kedvezı, csökkentik a vérkoleszterinszintet, közvetlenül hatnak a zsíranyagcserére, fenntartják a sejtmembránok funkcióját, hormonszerő aktivitást fejtenek . Túlzott fogyasztásuk azonban − miután oxidálódási hajlamuk nagy − lipidperoxidációs láncreakciót indíthat, aminek következtében számos betegség (pl. rák) alakulhat ki (ZSINKA, 1997). A láncreakció beindulását különböző antioxidánsok használatával elkerülhetjük.

Ilyen természetes antioxidáns az aszkorbinsav (C-vitamin), a tokoferol (E-vitamin), a karotinoidok (A-vitamin), a rozmaring, a mesterséges antioxidánsok, a gallátok és a BHT vagy a természetes főszerek, mint például a fokhagyma, gyömbér, oregáno, rozmaring, zsálya és kakukkfő.

Esszenciális zsírsavak

Az esszenciális zsírsavakat az emberi szervezet nem tudja szintetizálni, azokat kívülről, a táplálékkal kell a szervezetbe juttatni. Jelenlétük nélkülözhetetlen a szervezet mőködéséhez. Esszenciális zsírsav a linolsav, az α-linolénsav és az arachidonsav. (Ez utóbbit újabban már nem tekintik esszenciálisnak, miután bebizonyították, hogy linolsav fogyasztásával a szervezet pótolni tudja.) Az esszenciális zsírsavaknak a sejtmembránok mőködésében van szerepük. Hiányukban bırgyulladás, bırmegvastagodás, intenzív hámlás, növekedésbeni megállás, agy- és retinafejlıdési és mőködési zavarok lépnek fel (ZSINKA, 1997).

Zsír vagy nem zsír - a PUFA hatásai

Azt mondják, ne együnk zsírt, mert az káros a szervezetre. Ebben pedig tévednek, nem mindegy ugyanis, hogy telített vagy telítetlen zsírsavról van-e szó. Élettanilag a telítetlen zsírsavaknak nagyon fontos szerpük van. A PUFA a telítetlen zsírsavakban található, úgy mint halolajakban. Ma már tudjuk, hogy a PUFA jótékony hatással van a szervezetre és védi a szívkoszorúeret.

forrás: ohki: Többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazó funkcionális húskészítmény kifejlesztése  

Nehéz téma a következő, amit hoztam: öregedés, időskor, időskori betegség, Alzheimer-kór, testi és szellemi öregedés. ezek nagyon nehéz témák, mégis be kell látnunk, hogy nincsen élet halál nélkül.

Idős szeretteink gondozása nagyon nehéz feladata életünknek. Nem könnyű szeretett szüleinket, nagyszüleinket látni megöregedni, mégis csodálatosan széppé és szeretettelivé tehetjük öregkorukat:

A szenvedés első pillantásra elfogadhatatlan és félelmet kelt. Ám azáltal, hogy Krisztus magára vette fájdalmainkat, meghalt értünk a kereszten és feltámadt, értelmet adott a szenvedésnek, a reménységet és az életet állította elénk. A mai világ az erőt és a hatalmat tiszteli, de sokszor nem tud választ adni a lét alapkérdéseire. Éppen ezért fontos az idős emberek küldetése.

A betegség általában hirtelen jön. Nem készülünk, nem készülhetünk fel rá. Az sem jó, ha egyfolytában attól rettegünk, hogy mi fog történni, de egy baleset, egy betegség bármikor beüthet. Már a jegyesoktatáson fel lehet hívni a figyelmet, hogy gondolkozzunk el azon, vajon mi lesz szüleinkkel, ha öregek, magatehetetlenek lesznek. Elviselem-e az anyóst? Magunkhoz vesszük-e az alkoholista apát? Mi lesz az Alzheimer kórossal? Megkönnyíti az együttműködést, ha jó kapcsolatot alakítunk ki apósunkkal, anyósunkkal.

Mi tehetünk? Törekedjünk arra, hogy a hozzátartozóink részei legyenek az életünknek. Nem feltétlenül fizikai, hanem lelki értelemben. Könnyebb lesz akkor adni is és elfogadni is így, ha nehéz helyzetbe kerülünk.

Segítsünk szüleinknek minél tovább fenntartani az aktív öregséget. Segítsünk annyit, amennyi szükséges, de azt mindenképpen. Ne gondozzuk túl időseinket, amit meg tudnak csinálni, azt ők csinálják meg, mert ezzel is hasznosnak érzik magukat. Mindig találjunk ki valamit számukra, hogy érdemes legyen felkelniük, hogy legyen valami feladatuk, mert számukra ez jelenti a jövőt. Éljük a gyerekeink elé idős szüleink ápolását. Gondoljunk emellett arra is, hogy rajtunk is múlik, milyen öregek leszünk. Vezessünk egy füzetet, milyen öregek szeretnénk, és milyenek nem szeretnénk lenni.

Időseink gondozásával kapcsolatban fontos a lelkiismeret-furdalás feloldása. Nem biztos, hogy mindig a család feladata az ápolás. Fürkészni kell minden helyzetben, mi az Isten terve. A 24 órás ápolás tönkreteheti a családot, a feleséget. Nem biztos, hogy ez az egyetlen út a szeretet kimutatására. Akármi legyen is a megoldás, szeretettel törődni idősünkkel: ez a legfontosabb. Amit pénzzel meg lehet oldani, azt bizonyos esetekben úgy kell megoldani. Nem kell és nem is szabad szégyellni, ha nem bírjuk az otthonápolást. Ha nem tudjuk ezt megtenni, akkor másképp tartsuk fönn a kapcsolatot. Látogassuk meg olyan gyakran idős hozzátartozónkat, amilyen gyakran időnk engedi. Minden szituációban megtalálhatjuk a törődés és szeretet megfelelő formáját.

Sok idős számára az a legnagyobb szenvedés, hogy mások gondoskodnak róla, hogy nem képes önmaga ellátására, lehet oldani ezt a fájdalmat is. Lehet ebben az a kincs, hogy mások szerethetnek, és ezt elfogadhatjuk.

Akkor a legnehezebb megvalósítani a jelmondatunkat: "Derűvel a jövőbe!", ha se derű, se jövő nincs. Márpedig ez az időseknél gyakran előfordul. Szörnyű egy depresszióssal együtt élni. Ilyenkor a napról napra, percről percre élés segíthet. Derűforrás lehet egy leejtett kanál, jövő pedig a délutáni jó film.

A halál és a szenvedés nevel szeretetre (nem az önszeretetre), amelynek új mélységeit és magasságait ismerhetjük meg. Nevel kitartásra. A halálos betegség, a haldoklás, a halál nem 50 perces tv film. Nevel nehéz döntések meghozatalára, az otthoni halál esetén felelősségvállalásra, nevel arra, hogy minden látszólagos értelmetlenség, zsákutca végén a szerető mennyei Atya áll.

Mit tanulunk időseinktől saját életünkről és halálunkról?

Amikor édesapám magatehetetlen betegként - elhagyva mindenét - hozzánk került, ez arra indított, hogy feltegyek magamnak néhány kérdést:

Én mit viszek majd magammal (ha baj ér, ha lebénulok, ha meghalok...)? Érdemes gyűjtögetni? Mit érdemes gyűjtögetni?

Rendben vannak-e a dolgaim? Kik raknak majd utánam rendet, ha történik velem valami? Mit fognak találni? És mit csinálnak majd azzal, amit találnak?

Vannak-e igaz barátaim? Ápolom-e a kapcsolataimat? Ki látogatna engem, ha az egész szűk családom elveszne?

Tudok-e kérni? "Néma gyereknek..."! Van-e bennem alázat a kéréshez, a segítség elfogadásához?

Időskor - Alzheimer-kór és megelőzés

Az Alzheimer-kór egyike a legrettegettebb betegségeknek, míg egy öregedő társadalomban előfordulása egyre gyakoribbá válik. Bizonyos értelemben az Alzheimer-kór áldozata érintett a legkevésbé. mivel az öntudat lángja egyre kisebbé válik. az Alzheimer-kór nagyon nehéz a családtagoknak, mivel a beteg szellemi és testi egészsége fokozatosan hanyatlik.

Friss kutatások szerint az érhálózat és szív karbantartása, a megfelelő táplálkozás, rendszeres mozgás és a vérnyomás karbantartása segíthet a megelőzésben.

Forrás: Családok a családokért egyesület

Bizonyára sokaknak nem idegenek az alvás problémák. Ahogy ezt a témakört tanulmányoztam, egyre inkább elmerültem a stressz és alvás összefüggéseiben. Sajnos ez alapján azt kell gondolnom, hogy a különféle alvás zavarok, szorongás és pánik jórésze a napi stresszre vezethető vissza.

Stressz, és kiváltó okai

Sokan még nem ismerik a “stressz” kifejezést, pedig szervezetünk naponta szenved a név mögött rejtőző állapottól. Részletesen egy magyar származású amerikai orvos, Selye János ismertette. Az új orvosi szótárban így határozták meg: "A szervezet védekező reakciókban megnyilvánuló állapota az őt ért káros ingerekkel szemben."

Mindazok, akik napközben sokféle vagy megterhelő munkát végeznek, inzultálásoknak vannak kitéve, tapasztalhatják, hogy amikor lefekszenek, bár nagyon fáradtak és pihenni vágynak, agyukban még félálomban is tovább nyüzsögnek a gondolatok. A napi gondok nem csitulnak és ezerféle élmény kavarog tovább bennük. Ettől a fölfokozott idegállapottól nem tudunk rendesen pihenni és reggel fejfájással, rosszkedvűen ébredünk. Ez már a stresszhatás következménye.

A stressz tehát nem betegség, hanem állapot, de ha ez a szervezet számára roppant káros folyamat nem szűnik meg, akkor hatása állandósulhat és különböző betegségeket okoz. Elsősorban idült idegrendszeri bántalmak lépnek föl, de az alvászavartól az emésztési rendellenességekig nagyon színes a tabló.

A stressz általában olyan ismétlődő vagy folyamatosan tartó külső ártalom, amely gyakorta ér bennünket és sokszor nehéz kivédeni. Olyan sok megjelenési formája van, hogy fölsorolni is képtelenség. Néhány, főleg szélsőséges típusát említjük, hogy ezáltal érthetővé tegyük.

Ha például valakit rendszeresen piszkál, ingerel valamelyik munkatársa, az illető stresszhelyzetbe kerül. Gyakran már akkor is görcsberándul a gyomra, ha arra gondol, hogy másnap ismét szembe kell ülnie vele és elviselni bántó modorát.

Egy másik helyzet: végzik a lakás fölújítását. Régen lejárt az ígéret szerinti határidő, de még kilátás sincs arra, hogy a lakás rendben legyen. Minden a feje tetején áll, a vizet elzárták, akadozik a fűtés, világítás, és így tovább. Ez az áldatlan állapot, mint a méreg, beleeszi magát az idegeinkbe és alattomosan rongálja.

Stresszhelyzetet válthat ki az állandó utcai zaj, amely halláskárosodást, idegkimerülést okoz. Jön az alvászavar vagy a hétköznapi élet apró súrlódásainak egyre rosszabb tolerálása. A stressz állandó vagy ismétlődő idegfeszültség, gyakori vagy folyamatos belső őrlődés. Következménye lehet még a szívinfarktus is, amikor a szervezet nem bírja tovább a ránehezedő terhet.

Számtalan élettani kísérletet végeztek a stresszhatások tanulmányozására. A legközismertebb ezek közül az egyik patkánykísérlet. Azonos körülmények között tartott patkányok két csoportját elválasztják. Az egyik éli tovább a normális, megszokott, nyugodt életét, míg a másik csoportot különböző stresszhatásoknak teszik ki. Például rendszeresen zajártalmat szenvednek, esetleg többféle stresszhatást kombinálnak és egyszerre zaj, fény, hőhatás stb. éri őket. Ez a csoport ingerlékennyé válik. Az azelőtt békés állatok indokolatlanul összemarják egymást, szabályszerű szívinfarktust kapnak és jóval hamarabb elpusztulnak, mint a normális módon tartott kontrollcsoport példányai.

Alvás zavarai és stressz - megoldás

Sokszor olvasom különféle életmód magazinokban, blogokban, orvosi hozzászólásokban, hogy ha egészségesen szeretnénk élni, kerüljük a stresszt. Könnyű azt mondani - gondolom ilyenkor. Ha máshol nem is, az iskolában, munkahelyen biztos, hogy jókora stressz ér. Ezt pedig aztán jó esetben elfojtjuk, aztán pedig jön a nehéz alvás, az álmatlan éjszakák és a szorongás.

Úgy gondolom, ha valakinek a napi “jóllétét” már fenyegeti a stressz, nehéz az esti alvás számára, esetleg éjszaka tovább pörögnek a gondolatai, mindenképpen keresse fel háziorvosát. Sokaknál segítség lehet egy hosszabb pszichoterápia is, mely feltárja a mélyebb okokat. Azzal, hogy feltárjuk a mélyben rejtőző okokat, hiedelmeinket, érzéseinket, megtanulhatjuk könnyebben kezelni a stresszt és ezáltal könnyebbé válik az alvás, pihenés is számunkra.

Az ember a természet szívverésében egy-egy dobbanás, a nagy órában piciny rugó, amelyet tőle független erők mozgatnak. Évmilliók alatt belénk idegződött a természet ritmusa, amely naphoz, héthez, évhez és az élet szakaszaihoz kötődik. Ezek együttes megváltoztatása jelentős biológiai katasztrófát idézne elő.

A természetnek, így a mi égövünkön élő embereknek is szükségük van arra a ritmikus változásra, amely évszakok formájában jelentkezik. A tavaszi megújulásra és erőgyűjtésre. A nyári serény munkálkodásra. Az őszi megfáradásra, amikor fokozatosan lelassul életritmusunk, de a beért sokféle gyümölcsből, a zöldségekből származó hasznos anyagok egy részét tartalékolja a szervezetünk. A télre, amikor egy fajta fizikai pihenőállapot következik be, de az embernél jó alkalom ez az évszak arra is, hogy elmélyültebb szellemi tevékenységet folytathasson.

Az évszakok változásához legjobban a parasztság alkalmazkodott. Ez a társadalmi réteg volt a legkiegyensúlyozottabb. Közülük alig kerültek ki alvási, vagy idegpanaszokkal küzdő emberek. A modern élet szinte teljesen meggátolta a természet ritmusához való alkalmazkodást. A mai dolgozó ember gyárban, munkahelyén többnyire zárt világban termel, alkot, ahol az évszakok nem érvényesülnek, lassan a madárcsicsergést is lemezről hallgatjuk.

Még rosszabb helyzetben vagyunk a heti és napi életritmus betartása terén. Néhány éve Szibériából, a Bajkál-tótól repültem vissza. A zónaidőben "csupán" negyednapos eltérés volt, mint egy műszak hossza a munkahelyen. Mégis összezavarodott az időérzékem és napok alatt rendeződött vissza a megszokott ritmusba. A több műszakban dolgozni kényszerülő emberek élete úgy telik, mintha szüntelenül és váltakozva ide-oda röpködnének, így az életritmusuk állandó rendezésére jelentős energiát emésztenek, s ezt a tevékenységük sínyli meg. Embertelen kényszerhelyzet.

Nem véletlen, hogy a hajdani parasztok még a legnagyobb nyári munkák idején is szakítottak egy-két órát arra, hogy ebéd után deleljenek. Nálunk délben van a főétkezés. Ez nagy megterhelést jelent a szervezet számára, amikor az egész keringési és emésztőrendszert dolgoztatjuk. De ez az időpont a munkaidőnk fele is, amikorra meglehetősen elfáradtunk. Külön energiát használunk föl arra, hogy e "biológiai holtidőben" munkatársaink előtt bizonyítsuk az ilyenkor végzett látszattevékenység értékét.

Ha saját dolgozóim lennének, akiket én fizetnék, kötelezően elrendelném nekik az ebéd utáni egy órás alvást. Ez nagyobb regenerálódást nyújt, mint a gyakori alvászavarokkal töltött hosszú éjszakai pihenő. Delelés után ismét intenzív munkavégzésre leszünk képesek. Nem véletlen - és újfent a parasztság sok százéves tapasztalatára kell utalnom -, hogy a déli kikapcsolódás után késő estig tudtak dolgozni. Naponta olykor 14-16 óra kemény fizikai munkavégzés volt mögöttük. Az sem véletlen, hogy a heti életritmus fontosságát több vallás is elismerte, és a hét végén egy kötelező pihenőnapot rendeltek el.

Az ember életszakaszait bioritmusok határozzák meg a csecsemőkortól az aggastyánkorig. Sajnos, az ember ebbe is beleavatkozott. A külső késztetések hatására bekövetkező korai nemi érés, a fogamzásgátló tabletták helytelen szedésével összekuszált hormonrendszer épp úgy az öregedést sürgeti, mint a szervezetünk kizsákmányolása a túlmunkákkal, élvezeti szerekkel, éjszakai kilengésekkel stb.

Mi a teendőnk? Kettős. Egyrészt a lehetőségeinken belül visszatérni, közelíteni a természet által megszabott élet- és bioritmusokhoz, másrészt egy olyan egészséges társadalom kialakításán munkálkodni, amelyik ezt lehetővé, sőt kötelezővé teszi számunkra.

Az emberi bioritmushoz alapvetően hozzátartozik a pihenés. Mert ideig-óráig kizsákmányolhatjuk magunkat mindenféle önsanyargató túlmunkával, de egyszer eljön az a nap, amikor nincs tovább, és a testi-szellemi teljesítőképesség lehanyatlik. Ekkorra különböző idült betegségek is gyakran kialakulnak, amelyek egy része már visszafordíthatatlan károsodást okoz. A betegeskedéssel, a kényszerpihenőkkel azután több idő esik ki a munkából, mintha éveken keresztül egyenletesen dolgoztunk és éltünk volna.

1. Az alvás a test legfontosabb pihenési módja, amikor a szervezet csökkent energiával dolgozik. Az anyagcsere eltávolítja a szorgos órák alatt összegyűlt salak- és méreganyagok nagyobb részét. Életkorhoz kötötten, mindenkinek szükséges ez a pihenés. Hányszor vagyunk úgy, hogy agyunkban a napi gondok megoldására "beindul a kerék". Bár félálomban, holtfáradtan zuhanunk az ágyba, jó lenne megnyugodva pihenni, de ez a kerék még álmunkban is forog tovább, és reggel fáradtan ébredünk. Akaraterővel, szellemi tréninggel kell magunkat rákényszeríteni a teljes kikapcsolódásra.
2. Pihenési forma a henyélés is, amikor napközben alvás nélkül heverészünk. Legalább egy-két óra hosszat ellazulva pihenni, amikor fölkészülünk egy újabb nagy erőpróbára. Sajnos épp erre a fajta pihenésre jut legkevesebb időnk, de legalább a szabadságunk alatt adjuk meg ezt is magunknak.
3. A modern ember számára talán a leghasznosabb az ún. aktív pihenés. Lényege az, hogy átvált, kikapcsolódik a szükségszerűen végzett munka monotóniájából. Lehet, hogy most is tovább termel, dolgozik, de olyasmit tesz, amihez kedve van, és amely más testrészeket, izmokat, ill. szellemi energiákat mozgat meg. Ebbe a pihenési körbe tartozik pl. a hobbikert művelése, a sportolás, különféle játékok gyakorlása, kirándulás, az olvasás, gyűjtemény rendezése, modellezés, és természetesen a családdal való bíbelődés.

Egészséges szellem - egészséges életritmus

Az előző gondolatat minden emberhez el kéne juttatni. Úgy érzem, manapság a felgyorsult világban mindenkinek szüksége lenne az életmódváltásra. A teljesítménykényszer, anyagi javak hajszolása vagy épp a nehéz életkörülmények miatt az ember egy folyamatosan “túlpörgött” állapotban éli mindennapjait.

Nem vagyok orvos, de környezetemből, a világi tapasztalataimból úgy látom, hogy ez alól sajnos nagyon kevés a kivétel. Egyre többször tapasztalom kisgyerekeken is, ugyanezt a túlpörgött állapotot, hiszen sokszor már az általános iskolában i egyfajta megfelelési kényszert ültetnek el a csepp szívekben.

Gyakran elgondolkozom, hogy vajon meddig feszítheti az emberiség még ezt a határt. Mi lesz az a pont, amikor az ember egyszerűen azt mondja: állj. Mert én igenis hiszem, hogy ennek a pontnak egyszerűen be kell következnie. Az egészséges testi-lelki életért szükség van a pihenésre és a kikapcsolódásra. Néha csak meg kell állnunk egy kis időre pihenni, hogy visszanyerjük energiáinkat.

Forrás: Szenti Tibor: Egészségünkért! Tanácsok lakosságunk testi és lelki egészségének megőrzéséhez

Gyerekektől felnőtteknek, íme egy kis “gyerekszáj”. Amikor játszunk a családdal és előkerül egy társasjáték, vagy kreatív kártya játák, akár a Dixit, ehhez és hasonló beszélgetések zajlanak le a családban. Mindig is imádtam a gyermeki fantáziát, mely egy-egy társasjáték vagy mesemondás közben korlátok nélkül szárnyal.

- Te mit választottál?

- Hát én egy nagyon képzeletes mesterséget választottam magamnak: kozmonauta.

- Ez igen! Mi kell ahhoz, hogy valakiből kozmonauta legyen?

- Először is jól kellett tanuljak, tiszta tízessel kellett elvégeznem a tizenkét osztályt. Egyetemet kellett végezzek.

- Milyen egyetemet végeznek a kozmonauták?

- Számtan-egyetemet.

- Mihez kell a számtan?

- Hogy tudjam vezetni az űrhajót, hogy tudjam jól kikalkulálni.

- Más egyéb mi kell még az űrhajóssághoz?

- Nagyon egészségesnek kell legyek. Jó kell legyen a látásom.

- Tulajdonképpen hova tartoznak, hol dolgoznak az űrhajósok?

- A kozmonauták az űrállomáson működnek. Onnan eresztik fel a rakétákkal mindenféle bolygó felé.

- Egyfolytában ott vannak a világűrben?

- Nem. Két hónapig vagyunk fenn, és aztán két hónapot lenn. Ebből egy hónapot a rakétákat készítjük elő, s egy hónap szabadság.

- A szabadság alatt mit csináltok?

- Meglátogatjuk a rokonokat, meg elmegyünk a tengerre is.

- És... nem unalmas ott, egyfolytában kinn az űrállomáson? Ott nincsenek se fák, se kutyák...

- Nem unalmas, mert nagyon érdekes nézni távcsővel a holdat.

- És madarak vannak ott fenn?

- Nincsenek, de az udvaron tenyésztünk házi szárnyasokat, hogy legyen élelem.

- Hányan vagytok az űrállomáson?

- Hét főnyi legénység van ott állandóan.

- Nők, férfiak vegyesen?

- Nem, csak férfiak. Nőt nem tesznek ilyen helyekre.

- Lehet látni onnan tőletek a földet?

- Igen, mint egy földgömböt, úgy lehet.

- És időnként szoktatok beszélgetni a földiekkel?

- Igen. Rövidhullámú rádión keresztül.

- S miket kérdeztek tőlük ilyenkor?

- Hát megkérdezzük, hogy megy a földön, meg hogy milyen idő van.

- Hogy kezditek meg a munkát ott, az űrállomáson?

- Felérkezünk a rakétával, kiszállunk, rendbe tesszük a holminkat, aztán kezdünk kutatni.

- Mit kutattok tulajdonképpen?

- Nézzük a távoli bolygókat, hogy nem-e látunk valami életet.

- Mióta vagytok ott?

- Hát... négy esztendeje.

- És... van-e élet a világűrben?

- Hát a Marson, amikor a távolság a Föld és Mars között nagyon lecsökken, akkor lehet élet. Küldtünk oda két rakétát is, és azok fényképeket készítettek.

Dixit és a gyermeki fantázia

Jó volt ezt a gyermek történetet olvasgatni. Ha nem ilyen beszédes a csemeténk, érdemes valamilyen fejlesztő játékot is bevetni. Gyakran játszunk otthon a Dixit játékkal. Ebben a kártyajátékban azt szeretem, hogy az egész család játszhat vele, életkortól függetlenül. A Dixit csodálatosan megfestett lapjai garantáltan mindenki fantáziáját megmozgatják.

Forrás: Kenéz Ferenc: Senki sem akart költő lenni